Déli Hírlap, 1973. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-05 / 30. szám

Ili a Magyar Rádió Miskolci Stúdiója Mindazok, akiknek Írásaival ezen az oldalon találkozik a kedves olvasó, újságírók, de sokszor maguk is zavarba jön­nek, ha a nevük után a „fog­lalkozása" rovatban itt-ott azt olvassák: újságíró. Mert olyan újságírók ők, akik nem annyira írnak, mint inkább beszélnek, tehát riporte­rek, s a riporter, ha olykor „kerestetik" is, csak ritkán „olvastatik". Talán most, talán most! — kiáltunk fel mindnyájan, s hogy erre mód és lehetőség adódott, a Déli Hírlap szerkesztőségé­nek ezúton is „Köszönet mondatik." jjc Debreczeni Ferenc vezető technikus a vágóasztalnál (Ágotha Tibor felvétele) Édesanyjától kapta a citerát... DIÓSGYŐRTŐL A VILÁGHÍRIG Szívesen játszanék ismét Rudabányán .. 1958 tavaszán egy diósgyő­ri tanár, Kun Lajos ajánlá­sával' kopogtatott be a Ma­gyar Rádió Miskolci Stúdió­jába a rudabányai bán^agé- gész. Pribojszkv Mátyás, s kérte, hallgassam me« a já­tékát. Egész délelőtt játszat­tuk a szerénv honoráriumért, mely első tiszteletdíja volt életében s a fölvett számok először kerültek rádió--’-'sba. A rudabányai citerás fia­talembernek ezután nvoma veszett. Epészen 1967 őszéig nem hallottam róla. Ekkor is csak véletlenül! A Növi Sad-i Rádió adásában szerepelt. Isméi Borsodban Néhány nappal ezelőtt a Filmharmónia miskolci ki- rendeltségének vezetője. Ka­lapos Ottó jelezte telefonon, hogy Pribojszky Mátyás ci- teramüvész Borsodban hang­versenyez . . . Ujjai úgy mozognak 4 hú­rokon, mintha a zongora bil­lentyűit ütné. Világhírt ho­zott neki ez a technika. 1967- ben fedezték fel a Kecske­méten rendezett népzenei fesztiválon. Sokan írtai; citeraműveket a számára, meghívták Olasz­országba, játszott a Bóke-vi- lágtanács tagjainak, a Tokiói TV 35 perces színes műsort készített róla, fellépett a Szovjetunióban, Angliában, Finnországban, nagy sikerrel szerepelt valamennyi szom­szédos országban, sőt ideha­Az Oroszlányi Hőerőmű gé­pész! állását ott kellett hagy­nia, mert mindkét 'foglalko­zása egész embert kívánt, s ebben az állásban lelkiisme­retének megfelelően már nem tudta volna ellátni kötelessé­gét... „ tárom meobívásuhaí“ — Hol és hogyan tanulta meg ezt a bravúros játékot? Édesanyjától még a Békés megyei Okáriy községben, ahol született és gyermekko­rát töltötte, kapott egy cite­rát. De anyja nem engedte „csak úgy zörögni”, hanem azt mondta, ha már megvan ez neked, tanulj is rajta! E parancs nyomatékosítására olykor még a vesszőt is elő­vette ... — Most is édesanyám a legszigorúbb kritikusa vala­mennyi rádiófelvételemnek — teszi hozzá. Azelőtt Okányban gyakor­lati célt szolgált a citerás. Amikor a parasztszobák földjét újra kellett döngölni, meghívták a citerást meg a szomszéd fiúkat-lányokat; reggelre a felásott és szalma- törekkel meghintett földet kőkeményre táncolták. Ha Rudabánya is ... — Annak idején nem til­tották Rudabányán gépészük­től a citerajátékot, ugye? De mit szólnának most ehhez a pályafutáshoz? — Várom a meghívásukat. Mindent félretennék ...! Úgy érzem, nyugtalanabbul ját­szanék mint Párizsban az Olimpia Színházban. BORSODI GYULA ZALATNAY... Két fellépés között a szál­lodai szobában, könyvvel a kezében találtam. Szívesen beszél magáról, a zenéről, fellépéseiről, terveiről, elmúlt sikerekről. Aranvvilorla díj — Tavaly nyáron kaptam. Splitben kaptam, azon a nemzetközi fesztiválon, me­lyen huszonöt ország képvi­selői léptek fel. Néhány „nagy” név: Herman Her­mits, Nada. Mautfi and. MacNeil, Dana, Tony Chris­tei. Curtis Mayfield. Nagy öröm volt az első helyezés, és ez azt jelenti, hogy ezen a nyáron már én szerepelek a spliti gálaesten! Azóta? Tur­nék Csehszlovákiában. az NDK-ban, váln««tó koncert a VIT-re Berlinben, közösen a Middle of the Road együttes­sel. És természetesen az itt­honi hangversenyek. Álmodj velem!... ... ez a címe! Zenei anya­ga' a rock jegyében született, bár van rajta egy-két szép, csöndes, romantikus dal is. — Változott-e a stílusom? Igen. Sokat változtatott rajta a négy példakép: Janis Jop­lin, akit nem utánozni aka­rok, de hangvételben és stí­lusban bizonyos jegyeket át­vettem tőle. A tizenkét új dal szövegét Adamis Anna írta, legszebb talán közülük a Napraforgó, a virág és a nap beszélgetése. De szeretem a Ksö már címűt is, ezzel a dallal neveztem az áprilisi japán fesztiválra. Remélem, elfogadják. A legérdekesebb dal pedig az Ez minden! — elsöprő, négeres ritmusával. — De elárulhatom, hogy már készül az új nagylemezem is. Zenéjét a Lokomotiv GT- ből kivált Frenreisz Károly írja, s a szövegekkel ezúttal én próbálkozom. És még egy érdekesség: ezen a lemezen több dalnál is én fogok zon­gorázni. Nyolc évig tanultam és most kezdem hasznosítani tudásomat a színpadon is. Először egy héttel ezelőtt, a Cannesban rendezett MIDEM fesztiválon zongoráztam a kö­zönség előtt. Hamarosan el­kezdek tanulni gitározni is Nemsokára Moszkvába és Leningrádba indulok egyhó­napos turnéra, utána Jugosz­lávia és az NDK következik. Elküldtem a benevezést az athéni fesztiválra is. Szabad idő — Nagyon kevés, de amed­dig az ember bírja, addig jó, amíg nincs! Ebben a kevés ben a szüléimét látogatom meg, zenét hallgatok, zongo­rát gyakoriok, és négy hó­napja elkezdtem olaszul ta­nulni. A német és az angol már megy. No és, van egy 14 hónapos afgán agaram, azzal nagy biciklisétákat te­szünk. Oly gyors, hogy én csak kerékpáron érem utói. Fuss, hogy utolérjenek? (varsányi) Micsoda emberek vannak! Ismerősöm — bol­dog tulajdonosa egy szövetkezeti lakásnak — görnyedten balla­gott előttem, hóna alatt jókora csomagot szorongatva. — Segítsek?... Ijedten kapaszko­dott csomagjába, s fájdalmas nyögéssel szakadt ki belőle: — A csempéim!... A legközelebbi ka­pualjban észrevet­tünk egy kukát. Le­pakolt, azután szé­gyenlős büszkén el­mondta: a garanciá­lis javítás után is „zörgött” néhány csempe a fürdőszobá­ban, s hogy felesége zsörtölödését ne kell­jen hallgatnia, hozzá­látott, hogy kicserélje. S mivel kedvesked­ni is akart asszonyá­nak — dugipénzéböl — csempéket vásárolt, többet, mint ameny- nyi a cseréhez kellett, s úgy határozott: a konyhában is meg­hosszabbítja a csem­peburkolatot. — Már majdnem kész — újságolta büszkén —, csak né­hány eltörött a nagy munkában, ez a mos­tani pótlás... Hogy alul ne ma­radjak, gyorsan el­mondtam: annakide­jén hasonlóképpen cselekedtem jóma­gam is, sőt én kiiga­zítottam a girbe-gur- bán összeragasztott linóleumot is, vissza­erősítettem a lazán felhelyezett — s kö­vetkezésképpen ál­landóan zötyögő — vasfalat a fürdőká­don ... — Heteken át fúr­tam, faragtam, reszel­tem — mondtam sze­rényen, miközben csak úgy dagasztotta mellemet a büszke­ség. Kis pihenő után felcihelödtünk. S mert nem akartam tovább dicsekedni — még rossznéven vette vol­na, hogy ügyességben nem mérkőzhet ve­lem, s gyakorlat dol­gában is mögöttem marad —, témát vál­toztattam. — öregem! igazán nem panaszkodhatom. A lakás rendben, már csalc két beépített szekrényt akarok ki­emelni, egy polcot beépíteni a konyhába. Tudod, olyat, ame­lyik végig felmegy a fal mellett, s a dí­szesebb edényeket, kisgépeket lehet el­helyezni rajta, az­után készen is va­gyok. De mostanában képtelenség elmélyül­ted alkotni... Van egy pasi, aki napokon át reszel, öttől nyol­cig ... Este ... Csak a fömüsorra hagyja abba... Bele lehet őrülni... Hogy mi­csoda emberek van­nak? ... JUHASZ PÉTER — Űj nagylemezemen zongorázni is fogok ... (Vadas Zsuzsa felvétele) Belpkegor vagy Boszorkány?... Egy lóért — négy I ra A mezőkeresztesi Arany­kalász Termelőszövetkezet immár négy éve foglalkozik „hobby”- és versenylovak tenyésztésével. Mátyus Vik­tor csaknem száz ló oktatá­sát, nevelését irányítja. Igaz, korán kezdte ezt a pályát, mert már három-négyéves korában lóra ültették. Szép és okos Amikor a patikatisztaságú istállóban vizitre indultunk olyan lelkesedéssel és hév­vel beszélt a paripákról, hogy jómagam is a „hívek” táborába kerültem. — A ló szép és okos!. .. Egyetlen intésemre azt csi­nálja, amit én akarok... No, de hosszú az út idáig, mert eleinte én járok a kedvébe — magyarázta Mátyus Vik­tor. Az utóbbi két évben meg­nyerték az országos fogat­csapatbajnokságot. Remélik, hogy az idén sem maradnak versenydíj nélkül. Voltak olyan lovaik, amelyekért egy gazdag angol 250 ezer forin­tot, négy Trabant árát kínál­ta darabunkén!,. Mégsem ad­ták oda, mert szükségük van rájuk. Még kell néhány veder abrak A lovasiskola krónikás­könyvében az első helyen a Belphegor név áll. Ez a szür­ke pej már több versenyen idegesítette az ellenfeleket, és szerzett örömet a keresz­tesieknek. — Ma már versenytársai akadnak, itt az istállóban is — büszkélkedik Mátyus Vik­tor. — Itt vannak a Boszorká­nyok. Tüzes és szép paripák. Vagy említhetek szebb neve­ket is: Anikó. intő. Mind olyan lovak, amelyek rövide­sen riválisai lehetnek a leg­jobb hazai fogatos lovaknak. Persze, addig még meg­esznek néhány veder abra­kot. I. J. Hirdetés­szervezői munkakörbe középiskolai végzettséggel, reklámtevékenységben jártas munkavállalót felvesz a Borsod megyei Lapkiadó V. Jelentkezni lehet febr. 5-től 8-ig reggel 7—9 óra között. Miskolc, Bajcsy Zsilinszky u. 15. I. emelet 129. szobában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom