Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-13 / 61. szám

Sok múlik helytállásukon Vállalatainknál ezekben a napokban értékelik a szocialista brigádok elmúlt évi munkáját. Az eseményt majdnem min­denütt egybekapcsolják a vállalat elmúlt évi tevékenységé­nek, gazdálkodásának felmérésével. Általános tapasztalat, hogy ahol a szocialista brigádok jól dolgoztak, a vállalati eredmény is javult. Nem véletlenül. A Lenin Kohászati Mű­vek több mint ezer, a Diósgyőri Gépgyár több mint 750 szocialista brigádja a teljes kollektíva 70—75 százalékát teszi ki. S mivel a brigádok nagy része fizikai munkát végez, a termelés alakulása is döntő mértékben függött eredményeik­től, helytállásuktól. A vállalatvezetők — az eredmenyesseg ismeretében — határozottan vallják: a szocialista brigádok áldozatkészsége nélkül aligha érhettek volna el olyan eredményeket, mint amelyekről a termelési tanácskozásokon beszámolhattak. En­nek megfelelően — s az idevonatkozó 1001-es MT—SZOT határozat értelmében — gondoskodtak, illetve gondoskodnak a brigádok jutalmazásáról is. A- város nagyobb vállalatainál például milliókban számolható az a pénzösszeg, amit a szo­cialista brigádok legjobbjainak jutalmazására fordítanak. Mégis, a szocialista brigádtagok egy része elégedetlen a megbecsüléssel. Ügy vélik — s ennek a szocialista brigád­vezetők tanácskozásain is hangot adtak —, hogy korántsem mindenütt megfelelő még az összehasonlítás, az elbírálás rendszere, egyes gazdasági vezetők még mindig lebecsülik a szocialista brigádmozgalomban rejlő hatalmas erőt. Tovább lehetne és kellene finomítani az erkölcsi-anyagi elismerés formáit, módszereit. Most, hogy megkezdődött az 1973. évi brigádvállalások kidolgozása, illetve egyes helyeken már a végrehajtása: a vállalati vezetők többsége — a kiadott irányelvek jól tük­rözik ezt — minden eddiginél jobban számít a szocialista brigádok kezdeményező készségére, példamutatására, a ter­melést segítő tevékenységére. A szocialista brigádok ennek megfelelően tették és teszik meg vállalásaikat. Ám ugyan­akkor joggal várják el, hogy megbecsülésük, értékelésük is ennek megfelelő legyen. (nyikes) Bérfejlesztés a Biti nél A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál az idén a központi alapból 5,2. a sa­ját bérfejlesztési alapból pe­dig 3,9, vagyis összesen 9,1 százalékkal emelik a mun­kások bérszínvonalát. A ta­valyi eredmények alapján' a vállalatnál 15 napi bérnek megfelelő nyereségrészese­dést fizetnek ki. Ezek ám a brigádok! A Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri gyáregységének szakszervezeti bizottsága 1972-ben végzett jó munká­jukért 33 versenyző kollektí­vát jutalmazott a szocialista tfrigádmozgalom különböző kitüntetés fokozataival. Hét brigád kapott aranyplaket­tet, s ugyancstak hét arany­plakett utáni oklevelet. Az első helyen végzett Tye- reskova brigád 133,6, a má­sodik, a Dobó Katica brigád 121.6. míg a harmadik he­lyezett Martos Flóra brigád 119,3 százalékra teljesítette éves tervét. Még a 21. he­lyezett brigád is 105 száza­lék feletti eredményt ért el! Egy a számtalan variáció közül. A szekrények összeállítását a vásárló fantáziájára bíz­ták. Siker iesz-e a SKALA ? Lakberendezés csava rh úzóva I Jelölő gyűlések Miskolc város íerületén A Hazafias Népfront városi bi­zottsága értesíti a lakosságot, hogy az alábbi időben és helyen lesznek városi tanácstagi jelölő gyűlések. AZ I. KERÜLET TERÜLETÉN: ' Március 14-én du. 17 órakor: A MÁV Igazgatóság (Szemere a. 26.)- a 9. sz. választókerület la­kói részére (Arany János u. 2-től végig, Kölcsey Ferenc u.. Ma­gyar—Szovjet Barátság tér l-től 7-ig, Szemere u„ SZMT-székház.) Az 1/3. pártszervezetben (Tizes- honvéd u. 21.) a 22. sz. választó- kerület lakói részére (Hoffmann Ottó u. 1-töl 35-ig és 2-től végig, Kellner Sándor u., Kilián György u., Petőfi Sándor u. 2-től 84-ig.) Áz Egyetértés Tsz-nél (Major u. 4.) a 26. sz. választókerület la­kói részére (Major u., Pacsirta u., Szepesi u., Tót u., Tinódi u. 1-tői 7-lg, Toldi u. l-től 7-ig.) A 22. sz. Ált. Iskolában (Kassai u. 15.) a 38. sz. választókerület lakói részére (Almos u. l-től 39- ig és 2-től 14-ig, Bolond u., Bul­csú u., Huba u. l-től végig és 2-től 40-ig, Huszár u. 31-től vé­gig és 4-től végig, Levente vezér u., Lehel u., Lovarda u., Szent- péteri kapu 64-től 70-ig, Tass u.) A FÉMVILL Vállalatnál (Vágó­híd u. 6.) a 41. sz. válasiztókerü- letböl a Besenyői u., Víkendte- lep, Vágóhíd u. lakói részére. A 6. sz. Alt. Iskolában (Éder Gy. u. 1.) a 46. sz, választókerü- I let lakói részére (Bolyai János ű. József Attila u. l-től 33-ig és 2- től 26-ig, Körösi Csorna Sándor «.) A 14. sz. Alt. Iskolában (For­gács u. 18—20.) az 51. sz. válasz­tókerület lakói részére (Balaton u., Benkő Sámuel u., Bodrog u., Bornemissza Gergely u., István- tty Gyula u., Ipoly u., Kapos u., Koppány u., Kossá István u., Kő­rös u., Levél u.. Páncél u., Siói u.t Szrogh Sámuel u., Tapoly íi.J Temes u., Tisza u., Velence u., Visó u.) A Felsőfokú Gépipari Techni­kumban (Kun Béla u. 10.) a 6. sz. választókerület lakói részére (Ady Endre u. 2-től 12-ig, Ba.i- csy-Zsilinszky u. l-től 19-ig és 2-től W-ig, Katalin u., Kőris Kál­mán u., Kun Béla u. 2-től 14-ig.) A n. KERÜLET TERÜLETÉN: Március 14-én, du. 18 órakor: A szirmai iskolában (Miskolci «. 38 a.) a 68. sz. választókerület lakói részére (Hevesi Ákos u., Jenke-tanya, Magyar László u., Simon Ferenc u., Somlai Artúr t».. Szacsvai Imre u., Szalay And­rás u„ Tartsay Vilmos u., Üj Élet u.) A Zalka Máté pártszervezetben (Csabavezér u. 95) az 58. sz. vá­lasztókerület lakói részére (Ba­lassi Bálint u., Cement u., Csa- bavezér u. 62-től végig, Futó u. páros oldala, Garbai Sándor u., KŐ u., Mész u.. Nagyváradi u., Rozmaring u., Sütő János u.. Vi­lág u.) A m. KERÜLET TERÜLETÉN: Március 14-én du. 18 órakor: A m/7. pártszervezetben (Marx K. u. 49.) a 88. sz. választókerü­let lakói részére (Móricz Zsig- mond u., Schönherz u., Szabad­ság u., Testvériség u., Torontáli C, Zalka Máté u.) Az LKJVI Vízmű kultúrtermében (Alsószinva u.) a 93. sz. választó- kerület lakói részére (Alsósizinva u., Felsőszinva u., Fürdő u., Her- czeg Ferenc u., Irma u., Kerpely Antal u., Mányoki Ádám u., Ró­zsa Ferenc u., Sétány u., Topi- czer János u.) A III. kerületi hivatal tanács­termében (Marx Károly u. 96.) a 92, sz. választókerület lakói ré­szére (Első u., Második u.. Har­madik u., Negyedik u., ötödik u.. Hatodik u., Hetedik u., Nyol­cadik u.. Kilencedik u., Tizedik u., Tizenegyedik u., Marx Ká­roly u. 49-től végig, Szuditanya.) A 100. sz. Szakmunkásképző Intézet klubjában (Téglagyár u. 2.) a 94. sz. választókerület lakói részére: Ballagi Károly u., Bó- lyai Farkas u., Gózon Lajos u., Hamerák Mihály u., Jászai Mari u., Jedlik Ányos u., Kabar u., Kórház u., Kristály u., Magyar u., Mester u., Őrös u., Pléh Sán­dor u., Puskin u., Ö u., Sándor u., Sztahanov u., Tavasz u., Téglagyár a.) A 104. sz. Ipari Szakközépis­kolában (Debreczeny M. tér 1.) a 98 sz. választókerület lakói ré­szére (Bollóalja. Debreczeny Már­ton tér, Kőpad.) A Hazafias Népfront városi Bi­zottsága kéri az említett választó- kerületek választópolgárait, hogy a megjelölt helyen és időben a tanácstagi jelölő gyűléseken ve­gyenek részt, éljenek a törvény által biztosított jelölési jogukkal A miskolci premier a múlt év őszén volt. A Székesfe­hérvári Bútoripari Vállalat októberben rendezett nagy sikerű kiállítást a sportcsar­nokban A vendégkönyvbe a legtöbben ezt a mondatot jegyezték be: szép az új bú­tor. de mikor találkozhatunk vele az üzletekben ... ? ÍSa£\ volt a hírverés A fehérvári Skála bútor­család darabjai, mint a ve­vőcsalogató prospektus írja, „a fejlett lakberendezési kultúrával rendelkező or­szágokban közkedveltté vál­tak”, továbbá „a sorozatból ki-ki ízélése és anyagi lehe­tősége szerint, valamint a szobák mérete szerint állít­hatja össze vagy egészítheti ki lakásának bútorzatát”. Mi tagadás, nagy hírverés előzte meg az egy csavar­húzóval összeszerelhető, tet­szés szerint variálható új bútorcsalád piacra dobását A vásárlók érdeklődése is ennek arányában szökött magasra, ami teljesen érthe­tő is, hiszen eddig nem vol­tunk túlságosan elkényeztet­ve elemenként vásárolható, kombinációra lehetőséget adó lakberendezési cikkek­kel: A gyár és -néhány keres­kedelmi vállalat, még az üzemszerű gyártás megkez­dése előtt, rendelést vett fel, néhol még előleget is elfo­gadtak, ám — és ez okozta a bonyodalmat — az új, prog­ramvezérlésű automata gép­sor a vártnál nehezebben indult be. Száz szónak is egy a vége; alig fél évvel a miskolci be­mutató után most már lát­ható a bútorüzletben a Ská­la néhány darabja. Hamaro­san megérkezik a teljes kol­lekció; a színes és fa utánza­té műfurnérral kasírozott több tucatnyi szekrényke. Csak darabonként A Borsodi Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat bútorüz­letének vezetője, Horváth Rezső nagy reményeket fűz a Skála és a hasonló jellegű Univerzál % sikeréhez Nem csupán arról van szó, hogy új tagokkal bővült a bútor­család. A kínálat változása jelen esetben minőségi ja­vulást jelent, mert hiszen így megvalósulhat a vásár­lók egyik gyakran sürgetett, régi vágya: darabonként vett, de azonos jellegű holmikkal berendezni a lakást. A ko­rábbi megrendeléseket ha­marosan kielégítik, s egy-két hónap múlva, amikor folya­matos lesz az ellátás, maxi­málisan negyedév alatt a vá­sárló rendelkezésére tudják bocsátani az előzőleg gondo­san megtervezett, s elemen­ként kért garnitúrát. (Ottjártunkkor egy fiatal- asszony éppen azért keser­gett, mert egy nemrég vett, hagyományos — tehát nem átrendezhető — garnitúra heverője nem fér el az új lakásban. Ha Skálát vesz, ilyesmi nemigen fordulhat elő.) Színes szekrények Az új bútorok egy része színes, ezért sokan idegen­kednek tőle. A Széchenyi ut­cai üzletben látható Skála szekrénysor haragos zöldjét, élénk rózsaszínjét vagy vér­piros színét látva, a szemlé­lődök véleménye megoszlik. Van akinek tetszik, van aki­nek nem. Egy dologban azonban nincs vita: az ára kissé borsos. A reklámkeltés szándéka nélkül másoljuk ide a már idézett prospektus egy mon­datát: „Bútorainkat 1973 év­től kezdve az ismert árszint alatt tudjuk a kereskedelem rendelkezésére bocsátani.” És az üzletrontás szándéka nél­kül írjuk le, hogy a „múbú- tor” nem olcsóbb a hagyo­mányosnál. Ezt még akkor is ki kell mondani, ha tudjuk, hogy az újnak, a korszerűnek ára van, (brack«) A Hazafias Népfront városi bizottsága Mit szól hozzá, hogy... ... milyen szépen beszélt Szepesi teg­nap reggel a rádióban Bene bravúros góljáról? — Arról, amelyiket hátravetődve, ol­lózva lőtt? — Arról bizony. Azt mondta, e gól is bizonyítja: a magyar labdarúgásnak vannak kiváló tehetségei, s ha ilyen já­tékot láthat, a közönség is visszatér a lelátókra. — Gyönyörűen mondta. — És még azt is hozzátette, hogy Bene meg a többiek kiváló formája biztató a Juventus elleni visszavágó előtt. — Hogy oda ne rohanjak. — Most meg mi a baja? Maga nem szereti a parádés gólokat? — Szeretem. De nem akkor, amikor a DVTK kapujába lövik. — Szóval ez a baja. Szégyellheti ma­gát! Hogy lehet valaki ennyire elfogult? A magyar labdarúgásról van szó, em­ber, és nem a DVTK-ról! A magyar sportéletről, és nem egy csapatról, né­hány ezer szurkolóról. — Mielőtt továbbmennénk, mondja meg, de őszintén, hogy maga kinek drukkol! — Természetesen az Újpestnek. — Ja?! Már azt hittem, hogy a ma­gyar sportéletnek. — Annak nem lehet, az nem egy csapat. — Attól még lehetne. Sőt! Tudja mit mondok én magának? Ha egyáltalán szurkolni érdemes manapság, akkor a Magyar Sportélet TC-t kellene a zász­lónkra írni. Ráférne szegényre egy kis biztatás. — Most meg pesszimista. Azért, meri a DVTK szénája rosszul áll? Vegye figyelembe, hogy a Dózsa eljuthat a kupadöntőig, hogy Major megint jó magasat ugrott, hogy a NIM lányai vi­lágraszóló sikert értek el a röplabda­tornán. Mondjam még? — Felesleges. Én ugyanis az egész magyar sportéletről beszélek, maga meg néhány élcsapatot emleget. — S mi a baja a sportélettel? — Például az, hogy az egyik mis­kolci tanulóintézet diákjai a folyosón tornáznak. Nincs tornatermük. — Hagyjuk ezt a károgó st! Beszél­jünk inkább még egy kicsit Bene pará­dés góljáról. — Menjen a csudába azzal a parádés góllal. Ilyesmi volt, van, lesz, de attól még nem tágul fiataljaink mellkasa. Pedig tágulnia kellene, mert olyan hosszúak lesznek, mint a lajtorja, de mellük, mint a csirkéé. — Gyönyörű lehetett, amint hanyatt vetődve, hátrahúzva ... — Itt is lennének olyanok, akik né­hány év múlva megismételnék ezt a produkciót. — Lennének, lennének. De miért nin­csenek? — Azt hiszi, hogy egy folyosón lehet gyakorolni a hátravetődést? — El ne hitesse már velem, hogy egy tanterem hiányzik a DVTK jó szerep­léséhez. — Ki beszél itt a DVTK-ról? Magá­val nem lehet szót érteni. Egyfelől szá- . monkéri rajtam, hogy nem látok túl a diósgyőri stadion falain, másfelől az egész magyar sportéletet néhány élver­senyző eredményeivel méri. Esküszöm, éppen úgy tesz, mint az osztályvezetőm a premizálásnál. — Az hogy tesz? — Mindig a kollektíváról beszél, s közben azoknak adja a pénzt, akik lát­ványos dolgokat produkálnak. — No, nekem elég! Hogy jön a sport­hoz a maga prémiuma?! — Az én prémiumomnak valóban kevés köze van hozzá. De azoknak a prémiumoknak, melyeket az élverseny­zők leakasztanak, annál több. Annyiért érdemes hébe-hóba hanyatt vetődve ol­lózni. — Irigykedik? Ha odaadriák magá­nak a Bene prémiumát, tudna olyan gólt rúgni? — Nem sokkal kevesebb esélyem lenne erre, mint neki arra, hogy az én prémiumomért elvégezze a havi mun­kámat. — Csakhogy ö nem vállalna el olyan piszlicsáré állást. — No látja, ebben tökéletesen egyet­értünk. BÉKÉS DEZSŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom