Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-05 / 54. szám

hurik Károlyra emlékeztek a birkózók Két diósgyőri aranyérmes! Mintha megijedtek volna... Jobb rajtot reméltünk Ferencváros — Dl TK 4:1 (2:0) j)c Védő a védő ellen. Ez is jellemző volt a mérkőzésre. Sa­lamon itt ugyanis a Fradi beállásával, Bálinttal harcol a saját 16-osán belül. (Szabó István felvétele) A plakátok azt hirdettek, hogy a szabadfogású birkó­zók viadalán a válogatottak is indulnak. A sportcsarnok három szőnyegén azonban hiába T—''■'tiik őket: nem voltak 'Tem is lehettek, hiszen ibbick Várnában, az utóbbiak egy része Mon­góliában, a másik csoportjuk Minszkben versenyzett! Az EB márciusra történt várat­lan előrehozatala bizony fej­tetőre állította az egész nem- re'közi, s vele a magyar bir- kózóprogramot is! A közön­ség mégsem csalódott. Mert nem volt! A lelátókon még egy tucatnyi szurkolót sem tudtunk összeszámolni, hi­szen ki megy szombaton 11 órától birkózó versenyre?... Még focira sem! Helyes a szakosítás: Persze, nemcsak a nézők, meg a legjobb birkózók hiá­nyoztak, hanem azok is, aki a „válogatott kötelező in­dulása” miatt —■ így szólt a kiírás — esélytelennek ítél­ve magukat a pontszerzésre, el sem jöttek Miskolcra! A mezőny még sem volt „mi­ni”, mert 13 sportkör 67 ver­senyzője csak kötelességének érezte, hogy részvételével adózzon. Imrik Károly, az egykori harmincszoros válo­gatott birkózó, majd későbbi kitűnő nevelő-edző emléké­nek. A DVTK hajdani mes­tere ugyanis 12 felnőtt ma­gyar bajnokot nevelt Diós­győrött 1949-től négy évvel ezelőtt bekövetkezett halá­láig, s a jól megalapozott munka folytatása lett az az­óta Sizerzett 4 bajnokság is. A harmadszor rendezett emlékverseny rangja azért a jelenlegi legjobbak nélkül is megmaradt, hiszen a koráb­bi neves birkózók közül töb­ben is szőnyegre léptek. Itt volt például Trázsi, Kovács, Varga. Idei I. volt magyar bajnokok, Kalitzky, Szabó, Csizmadia, Veress, Urban dobogós versenyzők. Némi szépséghibát csak az jelen­tett. hogy például a 48 kg-os súlycsoportban egy, az 52 és + 100 kg-ban pedig három­három birkózó állt rajthoz. A legnépesebb mezőnyök, s egyben a legjobb küzdelmek is a 62, 74 és 82 kg-os súly­csoportokban voltak. A színvonalra pedig az a jel­lemző, hogy csak a viadal elején láttunk gyors, tus­győzelmeket, páros lelépte­tés pedig egy sem fordult elő! A legörvendetesebb mégis az volt, hogy eltűntek a kö­töttfogású birkózás jellemzői! Szinte mindenki az egylábas kiemelésre, vagy térdelésben a 4-es alakú lábkulcsolásra törekedett, s igen bátran al­kalmazták a gáncsokat is. Igaz, még nem szovjet, vagy japán színvonalon birkóztak, de a szakosítás eredményei máris látszanak! Szepi szót toqadott — Szepi, lábra menj — adta az utasítást Farkasnak edzője, Guttmann József az Idei l. elleni mérkőzés előtt — és „ne feküdj el!” S a diósgyőri fiú annyira megszívlelte mestere taná­csait, hogy nagy hírű ellen­felét ő „fektette el”! Két­vállas győzelme aztán any- nyira fellelkesítette, hogy meg sem állt a dobogó leg­felsőbb fokáig! Veress, a másik DVTKrs versenyző is aranyérmet szerzett, csak az övé „taktikai” ízű volt. Csizmadiával szemben két­vállas vereséget szenvedett, ám a győztes —, hogy klub­társa ezüstérmet szerezhes­sen — három tusgyőzelem birtokában sérülést mímelt, pedig még egy mérkőzése — melyet ha el is veszít, akkor is aranyérmes — hátra volt. Kizárták a versenyből!... S a csattanó: Veress legyőzte az „ezüstvárományost”, aki így csak bronzot kapott. A diós­győri fiút pedig a siker a dobogó legfelsőbb fokára se­gítette! Persze az arany így is ugyanúgy csillogott! Jász­kai és Zsigmond — mind- icettő diósgyőri — is szépen helytállt: bronzérmet - szer­zett. dz eredmények:. 48 kg: 1. Mártha II. (Orosháza), 52 kg: 1. Varga (Debrecen), 2. Németh (Orosháza), 3. Gál (Cse­pel) , 57 kg: 1. Jámbor (Debre­ceni), 2. Mártha I. (Orosháza), 3. Juhász (Csepel), 62 kg: 1. Farkas (DVTK), 2. Surányi (U. Dózsa), 3. Juhász (Kecskemét), 68 kg: 1. Trázsi (Orosháza), 2. Szabó (Kecskemét), 3. Jászkai (DVTK), 74 kg: 1. Veress (DVTK), 2. Ka­litzky (Csepel), 3. Magony (MTK), 82 kg: 1. Mészáros (Bp. Kinizsi), 2. Petrezselyem (Deb­recen), 3. Csobánczi (MTK), 90 kg: 1. Balassa (Kecskemét), 2. Csábi (BVSC), 3. Varga (BVSC), 100 kg: 1. Kudelász (Bp. Kinizsi), 2. Csikós (Szeged), 3. Kovács (DVSC), + 100 kg: 1. Urbán (FTC), 2. Taricska (Debrecen), 3. Zsigmond (DVTK). MONOSTORI GYULA Berecz maqyar bajnok! A hét végén junior ökölví­vóink legnagyobb erőpróbá­jára az OB egyéni versenyei­re került sor a fővárosi Jég- színházban felállított szoritó- ban. A rangos viadalon a borsodiak legjobbjai is ott voltak, s nem kis meglepeté­seket — számunkra igen kel­lemeseket — okoztak. Az elődöntők során a har- matsúlvú Szilágyi (Borsodi Bányász) óriási harcban le­győzte az országos vidék-baj­nok kaposvári Horváthot, Lakatos (MÉMTE). pedig a pehelysúlyban három menet­ben át rohamozva,szinte szó­hoz sem juttatta nagynevű ellenfelét, az Ű. Dózsás Kell­nert Az MVSC „üdvöskéje” a válogatott kerettag Berecz •hatalmas ütéseit Galambos (Törekvés) csak egy percig(!) állta a könnyűsúlyban. Mind­három borsodi fiú tehát dön­tőbe jutott, s nem sok hiány­zott Takács (Borsodi Bá­nyász) sikeréhez sem, aki minimális pontkülönbséggel maradt alul Benczikkel (Bp. Honvéd) — a legtechniká­sabb öklözőnek minősített és bajnokságot nyert fiúval szemben. A döntőkben a három bor­sodi fiú közül Berecz ismét remekelt és fölényes bizton­sággal nyerte magyar baj­noki címét! Lakatos (MÉM­TE) és Szilágyi (Borsodi Bányász) is minden dicsére­tet megérdemel: ők ezüst éremmel tértek haza. A szabadfogású birkózó EB időpontjának váratlan előbb- rehozatala alaposan felborí­totta a nemzetközi verseny­programot is, s ez szolgálta­tott okot arra, hogy a főpró­bának számító várnai Dán Kolov emlékversenyt nagy sebtiben lebonyolítsák. A magyar válogatott tag­jaként a diósgyőri Rusznyák A szurkolók egy része már akkor mérges lett, amikor még be sem lépett a stadion­ba. Kiderült, hogy a DVTK nem számított ilyen nags ér­deklődésre. s a jegyek — a még üresen álló helyek elle­nére — hamarabb fog' tak el, mint a közönség a pénz­tárak élői. Megnyugfato volt viszont, hogy a szurkolók pénteki kívánsága teljesült: működött az eredményjelző, s nemcsak a gólokat, hanem a góllövőket is kiírták. Per­sze, ebbe az örömbe is ve­gyült némi üröm. hiszen az öt névből csak egy volt di­ósgyőri! Régen volt annyi né­ző a stadionban, mint teg­nap, a szerény becslések is 15 000-re taksálták számukat. (Fizető néző 10 116 volt.) A két csapat a következő összeál.ításban futott ki a pályára. FTC: Géczí —, Vé- pi, Páncsics. Bálint, Martos —. Juhász, Mucha —, Engel­brecht, Branikovits. Albert, Bartosik. DVTK: Veréb —, Kovács, Salamon, Hajas, Kol- láth —, Tamás. Földes!, Si- kora —. Fekete, Kiss, Vass. Kűről voll szó? Amíg a csapatok a megle­pően jó talajú pályán mele­gítettek, Csanádi Árpád, az FTC edzője a rádió mikro­fonján társalgott valakivel, A következőket mondotta: „Ha ezt még nem hallják a rádióhallgatók (Nem hall­hatták, mert az adás még nem kezdődött el! a szerk.) is szőnyegre lépett a bolgár fővárosban, de — csak két­szer. Nem mintha erejéből nem tellett volna többre, de ezúttal nemcs?.k a verseny­társak voltak az ellenfelek! Balszerencses sorsolással mindjárt az olimpiai helye­zett török Demirtas ellen kezdett, akitől a második menet közepén egy féljármos, majd lábollós fogás után kétvállas vereséget szenve­dett. Ezután a bolgár Sztoj- csev következett ellenfélként. Rusznyák a második menet végén 4:0-ra vezetett, amikor hidalni kényszerült. A három bolgár (!) bíróösz- szenézett és teljesen érthe­tetlenül gyorsan tust ítélt! A hazai szurkolók néma csendben vették tudomásul a rosszindulatú ítéletet. Ez azonbar a ténveken nem vál­toztatott: Rusznyák elbúcsú­zott a további Küzdelmektől. Totóeredmények 1. DVTK—FTC^ 1:4 2 2. Tatabánya—Csepel 0:0 x 3. Pécs—Szeged 2:0 1 4. Egj’etértés—Baba ETO 1:0 1 5. Várpalota—Dunaújváros 3:0 1 6. Kecskémé:—Bp. Spart. 8:2 1 7. Békéscsaba—Haladás 0:2 2 8. Ganz-M,—SZMTE 0:0 x 9. Szekszárd—Pénzügyőr 0:1 2 10. Atalanta—Sampdoria 0:2 2 11. Palermo—Bologna 1:1 x 12. Roma—Cagliari 0:0 x 13. Temana—Lazio 0:1 2 Pótmérkőzések: 14. Brindisi—Varese 1:0 1 13. Lecco—Ascoli 0:1 2 16. Perugia—Arezzo 0:0 x akkor neked elmondhatom, hogy nincs is itt! Az első edzésen megjelent, de azután kijelentette, hogy vagy ö, vagy én! Nem hajlandó ve­lem dolgozni.” Azt nem si­került \megtudni, hogy kiről volt szó, de gyanítjuk ... Somlai játékvezető — aki­ről el kell mondanunk, hogy egy-két kisebb hibától elte­kintve. jól vezette a talál­kozót — pontosan 3 órakor adott jelt a kezdésre. Bátortalan kezdés Az első hazai támadást már az első perc végén lát­hattuk, de Földesi lesre fu­tott. öt perc múlva is ő próbálkozott meg a gólszer­zéssel, ám a 16 méterről ka­pásból leadott lövés több méterrel mellé ment. Egyre feltűnőbb volt, hogy a diósgyőriek a hosszú téli .szünet alatt sem tudtak lel­kiekben megerősödni. Ilyedt, bátortalan játékuk váratlan, s nagyon meglepő volt. Egy negyedóra kellett ahhoz, hogy a szorongás valamelyest fel­engedjen. Ennek ellenére láttunk az első félidőben is egy-két ügye* próbálkozást, de ez nem volt elég a védélem te­hermentesítéséhez. Nem is beszélve a gól.! övéiről! A Fradi sem játszott valami jól ebben az időben, s ta­lán csak ennek köszönhető, hogy a DVTK egy félóráig nem kapott gólt. A 30. percben azonban Engelbrecht tefutotta Kol- láthot es beadását a berob­banó Mucha közelről vágta a hálóba, öt perccel később Juhász vitte fel a labdát, a fedezetlenül hagyott Brani- kovitsnak játszott, aki két lépést téve, 16 méterről bom­bázott a bal sarokba. Egy perccel később egy újabb FTC támadásnál — azután, hogy Kiss nem tudott' jó helyre passzolni az üres ka­pu előtt (Géczi rosszul fu­tott ki) — Kolláth felvágta a 11-esen belül előre indu­ló Albertet. A büntetőrúgást Branikovits végezte el, s a kapu baloldala felé küldött labdát Veréb bravúros vető­déssel kiütötte! A 2:0-ra végződött félidő után nagyon csendes volt a DVTK öltözője, s Verébtől is csak súgva mertük meg­kérdezni, hogy becsapta-e Branikovitsot? Ö bosszúsan csak annyit válaszolt, hogy ez sem változtat a helyzeten. Ez masabb voít Mármint a második félidő. Ha nem bosszantana az, ahogy a DVTK hátrányba került, azt. a kesernyés meg­jegyzést is komolyan mond­hatnánk, hogy jobb lenne a félidei „eligazítást” a meccs előtt megtartani. A második félidőben ugyanis bátrabban, s jobban is játszott a DVTK; természetesen viszonylag. Elég hamar jött azonban az újabb hidegzuhany, s is­mét azért, mert Kolláth me­gint nem tudta tartani En- gelbrechtet. A szélső beadá­sát Veréb sem érte e], s Múcha három méterről talált a hálóba. A gól után Sikora és Kiss helyére Horváth és Tatár állt be. A következő percben Kovács sárga lapot kapott Bartosik „szereléséért”. A 14. percben újabb nagy ha­zai helyzet maradt ki. Géczi ismét rosszul futott ki, Vass már a kapus mögé került, de nem tudott betalálni az üres kapuba -r ketten is za­varták. A következő percben viszont Géczivel szemben állva jutott gólhelyzetbe, de Páncsics a 11-es ponton utolérte, s hátulról benyúlva elrúgta a labdát. Utána a szélsőt is Ez volt az egyetlen alkalom amikor kritikusab­ban vizsgáltuk Somlai bírás­kodását. A DVTK egyre főbbet tá­madott. de a szerencsével is hadilábon állt. A?. 2á. perc- oen aztán megszületett „a oecsüle-gór'. Horváth Tatár­hoz fejelt, majd a visszatar­tó labdát nagy erővel lőtte a jobb felső sarokba. 3:1. A 39. percben a bal oldali támadás végén Mucha, Al­bert befelé fordított átadásá­ból ^állította be a végered- nfényt. Hosszadalmasabb értéke­lés helyett csupán annyit kell megemlíteni — ismétel­ten — nogy érthetetlen volt az első félidőben mutatott bátortalan diósgyőri játék s úgy tűnik, a jövőben az ilyen időszakokat, mint amilyen a téli is volt, nemcsak a fizi­kai, hanem a lelki felkészí­tésre is fel kel' használni! HORVATH IRAMÁN ak Farkas „Szepi” fejreállítja ellenfelét, mert — ez is kel­lett az aranyéremhez! (Szabó István felvétele) \ Rusznyákot tusolták a bírók!

Next

/
Oldalképek
Tartalom