Déli Hírlap, 1973. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-26 / 48. szám
Balesetmentes munkahely A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat hejőcsa- bai építésvezetősége két éve őrzi a „Balesetmentes munkahely” címet. Az építésvezetőség dolgozói az idén is mindent megtesznek azért, hogy a cím birtokukban maradjon. Dolgozóik nagy része a mélyépítők munkásszállóját építi, de idei feladataik közé tartozik a hejőcsabai gyógyszertár-ráz tár. s a HCM új öltözőjének átadása is. Az iskolák illesztéséért Egyre több mis.íölei és borsodi üzem csatlakozik a Lenin Kohászati Művek szocialista brigádjainak felhívásához, mely szerint a brigádok anyagilag segí'sék iskoláink fejlessztését. Nenány nappal ezelőtt a Debreceni Ruhagyár ózdi gyáregységének dolgozói röpgyűlésen egynapi keresetüket ajánlották fel az ózdi iskolák fejleszt ősére. MáM előadás Folytatja előadássorozatát a Rónai Sándor Művelődési Központ Újítók Klubja. Legközelebb március 2-án. délelőtt 10 órakor az SZMT- székház földszinti klubhelyiségében „Az iparjogvédelem (szabadalom, újítás, találmány) időszerű kérdései” címmel Tasnády Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke tart vitaindító előadást Benzint öntött az olajkáiyhába Tavaly öt ember halálát okozta a tűz jjc Portré egy martinászról. Az LKM martinászainak az idén is alapvető részük lesz a vállalat gazdasági célkitűzéseinek megvalósításában. Közöttük is jó hangulatot teremtett a hír: az LKM fizikai dolgozóinak bérét 13,1 százalékkal emelik, A differenciálásnál a talán legnehezebb munkát végző martinászokra külön is gondolnak. így például nagy részüket érinti az a vállalati intézkedés, amely az éjszakai pótlékot 20 százalékra emelte. Az acélmű gyárrészleg több mint 150 szocialista brigádjának tagjai mindezt — amint ígérték — jó munkával viszonozzák. (Ágotha Tibor felvétele) Lovagi szerelem az újhelyi „ 99 Amikor a hegyközi kisvonat kizörög Sátoraljaúj- helVröl, pár perc múlva a város végén már meg is áll egy táblánál, rajta a felirat: Vár-hegy. A műút túloldalán aztán felmered egy szőlőkaróktól borzas hegy, de várnak nyoma sincs a tetején, még omladéknak sem. A régi írások tanúsága szerint századokon át igazi vár állott itt. Hiteles okmány bizonyítja, hogy 1351-ben, Nagy Lajos uralkodása idején fontos katonai erődnek számított az újhelyi vár, amelynek a XVI. század elején Pálóczy Antal főispán volt az ura, s 1526-ban innen vonult katonái élén a törökök ellen. El is esett a mohácsi síkon, de felesége, Ráskay Magda, akit ragyogó szépségéért újhelyi „Vénusznak” neveztek, sokáig nem akarta elhinni ura halálhírét. Annál inkább kételkedett ebben, mert a szomszédos pataki várba sértetlenül hazatért Perényi Péter koronaőr, magával hozva a királyi koronát is. Igaz, a koronát nem merte Patakon őriztetni, hanem a Hegyközbe menekítette, s a füzéri vár kápolnája alatti dongaboltozatos üregben rejtette el. Perényi hamarosan szemet vetett a gazdátlanul maradt újhelyi várra, szerette vólna megszerezni a szépséges özvegy kezével együtt. De Ráskay Magda visszautasította az állhatatlan koronaőr közeledését, mire Perényi még 1526- ban ostrom alá vette a Pataktól 10 kilométerre levő újhelyi várat. Hiábavalónak látszott minden próbálkozása: a vár is, úrnője is állta az ostromot. A következő évben, 1527-ben aztán meglepő fordulat történt. Egy éjjel váratlanul megnyíltak a kapuk Perényi katonái előtt, akik benyomulva a várba, kitűzték a falakra a győzelmi zászlót. Győzelmüket azonban nem a vitézségüknek, hanem egy másik lovag bosszújának köszönhették. A szép özvegynek volt ugyanis egy várkapitánya, bizonyos Ulrich nevű spanyol lovag, aki szintén titkos szerelemmel epe- kedett úrnője után. S mivel szerelme — á Percnyiéhez hasonlóan — reménytelennek látszott, bosszút esküdött, és egy éjjel kinyitotta a kapukat az ellenség előtt. Aztán a vár alatt — a lovagi „előírásoknak” megfelelően — végzett önmagával. A várat sikerült megkaparintania Perényi Péternek, de az újhelyi „Vénusz” nem lett az övé. Halála után fia, Perényi Gábor örökölte Patakkal együtt az újhelyi várat is, tőle azonban Tele- kessy Imre császári generális 1558-ban elfoglalta és leromboltatta. Utolsó maradványai a múlt század közepén tűnték el, így ma már csak a romantikus szerelem története és a hegy neve őrzi a hajdani vár emlékét Sátoraljaújhelyen. T. Béla éjjeliőr egy hete — a Miskolci Mélyépítő Vállalat Ibolya utcai munkahelyén — egy lakókocsiban fel akarta tölteni az átforrósodott olajkályhát. Eltévesztette azonban a kannát s olaj helyett benzint öntött a tartályba. A hirtelen bekövetkező robbanástól kiesett a kocsi ajtaján — s ez volt a szerencséje Ezen múlott, hogy nem került öűlyos égési sebekkel a kórházba. Ne dohányozzunk az ágyban! Tavaly Miskolcon 23 esetben okoztak tüzet a helyteler nül kezelt, olajkályhák. A szakemberek szerint főleg azért, mert sokan a legmagasabb hőfokon fütenek, a gyúlékony anyagokat pedig ottfelejtik a felforrósodott kályha mellett, 6 az égő kályhákat őrizetlenül hagyják. Majdnem ilyen gyakoriak a palackos gáz okozta robbanások is: a propán-bután gázt használó háztartásokban palackcsere alkalmával ritkán ellenőrzik, hogy szivá- rog-e a szelep vagy sem. A Miskolcon tavaly bekövetkezett 83 kisebb-nagyobb tűzeset közül — az olajkályha- és gázrobbanások után — a legtöbb tüzet a dohányosok okozták. Sokan úgy, hogy ittas állapotban, az ágyban gyújtottak cigarettára. A nyáron így halt meg az en- csi járás egyik községében A. József fuvaros. Mások a legnagyobb nyugalommal gyújtanak rá ott is. ahol figyelmeztető táblák tiltják a nyílt láng használatát és a dohányzást. Ezek a dohányosok rendszerint „csupán” azzal okoznak tüzet, hogy eldobálják az égő gyufát es cigarettát. Grermekiáték — trasédia Gyakran okoznak balesetet a szabálytalanul használt vagy bekapcsolva felejtett elektromos háztartási eszközök (vasalók, rczsók, kenyérpirítók, hősugárzők) és a „megpatkolt” biztosítékok. Az emberi figyelmetlenségbői eredő tüzesetek között azonban mindig a magukra hagyott es gyufához. >ngy ajtóhoz jutott gyermekek játéka jár a legtragikusabb következményekkel. Tavaly «a megyében két kisgyermek — egy ötéves és egy hároméves fiúcska — halt meg a játék közben keletkezett tűz miatt, hat másik gyermeket pedig súlyos égési sebekkel szállítottak kórházba a mentők. A gyermekáldozatok száma nemcsak azért ilyen magas, mert a szülők — otthon — nem zárják el a gyűjtőeszközöket, hanem azért is, mert sok meggondolatlan mama es papa kisgyermekével vásároltatja a gyufát, riyenkor könnyűszerrel csennek el egy-két szálat a dobozból a gyermekek. S ami még ennél is veszélyesebb: a magukra hagyott apróságokra az ajtót is gyakran rázárják Nyolc és félmilliós kár Mi«kocon Az év eleje óta előfordult tüzesetek száma — szerencsére — nem nagy. Az ilyenkor „szokásos” füstölőtüzek azonban még így >.s túl gyakoriak Miskolcon ezen a télén 11 esetben gyulladtak td és okoztak nagyobb tüzet a deszkából összetákolt, őrizetlenül hagyott füstölők Legalábbis ennyit jelentettek be a tűzoltóságnak Az ilyesmit ugyanis gyakran eltitkolják, s többnyire csak akkor jelentik, ha az Állami Biztosító hivatalos igazolást kér a tűzről. Pedig az ilyen „titkolózás” szabálysértésnek számít! A tapasztalatok szerint a tűzesetek 90 százaléka az emberi gondatlanságra vezethető vissza. Tavaly öt ember életét követelte a tűz. és 38- an szenvedtek súlyos, nemegyszer maradandó égési sérüléseket a megyében. S a keletkezett vagyon; kár sem csekély: a múlt évben — nem számítva a nagyobb tűzeseteket — csal; Miskolc területén több mint nyolc és félmillió forint értek vált a lángok martalékává (lahucsky) Borsodi bárányok * exportra Eddig mintegy 4500 darab tejes- és pecsenyebárányt exportált a Borsod megyei Állatforgalmi es Húsipari Vállalat az idén. A vágott és élő állatok túlnyomó része Franciaorszagoa. kisebb részük Olaszországba került. A fő exportidőszak azonban — a húsvét elhúzódása miatt — még csak ezután, március közepe táján kezdődik. Mivel a bárányexport jelentős dollárbevételt biztosít a népgazdaságnak. a közeljövőben továbbfejleszt;« az ország, köztük Borsod megye juhásza tait. A kaptárkövek titka Dr. Saád Andor, a Miskolci Hermann Ottó Múzeum felkérésére több évtizeden át „Miniszterhelyettes” az étteremben Amikor Miklós, a szocialista brigád vezetője kormánykitüntetést kapott, beosztottai nem obligációból szorongatták a kezét, s veregették vállon, hanem őszinte tiszteletük, szeretetük kifejezéseképpen. Megilletödöttségében elhatározta, hogy — miként dukál — megvendégeli mind a nyolcukat. Nem egetverő „lampacsáréra” gondolt, amiben részt venni egyébként sem szokásuk, hanem egy kis harapnivalóra, egy-két pohár borra, amitől mosolygósabbá válnak az arcok, beszédesebb a nyelv, melegebb az együvétartozás érzése. A következő napon felvette hát legszebb öltönyét, s efölé nem a hétköznaponként hordott lemberdzsekét, hanem az ősszel vásárolt sötétszürke télikabátját öltötte. így, elegánsan rótta lépteit műszak után kisded csapatának karéjában a néhány száz méterrel odébb levő, egy-két héttel előbb megnyitott modern étterem felé. — Miért csak ma, és nem tegnap délután hívtál meg bennünket? Mi is kiöltöztünk volna —- mondta egyikük, bár valamennyiükön olyan jó minőségű ruha volt, hogy elmehettek volna akár násznépnek is. — Meglepetésnek szántam a kiruccanást. Az ilyesmi nagyobb örömet okoz. ha nem számít rá az ember. így gondolom legalábbis. Ugye, ha jóval előbb tudom még például azt is, hogy kitüntetést kapok, az átadása napján' már nem lett volna akkora az örömöm. Mert az öröm olyan valami, amit nem szabad elaprózni, apránként csipegetni. — Nézzétek csak, mekkora filozófus lett belőle! — jegyezte meg egyikük. — Az van a filozófiája mögött, hogy így is ki akar tűnni közülünk. Azt hiszi, hogy bevágódik Mancikánál, a szép felszolgálónőnél — ugratta a másik. — Hiába minden erőlködés, neked már fújtak Mikulás apó Lejárt a lemez — Bolondoztok. Soha nem voltam még abban az étteremben. — Ismerjük már az ilyen meséket — vágták rá kórusban. És évődtek, tréfálkoztak, mint mindig, ha a munkahelyükön kívül találkoztak, s ha akadt, aki önkéntelenül is felkínálta magát élcelődésük céltáblájának. Jóska bácsi, a brigád legidősebb tagja s pártalapszervezetük titkára, csak mosolygott magában. — Megállj, Miklós, behúzlak a csőbe én is — gondolta. S amikor odaértek a vendéglátóipari intézmény üvegajtajához, hirtelen előrelépett, kinyitotta az ajtót, majd mélyen meghajolva mindaddig tárva tartotta, amíg Miklós bevonult a bejárati részbe — Parancsoljon miniszterhelyettes elvtárs, erre van a ruhatár — mutatta az irányt. A többiek azonnal vették a lapot, s olyan illedelmesen, de különösebb feltűnés nélkül kísérték tovább brigádvezetőjüket, mintha valóban helyettese volna a miniszternek. Egyszerre négyen akarták leügyeskedni lóla a télikabátját, s az étterem kiszemelt asztaláig szinte már a tenyerükön vitték. f Az anyátok . — mormogta Miklós. — Csak semmi modortalanság. Nem kricsmiben vagyunk — mondták neki. Miután leültek, a párttitkár észrevette, hogy a ruhatárosnő magához inti az egyik felszolgálót és súg neki valamit, mire az leggyorsabb lépteivel felkereste őket. — Kérem.) feltűnés nélkül. .. inkognito — mondta félrefordulva, halkan, mutatóujját ajkára téve a párttitkár a felszolgálónak, miközben a többiek lekötötték Miklós figyelmét. — Hogyne, kérem . értem ... persze . Éttermi rekordidő alatt asztalon volt a megrendelt étel. ital — és Jóska bácsi sejtelmes mosolygással állapította meg. hogy távolabbról ugrásra készen mind a három felszolgáló figyeli őket. Másfél óra múlva, miután asztalt bontottak, ugyanaz a három egyszerre akarta feladni a télikabátot Miklósra. — Hát ez nagyszerű — lelkendezett már odakint a brigádvezető. — Ezt az udvariasságot! Látjátok, ez már a szocialista vendéglátás Mindenütt így kellene! A párttitkár harsányan felnevetett: — Ahhoz egyelőre még minden vendegei ki kellene „nevezni” legalább miniszterhelyettesnek. TARJÁN ISTVÁN vizsgálta a megyénk természeti ritkaságai közé tartozó dél-bükki kaptárköveket Kutatásának eredményeit most összegezte.. A sok éves Kutatások során megyénkben „öbo mint 240. Hevesben 118. 3udapest környékén pedig 's2 kaptárkövet vizsgált meg varosunk ismert főorvosa. A kút» alakú, rio- littufába vágott kaptárkövekről először íáAÖ-ban tettek említést a leírások. A kutatók egy időben a laza kőzetbe vájt fülkéket kultikus eredetűnek tartották. Dr. Saád Andor, más régészekkel közösen, ásatásukat folyatott, ám semmi olyat tárgyal nem talált, amely a feltevést bizonyította vo na. A külföldi — jugoszláv és finn — szakirodalom összevetése alapján r.ost egyértelműen tisztázódott, hogy a kaptárköveket a falusi lakosság méhészkedéste készítette. A kőbe vájt üregek egykor valóban kaptárul szolgáltak. Egyes, eídugoítabb helyeken levő . kaptárakban” a vadméhek meg napjainkban is megtelepednek. A kaptárkövek közű] f. legjobb állapotban megmaradt együttest a cseresznyéiéről országszerte híres de*-borsodi község, Szomolya határában védetté nyilvánították.
