Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-30 / 76. szám

Három hónap haladék Szanáltak egy Tavaly november 24-én a Magyar Nemzeti Bank javasolta, hogy szanálják az Avas Bútorgyárat, mivel a hitelszerződés, ben vállalt kötelezettsegeit nem teljesítette, a tartalékokat elvesztette, és várhatóan veszteséges lesz. Miskolc város Ta­nácsának Végrehajtó Bizottsága a szanálási eljárást elren­delte. A szanálási bizottság a tegnapi vb-ülésen számolt be munkájáról. Érteni a számítógép nyelvén Két évvel ezelőtt az egyik kereskedelmi vállalat vezetősége elhatározta, hogy elektronikus számítógépet vásárol. Amikor közölték szándékukat a felettes szervvel, megkérdezték tő­lük: tudják-e, hogy a komputer alkalmazásának több felté­tele van? A sok közül néhány: szakemberek szükségeltet­nek. akik értenek a számítógép nyelvén, azaz tudják, mit és hogyan kell kérdezni „tőle”. Továbbá az egész bolthálózatot el kell látni olyan kisgépekkel, melyek lyukkártyára rög­zítik a forgalmi adatokat. — Ja, ha ez ilyen komplikált ügy, akkor nem kell a számítógép — visszakoztak gyorsan a buzgó vezetők. A fenti példát a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság teg­napi tanácskozásán hallottam, melyen a munka- és üzem- szervezés kérdéseiről, ezen belül a számítógépek alkalma­zásáról cseréltek véleményt. Senkinek sem volt kedve mo­solyogni a szóban forgó kereskedelmi vállalat irányítóinak naivságán, hiszen nem állnak ezzel egyedül. Bár rengeteget beszélünk mostanában a korszerű üzemszervezés technikai feltételeiről, pontosabban arról, hogy néhány év múlva a megye nagyvállalatai semmiképpen sem nélkülözhetik az „elektronikát”, a felkészülés — néhány kivételtől eltekintve — a legtöbb helyen gyerekcipőben jár. Mint ismeretes, a nagyvállalatok közül a Lenin Kohászati Művek tmsszú évek óta működtet számítógépet. Bérmunká­ban ezzel a géppel dolgoztat a Diósgyőri Gépgyár is. Zárá­sok idején három, más időszakokban két műszakban dolgo­zik az LKM komputere. Ha ezt vesszük alapul, azt mond­hatjuk, hogy jól ki is van használva. Ám mint a vállalat egyik szakembere elmondta a tanácskozáson, csak a leg­utóbbi időben használják arra a gépet, amire hivatott. So­káig ők is olyan feladatokat oldottak meg vele — bérszám­fejtés stb. —, melyeket tulajdonképpen kis gépekkel is végre lehet hajtani, legfeljebb valamivel lassabban. Két-három év kell ahhoz még egy jól szervezett vállalat­nak is, hogy információrendszerét a gépi feldolgozáshoz ido­mítsa. Ha figyelembe vesszük, hogy a KGST-államok egysé­ges számítógép-rendszerének kiépítése folyamatban van s 1975 körül már megjelennek az új gépek, a felkészülésre fordítható időt máris igen szűkösnek találjuk. Még egyszer hangsúlyozzuk: a jól szervezett vállalatoknál is! És mi van azokkal, melyek — a párt- és kormányhatározat nyomán — még csak most rakják le a korszerű üzemszervezés alapjait? A kis vállalatokról nem beszélünk, hiszen számukra még hosszú évek múltán is fényűzés lenne a komputer. E gépek ugyanis igen drága „jószágok". Valaki így fogalmazott a NEB ülésén: „Bűn ma már úgy tervezni egy nagy értékű ipari beruházást, hogy ne teremt­sék meg egyúttal a számítógépek alkalmazásának feltételét.” Éles a hang, de a mondat lényege igaz, és elgondolkoztató. Szamos olyan megyei beruházást sorolhattak fel ugyanis a 'tanácskozás résztvevői, melyeknél nem számítottak a néhány év múlva minden körülmények között alkalmazandó elektro- n lkára. Az LKM. a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, a DI- GÉP és néhány más vállalat ma már rendelkezik olyan szakemberekkel, akik világosan látják a számítógépek alkal­mazásának szükségességét és feltételeit is. Jó bázis ez a lelkes szakembergárda arra, hogy komolyabb alapokra he­lyezze a megye egész ipara — értve ezalatt elsősorban a kulcsfontosságú nagyvállalatokat — a számítógépek fogadá­sára való felkészülést. (békés) Neogénrétegtan A pénzügyi és műszaki szakemberekből álló bizott­ság ötvenoldalas jelentést készített a kátyúba került vállalat működéséről. A té­ma feletti vita órákig tartott, s végül kompromisszummal zárult. Nem kevesebbről volt szó. mint egy 250 embert foglalkoztató üzem létéről. Fekete ér „Fekete éve” volt az el­múlt esztendő az Avas Bú­torgyárnak. Kezdődött azzal, hogy a három vezető ellen — a vállalat súlyos eladósodása, eredményromlása és fizetés­képtelenné válása miatt — fegyelmi és kártérítési eljá­rás indult. Júniusban kide­rült, hogy az előző évi mér­leg „kozmetikázott”, azaz az 1971-es évié kimutatott vál­lalati eredmény nem reális, s azt 684 ezer forinttal he­lyesbíteni kell. Így lett az­tán a nyereségből negyed­milliós veszteség. Az üzlet továbbra is rosszul ment. Mivel a vállalat a keres­kedelem által elvárt minősé­gű bútorokat nem tudta produkálni, az eredeti ter­melési tervet nyolcmillió fo­rinttal csökkenteni kellett, de a mérsékelt terv sem volt teljesíthető. A négy évvel azelőttihez képest az árbe­vétel mindössze húszezer fo­rinttal nőtt, az úgynevezett fel nem osztható költségek viszont ötről nyolcmillióra emelkedtek. A szakértők sze­rint ilyen arányú (négy év alatt 54.4 százalékos) álta­lános költségnövekedést egy erős vállalat sem tud elvi­selni. Szakértelem híján Az Avas pedig köztudottan és érthetetlenül gyenge vál­lalat. A hasonló profilú ta­nácsi vállalatok nagy nye­reséggel gazdálkodnak. A kedvezőtlen eredménvalaku- lás egyedülálló jelenség, s ez — olvasható a szanálási bi­zottság jelentésében — dön­tően a nem megfelelő válla­latvezetés következménye. De hát mi is volt a baj? Miért kerülhetett ilyen ne­héz helyzetbe az üzem? A történet hosszú és kacs- karingós. de néhány mon­datban is elmondható. Egyes bútortípusok ráfizetésesek voltak. mégis gyártották. REFLEKTOR Ma Budapesten az Írószö­vetségben megalakul az Ifjú Írók Köre. * Bábolnán lét­rejön az ország legnagyobb kukoricatermesztő vállalata. 3|c Kaposvárott várostörté­neti konferencia kezdődik. A Móron négy mezőgazdasági nagyüzem képviselői helikop­ter közös vásárlásáról írnak alá szerződést. * Pécsett megnyitják Sós László és Ke­mény Éva Munkácsy-díjas grafikusművészek ' politikai plakátjainak kiállítását. A Salgótarjánban megrendezik „A magyar ugaron” című film díszbemutatóját. + Veszprémben ülésezik az or­szágos kollégiumi konferen­ciát előkészítő bizottság. Hiányzott a piaci igényekre való gyors reagálás. Nőttek az eladatlan készletek, az anyaggazdálkodás pazarló volt. A vállalatvezetés kap­kodott, ami jószándékű tu­datlanságnak tudható be. Igaz. sok százezer forintba került ez a tudatlanság, hogy például bútorraktározást vállaltak megfelelő raktár híján, egy kiállításon látott olasz furnérral kísérletez­tek. eredmény nélkül, drága külföldi gépet tettek tönkre, szakértelem hiányában. A tanács fizet A végrehajtó bizottság jo­gász képviselője szerint a legsúlyosabb vétség, amiért el kell marasztalni a válla­latvezetést, a BTK alapján bűncselekménynek számít. A vállalat a célhiteleket és a juttatásokat nem a célnak megfelelően használta fel. A kárpitos részlég, amelynek költségeit a bank meghite­lezte, máig sem épült meg. Az 1968—70 között kapott másfél milliós tanácsi tá­mogatásból csak félmilliót használtak fel célirányosan, a többit máig befejezetlen beruházások finanszírozására fordították. Hasonlóan folyt el az 1971-ben adott 1.9 mil­liós, majd a következő év­ben juttatott egymillió forin­tos tanácsi támogatás is. A pénz jelentős részét a gép­park fejlesztése helyett az égető, napi követelések ki- elégétísére (hiteltörlesztés, forgóalap-feltöltés) fordítot­ták. A vállalat eladósodásá­ra jellemző, hogy az elmúlt évben a bank 303 esetben volt kénytelen elutasítani a partnervállalatok jogos anya­gi követelését, az Avas hi­telképtelensége miatt. Most. hogy a szanálási el­járás befejeződött, a tanács — mivel garanciát vállalt a banknál — kifizeti a bútor­gyár tartozásait. Hosszas vi­(Folytatás az l. oldalról) A megnyitót követően Zse­best László alezredes felol­vasta a honvédelmi minisz­ter parancsát, amely az MHSZ tevékenységének mél­tatását tartalmazta. Ezután az ünnepi beszédre, s a kö­szöntőkre került sor. A ünnepi beszéd Bokor József alezredes, az MHSZ megyei vezetőségének titkára beszédében vázolta azokat a körülményeket, amelyek közt az 1848-as sza­badságharc századik évfor­dulóján megalakult a honvé­delmi szövetség jogelődje, a Magyar Szabadságharcos Szö­vetség. — Népünk az ünnep és az építőmunka lázában égett, a háború nyomait el­tüntető hároméves terv meg­valósításán fáradozott — mondotta. — Az 1948-as esz­tendő a fordulat éveként ke­rült bele újabbkori történel­műnkbe. A két munkáspárt egyesülésével megnyíltak né­pünk fejlődése előtt a szo­cializmus távlatai. A hata­lom megtartása érdekében sürgetővé vált az önvédelem szerveinek létrehozása és erősítése. qyárat ta és alapos megfontolás után a végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy a vállalat végleges sorsáról a biztató­an induló első félévi gazdál­kodás lezárása után határoz. Kérdés, hogy ez az újabb, háromhónapos haladék elég lesz-e a talpraálláshoz az évek óta tartó gyengélkedés „Feíifc” Mesterségesen gyarapítják a Tisza és a Duna holtágai-. nak halállományát, s betele­pítik a Bács-Kiskun megye együttesen több mint tízezer hold kiterjedésű halastavát is. A halászok megkezdték a vizek „vetését”: tizenöt va­gon kishalat engednek szét ezekben a hetekben. A tó­gazdaságokban a nemesha­lon kívül egyre több busafé­A továbbiakban ismertette azokat az eredményeket, ame­lyeket — ha más-más név alatt is működve, de mindig az alapvető célkitűzések meg­valósításának szolgálatában — a szövetség elért a lakos­ság, elsősorban ifjúságunk honvédelmi nevelésében. — A fejlődésnek, amely a ne­gyedszázad alatt végbement, sok-sok bizonyítéka van — hangoztatta. — Ma például egyetlen évben a sorköteles fiatalok és az idősebb kor­osztály képviselőiből csak­nem hússzor annyit képe­zünk ki a gépjárművezetés mesterségére, mint ahányan huszonöt esztendeje az arra jogosító igazolvánnyal össze­sen rendelkeztek. Napjaink­ban a bevonuló fiataloknak mintegy a 80 százaléka ta­nul az MHSZ klubjaiban, s tanfolyamain. Végül ezzel fejezte be ün­nepi beszédét: „Szövetségünk nem válhatott volna fontos tényezővé, ha nem élvezi ál­lampolgáraink bizalmát, po­litikai, gazdasági vezetőink, fegyveres erőink támogatá­sát. Ezt a figyelmet, segítő­készséget köszönjük meg most, fennállásunk 25. év­Visszaadott beutalók Két éve még 563 volt Bor­sodban a felhasználatlan SZOT-beutalójegyek száma, tavaly már csak 372. A leg­több üdülőjegyet a bányá­szok (68), a kereskedelmi dolgozók (51) és az építők (48) adták vissza. A felhasz­nálatlan beutalók többsége téli időszakra szólt. a halat lét nevelnek a választék bő­vítésére. A szikes-tavak, víz­gyűjtő csatornák tisztántar­tására növényevő halakat, amurokat I engednek szét. Eredményesek voltak az utóbbi évek pisztrángte­nyésztési kísérletei is. A kecskeméti széklóban kitű­nően érzik magukat a szi­várványpisztrángok, szaporo­dásra is képesek. fordulóján, egy új negyed­század előestéjén.” Köszöntök A nagy' tapssal fogadott ünnepi beszéd után elsőnek dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára kö­szöntötte a jubiláló szövetsé-; get. A többi közt hangsúlyoz­ta, hogy a honvédelmi neve­lés az egész társadalom ügye, az MHSZ-től azonban e te­kintetben többet várunk, de kaptunk is, mint más szer­vezetektől. A szövetség a megyében jól szolgálja a párt honvédelmi politikáját. Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a honvédelmi miniszter he­lyettese — miután tolmá­csolta néphadseregünk kato­náinak üdvözletét — ezt mondotta: „Dióst erősebbek, gazdagabbak vagyunk, mint 25 éve, de továbbra is fenn­áll annak a veszélye, hogy újabb háborút készítenek elő az imperialisták .. . Akik a hadseregben dolgozunk, tud­juk, hogy az MHSZ jelentő­sen hozzájárul a fiatalok honvédelmi neveléséhez.” Dudla József, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára köszöntőjében hangoz­tatta, hogy az MHSZ es a A MTESZ miskolci szék­házában tegnap délután ösz- szejövetelt rendezett a Ma­csolat. ami azt eredményez­te, hogy a megyében és Mis­kolcon sok ezer fiatal tanul a szövetség klubjaiban. Ga- lovicz Janos ezredes, hely- örségparancsnok, a helybeli fegyveres erők tisztjei, kato­nái nevében köszöntötte a szövetséget, hangsúlyozva, hogy a honvédelem erősítése a béke legfőbb , biztosítéka. Néphadseregünk és az MHSZ szorosan együttműködik, ami abban is megnyilvánul, hogy számos katonatiszt aktivistá­ja a szövetségnek. Kedves színfoltját képezte az ünnepségnek, amikor az MHSZ különböző klubjai tag­jainak legifjabb képvise­lői a gyakorlati munkájuk­ban használt eszközeikkel bevonultak a terembe, élükön Szabó Gyula futóvadlövő olimpikonnal, aki a szövetség minősített sportolói nevében köszöntötte a jubilánst. Az évfordulóhoz méltó rendezvény első része az In- ternacionálé hangjaival ért véget, majd szünet után nép­hadseregünk Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett mű­vészegyüttesének az 1848-as szabadságharc és Petőfi Sán­dor emlékét felidéző műso­rával fejeződött be az ün­nepség. T. I. gyarhoni Földtani Társulat helyi szervezete. Hámor Gé­za a neogénrétegtan idősze­rű kérdéseiről, Bohn Péter pidg az elmúlt 15 év észak­magyarországi földtani kuta­tásairól számolt be. Klubestet rendeztek a hid- rológusok és karsztkutatók is. Összejövetelükön is több előadás hangzott el, például a barlangi üledékek vizsgá­latának új irányairól, a bar­langi csepeges vizsgálatairól, a közetösszetétel szerepéről a karsztos oldódásban. Balesetek Borsod megyében 1972-ben úgyszólván minden ágazat területén csökkent a balese­tek miatt kiesett munkana­pok száma, összesen 15 226 nappal. Az egyetlen kivétel az élelmiszeripari ágazat, ahol 1971-hez képest 194 nap növekedést állapítottak meg. Az összes balesetek száma (üzemi balesetekről van szó) is csökkent: 8493-ról 7830-ra. Közülük 29 volt a halálos ki­menetelű, öttel több, mint az előző esztendőben. A legtöbb halálos baleset (15) a nehéz­ipari ágazat üzemeiben kö­vetkezett be. Az MHSZ jubileumi ünnepsége KISZ között szoros a kap­ufán? BRACKÓ ISTVÁN % Felújítják a Szabadság-fürdő kupoláját (Agotha felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom