Déli Hírlap, 1973. április (5. évfolyam, 78-100. szám)

1973-04-05 / 80. szám

„Szerdát” játékkal DtTK-VoIoqda 0:0 Az MVSC labdarúgópályán lezajlott kettős labdarúgó-mér­kőzés második találkozója sem vonzott több nézőt, s az igaz­ságnak tartozunk azzal, ha megemlítjük: a szünetben még azoknak a száma is megfogyatkozott, akik addig kitartot­tak. A szél változatlanul fújt. s a hideg levegő nem kapott „ellensúlyozást” a pályáról, mert amit a diósgyőriek ezen a találkozón produkáltak, az nem volt különösebben szivet melengető. A fekete nadrágos Berecz elhajol, s ellenfele, a tatabányai Nagy csalc az árnyékát találja el. A kitűnően küzdő MVSC- versenyzö két dijat is nyert tegnap, hiszen az aranyérem mellé a legtechnikásabb versenyzőnek járó tiszteletdíjat is megkapta. (Szabó István felvétele) Az ifik öklöztek <e legjobban Három napon keresztül csattogtak a 10 unciás kesz­tyűk a Sportcsarnok szorító- jában, s a 19 sportkör 134 üldözője kemény csaták kö. zepette igyekezett a felsza­badulási emlékverseny nép­szerűségét ezúttal is növelni. Nos, az igyekezettel és akarással nem is volt baj, de a technikai képzettséggel annál inkább. A serdülőknél ez érthető is, de a felnőttek sem nagyon csillogtatták a tudást. Legjobban az ifjúsá­giak öklöztek, s közöttük jó néhány akadt, akire a jövő­ben majd érdemes lesz ..oda­figyelni”. Igaz, jónevű ver­senyző alig akadt a mezőny­ben, mégis az volt az érzé­sünk, hogy a CSB-k meg­szüntetése következtében az egyéni versenyekre nem ké­szülnek olyan lelkesen az öklözök, mint ahogyan azt elvárhatnánk tőlük. így a színvonal alig ütötte meg a közepest. A borsodi versenyzők vá­rakozáson felül szerepeltek, hiszen 14 arany-. 10 ezüst-és 9 bronzérmet nyertek a három korosztályban.! A serdülők­nél az Ózdi Kohász, az ifjú­ságiaknál a MÉM TE, a fel­nőttek korcsoportjában pe­dig a Borsodi Bányász öklö- zőit illeti elsősorban a dicsé­ret. Többet vártunk az MVSC öklözőitől, viszont kellemes . meglepetéseket okoztak az alig fél éve ala­kult mezőkövesdi szakosz­tály tagjai. A rendezés a szo­kott, kifogástalan volt. Túl az első akadályon MVSC—MTK 9:5 (6:3) A bajnoki rajt előtt jó erőpróbának bizonyult az MNK első fordulója a zöld- fehér kézilabdás lányok szá­mára. Volt NB I. B-s csa­patot láttak vendégül, s aránylag könnyen győzték le azokat. A rendkívüli hideg idő kedvezőtlenül befolyásol­ta a játékot, hiszen az elme­revedett kezekből gyakran csúszott ki a labda. Az MVSC-s lányok szokásos védő- és támadó rendszerü­ket alkalmazták, s ezúttal az átlövők bizonyultak a leg­eredményesebbeknek. A já­ték képe alapján akár na­gyobb arányú is/lehetett vol­na á győzelem Góldobók: Gát iné, Bobik (3—3), Gombás, Horváth, 'fe­dél (1—X). A serdülő korosztály borsodi dobogósai: aranyérmesek: Boza (MÉMTE), Orbán tÖKSE). Ezüst­érmesek: Szabó (OKSE), Balogh (OKSE), Hűlik (ÖKSE), Abra­ham (Borsodi Bányász). Bronz­érmesek: Kurucz (Mezőkövesd), Fuhrmann (MVSC). Ifjúsági aranyérmesek: Németh (MÉMTE), Bara (MEMTß). Ko­vács II. (MEMTE). Ezüstérme­sek: Debreczeni (MÉMTE).. Nyí­ri (MVSC), Molnár (MEMTE). Tóth (MVSC). Bronzérmesek: Györkey (MEMTE), Stumpf (MVSC), Marczis (Mezőkövesd), Kriston (Mezőkövesd), Bán (Me­zőkövesd) . Felnőtt első helyezettek: Re­gőczi (ÖKSE). Csóka . (Borsodi Bányász), Szilágyi (Borsodi Bá­nyász). Lakatos (MÉMTE). Be­recz (MVSC).. Bajczura, Csikó, Kovács (mindhárom Borsodi Bá­nyász). Második helyezettek: Prokai, Simon (mindkettő Bor­sodi Bányász). Harmadik helye­zettek: Fábián (Borsodi Bá­nyász), Suka (Mezőkövesd). A legtechnikásabb versenyző tiszteletdíiát a serdülőknél Stumpf (BHSE). az ifjúságiaknál Pribéli (Fémmunkás). a felnőt­teknél Berecz (MVSC) kapta, míg a legeredményesebb edzői clíiat Ackermann Sándor (BHSE) Albert Lajos (MÉMTE) és Csa- bajszky László (Borsodi Bá­nyász) lett. (monostori) Az LMTK asztalitenisz szakosztálya ez évben is megrendezte hagyományos felszabadulási emlékverse­nyét, Népes mezőny, köze! 300 versenyző állt rajthoz teg­nap a hét számban lebonyo­lított versenyen. A megyei bajnoksággal közel egyen­rangú versenyzőgárda. egész napon át szünet nélkül ját­szott, míg eljutottak a dön­tőkig. Mint az várható volt, min­den számban a MÉMTE asz­taliteniszezői szérezték meg a ' győzelmet, és a selejtezők so­rán sem született meglepetés. Talán csak a íéríipárosoknál a Marosi—Ignácz (LMTK, DVTK) kettős döntőbe jutása váratlan eredmény. A férfi egyéniben Egervári bizonyult a legjobbnak, hosszú idő után ismét /felállhatott a dobogó legmagasabb fokára. A leg­eredményesebbnek Brilla Éva bizonyult, négy számban állt rajthoz és valamennyiben az első helyen végzett. A ver­seny színvonala messze a megszokott alatt maradt, még a döntőkön is ritkán lehetett Azt már 1970 őszén, az ide 5500 kilométerre levő nyu­gat-szibériai Barnaulban is tapasztalhatták a diósgyőri­ek, hogy a szovjet bajnokság harmadik vonalában nagyon jó együttesek játszanak. Ez a csapat nem volt olyan el­lenfél. mint a barnauli, de rendelkezett ugyanazokkal a tulajdonságokkal: fegyelme­zetten, lelkesen, s rámenő­sen játszott. írtunk már arról, hogy a DVTK a két keddi edzés után szerdán általában „gyengélkedni” szokott, még akkor is, ha legyőzi kisebb tudású ellenfelét. A vologdai csapat azonban nem egy Borsod megyei együttes, ame­lyik azt is bekalkulálja, hogy az ellenfele NB I-es. Arra ugyan nem voltak ké­pesek, hogy a nagyobb ru­tinnal rendelkező diósgyőri védelemnek gólt lőjenek, vé­delmük azonban könnyen vehette fel a harcot a DVTK csatáraival, mert nem volt nehéz dolguk. A mérkőzés első félidejé­ben jobbára a vologdai csa­pat támadott, de csak távoli fölélövéseket láttunk tőlük. A 38. percben egyik csatáruk fejesét csak a kapufa men­tette. A DVTK-nak ebben az időszakban a 23. percben MVSC A metszőén hideg idő el­riasztotta a nézőket, s a Kubik kettős mérkőzésére alig fél­ezer néző volt kíváncsi. Igaz, az előmérközés .játékát nem is nagyon nevezhetjük ünne­pinek, sokkal inkább edző jel. lege volt a találkozónak. Mindkét csapat sok hibával tarkítva futballozott, s külö­nösen a csatároknak ment gyengén a játék. A széllel hátban kezdő miskolciak jelentős mezőny- fölénye jegyében telt el az látni igazán színvonalas ta­lálkozót. A verseny végeredménye: női egyéni: 1. Brilla. 2. Tá- lasné dr„ 3. Ditrói I. és Czim- ma (valamennyi MÉMTE). Férfi egyéni: 1. Egervári, 2. Dubéczi. 3. Tálas és Tósa (va­lamennyi MÉMTE). Női pá­ros: 1. Brilla—rTálasné dr., 2. Ditrói I.—Czimma, 3. Répás- si—Jerszi (mindhárom pár MÉMTE) és Gábor—Gál (B. Volán). Férfi páros: 1. Tálas —Egervári (MÉMTE), 2. Ma­rosi— Ignácz (LMTK. DVTK). 3. Dubéczi—Tósa és Fejes— Losonczi (mindkét pár MÉM­TE). Vegyespáros: 1. Tálas— Brilla. 2. Dubéczi—Tálasné. 3. Tósa—Czimma és Egervári —Ditrói I. (valamennyi MÉM­TE). Ifjúsági leány: V. Brilla, 2. Ditrói I., Czimma és Dit­rói II. (valamennyi MÉMTE). Fiú ifjúsági: 1. Losonczi, 2. Fejes 3. Kriston (mindhárom MÉMTE) és Bartha (M. Spar­tacus). akadt egy nagy helyzete, de Tatár lövését Rakov kiütöt­te. A második félidőben sem változott a játék képe. A gyámoltalankodó diósgyőri támadók még jó helyzetben sem tudták teljes erővel, s jól célozva a kapura kül­deni a labdát. Kétségtelen tény, hogy az erős szél nagyon zavarta a játékot, de ez nem lehet probléma — avagy mentség — egy NB I-es csapat szá­mára akkor, ha ellenfele — lelkesedése ellenére is — ki­sebb képességű erőkből áll. (Egy-két játékost azért elfo­gadtunk volna a vologdai csapatból.) (Az „igazi mérkőzés’^ egyéb­ként a nézőtéren folyt, ahol egy 15 fős — jórészt nőkből álló szovjet turistacsoport, s egy ma­roknyi DVTK-szurkoló szinte végig igyekezett egymást túlkia­bálni. A szünetben még kisebb­fajta „kórusversenyt’ is rendez­tek a szélfútta nézőtéren.) A n:0-ra végződött mérkőzésén melyet Szkokén Zoltán vezetett, a következők szerepeltek: DVTK: Szabó — Hajdú. Hajas. Kolláth — Gál (Ólán), Váradi (Salamon), — Udvarev, Rnttkay (Földest). Horváth (Kiss). Tatár. Vass. Vo­logdai Dinamó: Rakov — Szem- jonov, Kuznye.eov, Ivanov — Szokovnyin ((Nyekraszov). Ma- levkin — Nerobov (Kazakov), 3. Zsukov. Sz. Zsukov, Vsívcov, Szkobjolktn. HORVATH KALMAN első 45 perc, de néhány jó lövésen kívül — amit főként a középpályások eregettek — szinte alig akadt olyan ese­mény, mely a didergő néző­ket is íelmelegítette volna. Szünet után kiegyenlítetté vált a játék, s az utolsó 20 pereden, — amikor Krom- paszky kiválása miatt 10 fő­re csökkent a zöld—fehér gárda — sok gólhelyzet ala­kult az MVSC kapuja előtt. A leninvárosi csatárok ügyetlenségen múlott, hogy mégsem zörrent a miskol­ciak halója. A mérkőzés legemlítésre méltóbb eseményei: 7. perc: Kunfalvi beadá­sát Krisztián közelről a te­hetetlen Dohány mellett nyu­godtan lekezlte, s a labdát a hálóba is juttatta, 1:0. 43. perc: M. Varga kapura tört és a kifutó, majd lab­dára vetődő Rapcsákon át­esett. Németh játékvezető meglepetésre 11-est ítélt. Zumpf büntetőjét Rapcsák a bal alsó sarokból kiütötte! 47. perc: Demkó átlejelte a labdát Zumpíon, s az az üresen hagyott Kunfalvi elé került. A csatár a kapu kö­zepébe emelt. (2:0). 50. perc: Krompaszky a vállára esett, megsérült. 10 perc múlva el is hagyta a játékteret. 77. perc: Szögletrúgás után Győri óriási erővel 14 mé­terről a felső lécet .találta el. 30. perc: Druzsint ollóba fogták a kapu előtt az MVSC védői. A csatár elesett, ll­es! A büntetőt ugyancsak Druzsin lőtte, Serföző azon­ban kiütötte a jobb alsó sa­rokba tartó labdát! A két csapat összeállítása: MVSC: Rapcsák (Serföző) — Molnár L., Herr, Molnár 1., István (Gergely), Krompasz­ky, Locker (Marosi). Kun­falvi, Szabó. Krisztián (Demkó), Karcagi. LMTK: Dohány (Szelényi) — Bakos, Orosz (Vajda), Zumpf. Kecs- kó (Breuer), M. Varga, (Teschlér), Bodzsár, Gunics, Druzsin, Fnts (Pogány), Győri. ,■ MONOSTORI GYULA Az asztaliteniszezők felszabadulási emlékversenyén Minden számban MTE-siker-LMTK 2:0 (1:0) minden Hété Mutassa az ujjlenyomatát... Az „ujjlenyomat” szó hal­latán valamennyien a bű­nözésre gondolunk. Meglepő hát. hogy újabban genetiku- sok is tanulmányozzák az ujjlenyomatokat. Az öröklés­tannal foglalkozó tudósok kapcsolatot vélnek felfedezni az ujjhegyek barázdái és az anyagcsere-zavarral járó be tegíségek között. Az ujjlenyo­matot alkotó vonalak ív. húr és Orv alakúak. A ku­tatások során kimutatták, hogy az Orv alakúak túlsú­lya a vér fehérjetartalmának A kesernyés, nemileg kámfor­rá emlékeztető erős illat mesz- sziről felismerhető. A hippik és az európai diákok többségének kedvenc illatszere, a pacsuli, ke­letről származik. Amikor fél évvel ezelőtt a pa­csuli megérkezett Olaszországba, sok fiatal azért vásárolta meg, mert elterjedt a hír, hogy ha­sist és marihuánát tartalmaz. Ez azonban nem igaz, a szóbeszéd­magas szintjét jelzi. Alacsony a fehérjeszint, ha az ujjhe- gyi vonalak £v alakúak. Bizonyos szervek kialaku­lása a magzatban egybeesik az ujjhegy vonalainak kép­ződésével. Lehetséges, hogy a még meg nem született gyermek fejlődése ezekben tükröződik.. A normális, illetve abnor­mális ujjlenyomat meghatá­rozása még a jövő' feladata. Meglehet, hogy egyszer az orvos így fogadja majd a be­tegét: „Mutassa csak az ujj­lenyomatát!” ' A vakondvárak kincse Néhány évvel ezelőtt a Zempléni-hegységben ás- vánvkulató geológusok fésül­ték át a terepet Telkibánya és Kéked-fürdő között. Az egyik erdei fennsíkon a friss vakondtúrások tetejen feke­tén és kékesen csillogó kő­darabkákra figyeltek fel. Csakhamar kiderült, hogy a felszín alatt szorgoskodó, alagútjait építő bársonybun- dás állatkák féldrágakő-fé­léket, jáspis, opál, és obszi- dián darabkákat ástak elő a fedőrétegek alól. A tüzetesebb vizsgálat meg­lepő felfedezéssel zárult. Az opal- és obszidiándarabok némelyike megmunkált, szé­pen pattintott őskori szer­számnak bizonyult. így nemcsak eredményes ásvány­kutató munkát, hanem „ős- régészeti feltárást” is végez­tek a vakondvárak lakói. Az értékes lelőhelyet ígé­rő területet akkoriban idő híján alaposabban nem ku­tathatták at a szakemberek, de a történtek nem mentek feledésbe. A különleges ka­land résztvevői még a nyár elején újabb expedíciót szer­veznek a zempléni vakond- várak kincsének alaposabb felkutatására. Az Antarktisz jege alatt A Szovjet Tudományos Akadémia Leningradi Zooló. giai Intézetéből 1970-ben öt hidrobiológus utazott a déli­sarkvidéki szovjet Mirnij ál­lomás közelében levő Hasz- nell szigetvilág' egyik szige­tére. A könnyűbúvár-techni­ka segítségével másfél éven keresztül tanulmányozták az Antarktisz vizeiben élő ten­geri állatok életét: 60 méter mélységig ereszkedtek le. fe­jenként 300—400 órát töltöt­tek víz alatt. A kutatók ér­tékes* leleteket hoztak fel­színre, s így a Zoológiái In­tézet gyűjteményét ritka élő­lényekkel sikerűit kiegészite- ni. A hidrobiológusok több páratlan víz alatti felvételt is készítettek. Emlékezetkiesés? — Jöjjön közelebbi Mi a panasza ? — Egy pillanat . . . Rögtön . . . Csak megkeresem azt a cédulát . . . A beteg lázasan kutatni kezd zsebé­ben. — Milyen cédulá­ról beszél? — kér­dezi a doktor megle­petten. — Hát amit én... azon feljegyeztem... Na, már meg is van! Nekem ugyanis kró­nikus emlékezetki­esésem van. — Emlékezetkiesés? — az orvos figyel­mesen nézi a bete­get. — És ez miben nyilvánul meg? — Egyszerűen min­dent eifelejtek. Ne­veket, adatokat, te­lefonszámokat, ese­ményeket, egyszóval mindent! —■ A fontosabb dolgokat nagyon he­lyes, ha feljegyzi... — No, persze! Csakhogy mire eszembe jut, hová tettem a toliamat, addigra elfelejtem, mit is akartám fel­jegyezni . . . — Értem. Es mond­ja. otthon mi a hely­zet ? — Hogyhogy ott­hon? Ezt nem ér­tem . . . — Hát, ahol lakik. Nyilván nős ember, nemde? A páciens sóhajtott egy melyet. — Mit is tetszett kérdezni? — Hogy otthon...? — Otthon minden pokol. Nem emlék­szem a házassági év­fordulónkra, nem tudom, mikor van a feleségem név- és zületésnapja, nem fizetem ki időben a lakbért. fizetésemet a feleségem veszi fel .. . — Teljes mérték­ben együttérzek ön­nel, igazán sajná­lom . . . Mindez bizo­nyára nagyon zavar­ja a munkájában . . . — Szó sincs róla! — tiltakozik heve­sen. — De hiszen az imént mondta, hogy mindent elfelejt. — Ugyan mii szá­mít az! — Miért, hol dol­gozik? — Én? — Igen . . . Maga! — Egy pillanat, megnézem a note­szomat. Uhüxn ... A kereskedelemben. — És mit csinál ott? — A vásárlók pa­naszaira válaszolok. B. Gy. Félti a szőnyeget — Mondja!? Legalább tiszta a nadragju. . (Az Eulenspiegel karikatúrája) Divat a pacsuli nck mindössze az lehet az alap­ja. hogy a kábítószerfogyasztók gyakran használják a pacsulit. Az illatszert egyébként Singa­pore környékén és egy Szúrná t- rától északkeletre fekvő szigeten termő növény leveléből készítik. Akár tartalmaz. kábítószert, akár nem, a pacsuli divatba jött. Árulják a hippi-üzletekben és a Marokkótól érkező piaci árusok standjain egyaránt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom