Déli Hírlap, 1973. április (5. évfolyam, 78-100. szám)
1973-04-03 / 79. szám
A niíiiiszlcr, a (óiitkár és a nag\ kövei Fát ültettek a baráísáo- narkban Kőbányán, a Harmat utcai lakótelep szomszédságában levő 20 hektáros területen vasárnap folytatódott a Magyar- Szovjet Barátság Parkjának telepítési munkája. Több mint ezer fiatal — köztük ifjúmunkások. középiskolai és egyetemi hallgatók —, továbbá az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport Budapest nevét viselő alakulatának egy csoportja, valamint a budapesti szovjet nagykövetség ■zámos munkatársa és családja vett részt a földmunkákban, a fásításban. Több magas rangú vendég ; meglátogatta a parktelepí- íket, s jó néhány fa elültesd vei a munkába is bekap- 1 tolódtak. A vendégek között olt dr. Dimény Imre mező- azdasági és élelmezésügyi ' niszter, Nagy Mária, a lagyar—Szovjet Baráti Táraság főtitkára, V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti ■agykövete és B. P. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. Jjc Tavasz az Avason (Ágotha Tibor felvétele) Lehunyja a szemét, s megelevenednek emlékezetében a harcok, meghurcoltatások kínzások, nélkülözések, a szuronyhegyre tűzött vörös zászlók, a győzelmek és a vereségek. Csendesen és bölcsen ahogyan csak a 76 évesek tudnak visszagondolni a történtekre, derűvel, mosollyá’ idézi fel nehéz múltját. Harc illegalitás, bünieiöszazad ősz hajú férfi Bova Ernő, egykori diósgyőri vasmunkás. Akkor volt ereje teljében, amikor felhangzott a Magyar Tanácsköztársaság csatakiáltása: „Fegyverbe, fegyverbe!’ A diósgyőri vöröskatonák 10/2-es géppuskás századával végigharcolta a Felvidéket, aztán Szolnok, Túrkeve környékén csatázott. Az első magyar proletárdiktatúra elbukása után visszatért Miskolcra, ahol a kenyeret adó munka helyett börtön várt rá. — Csak 1920-ban tudtam ismét elhelyezkedni a bányánál, majd egy-két év múlva megint a vasgyárban. Amikor bekapcsolódtam a pártmunkába, rendszeressé váltak éjszakai meghurcoltatásaim. 1924-ben megnősültem — s másnap elvittek a csendőrök. Illegális pártmunkám akkor kezdődött igazán, amikor 1929-ben a DIMÁVAG ba kerültem. S aztán jött a második világháború. Bova Ernő szovjet prospektusokat terjesztett, s ezért két hónapra ismét börtönbe került. A hírhedt Római II. nyomozói vallatták. A DVTK egykori labdarúgóját azonban kemény fából faragták. Hogy megtörjék, büntetőszázadba sorozták, de sikerült hazakerülnie. — Itthon újból a harc következett. 1944-ben Fekete Mi- háiytól MOKAN-igazolványt kaptam. Társaimmal együtt fegyvereket szereztem, megfigyeltük a németek mozgását, észrevételeinket továbbítottuk a szovjet csapatoknax. Horthy 1944. október 15-i beszéde után nagy agitációba kezdtünk. Két nap múlva éjszaka a nyilasok ránkverték az ajtót, a diósgyőri leventeotthonban gyűjtöttek össze bennünket, kommunistákat. Innen a szilvásváradi lágerbe kerültünk. Majdnem egy hónapot töltöttünk itt, amíg aztán megjöttek a szovjet csapatok, s a nyilasok elmenekültek ... Boldoq jelen A Récz Ádám utcai lakást puha lepellel vonja oe az emlékezés csendje. Jó most egy kicsit elhallgatni, s arra gondolni, ho>?y Miskolc, majd az ország végül is szabad lett Véget értek a harcok, a tavaszi rügyek fakadása új világ kezdetét jelentette. — Beléptem a szakszervezetbe, a pártba. Már nem kellett illegalitásban dolgoznom. föld alatti munkát végeznem. A múltat sosem bántam meg. Büszke vagyok arra, hogy viselhetem a Tanácsköztársasági Emlékérmet, s tulajdonosa vagyok a Felszabadulási Emlékéremnek is. Ha kitüntetéseimre nézek, megelevenednek a régi idők. S boldog vagyok, hogy a mában is élhetek. Ez az esztendő pedig különösen kedves számomra. Éppen hatvan évvel ezelőct léptem először pályára a DVTK focicsapatában. Szelíd mosollyal mutatja a régi fényképeket, iratokat, a börtönelbocsátók sokaságát. — Ez itt a múlt. Ha kinézek az ablakon, a gyorsan változó jelent látom. Már a gyár sem a régi, új kémények füstje száll a magasba. NY1KES IMRE Brigád a bölcsődéért Az elmúlt héten felnőttek népesítették be a Kassai utca 19. szám alatt levő Heim Pál bölcsődét. Az ÉPFU 3. számú üzemegységének Petőfi Sándor szocialista brigádja ugyanis védnökséget vállalt a bölcsőde szépítése felett. A brigád tíz tagja több napon át festette a kerítést, a padokat, ügyes játszótereket készítettek az apróságoknak, rendbe hozták a homokozót. A brigád tagjai megígérték, hogy a jövőben is segítik a bölcsődét. Forgalmasak a twiHaholtok A Tiszai Vegyikombinát 3 mintaboltja kielégíti a legigényesebb fogyasztókat is. Az elmújt évben a U kezelésben levő budapesii mintaboltjuk 4.2, a miskolci 3,5, a pécsi 10 millió forintos forgalmat bonyolított le. Kétezer facsemete Az elmúlt évben kétezer facsemeteét ültettek el társadalmi munkában Ózdon. Ma már 140 ezer négyzetméterrel nagyobb a terek és a parkok területe a városban, mint két évvel ezelőtt voll. Szemle után repülés A Magyar Honvédelmi Szövetség miskolci repülő- klubjában befejeződtek a téli műszaki előkészületek. A műszaki szemle megtartása után gyakorlati repülés következik. Mintegy hetvenen emelkednek gépükkel a magasba. „Ennyi ember előli még nem beszéltem’’ Jelölés után, választás előtt Több kilót nyom a 125 miskolci jelölő gyűlés jegyzőkönyve. A pontosan 123 306 választópolgár közül 15 329 vett részt a gyűléseken, s közülük 1313 szólalt fel. A közérdekű bejelentések, javaslatok természetesen jegyzőkönyvbe kerültek, ám az már kizárólag a jegyzőkönyvvezető ügyességén múlott, hogy az elhangzottakon túl mennyit tudott átmenteni a gyűlések hangulatából, a városért, a jobb életért vitázó melegségből, egy-egy frappáns beszéd logikájából A Déli Hírlap rendszeresen tudósított a miskolci jelölő gyűlésekről. Munkatársaink most arra vállalkoztak, hogy fellapozva jegyzeteiket, embereket, párbeszédeket, hangulatokat idézzenek; hogy befejezzék és teljesebbé tegyék a jelölő gyűlésekről készített színes tablót. Közéleti érettségi A „hazai pálya” nagy előny. Ezt érezhette Körmöczky Ágnes, a város legfiatalabb tanácstagja is, amikor kétéves eredményes működés után a Hazafias Népfront ismét, jelölte a „városatyák” közé. A nevezetes esemény színhelye a 9. sz. iskola volt, ide járt Ági néhány évvel ezelőtt általánosba. Mit érezhet ilyenkor az ember? A fiatal tanácstag restelkedve vallotta be, hogy az ismert falak között ismét azt a torokszorító izgalmat érzik, amit diák ko rában, felelés előtt. Persze, azért annyira nem volt elfogult az ifjú jelölt, hogy ne ígérje meg választóinak: követ szerez a környék lakóinak évek óta gondot jelentő utak javításához. Ezenkívül az első felszólalásában (a Parlamentben „szűzbeszédnek” nevezik ezt) a tanácsülésen mondja el a Kolozsvári, Kassai utcai lakók panaszát. P-ersze,. ha szót kap, s ha lesz mersze szót kérni. — Könnyebb elintézni va lamit, mint beszélni róla. 99 Az úttörő ahol tud segít” Vörös nyakkendős patrónusok A betegség szívta sápadtra arcát, s mélyítette élessé barázdáit az őszhaj ű nőnek. Lába is, keze is remegett, mire a Sajtóházba ért. Pár percig csak pihegett, mire meg tudott szólalni. — Szeretném valahogy megköszönni az Éder György utcai, 8. sz. Általános Iskoia úttörőinek, hogy hónapokon át gondoztak, segítettek betegségemben ... Akadozva beszélt, kicsit röstellkedve afölött, hogy oly hosszú időn át ágyhoz kötötte, tehetetlenségre kárhoztatta baja. Hanem amikor a gyerekekről szólt, könnybe lábadt a szeme is. — El sem tudja képzelni, milyen aranyosak, kedvesek, figyelmesek voltak ezek a fiúk. Guba Palika, Molnár Józsika, Grán Gabika és mind a többiek. És persze, Vitányi tanárnő, a vöröskeresztes titkár, és Vaszil tanárnő, az úttörők csapatvezetője ... fl nyolcadikosok kezdték A tizenhárom nagyfiú körbeülte a napközi klubjának nagy asztalát, ök voltak azok, akik január elejétől vállalták: „patronálják” az Éder György utca 10. sz. alatt lakó Krajovszky Júlia nyugdíjas egészségügyi dolgozót. A nyolcadikosok kezdték. — Egyik nap bejött Vitányi tanárnő az osztályba, s megkérdezte: ki vállalkozna rá, hogy Julika néninek segít míg beteg. Kihamuzni, befűteni, bevásárolni, szóval, olyasmit, amit egy beteg ember r>em bír megcsinálni. Először csak figyeltük egymást. Aztán a barátom, aki padszomszédom is, felállt. Mi vállaljuk! — mondta az én nevemben is. Éppen nagyszünet következett, s a két önkéntes — Ivády Vilmos és Dörgő Sándor — átsietett az akkor még számukra ismeretlen beteghez. — Bekopogtunk, bemutatkoztunk, megmondtuk, hogy miért jöttünk. Szegény Julika néni akkor még nagyon beteg volt. Alig volt ereje ahhoz is, hogy elmagyarázza: hogy is kell befűteni a cserépkályhába... Megtanultak tüzet rakni Etttől kezdve rendszeressé vált a gyerekek látogatása, szorgoskodása az Éder György utca 10. szám alatt. Pár nap múlva újabb úttörőpár jelentkezett. Azok is — fiúk. Királyházi János és Deák György. S apránként kialakultak a váltópárok. Guba Pali Miklós Gabival, Balogh Gyuszi Szabó Papp Lacival „inspekciózott” a beteggondozásnál. Aztán jelentkeztek a hetedikesek is. És ott is csak a fiúk. Graffjódy Pisti és a lendületes Huszár Sanyi vette át a „stafétát”. — Igaz, meg kellett kérni Guba Palit, hogy segítsen, tanítson meg bennünket tüzet rakni, begyújtani. Ö már nagyon értett hozzá... Holott tulajdonképpen Pali is csak Julika néninél „tanulta”. S a tíz fiúhoz csatlakozott Grán Gabi, Molnár Józsi és Matlák Sanyi is. Benne van a fogadalomban A vörös nyakkendős úttörőfiúk szívesen beszélnek Julika néniről. Amit érte tettek, azt nem tartják „nagy ügynek”, hisz benne van az úttörők fogadalmában, a tizenkét pontban is: „Az úttörő, ahol tud. segít!” S ők itt tudtak segíteni. És ahogy mondják, nem feledkeznek meg továbbra sem nyugdíjas pártfogoltjukról. Azt pedig, hogy nemcsu- pán segítőkészségből jeleskednek ezek a gyerekek, már a csapatvezető tanártól, Vaszil Tibornétól tudom. Közülük került ki a városi tanulmányi verseny jó néhány helyezettje, s földrajzból a megyei verseny győztese, Szabó Papp László személyében. R. É. És ez a mondat Körmöczky Ágnes esetében némileg módosítva is igaz. Választói olyan embernek ismerik őt. aki a szavakkal szemben a tetteket részesíti előnyben. S/ent László nem lanacsia? A jelölő gyűléseken csaknem mindenütt szóba került a város vízellátása. Előfordult aztán az is, hogy ez a közérdekű ügy némi humorral és iróniával párosult. Az egyik helyen szinte felelősségre vonták a jelöltet: mit tett azért, hogy több vize legyen a városnak? A válasz nem késett, és nagy tetszést aratott. Nem is annyira a szakszerűsége, mint inkább talpraesettsége miatt. — Miért csak a tisztség- viselőkön verik el a port, ha a csapból nem jön a víz? Eddig mindössze csak egy „funkcionáriusról” tudok, aki vizet fakasztott. Szent Lászlónak hívták. Nekünk be kell érni a vízszerzés költségesebb módszerével. Így aztán lassabban megy a dolog. A jelölt ezután a város vezetőinek nevében is türelmet kért választóitól „vízügyben”. És egy kicsivel nagyobb takarékosságot. Rendes ember mindkettő A jelölő gyűlésnek két jelöltje volt. A vélemények megoszlottak. A gyermekek számára méretezett iskolapadokban kuporogtak a felnőttek. Az egyik jelölt idős volt, tapasztalt. A másik fiatal, ráadásul lány is. A kerület? Kis családi házakkal beépített, de már bérházakkal körülölelt környék. A vita egyre élesedett, és akkor felállt egy fekete fejkendős néni: — Jaj, ne haragudjanak rám, énnekem mindegy, ki lesz a jelölt. Hát rendes ember mind a kettő. Csak a mi utcánkban kellene ... Heves vita. volt, de a gyűlés után a két tábor már az „ellenfél” jelöltjéről sorolgat- ta a jót. A listán most ketten szerepelnek. A néninek volt igaza, hiszen nagyszerű emberek mind a ketten ... Béla bácsit megtapsolták Hallgattam, ahogyan beszél. A tőlünk távoli somogyi táj üzent a szóból. A bácsi Miskolcról beszélt. Beszédhez nem szokottan, de a hangulat kényszerétől kötelezetten: — Énnekem csak kenyeret ad ez a város, de úgy érzem, szavam van itten. Hát kérdem én maguktól: milyen ember az, aki nem tiszteli a kenyeret kínáló kezet? Ki az, aki szeméttel szórja? Megtapsolták, megtapsoltuk. Utána beszéltem Somogyi Béla bácsival, akinek nemcsak a nyelve, neve is a távoli tájat idézi. Azt mondta: — Én ennyi ember előtt még sohase beszéltem. Lehet, nem is fogok, de itten muszáj volt.... Béla bácsi sokáig emlékszik arra a tapsra. Mi újságírók-pedig a sok belső kényszerből elmondott hozzászólás alapján írunk a gyűlések politikus, felelős, társadalmi hasznot ígérő jó hangulatáról. (bartha—brackój & E0IB a w w H ágj ■■ m ■ Uj kemenyek füstje száll a magasba