Déli Hírlap, 1973. április (5. évfolyam, 78-100. szám)

1973-04-29 / 100. szám

I ecsetelhető gépkocsi alvázvédő massza Fogyasztói ára: 2 literes kiszerelésben Ft 109/darab Forgalomba hozzák: TVK-MINTABOLTOK Budapest, V., Pilvax köz 2—4. Miskolc, Petneházy u. 6. Pécs, Kossuth Lajos u. 47. ÉLELMISZER ÉS VEGYIÁRU NAGYKERESKEDELMI VÁLLALATOK Debrecen, Kaposvár Gyártja: Mmm Valiid iKaiiiMS Szépség farm — nőknek Mit ajáni a kozmetikus tavaszra? Fényérzékeny napszemüvegek A rathenaui (NDK) Opti­kai Műszerek Gyára ebben az esztendőben megkezdi az úgynevezett fotokróm üveg­ből készülő szemüvegek gyár­tását. A „Heliowar” üveget Jénában olvasztják, a világ­hírű Schott állami vállalat­nál. Ez az üveg az ezüst íényérzékeny vegyületeit tar­talmazza. Fény hatására el­sötétül. de a fény csökkené­se esetén átlátszósága foko­zódik. Az üveg színezetének megváltozása néhány percet vesz igénybe. Érdekes, hogy alacsony hőmérsékleten fény­érzékenyebbé válik ez a faj­ta üveg, tehát az ebből ké­szülő védőszemüveget külö­nösen jól használhatják a sarkkutatók és az alpinisták. + „Most ez a divat, édesanya!” Ausztriában, Innsbruck környéken működik egy, úgynevezett szepségfarm. Ko­runk legkompletíebb szép­ségápolási lehetőségeit kínál­ja. Nem is keil hozzá sem­mi egyéb, csak egy Ids sza­bad idő — és pénz. Persze sok-sok pénz! A „farm” tulajdonképpen egy vidéki rezidencia — úszómedencével és igen szép környezettel, az épületben tornateremmel. Egy napra vagy egy hétre vonulhat be ide a szépülni vágyó nő. Er­re az időre természetesen alá kell vetnie magát a ..házi­rendnek'’, amely a felüdü­lést, a frissítő alvást, a tor­nát és a diétát írja elő. A menüből száműzik a zsira­dékot., csökkentik a szénhlrl- ráttaríalmú ételek arányát. Fekete kenyeret, sok tejei, aludttejet, gyümölcsöt és fő­zelékfélét adnak „vendégeik­nek” a farm tulajdonosai. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás itt tilos. A termé­szetes szépítészet kiegészítő­je a sokirányú, erős sugarú skót zuhany. Ezen túl tulaj­donképpen csak az egészsé­ges életmód, a célszerű pi­henés és táplálkozás .ará­nyaira, mikéntjeire tanítják meg a gazdag pácienseket. Nyilván nem bolondság ez, ám korai lenne az óhaj, hogy nálunk is hozzanak lét­re ilyet. Annál is inkább, mivel a dolgozó nőknek alig­ha telik egy hét csupán erre a szabadságukból. Ám meg­szépülni. a viruló természet méltó partnerévé válni vá­gyunk mi is. Mit tehetünk hát ? A Bőrgyógyász Középkáder Szakcsoport legutóbbi buda­pesti továbbképzésén Fen- nesz Lászlóné kozmetikus előadásában, arcbőrünk fel- frissítésére a következő re­ceptet ajánlotta: két kávés­kanál kaolint annyi bórvíz- zel keverünk el, hogy mrg- felelő sűrűségű pépet kap­junk egy arcpakoláshoz. Eb­be B-vitamin-tartalmú olda­tot — esetleg injekciót — keverünk. A pépet a jól megtisztított arcbőrre ken­jük föl, s amikor már szá­radni kezd, kamilla-, cica- fark- vagy fehérmályvateá- val lemossuk. Ezt követően arcunkat alaposan bekenjük Lady Camea krémmel. A vitaminok szerepe — mondotta a kozmetikusnő — elvitathatatlan a bőr fiatalon tartásában. Elsősorban az E- és az F-vitaminnak van nagy jelentősége a sejthártya fel­építésében, amelynek át­eresztő-képességétől függ a bőr sejtjeinek víz- és ásvá- nyianyag-tartalma. Éppen ezért támogatják a szakem­berei! a Fabulon krém rek­lámját is: ennek az arc­krémcsaládnak a tagjai ugyanis igen jó — a sejthár­tyákra is ható — vitaminha­tást biztosítanak. Fecskék a városban Fog)'átkozik a természetes környezet, ami hátrányosan befolyásolja a madárvilág megszokott életritmusát. A nagyvárosok zaja, a szennye­zett levegő mindinkább elri­asztja a fecskéket. A villás- íarkú füsti fecskének ma már jobbára csak a falvak, a ta­nyák nyújtanak menedéket, ahol a fagerendás istállókban fészket rakhatnak. A váro­sokban egyedül a molnár- fecskék „tartanak ki”, meg­telepedve a régi építésű há­zak erkélyei, árkádjai alatt. Szegeden néhány árkádos háznál kolóniákba verődtek össze. Itt sem zavartalan azonban az életük, mert téli távollétük ideién fészkeiket gyakran elfoglalják, tönkre­teszik a náluk harciasabb, a városok zajától egyáltalán nem félő verebek, A kisebb, de élesebb csőrű madaraktól a békés fecskék képtelenek visszaszerezni lakásukat. A verebeknek még a közelségét sem bírják elviselni, s ezért „társbérleti” viszony sem ala­kulhat ki köztük. Városunkról eléggé ellen­tétes a gyerekek elképzelése: „Miskolcnak 800 000 lakosa lesz” — olvasható az egyik dolgozatban, míg a másik diák reálisabban „jövendöl”. „Miskolc nem fog fejlődni jelentős mértékben. Földrajzi helyzete akadályozza a ter­jeszkedésben. A legvalószí­nűbb a modern, íüggőkertes építési mód, amellyel beépí­tik a városunkat körülvevő hegyeket.” S egy őszinte kri­tika: ..A városok mai építé­si módja nem tetszetős. Pél­da rá a Győri kapui lakóte­lep sorházainak egyhangúsá­ga.” „Én falun születtem, s 16 éve élek ott. Meg kell vál­toztatni az előítéleteket, azt, hogy aki a falun él, vagy él­ni fog. az elsüllyed, nem le­het »világi«. Pedig falun született Petőfi, Ady, Izsó Miklós, s felnőttek a falu »kenyerén« a társadalom élé­re.. . 2000-ben nem lesz fa­lu és város közötti különb­ség. Legfeljebb annyiban, hogy falun jobb lesz. Mert az, hogy egy kis közösségben mindenki törődik mindenki­vel, otthont, megnyugvást, békét ad az embernek. Alap­vetően megváltozik a pa­rasztemberek gondolkodása. A gépek lehetővé teszik, hogy Májusfa A szeszélyes április utolsó napján, az is­kolából hazafelé menet, arról beszéltünk barátaimmal, ki kinek visz az éjjel május­fát. Még csak tizenöt évesek voltunk. Gye­rekek. Bevallom, nagyravágyó voltam, és a bar­langlakásban — melyben én is laktam — nem találtam olyan lányt, akinek szívesen vittem volna májfát. Bátorság, fiatalember — biztattam magam az öt hold igazán nem sok. Az iskolában Rozika soha nem éreztette velem, hogy szegényebb vagyok nála. Kétszer meg is várt hazafelé menet, de én lemaradtam tőle, szégyelltem a pince­ház udvarára belépni előtte. Enyhe tavaszias idő volt. borongás, mint az április. Esteledett. Édesapám már haza­jött a szőlőből. Fáradt arcáról alig észre­vehető mosolyt dobott felém ... Megsimo­gatta fejemet, aztán a fészer alatt összebar­kácsolt asztal mellé ültünk vacsorázni. Friss kenyérlángos volt a vacsora, kemencében sült. Idegesen figyeltem, mikor beszélhetek apámmal. Nem volt bátorságom bevallani, hogy májfát akarok vinni Rozikának . .. Lefeküdtem. Édesapám nemsokára bejött a szobába, dohánytárcáját kereste, és ahogy a zsebében kutaszkodott, ezt mondtam apám­nak: — A többi fiú májfát visz az éjjel... én is szeretnék vinni. Apám hirtelen megállt, végignézett raj­tam ... cs erélyesen betette maga után az ajtót. Aztán kintről hallom apámat: — Öltözz! Megyünk ... — Édesapám, azt a fát keressük, amelyik­nek legszebb a koronája. Elindultunk. Szokatlanul sötét volt az este. Félúton sem jártunk, cseperegni kezdett az eső. Perceken belül mintha dézsából öntöt­ték volna. — Édesapám?! Megérdemli egy lány, hogy megázzunk miatta? — Van aki megérdemli — válaszolt egy­kedvűen apám. A fejsze lesújtott. Hatalmas reccsencstel zuhant a földre a nagy fa. Vállra vettük, és az esőben hazaindultunk. — Nem nehéz? — kérdezte apám. — Még ha megszakadok, akkor sem ne­héz — gondoltam —, de csak annyit tudtam szólni a nehéz teher alatt: á, egy cseppet sem. — Azért pihenjünk, fiam ... Kétszer pihentünk hazáig. Otthon aztán volt nekünk! Édesanyám még bolondnak is lehordott mindkettőnket. Apám száraz gúnyát kért és aludni kül­dött: — Vagy hét-három órát aludj, akkor Jesz itt az ideje, hogy elvigyük. Nyugodt légy, idejében felköltelek. Csend volt, csak az eső csevegése hallat­szott az ablak pereméről... Még egy óra, és május lesz —, ezzel a gondolattal alud­tam el. Fáradtságot nem éreztem, amikor édesapám kézérintésére felébredtem. Az eső megállt. Derengett a hajnal. Az izmunk megfeszült, sapkámat a váltamra tettem —, hogy ne nyomja g fa —, nagyot nyilallt belé, de azért nem fájt. Szép fa, azt meg keli hagyni. Még nappal sem tud­nánk szebbet választani. Ha kinéz Rozika az ablakon,.lesz mit csodálkozni. Ahogy kö­zeledtünk. remegni kezdett a lábam. A haj­nal pírjában megpillantottam Rozikáék házát. — Lehetetlen! — kiáltottam remegő han­gon. — Ez nem lehet igaz! A Rozikáék kapufélfájához egy görcsös, otromba májfa volt erősítve. Avám ment elöl. Nem szólt, úgy tett. mintha semmi sem történt volna. Nem. álltunk meg a ház előtt, mentünk végig az utcán. A másik ut­cán vissza, ha valaki látott, azt hihette, ar­ról hozzuk a fát. — Aki kádasnak született, maradion kó- dus. Ne vágyjék többre, ezt már az én apám is mondta — mormolta az orra alatt avám, és az udvaron baltával gallyazni kezdte a tát. — Jő lesz a törzse szőlőkarónak — mondta. Aztán erről soha vem. beszéltünk . .. 7AKÁCS JÓZSEF Tizenéves futurológus ok Hogyan élünk 2006-ken? Az ezredfordulótól 27 év választ el bennünket. Nem nagy idő. ha mögöttünk van. Ám hihetetlenül soknak tű­nik, ha a jövő méhében rej­lő dolgokat kutatjuk. Hogyan is élünk — a most tizenévesek szerint — 27 év múlva? Nekik joguk van vá­laszolni a kérdésre, mert leg­inkább őket érinti. Ez az a generáció, amely 2000-ben döntő pozíciókat tölt be, s egész társadalmunkat befo­lyásolja. Negyven diák — a Földes Ferenc Gimnázium Ill/a osztályának tanulói .— adta kérdésünkre írásban a választ. Fiiogókerlck a hegyek olda án * Égy vélemény: bizonyára akkor is lesznek kíváncsi újságírók, akik a mi gyerekeinket fogják faggatni a követ­kező fél évszázadról.. nyáron ők is üdüljenek a Balaton partján.” A karrierizmus marad? Van aki kételkedik: „Ez az idő kevés ahhoz, hogy az emberi gondolkodás, viselke­dés gyökeres változásokon menjen át.” B jó néhányan így írnak: „Mindennapi éle­tünk kényelmesebb lesz. Az életszínvonal nőni fog. Ez azonban nem fogja eltüntet­ni a karrierizmust, a szamár­létrát, a könyöklőst...” Má­sok szerint viszont „a még meglevő bürokrácia eltűnik a protekcióval együtt”. És egy óhaj: „Jó lenne, ha a pénz­nek nem lenne ilyen óriási szerepe. Mert amíg a pénztől emberek élete függ. addig nem lesz soha tökéletes egyenlőségen alapuló társa­dalom.” Nem oszlálvo/ majd a tanár A negyven gyérek között egy sem akadt viszont, aki kételkedett volna abban, hogy a technika területén „robba­násszerű” fejlődés várható, .amely a mindennapokat könnyíti meg, amely meg­oldja a nehéz fizikai mun­kák teljes gépesítését, s le­hetővé teszi a hatórás mun­kanap, a heti három szabad­nap bevezetését. Csak természetes, hogy so­kakat foglalkoztat majd a jövő évtizedek oktatási rend­szere. íme: „A jegyrendszert eltörölném, a diákok féléven­ként kapnának értékelést ad­digi munkájukról. Ezt azért tartanám helyesnek, mert . sok diákra szinte bénítólag hat az a tudat, hogy ő most . jegyre felel.” „A tanulás fo­lyamataiban is lesznek válto­zások: itt nem a tölcsérre gondolok, hanem olyan mód­szerekre. amelyek segítségé­vel az ember a már megta- nultakat könnyebben tárol­hatja agysejtjeiben, s képes lesz pillanatok alatt felidéz­ni.” A világháborút — mint le­hetőséget — valamennyien elvetették: „A tudomány már nem állhat a pusztítás oldalára, mert» az végzetes következményekkel járna.” És a biztatás: „Ez a fiatalság érzésem szerint jól látja el majd feladatát, mivel tele . van lendülettel, új elképze­lésekkel !” RADVANYI ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom