Déli Hírlap, 1973. április (5. évfolyam, 78-100. szám)

1973-04-05 / 80. szám

a miskolciaké a szó JÉGkrém-KORSZAK? Nem csaltam! Pocsékoliák a vizet Hát a jókedv miből való? 1973. március 30-án délután autóbusszal utaztam. Mivel autó- buszjegyem nem volt, így két villamosjegyet lyukasztottam ki. Ütközben felszállt két ellenőr, s akkor derült ki, hogy az egyik jegy, amit felhasználtam, nem miskolci, hanem budapesti vil­lamosjegy volt. Az ellenőr a pesti jegyet eldobta: „Ez nem érvényes’*. Én mindjárt átadtam neki egy másik jegyet, s elné­zést kértem, mivel «3 éves va­gyok, s nem jól látok. Ennek el­lenére — bár a jegyet elfogad­ta — elkérte az igazolványomat, s átadott egy 50 forintos csekket. Igen bántott az eset, mivel nem volt szándékomban „blic­celni’*. Az is bántott, hogy ami­kor az ellenőrzés során kivet­tem a személyi igazolványomat, s az egész havi nyugdijam, ami a táskámban volt, a földre esett, csak egy jó tanácsot kaptam az ellenőrtől, hogy szedjem össze a pénzemet. A koromat igazán tisztelhette volna! Másnap a jegyellenőrzési cso- portvezetönö igen udvariasan közölte velünk, hogy nem kell a büntetést megfizetni, mivel ilyen esetben ettől eltekintenek. Ezzel egyetértek, de miért nem tudta ezt a két jegyellenőr, mi­ért kellett egy idős asszonyt megalázniuk, s miért bem tud­nak Ők is olyan előzékenyek és udvariasak lenni, mint a csoport- reze.ő? — írja levelében öz.v. Szentgyörgyi Jánosné, Miskolc, Madarász Viktor u. 13. sz. alatti olvasónk. A Vászonfehérítö utcában lakom.- Nagyon sok gépkocsi van ezen az új telepen, ami­nek tisztán tartására sok vi­zet használnak lel a lakók. Ezt meg nem is tenném szó­vá. de felháborít, hogy meny­nyire pocsékolják a vizet, aminek igen szűkében va­gyunk. Gumislaggal — amit a lakások ablakán keresztül vezetnek le az udvarra — Mi. „felsővégiek”, igen meg­örültünk a tavaly bevezetett ll­es autóbuszjáratnak, amely a Búza tér és a Feszty Árpád ut­ca között bonyolít le ingajára­tot. De kihasználtság szempont- iából ajánlanám az útvonal meg­változtatását. Erről a részről igen sokan járnak a gyárba és más üzemekbe dolgozni, amikor is a 11-es buszon kívül még más járatot (esetleg villamost) is igénybe kell venniük, tgy az len­ne ésszerű, ha a Paióczy és egyéb mellékutcák helyett a Széchenyi utcán haladna a busz és a Tanácsház téren lctesíte­(Jármay György rajza) mossák a kocsikat, s amikor elkészültek, nem zárják el a csapokat, hanem órákon át folyik az udvarra a drága ivóvíz. Néha már egész kis tó van az udvar közepén. Nem ártana az illetékesek­nek szétnézni a bérházak között, s aki ilyen lelkiisme­retlen, az megérdemli a bün­tetést — írja Cs. L.-né mis­kolci levélírónk. nének megállóhelyet. Innen csak egy-két lépést kellene megtenni, hogy a Vasgyár felé vagy az ál­lomásra induló autóbuszra át­szállhassanak az utasok. A kö­vetkező megálló a villanyrend­őrnél lehetne, ahonnan szintén pár lépéssel elérhetnénk a Sem­melweis kórház, illetve a Szent- néi£ri kapui. kórtuLZ fele. induló járatokat. Az Ady-hídnál levő megállót ki lehetne iktatni a Búra téri végállomás közelsége miatt. A busz félóránként, illetve óránként közlekedik, így nem hiszem, hogy lényegesen növelné a Széchenyi utca zsúfoltságát. A « •• rr JOVO Ózd ja A távlati városfejlesztési tervek szerint Ózdnak egy­másfél évtized múlva 66 ezer lakosa lesz. Két közeli köz­séget is Ózdhoz csatolnak. A várost éltető kohászat mült évi termelése egymil­lió tonna acél volt. A fej­lesztési főmérnök szerint a gyár termelése a 80-as évek elején megközelíti a másfél millió tonnát. Bővül a Deb­receni Ruhagvár ózdi gyár­egysége is. Ű.j munkaalkal­makat teremtenek a város­lakóknak. s új ellátó, szol­gáltató intézményeket léte­sítenek. Már toros az öntóoép Negyedik éve épül Duna­újvárosban a vasmű folya­matos acélöntöműve. Az 1,1 milliárd forintos beruházás­sal épülő új nagyüzem két öntőgépe együttesen évi 800 ezer tonna acélbugát állít majd elő. A hét elején a munka fonta* állomásához érkezett: megkezdték az 1. számú öntőgép próbaíorga- tását, az úgynevezett hideg­próbákat. Az ellenőrzés után, május közepétől kezdik az üzemi próbákat, akkor a be­rendezés már acélbugákat önt. A tervek szerint az új óriasöntöde az idén 60 ezer tonna acélbugát ad. Öntözik a földeket A Nagy miskolci Állami Miből való? Tizenévesek válaszolták: ..A szándékaink annyit éi nek. amennyi közük az ál­mainkhoz van. A tett pedis annyit amennyi köze a szándékhoz Tan. amennyit abból megvalósít. — Hát a jókedv miből való? — Csodálatos hatalom, ha adni tud az ember ... Telefon: — Ha van időd szombaton délután, akkor gyere el ve­lünk. Az irodalmi színpa dunk megy Megvaszóra. a nevelőotthonba. A helység kalapácsát adjuk elő . . A telefonáló ismerős. Ta­nár. Fiatal. Irodalmi színpa­dot vezet. Ha nem horda­na sj?akállt, diáknak hihet- néd, később a diákok között láttam, hogy el tudja felej­teni. hogy ő tanár — ha el akarja felejteni ezt. Történet sztori nélkül. Van egy nevelőotthon. A Borsodi Szénbányák évek óta patro­nálja az otthont. Barta Lász­ló mondta el, hogy sok szakmunkásuk, jo néhány ösztöndíjas tanulójuk van az otthonból. És van egy isko­la. Pontos nevén a Blathy Ottó Villamosenergiaipari Technikum. A szülői munka- közösség elnökhelyettese Barta Lászlóm. Kitalálták? Feltehetően igen. Véletlen is van a bá- nvászok és az iskola találko­zásában, hiszen bármennyire jó egy iskolai irodalmi szín­pad. autóbuszra, utazásra elég pénze sohase lenne. ■ ■ Diákvélemények: — Előadunk egy darabot kétszer, esetleg háromszor. Dolgoztunk vele százszor annyi ideig. Hát érdemes?-i- Végre mehetünk vala­hová. nem a megszabott kö­rön belül topogunk . .. — Jobban izgulok, mint amikor versenyre mentünk a darabbal. .. — Függetlenül az előadás sikerétől, én a pedagógus sze­mével a nevelés hasznaként örülök ennek az útnak. Kö­szönet jár érte a bányának, a'szülői munkaközösségnek és persze a gyerekeinknek, a színpadvezető tanárnak ... Megyaszó. Nevelőotthon. Tanárok fogadnak. Egyszeri­ben mindenki megérzi, hogy itt valóban vártak a csoport­ra, hogv kétszer ad, aki itt, ezeknek a gyerekeknek adni tud. 255 otthontalan vagy otthon veszélyeztetett gye­rek. Hat—tizennégy évesek. Nehéz közönség, valameny- n.vien tudjuk. Amíg a szín­padi előkészületek folynak, beszélgetünk. Molnár János igazgatóhe­lyettes: — Nem a kötelező udvari­asság mondatja velem, de a növendékeinknek már az is ajándék, hogy eljöttek hoz­zánk. A helyzetükből adó­dik. hogy örülünk minden segítségnek, egy szocialista brigádnak éppen úgy', mint... Igazságtalan leszek az iro­dalmi színpadhoz. Még a jó előadásról sem írok kritikát. A szinfalak mögött álltam, a diákok között. A függöny ré­sén at a hallgatók arcát les­tem, ahogy az első nevetés­nek örültek, ahogy az első taps felszabadította bennük a játékkedvet. Nem ’tudom, mit ereztek a diák-színészek, amikor az előadás végén — életükben először — autogramot adtak, amikor a címüket kérdezget­ték, hogy majd írjanak. Fe­lejthetetlen kép: langaléta nagyfiúhoz apró kisember tapad, szava nincs, nagy sö­tét szemével mondja el az elragadtatást, a csodalatot:. Később, amikor már a busz indulására vártunk, a háló­termek előtt a közönség ren­Nem lehetne más útvonalon közlekedtetni ? Meddig lesz lezárva? A Tetemvár Alsó sor elején lebontottak egy házat. A ház bontásakor megcsúszott az út. Mintegy két hónapja ezt az utat a tanács — tilalmi táblával is — lezárta, s egyelőre nem tudni meddig. így marad. Igaz, máshonnan — a Petőfi-szo- bortól — megközelíthető a Tetemvár, de itt oly keskenyek az utak, s esős időben oly csúszósak, hogy szinte életveszélye­sek. Több esetben tapasztaltam, hogy taxis nem is nagyon vállal el fuvart erre az útra — írja levelében Vértesi László Telefonon érdeklődtünk a városi tanács I. kerületi hivata­lának műszaki osztályán, ahol elmondották, hogy jelenleg műszaki okok miatt az utat megnyitni nem lehet. A lebon­tott lakás tulajdonosa már a büntető felszólítást is megkapta hogy intézkedjen a helyreállításról. Remélhetőleg ez miha­marabb megtörténik, és az utat ismét megnyithatják. Raktár a lépcsöházban Racial János, Miskolc, Széche­nyi utca 5*. szám alatti lakos panasszal fordult szerkesztősé­günkhöz. Elmondotta: MIK-la- kásban laknak. Régi ház, reg) íepcsöházzal. Megszokták, meg­szerették. Mintegy két hete, éjjel a lakók nagy zajra, kopácsolásra riad­tak fel. Legnagyobb meglepeté­sükre, a lépcsőház feljárójának egjik falát bontották. Az ott dol­gozó két munkástól tudták meg. hogy raktár céljára egy kis kamrat építenek a lépcsőház feljárójába, ami azóta, minden tiltakozásuk eliena-o. al i« kA- szfilt. Jelenleg nem tudjak hová el­helyezni a gyerekkocsikat, ha a kicsiket leviszik sétálni, nem is beszélve arról, hogy esztétikai szempontból Is kifogásolható az ada épített kis raktár. Amellett lehetetlenné (eszi a lépcsoház tisztántartását, pedig eddig erre nem volt panaszuk. Kintjártunkkor nemcsak r»vdal lános. hanem a lakók közül töb­ben felháborodva beszéltek er­ről az eljárásról és kérték, hogy az illetékesek sürgősen intézked­jenek a régi állapot visszaállí­tásáról. Egyébként még az is lehet, hogy a busz menetideje megrö­vidülne, mivel jelenleg a Batthyány és a Kazinczy utca kereszteződésénél csúcsforgalom­ban néha percekig is állnia kell a busznak a Kazinczy utcai nagy járműforgalom miatt, amíg folytatni tudja útját. P. I Miskolc Rovatvezető: MOLNÁR bANDORNB Telelonszáma: 18-224. Gazdaságot is sújtja a szá­razság. Mindössze 35 száza­lékos a talaj vízellatottsága. holott normális időjárási körülmények között 65—70 százalékos. A földbe került magvak csávázása sok helyütt még meg sem kezdődött a szá­razság miatt. Az aszály el­len korai öntözéssel véde­keznek a gazdaság szakem­berei. A buszon azért énekeltek. Népdalokat is. kicsit aka­dozva, mast is. sokkal si­mábban. Ahogy mögöttünk maradt Miskolc, úgy lett egy­re vidámabb a társaság. Va­lamire vállalkoztak, valamit tenni mentek. Más volt ez a nap, mint a többi szombati program. Magyart István az iskola megbízott igazgatója: dezett előadást az előadók­nak. Énekeltek, mert gye- rekösztönükkel valamiképpen vissza is akarták ajándékoz­ni azt, amit kaptak. Él­ményt. És ezzel élményt is adtak. Hazafelé a diákok S2abó Dezső KISZ-vezető tanart „gyötörték”: — Ugye megyünk még? Ugye megyünk máshová is? Annyi a gyár, ha valaki se­gít, akkor . .. Megyaszótól Miskolcig ta­lán félóra az út. Tervek, szándékok születtek e félóra alatt. A közös jókedv olyan volt, mint egy igazi felfede­zés. Ha pedig van véletlen is egy üzem, egy iskola és egy intézmény egymásra talá­lásában. akkor érdemes volt e véletlenről írni, hiszen hasznosan járható utat je­löl minden üzemnek és min­den iskolának. BARTHA GABOR A tarcali szőlőkben A tarcali Tárcái vezér Termelőszövetkezet 170 hol­das szőlőjében befejezték a szőlő metszését és nyitását. Az asszonyokból álló mun­kabrigádok jelenleg a kar- és szál vesszőket kötözik. En­nek befejezése után hozzá­kezdenek a pótláshoz; körül­belül 18 ezer új tövet ülte*» nek el. Mindennapos esetek orvossal — Kérem a követ­kezőt! — szólt ki a rendelő ajtaján dr. Umberstock Imre. A redőzött homlo- kú, ötven év körüli férfi sápadtan ült le a fehér székre. — Tessék! Mi a pa­nasza? — igy az or­vos. — Rövid leszek. A főnököm undok frá­ter, akinek nem tet­szik a fülem, vagy a hajam színe, ezért tíz éve nem adott egy fillér fizetésemelést sem. A házmeste­rünkről tudom: négy évet ült betöréses lo­pásért és egy csomag holland pipadohá­nyért eltűri, hogy bärki udvaroljon a feleségének. A ház­beli szomszédom reg­gel ötig üvöltő rádión hallgatja a világslá­gereket. Ötkor lezárja a rádiót és beindítja a villany zongorát. A sogorom minden hét­fő este felpofoz, mert nincs tévéműsor, és unatkozik. Van egy hivatali kollégám, akárhányszor talál­kozom vele az utcán, csavar egyet az orro­mon. S én mindezt eltűröm, mert gyáva alak vagyok és félek: ha fülükbe jutna az illetőknek, hogy rosz- szakat mondtam ró­luk, kitekernék a nya­kam. De mégis ki kellett valahol önte­nem a keserűségemet. Ezért bátorkodtam idejönni a rendelésre. A doktor urat ugyan­is köti az orvosi ti-' toktartás. NYUGDÍJ Az idős asszony homlokon csókolta eletlársát: — Szervusz, fiam. Mi volt odabent? A hajlott hátú em­ber fáradtan legyin­tett: — Mi lett volna? A főnököm megmondta, hogy nincs pardon. Túl vagyok a korha­táron. Az idén nyug­díjba megyek. Har­minc évig egyetlen napot sem mulasztot­tam. Ültem a kasszá­ban és ügyesen, ta­pintatosan emeltem el a kisebb-nagyobb összegeket. — Ilyen az élet. El­járt az idő feletted — mondta vigasztalóan az asszony. — Igen — mondta szomorúan a férfi. — És most majd betesz­nek a helyemre vala­mi zöldfülűt, aki azt sem tudja, mi a hűt- '"n kezelés!... GYORSVONAT A gyors dübörgése szuszogassa halkult. A szerelvény befutott az állomásra. Még mozgott a kocsisor, mikor a felszálló uta­sok bőröndökkel, cso­magokkal elindultak az ajtók felé. Ám a mozdonyvezető vijjo­gó vészjelzést adott le, és az expressz, anélkül, hogy megállt volna, nekilódult a síneknek, s egyre gyorsuló mozgással eltűnt az álmélkodó utasok szeme elől. A mozdonyvezető, Tóth LXJV. János megkönnyebbülten törölte le verejtékez homlokát. Boldogan dünnyögte maga elé: — Ebben a hónap­ban egy fillér koszt­pénzt sem adtam. Szerencsére az utolsó pillanatban észrevet­tem, hogy a peronon '■ft áll a feleségem... GALAMBOS SZILVESZTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom