Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-17 / 14. szám

V Lehet-e vidéken...? Széljegyzetek egy vitazáráshoz Csalódott a legszebb képviselő „Ifjúkoromban azt hittem, hogy fenekestül felforgatha­tom Dániát. Aztán lassan rá­jöttem, hogy a mélyen gyö­kerező hagyományok ellen egy nő egymagában vajmi keveset tehet. 'Elhatároztam: félredobok mindent éS válla­lom a háziasszony szérepét.” A szőke, feltűnően csinos, hosszú lábszárú Lene Bro, a Békahiány A hullák szinte hagyomá­nyos hiányához, amely amúgy is nehézzé teszi az or­vostanhallgatók anatómiai oktatását. Amerikában ezen­felül fogynak a békák is. E különös lényekből évente 20 Importviccek Felteszik a kérdést egy ét­terem-tulajdonosnak, mi a véleménye a bátorságról és a vakmerőségről. — Véleményem szerint — válaszol a kérdezett —, bá­tor ember az, aki bejön hozzám az étterembe, meg­ebédel, majd úgy távozik, hogy nem ad borravalót a főpincérnek. — És a vakmerőség? — Vakmerőség? Ha ugyan­ez az ember másnap is betér az étterembe. * Lélekszakadva rohannak a főnökhöz: — Főnök! Tudja mi tör­tént? Az a bérház, amelyen dolgozunk, összedöléssel fe­nyeget! Dinosaurus az út mentén — Micsoda örült forgalom, már úgy rémlik, hogy d mosaic rusokal látok! — clünnyögi majd kétségtelenül a forgalom­tól eLkábult valamelyik sofőr a kaliforniai Los Angelestöl Palm Springsig vezető autóúton amikor egy kanyar mögött fel­bukkan a hatalmas őshüllő alakja. Ez az őshüllő egyébként való­di lesz, illetve majdnem valódi, pontosabban szólva: acélból és A csőben halak úsznak dán parlament tagja, Európa legszebb képviselője. „A szépségem vajmi kevéssé se­gített. Az emberek sokkal többet törődtek a külsőmmel, semmint azzal, amit mond­tam" — panaszkodott Lene. Ellenfelei és párthívei nem sokra tartották, a feleségeik vadul támadták. Lene végül is elhatározta, hogy lemond. I millióra van szükség az or­vosok és biológusok egyetemi képzésében. Ügy tűnik, hogy a békák korai tömeges halá­lukkal ki akarják vonni ma­gukat a tudománynak hozott áldozat alól. — Hát nem megmondtam, hogy ne bontsák le az állvá­nyokat, amíg fel nem ragasz­tották az összes tapétát? * Egy motorkerékpáros rend­őr árokba borult gépkocsit vesz észre az út mentén. Odarohan és megkérdi a kissé bágyadtan a kormány­kerékre támaszkodó vezetőt: — Jól van? — Igen jól. Semmim se fáj. A vezetőülés mellett le­hunyt szemmel ül egy nő és fájdalmasan nyögdécsel. — És a hölgy? — kérdi a rendőr —. ö mióta nyög így? — Házasságunk első perce óta. betonból készült. A dinosau­rust — két munkás segítségével Epstown nyugalmazott paleonto­lógiái professzor alkotta. A di- nosaurus farkában levő ajtón keresztül a látogató felmászhat; egészen a fejébe, és innen, 33 méter magasból szemügyre ve­heti a környéket, nyilván azért, hogy megállapítsa, mennyire megváltozott azóta, amikor még efféle óriás őshüllők kószáltak a földön . . . A Népsport tegnapi szá­mában befejeződött a Le­het-e vidéken bajnokcsapat? cím alatt folytatott vita. Vi- tazaróként a labdarúgás leg­főbb tisztségviselői mondot­ták el véleményüket, s ter­mészetesen a szerkesztőség is elvégezte az összefoglalást. A vitazáró oldal anyagából emelünk ki most néhány mondatot, s látjuk el a sa­ját véleményünket tartalma­zó széljegyzettel. — leszögez­ve elöljáróban, hogy azokat a megállapításokat, amelyek­kel egyetértünk, nem ismé­teljük. Az első ilyen mondat Ter- pitkó András doktortól szár­mazik: ..Megszerzett jogokat nem lehet eltörölni, s felelőt­lenség lenne olyanok ke­zébe adni az élvonal egyik státusát, akik erre még éretlenek.” A bajnokság átszervezésé­re utaló megállapítással egyetértünk, mert nem is te­hetnénk mást. Kérdés vi­szont, hogy megérhetnek-e egyáltalán azok, akiknek most még felelőtlenség len­ne helyet biztosítani. Az egyenlőtlen feltételek szinte lehetettenne teszik, hogy egy vidéki csapat hosszú fejlő­dési folyamat keretében el­érje az itt jelzett „érettsé­get", hiszen mire megérne, már nem ugyanaz. Az érési folyamat élesztőit, a legjobb játékosokat kiemelik, de a szakvezetés folyamatossága sem mindig biztosítható. Ha valaki valahol munkát vál­lal, de nem költözik át abba a városba, ahol munkahelye van, akkor azt a közösséget nem is érezheti igazán ma­gáénak sohasem, csupán annyit lehet elvárni tőle, hogy dolgozzon meg a fize­téséért. Ez pedig egy olyan foglalkozási ágban, ahol ne­vetni is keil, nem elegendő. A másik mondat: „így szemre elképzelhe­tőnek tűnik például, hogy a megyében működő NB I-es csapat kedvezményes körülmények között iga­zolhassa le az alacsonyabb osztályokból már kinőtt tehetségeket.” Ne csak szemre legyen el­képzelhető! És ne csak arra gondoljunk, hogy a megyé­ben működő NB I-es csapat íay igazolhasson „vonzási körzetéből”, hanem arra is, Az UEFA ellenőrző és fe­gyelmi bizottság elutasította a Ferencváros óvását a Spar­ta Prága ellen. Mint ismere­tes, a Ferencváros a prágai KEK-mérkőzés után üveg be­dobása miatt kérte az eredmény megsemmisítését, ugyanakkor panaszt tett a játékvezető ténykedése el­len is. Az UEFA az óvást azért utasította el, mert a pályára dobott üveg nem tett kárt játékosban és az eredményt nem befolyásolta. Az esetért a Sparta Prágá-t figyelmeztették és 1000 svájci frank büntetés fizetésére kö­telezték. Jobban „ráfizetett” a mér­kőzésre a Ferencváros. Az UEFA vizsgálata szerint a kiállított Juhász István (az első télidőben figyelmeztet­lek reklamálásért, majd a mérkőzés végén rálepett egy földön fekvő játékosra) vo­nakodott elhagyni a pályát, provokálta a közönséget és j magasra tartott üveggel járt fel és ala. Ezért 1974. decem­ber 31-ig minden UEFA klubmérkőzéstől, de legalább hat találkozótól eltiltották. A Ferencváros sportszerűtlen hogy az igazolt tehetségeket meg is tarthassa. (Reális az elképzelés azért is, mert a fővárosi csapatok­nak gyakorlatilag egy egész ország adja a hátteret, míg a megyei csapatoknak csak az a hat-nyolszázezer em­ber. aki környezetében él.) „ ... Baj van a játéko­sok moráljával.” Mármint a vidékiekével! És Alberték? Szóval erre kár volt a főváros kontra vidék vitában hivatkozni. És végül: „A szakosztályi vezetés reformjára van szükség!!” Természetesen szintén vi­déken. Hiszen miért kellene megreformálni azt a szak­osztályvezetést, ahol a ve­zetőségi tagok egy része na­gyon is aktívan járja a vi­déket, ígérve fűt. fát, tücs- köt-bogarat — és mindezt az utánpótlás érdekében. Et­től függetlenül igaz az, hogy a szakosztályok vezetőségei magasabb színvonalon isdol- gozhatának. Például azért, hogy valóban ne legyenek soviniszta elemek a környe­ző klubokkal való kapcsola­tukban, mert nekik sem sza­bad úgy viselkedni a kiseb­bekkel, mint másnak. De le­het a szervezettség akármi­lyen magas fokú akkor, ha közben például a DVTK lab­darúgó-szakosztályának költ­ségvetése a Ferencvárosénak még az egynegyed részét sem éri el. (Ez a tényező még akkor is áll, ha az FTC költ­ségvetéséből levonjuk a kül­földi kötelezettségekből ere­dő többletet.; viselkedésért 1000 svájci frank büntetést fizet. Jegyzékbe vették Mucha (Ferencváros) és Barton (Spárta) figyelmeztetését is. Eredetileg nem kívántunk külön jegyzetet fűzni ahhoz a megállapításhoz, misze­rint a két év kivárás fékezi a felfelé áramlást, s most is csak megjegyezzük: hiába van a két év is akkor, ha a nagy egyesület különféle utakon keresztül olyan nyo­mást gyakorol a kicsire, hogy az inkább kiadja a já­tékost, mint hogy elviselje a köve tkezm ényeket. HORVÁTH KÁLMÁN Néhány heles hoHidény után a vivők is elkezdték a versenyévadot. Igaz, náluk az ..ősz” tulajdonképpen át­nyúlt a „tavaszba”, hiszen pihenőt nem tartottak, csu­pán a pástokon szüneteitek vasárnapig a küzdelmek. Most viszont a megyei vívó szakszövetség ..fegyverbe" szólította az ifjúsági leányo­kat és fiúkat, s a Miklós ut­cai Általános Iskola torna­termében egész nap csattog­tak a tőrpengék. Mindkét nem mezőnyében egyaránt körmérkőzéses for­mában bonyolították le a me­gyei ifjúsági bajnokságot, mintegy ezzel is minél több asszózási lehetőséget teremtve az ifjú vívók számára. Igaz, e lebonyolítási rendszert az is lehetővé tette, hogy mind­ismét lezárult egy „nép- vándorlási” időszak, azaz a téli kedvezményes átigazolási hónap. Persze, korántsem váltott ki olyan „viharokat”, mint a nyári átigazolás, hi­szen a közvéleményt legin­kább foglalkoztató sportág klubcseréiről, a labdarúgók ..vándorlásáról” ezúttal nem volt szó, csupán a honvéd­együttesekhez bevonuló vagy onnét leszerelő játékosok cseréltek átmenetileg klubot. A miskolciak közül például — a nevesebbeket említve csak — Kun az MVSC-ből a Papp József SE-hez igazolt át. s ugyanakkor a honvéd csapatból Talár és •Gergely Egyesületük nem járult hozzá Kivárják az egy évet A DVTK két asztali teni­szezője: Nevelits László és Rozsnyói Tibor — mivel egyesületük nem járult hoz­zá kiadatásukhoz — bejelen­tették, hogy a továbbiakban nem kívánnak az egyesület színeiben versenyezni. Egy­éves kényszerpihenő után a MÉMTE NB I-es csapatához kérik átigazolásukat. két nem mezőnyében meg­lehetősen kevés vivő lépett pástra: a leányoknál hét, a fiúknál pedig kilenc verseny­ző indult. A színvonalasabb versenyt ezúttal is a leányoknál lát­tuk. Itt az első hely sorsa csak újravívás után dőlt el a sárospataki Tamáska javára a diósgyőri Lengyellel szem­ben. A további sorrend a következőképpen alakult: 3. Homoki (Sárospatak), 4. Ra- dácsi (Sárospatak), 5. Koron­áén (DVTK), 6. Erdei (DVTK), 7. Mérei (DVTK). A IV. osztályú férfi tőrver­seny végeredménye: 1. lványi (Sárospatak), 2. Kőszegi (Sá­rospatak), 3. Balogh (DVTK), 4. Puskás (Sárospatak), 5. Asszonyt (DVTK), 6. Fejes (OKSE). a DVTK-hoz tért vissza; Szabó és Serfőző a zöld-fehér színeket ölti majd magára. A Miskolci Városi TS-hez a „záróráig”, azaz január ló­én éjfélig 149 átigazolási ké­relmet nyújtottak be, s ezek közül mindössze 12 volt olyan, amelyen az egyesület nemlegesen záradékolta a ké­relmet. Tegnapi számunkban „Ki­adták — nem adták” címmel már foglalkoztunk az érde­kesebb átigazolási kérelmek­kel. A nagyközönség köré­ben bizonyára érdeklődést keltenek a következő klub­cserék is: Atléták: Kalapos Ilona (az MVSC-ből a Nyír­egyházi Tanárképzőbe), Zsi­linszky Pál (a DVTK-ból a Nyíregyházi Tanárképzőbe). Asztaliteniszező: Fischer Fe­renc (a DVTK-ból a Bp. Pos­tásba). Cselgáncsozó: Eke László (az MVSC-ből az Egri Dózsába). Kézilabdázók: Gera Zoltán és Borbély László (a M. Bányászból a Pécsi Érc­bányászba), Pál Árpád (a M. Bányászból), Kiss Jenő (az MVSC-ből), Csik Ferenc (a DVTK-ból), Novotni László (a DVTK-ból az M. Vörös Meteorba), Vincze Zoltán (a DVTK-ból). Bányász Mihály, Lukács István, Lechner Jó­zsef (a MÉMTE-ből a KVSE- be), Kiss Tibor (a M. Bá­nyászból a Nyíregyházi Pe­tőfibe). Kosárlabdázók: Lu­gosi Katalin (a DVTK-ból a Pécsi Vasutasba). Pápai György (a MEAFC-ból a Ko­máromi AC-ba). Röplabdázó: Margitén Éva (az MVSC-ből a BEAC-ba). Sakkozó: Bokor István (a DVTK-ból a Bp. Vasutasba). A nemlegesen záradékolt kartonok „gazdái” nem élhetnek a kedvezmé­nyes átigazolás jogával. M. GY. Az NDK-ban nemrég meg­kezdték egy Rostocktól Ber­linig vezető csővezeték épí­tését, amelyben kizárólag a Balti-tengerből kifogott hal áramlik, illetve úszik majd. A halak öt óra alatt teszik meg ezt az utat a csőben. A Shorter-sztori A müncheni verse­nyek egyik legna­gyobb meglepetéséi az amerikai- Frank Shorter okozta, ami­kor nagy fölénnyel megnyerte a mara­toni futást. Mi sem természetesebb, hogy Middletown, ahol felnőtt, ünnepséget rendezett tiszteleté­re. De ünnepelte öt Gainsville is, ahol a főiskolát végezte, sőt feleségének Cansas-i szülővárosa is meg­hívta a házaspárt egy díszünnepségre. Csak egyetlen város­ban maradt el min­den ünnepség, a New Mexico-i Taosban. Pedig Shorter ott él családjával együtt. Persze, ott is ter­veztek díszes fogad­tatást, s hogy az mégis elmaradt, an­nak előzménye arra az időre nyúlik visz- sza, amikor Shorter megkezdte rendsze­res edzését a h?»s/- szúiávu verses ékre. Kezdetben csak vi­csorgó kutyák és gú­nyos autósok »»koz­tak bo sszús-le, ct szá­mára, amikor szoká­sos napi 20 mérföld­jét ,,trappolia” egy autóút mentén. Egyik nap azonban futás közben 'észrevette, hogy két fiatalember egy kis teherautóra pi *báí fe1 áneatr.i két. tiltakozó lányt. Beleavatkozott a do­logba é.< a lányok elmenekültek. A fi­úk azonban kést rán­tottak. Shorter leg­hatásosabb fegyve­rét, a lábát használ­ta és faképnél hagy­ta támadóit. A fia­talok azonban bosz- szút esküdtek és a/ út szélén megbújva lestek a futóra. Mind gyakrnb'iau elöl 01- dult, hogy Shorter- nek kényelmes tem­póját sprintre kellelf átváltania. hogy megússza a venist. Később több alka­lommal is csak az utolsó pillanatban tudott íélreugrani «*gy-egy autó elöl, amely el akarta gá­zolni. Ettől kezdve shorter apja autón kísérte liáf az ed­zések alat» és a biz­tonság kedvéért, még puskát is vit: ma­gával. Ilyen előzmények mán értheti. bogv s horte- müncheni úiadala után apja az újságírók kérd és cite nyíltan elmondta, hogy milyen nehéz volt fia na tv felké­szülnie az olimpiai játékokra. Taos lakói a cikk megjelenése mán úgy érezték, hogy ország-világ előtt gyilkosok barlang­jává bélyegezték a várost és azonnali hatállyal lemondlák a készülő díszünnep­sége». Arról nem szól a jelentés, hogy Shor- ternek azóta kel­lett-e „repülnie” el­lenségei elöl.. • Korcsolyázók paradicsoma A Kazah SZSZK-ban, a Zalijszkij Altáj hegyei között elte­rülő híres korcsolyapályán, kétéves szünet után, újra ver­senyt rendeznek: a Szovjetunió legjobb gyorskorcsolyázóinak vetélkedőjét. Medeo — ez a tenger szintje felett 1650 méter magasan fekvő helység — először 1951-ben vált híressé. A gyorskor­csolyapályán több éven át számos hazai és világrekord szü­letett. Medeóban rendkívül „gyors7’ a jég, mivel egy közeli folyó, a gleccserek tiszta vizét, szállító kis Almaatnyik vizel használják fel a pálya jegének készítéséhez. A most elké­szült sportkomplexumban októbertől májusig versenyezhet­nek a gyorskorcsolyázók, jégkorongozók és műkorcsolyázók. A palya körül 11 ezer nézőt befogadó stadion épült. A tri­bünök alatt helyezkednek el az újságírók és sajtótudósílok szobái, az orvosi rendelők, a filmvetítő és a szauna. A sport­pályát felszerelték elektromos eredményközlő berendezésséI és céllotóberendezéssel is. Kár volt óvni A Fradi is ráfizetett Befejeződött a holtidény „fegyverbe’ szólították a vívókat Véget ért C7 1 r V a „népvándorlás

Next

/
Oldalképek
Tartalom