Déli Hírlap, 1973. április (5. évfolyam, 78-100. szám)
1973-04-09 / 83. szám
/ Zöld út a zöldségnek Sok fogy, több kellene A zöldségellátás színvonala érzékenyen érinti a bérből élőket és emiatt a közérdeklődés előterében áll. Nemcsak a kertészek. de a kereskedők és az állami felügyeletben érdekeltek is tud <ák, hogy a zöldségtermesztésben korszakváltásra van szükség. A tsz-ekben és az állami gazdaságokban a kertészet feladata elsősorban az volt. hogy foglalkoztassa a faluban élő asszonyokat. A részes műveléssel és a munkaszervezés-jövedelemelosztás egyéb ügyes fogásaival sikerült elérni, hogy a kertészetet az asszonyok szorgos keze tartotta a kívánt színvonalon. A szakértők azt vár- ták. hogy ez a helyzet majd körülbelül 1975-ben változik meg. Mo«t mc« ráfizetnek Közbeszólt azonban a gazdasági reform, valamint a gyakorlati élet. A termelő- szövetkezetek gyors ütemben tértek át a jövedelmezőbb növénytermesztési és állat- tenyésztési tevékenységre. Ugyanakkor az iparvállalatok tömegével kerestek munkaerőt. a szakképzetlen asz- szonyokat is hívogatták. Vagyis a kertészetnek egyszerre két munkaerő-kon- kurrense is támadt, egy belülről, egy pedig kívülről. Mind a kettő nagyobb jövedelmet és kényelmesebb munkakörülményeket, magasabb szociális juttatásokat kínált. És éppen akkor, amikor országosan felfejlesztettük a konzervipart. És mi a helyzet Borsodban? Az 1972-es esztendő, de a korábbi évek tapasztalatai is bizonyítják, hogy legészakibb fekvésű megyénk viszonyai nem kedveznek a zöldségtermesztésnek, emiatt üzemeink nem szívesen foglalkoznak vele. Minden zöldségféle korai terméséből behozatalra szorulunk, mert két-három hét az érés késedelme. Ezért a termelés biztonságában, a bevétel és az önköltség alakulásában sem lehetünk versenyképesek a déli megyékkel. A jövedelmezőség bizonytalan és csekély, a ráfizetés gyakori és jellegzetes. A legtöbb zöldséges üzem fenntartása, bővítése ellenkezik a gazdaságoknak a nyereség fokozására irányuló törekvéseivel. A Nagy-miskolci Állami Gazdaság például csak az elmúlt évben több mint félmillió forintot fizetett rá a kertészetre. „Megfogták’’ az árakat Az elmúlt két-három évben észre kellett venni, hogy a növekvő kereslet és a csökkenő munkaerő a kertészetben végbemenő, egyébként előre is látható folyamatokat felgyorsítja. A konzerviparnak kellett ugyan az áru, de alacsony árat fizetett. Ez a gazdaságokat nem vonzotta, ezért a kertészkedésben jelentős területi csökkenés következett be. Borsodban például 1971-ről 1972-re 126 hektárral lett kisebb a zöldségtermesztő terület, de a termés mennyisége — hála az intenzívebb gazdálkodásnak — nem lett kevesebb. Kezdeti biztató eredmény, hogy az 1971. végén meglódult árakat tavaly sikerült „megfogni”. A kormányzati szervek jobban ügyeltek a piacok ellátására, s gyakran tartották vissza az export- szállítmányokat. A javuló ellátás árfékező hatását jól jellemzi az elmúlt két esztendő piaci árainak összevetése. Hónapról hónapra vizsgálva az árakat, megállapíthatjuk, hogy július és szeptember kivételével a zöldséget olcsóbban vásárolhatta meg a borsodi háziasszony a piacokon, mint egy évvel korábban. A burgonya is csak az év harmadik negyedében került többe, mint az előző év azonos időszakában. (A gyümölcsfélék ára viszont, az őszi érés idejét leszámítva, általában 10—20 százalékkal növekedett.) Egymillió dol'áros kísérlet A zöldséggond távlati és végleges megoldása nyilvánvalóan a modern, gépesített nagyüzemi termelés lesz. Át kell alakítani a vetésszerkezetet, modernizálni a gépparkot, hiszen a borsodi mezőgazdasági szakemberek szerint a megyei zöldségellátás nem annyira a terület nagyságától, hanem inkább az intenzifikálástól, a termelés biztonságától és a termésátlagoktól függ. A nagyüzemi termesztési mód kialakítása azonban sokba kerül. Az 1971 decemberében hozott kormányhatározat meg- j tette az első lépést ebbe az I irányba. Egymillió dollárt 9 engedélyezett a nagyüzemi | kísérletekre. Ebből a pénzből — főleg Amerikából — gépsorokat vásároltunk. A gépekhez megvettük a géppel termeszthető fajtákat, valamint az ezekhez szükséges vegyszereket is. Ez az egymillió dolláros kísérlet ugyan a vetésterületnek mindössze öt százalékát érinti, tehát a megtermelt árutömeget lényegesen nem befolyásolja, az viszont bizonyos, hogy csak ez lehet az útja a zöldségtermesztés fellendítéséről hozott kormányhatározat megvalósításának. (Folytatjuk) jfc Városnézők a Sötétkapunál (Ágotha Tibor felvétele) Locsolás, szobormosás « Tavaszi nagytakarítás a városban Az idén a szeszélyes tél vége miatt kicsit később kezdhette meg a tavaszi nagytakarítást a Miskolci Köz- tisztasági Vállalat. Korábban a Bartók tértöl a Baross utcáig, átlós irányban pedig a Petőfi tértől a Magyar— Szovjet Barátság térig jártak a locsolókocsik. Most a megrendelő, a városi tanács kérése alapján meghosszabbítják ezeket a járatokat. A söprögető gépek váltott műszakban éjjel-nappal róják az utcákat. Permeteznek és söprögetnek egyszerre, olykor mégis szemetesek az utcák. A járdákat ugyanis nem takarítják rendszeresen a házfelügyelők és a háztulajdonosok. A szél aztán az utcát is beteríti szeméttel. A jugoszláv jégkrém megjelenése óta tízezerszámra keil söpörni a parfait csomagját. Pedig most már a város legtöbb pontján korszerű, henValmet-út a hengerdéhez Ötmillió forintos költséggel speciális teherbíróképességű, úgynevezett Valmet-út készül a Lenin Kohászati Művek épülő új finomacél-hen- gerművénél. A feldolgozásra váró és a kész anyagot ugyanis nagy teherbírású Valmet típusú teherkocsikon szállítják. Az útépítő munkákat a Miskolci Közúti Építő Vállalat végzi. mm. NAGYON EKÉSZSÉ&SS KENYERRE KSTUNO í JK-Sl ilJL Sít geres betéttel ellátott szemétgyűjtők állnak. A tapasztalatok szerint azonban mellettük mindig' több a hulladék, mint bennük. Szemetelnek városszerte a nagy tehergépkocsik is. A lerakodáskor széthullott csomagolóanyagok eltakarítását sem a boltok vezetői, sem a gépkocsivezetők nem tartják kötelességüknek. Az aszfaltos területeket mindenütt lemossák, „megfürdetik” a szobrokat, emléktáblákat. Jelenleg kétszázan fáradoznak azon, hogy az idei tavaszon minél szebbek le- gyenek az utcák, terek. A diósgyőri városközpontban csákányos brigádok törik fel az asztfaltról a télen rákeményedett sarat, letisztítják az építőanyaggal borított útpadkákat. Nehezíti a vállalat munkáját, hogy több nagy’ áruház és bolt ..kiégeti” a kukákat, mert így szabadulnak meg legkönnyebben a cso- mogolóanyagoktól. A szemét- tárolók pótlásáról viszont nem szívesen gondoskodnak. Így aztán más hulladékok halmozódnak fel és a köz- tisztasági vállalat sem tudja maradéktalanul ellátni a munkáját. (nagy) Közérzet, odafigyelés A nyilvánosság előtt is ismert dolog — mi is írtunk már róla —, hogy a városi pártbizottság rendszeresen tájékozódik a város lakóit, dolgozóit az átlagosnál jobban foglalkoztató kérdésekről. Vagyis a pártbizottságok, a pártszervezetek, társadalmi és tömegszervezetek segítségével, s a maga tapasztalatai révén informálódik a város — mondjuk így — közérzetéről. Fontos ez azért, mert — a párthatározatok szellemének megfelelően —, ha valami zavarja a közérzetet, a közhangulatot, arra törvényszerűen oda kell figyelni, tanulmányozni az előidéző okokat s a szükséges mértékben megtenni az intézkedéseket. Ez is egyik — s nem is az utolsó — módja annak, hogy töretlenül fejlődjék a szocialista demokratizmus, és a város, illetőleg egy-egy üzem. intézmény, kisebb vagy nagyobb egység dolgozói nyugodt légkörben alkothassanak. A nyugalom természetesen viszonylagos, hiszen legtöbbnyire úgy van az. hogy ha megszűnik az egyik gond, jön a másik. Ám a tudat, hogy a problémák — még ha ismétlődnek is — csökkennek, ha szóvá tesszük azokat — mivel a helytálló kritikát intézkedés követi —, bátorítólag hat, őszinteségre serkent, s így az odva-vissza alapon történő információ egyengeti életünk harmonikusabbá tételét. Most — a tapasztalatok birtokában — egy olyan témát teszünk szóvá, amely — sajnos! — nem újkeletű. Csaknem barom évvel ezelőtt elhangzott — kemény szavak kíséretében — a városi pártértekezleten, szó volt róla a X. kongresszuson, s azóta is jó néhányszor. Az előbbrehaladás mégis lassú. Mielőtt az okot, s a megoldást keresnők, idézzük az egyik tömegszervezet, tapasztalatok alapján összegezett jelzését: „A politikai vezetés sokkal jobban odafigyel a dolgozók gondjaira, mint a gazdasági vezetés — első szóra. A gazdaságiak csak akkor tesznek valamit, ha felülről a párt vagy a párt sajtója rájuk szól.” Erre a kritikai megjegyzésre természetesen „oda kell figyelnünk”. Bár a korrekció bizonyára jogos: nem a gazdasági vezetésről (általában), hanem némelyik — kisebb-na- gyobb beosztású — gazdasági vezetőről van szó —, a gond létezik, tehát beszéljünk róla. A televízió A Hét című, egy héttel korábbi műsorában két igazgatótól kérdezték a riporterek: szerintük ki a jó vezető. A tapasztaltabb is, a fiatalabb is okosan felelt. Egy valami azonban — érzésem szerint — kimaradt a válaszokból. Egy ilyesféle megfogalmazás: jó vezető csak az lehet, aki — a többi feltétel mellett — nemcsak együtt dolgozik, hanem együtt is él környezetével. Pontosabban: nem csupán az! látja, hogy a dolgozó mit tesz és mit nem tesz, hanem arról is tud, minek örül, miért bánkódik, miféle gondolatok foglalkoztatják. Erről azonban csak emberközelből győződbe! meg. „A funkció magaslatáról” — miként Kádár elvtávs mondta a Láng Gépgyárban — az egyébként kiváló vezető se szerezhet tudomást a fájó szóról, még kevésbé a ki nem mondott, de az ember arcára írt gondokról. Az ilyen emberhez oda kell lépni — és nem leereszkedni hozzá! —, a szemébe nézni, s megkérdezni: Baj van? Segíthetek? Némelyik gazdasági vezetőt magával sodorja a termeles üteme vagy gondja. Ezért van az, hogy megfeledkezik róla: az ütem is lehet gyorsabb, a gond is kevesebb, ha nemcsak azzal törődöm, hogy mi és mennyiért, milyen minőségben kerül a piacra; törődöm a termék megtermelőjével is, Íriszen voltaképpen vele és érte történik minden. S végtére engem az emberrel nem áttétek és fogaskerekek kötnek ösz- sze, hanem érzelmi szálak és azonos érdekek. Az érzelemnélküli „termeléscentrikusság” idézi elő — többnyire —, hogy sérelem éri az üzemi demokratizmust, szociális gondok nyomasztanak, rapszódikus a kereskedelm: áruterítés, gyenge a szolgáltatás — hogy az idézett informáló szerv példáinál maradjak. Ám, a tájékoztató ezt is megemlíti: „Egyes vezetők' tűrhetetlenül basáskodnak.” Kétségtelen, ez a veszélyesebb! Mert azon segíthetünk, ha egy gazdasági vezető úgy sodródik, hogy „nem figyel oda”. A második szóra már odafigyel. Mert jó szándékú, csak egy kevés időre kisiklott a vezetés helyes, összetett vágányáról A tűrhetetlenül basáskodó pedig? Nos. se tűrve, se tűrhetetlenül! Az elv szigorú. S ha ezt bárki is megsérti, a gyakorlat is az. De ez egy egészen más fajsúlyú ügy. És mint ügy’, manapság egyre ritkább. A gyakoribb az a gazdasági vezető, aki elmerül a termelés gondjaiban, s nem lát túl a termelési mutatókon. Egy kicsit talán úgy véli: az ember, mint ember, a pártszervezet gondja. Nekem a termelő a fontos. Pedig a termelő és az ember — egy és ugyanazon személy. S ha ettől a személytől a vezető „elidegenedik” — rossz következményei lehetnek. Természetesen jó dolog az, hogy a dolgozók bizalommal fordulnak a pártszervezetekhez, hiszen ez kétségtelen bizalmai jelent a párt iránt, a pártnak az elismerését, tiszteletét fémjelzi. Viszont a gazdasági vezető kritériumában feltételként benne foglaltatik, hogy: mint a párt politikájának gyakorlati végrehajtója, egy kicsit maga is politikus. Még akkor is, ha történetesen nem tagja a pártnak. Ezért élveznie kell az emberek bizalmát. S hogy ezt tehesse, nyissa fel a sorompót maga és a dolgozók között. De jobb, ha le se ereszti... Az együttélés és egymásért élés, a kötődés természetes szálait óvja, ne keletkezzék azokon csomó, mert a bogozas nehezebb. „Figyeljenek oda is.” A naponkénti együttélés természetes vonása legyen az „odafigyelés”. Enélkül nem csökkennek a gondok, s nem lesz kiegyensúlyozott egy-egy ember, vagy több ember közérzete. CSALA LÁSZLÓ Május 21 —24: Élelmiszeripari napok A Magjai- Élelmiszeripari Tudományos Egyesület Borsod megj’ei Szervezete az el- ' múlt hét végén vezetőségi ülést tartott. Megbeszélték itt a borsodi élelmiszeripari napok szervezésével kapcsolatos tennivalókat. Az élelmiszeripari napok megtartására május 21—24. között kerül sor, a kiállítást az SZMT székhazában rendezik meg. Tizennyolc élelmszieripari üzem. vállalat mutatja be termékeit. Képes vándorhíratló A MÁV Miskolci Igazgatóság vasútüzem-biztonsági osztálya képes vándorhír- adót készített. Az íróasztal- lap nagyságú híradót a Tiszai pályaudvar alagútjának falán helyezték el: a vasfűi baleseti veszélyekre, azok megelőzésére hívja *'A a* utasok figyelmét.
