Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-10 / 8. szám

^ Ütés. tolás, sáncolás?.. . Ki tudja... A jelenet mindenesetre hűen kifejezi, hogy merre tart a röplabdasport.

(Szabó István felvétele)

Merre íarí a röplabdasport?

HP •• 1 I •• ••

I óbb az urom, mint az öröm

Ki hinne, hogy a röplabda a NOB hivatalos statisztikai adatai szerint a világ negyedik legnépszerűbb sportaga? Legalábbis a tagországok létszámát tekintve. Ugyanis a hivatalos értesítő, mely az olimpiai sportágak nemzeti szövetségeinek taglétszámát is tartalmazza, kimutatja, hogy az atlétika 142, a labdarúgás 138, a kosárlabda 131, a röplabda pedig 111 tagországgal szerepel a NOB összesítésében. Ugyanakkor a kézilabda csupán 49 nemzeti szövetséget mondhat a magáénak!

A hivatalos adatok ugyan nem tartalmaznak szakmai értékelést, de a tv jóvoltából mi is tanúi voltunk a világ legnagyobb sportseregszemlé- .lónek: van tehát összehasonlítási alapunk a sportág fejlettségét, a játék színvonalát illetően az egyes földrészek, országok válogatottjai között. A látottak alapján megállapíthatjuk, hogy a röplabdázásban az ázsiai játékstílus az uralkodó. Különösen a nőknél volt ez szembetűnő, hiszen a döntő négy részvevője közül három ázsiai csapat volt. Az erőjátékot — az európai stílust — mindjobban kiszorítja a gyors, mozgékony, ötletes húzásokra és váratlan befejezésekre épített harcmodor — az ázsiai stílus — a hálók mellett.

Női röplabda válogatottunk is, mint a szófiai világbajnokság negyedik helyezettje, jogot nyert arra, hogy a Münchenben háló mellé lépett legjobbak között szerepeljen. Teljesítményük meg is felelt a célkitűzésnek, hiszen Európa második legjobb együtteseként végeredményben az ötödik helyen zárta a nagy tornát. Számunkra pedig külön örömet jelentett, hogy olimpiai csapatunk egyik legjobb játékosa a Miskolcról elszármazott Szalayné, Sebők Éva volt. Másik volt MVSC roplabdás is tagja a válogatott együttesnek: Halászné Marczis Katalin. A férfiak élvonalában is többen játszanak olyanok, akik Miskolcról vagy Borsod megyéből kerültek a fővárosba. Jánosi Ferenc és Czakó Kálmán (mindketten az Újpesti Dózsában), Békevári György és Steiner Gyula (mindkettő Csepel) — hogy csak néhány nevet említsünk. S mindezek ellenére■ megyénk és városunk röplabda sportjának helyzete az eredmények tükrében korántsem mondható kielégítőnek.

A minőséget tekintve, a múlt évekhez viszonyítva, nem előre, hanem hátra léptünk, hiszen NB I. és NB Il-es csapataink estek ki osztályaikból, s helyükre csalt az egyik nem mezőnyében leptek újak. A tömegesítést

tekintve is egy helyben topogunk, hiszen csak a korábbi esztendőkhöz hasonló eredményeket értünk el.

Az NB I-ben játszó ÓVBSE férficsapata igazolta a bizalmat, s 1972-ben nem voltak kiesési gondjai: a 11. helyen végeztek. Ez a helyezés, s a csapat játékosállománya bizonyítja, hogy érdemes az u tánp ótlás ■-n evei és sei szerve - zetten foglalkozni. Ugyanez nem mondható el a nagy múltú NB I-es MVSC és NB Il-es DVTK női együtteséről, hiszen mindkét gárda búcsúra kényszerült osztályától. Az év elején vagy évközben visszavonult játékosokat egyik csapatnál sem tudták a fiatalok pótolni kevés technikai képzettségük következtében, s mivel az átigazolási időszakban sem sikerült az erősítés, Miskolc női röp- labdasportja csupán árnyéka volt régi önmagának. Hasonló sorsra jutott a zöldfehérek férfiegyüttese is. A KVSE csapata az NB II. keleti csoportjában a 9. helyen végzett. A sok ürömbe némi öröm is vegyült. A MEAFC és a Borsodi Volán férfigár- dája sikerrel vette az osztályozok akadályait, s mindkét együttes feljutott az NB II-be.

*

Van tehát mit tenni e sportág háza táján, s bár a szakember-ellátottság és a propagandamunka terén sem egészen kielégítő a helyzet, az iskolai tanulókkal történő intenzívebb foglalkozás módot nyújt az újbóli felemelkedésre.

MONOSTORI GYULA

Kajdi János visszavonul

— Több mint két évtizede szentelem minden időmet az ökölvívásnak — nyilatkozta 'Kajdi — ezt pedig egy percig sem sajnálom, az ökölvívó pályafutás csodalatos élményekkel, siketekkel ajándékozott meg. de úgy érzem, elfáradtam. Több mint 560 mérkőzés, négy Európa-ba.i- noksag és három olimpia van

a hátam mögött. Tizenhárom éve az edzőtáborait, az utazások miatt családi életem úgyszólván nem lehetett. Nem tudom, mit csináljak. Abbahagyni is nagyon nehéz. Ha nem kellene táborokba mennem, biztosan folytatnám. de ha kötelező akkor azt hiszem, feladom ...

Százan

judoéiban

Szűknek bizonyult a gö- römbölyi általános iskola tornaterme a cselgáncsotok megyei bajnokságán! Talán a rendezők voltak legjobban meglepve a létszámot látva, hiszen éppen száz fehér ju- dogiba öltözött versenyző jelent meg a mérlegelésnél, így majdnem „zártkörű’' lett a viadal, hiszen a nézőknek már alig jutott hely, pedig a harmadik — most alakult — miskolci cselgáncs-szakosztály nem is képviseltette magát a versenyen. így a 23 bajnoki etm sorsát az MVSC és az M. AFIT versenyzői döntötték el maguk között. A zöld-fehérek 19. az Autó- közlekedésiek pedig 4 aranyérmet nyertek.

A verseny — annak ellenére. hogy a felkészülésnek még igencsak az elején tartanak cselgáncsozóink — jó küzdelmeket, helyenként színvonalas összecsapásokat hozott. Sok volt az iponos győzelem, melyeket tekintve az úttörőknél a leszorítás, a többi korosztályokban pedig

a belső comb-, Illetve a támasztott gáncsdobás dominált. Meglepő volt az is, hogy a felnőtt 63 kg-os súlycsoportban 14 versenyző állt rajthoz. A legszínvonalasabb összecsapásokat korcsoportonként a Hoffmann—Szegedi, a Schulhoff—Varga, a Kőműves—Juhász és a Fekete—Lakatos mérkőzések hozták. Az AFIT versenyzői közül Birk, Tóth és Rácz csel- gáncsozott máris nagyszerű formában.

A7. úttörő korosztály győztesei: Varga S., Kerekes B.. Hoffmann I., Varga D., Szombaty Zs., Balogh J., Koroknál P.. Szebeni L. (valamennyien az MVSC versenyzői).

Serdülő győztesek: Schulhoff I., Juhász Gy., Térjék I. (mindhárom MVSC), Birk P. (M. AFIT). Oprável I., Burucs Gy. (mindkettő MVSC), Tóth M. (M. AFIT).

Ifjúsági győztesek: Varga I„ Kőműves J. (mindkettő MVSC), Tóth I. (M. AFIT), Sütő K. (MVSC).

Felnőtt győztesek: Fekete P. (MVSC), Rácz A. (M. AFIT), Nyitrai T., esendőm A., Fazekas I. (mindhárom MVSC).

M. Gy.

Varga

az Aberdeen játékosa

„Kutyából nem lesz szalonna’’ tartja a régi jó közmondás. Bizony így van ez Varga Zoltán esetében is. A Ferencváros néhány év előtti válogatott csatára mint ismeretes az 1968-as mexikói olimpia színhelyéről tette át — hazáját rútul cserbenhagyva — működése színhelyét előbb Belgiumba, majd később az NSZK-ba.

Varga Zoltán a legképzeltebb játékosaink egyike volt, igen fejlett technikával, jó cselező képességekkel és gólerővel. Nem csoda tehát, hogy a berlini HERTHA BSC-ben tárt karokkal fogadták a magyar disszidensl.

De adjuk át a szót a tekintélyes zürichi SPORT- nak, ahol, az egykori zöldfehér csatárról a következőket olvashatjuk:

— „A franciák úgy döntöttek, nincs rá szükségük, ezzel szemben a skótok tárt karokkal várták Varga Zoltánt az NSZK Bundesligája- ban feltárt vesztegetési sorozat felderítése alkalmával a játéktól örökre eltiltott csatárt.

Hogyan lehetséges az — teszi fel joggal a lap a kérdést —, hogy egy olyan játékost akit pénzzel megvesztegettek s aki lazsálásával a mérkőzés kimenetelét meghamisította amivel a labdarúgásnak morálisan rengeteget ártott — más országnak eladhatnak s az ott nyugodtan tovább fejtheti ki „áldásos'’ működését. A fut- ballsportnak az ilyen esetek elképzelhetetlen méretű károkat okoznak. Vajon mit

A pakisztániak újabb bocsánatkérése

A XX. nyári játékok legnagyobb sportbotrányáról még mindig igen sok szó esik — nevezetesen a pakisztáni gyeplabdázó k viselkedéséről az ünnepélyes eredményhirdetésinél. Az ezüstérmet kezükben lóbáló, egymással tereferélő ,,sportemberek” most sok nehézséget okoznak hazájuk olimpiai bizottságának, gyeplabda szövetségének. (Ismeretes, hogy a teljes csapatot és az edzőt a NOB örökre eltiltotta minden nemzetközi szerepléstől.)

Szóban már megtörtént a pakisztáni részről a bocsánatkérés, de ez hivatalosan csak nemrég érkezett meg írásiban is a nemzetközi szövetség brüsszeli központjába. A szövetség szóvivője annak idején kijelentette, hogy a pakisztániak számolhatnak egy olyan szankcióval is —. hogy huzamosabb időre kizárják őket a nemzetközi gyeplabdaéletböl.

szól ehhez a FIFA, a legfelsőbb labdarúgó-fórum,

amely mindig hangoztatja a tisztaság elvét, a becsületesség szükségességét, s amely csúcsszerv úgy látszik struccpolitikát folytatva egyszerűen szemet huny a történtek felett.

Az egészben az az érdekes, hogy a hiba tulajdonképpen nem is a FIFÁ-ban van, mert a szabályok az egyes országok szövetségeinek száz- százalékos autonómiát biztosítanak határozataik meghozatalában.

Az NSZK Labdarúgó Szövetségének, a DFB-nek azonban módja lett volna arra, hogy úgy tiltsa el szélhámos- kodó játékosait, hogy ezek a határozatok ne csak az NSZK területére, hanem az UEFA összes tagállamaira is vonatkozzanak. Ez esetben a FIFÁ-t is értesíteniök kellett volna erről. Mivel ezt nem tették meg Varga esetében a skótok számára lehetőséget adtak a játékos leszerződte- tésére.

Az ilyen tisztátalan üzleteket kötő embereknek, mint amilyen Varga Zoltán és társai, végképp el kell tűnni a labdarúgó-pályák zöld gyepéről, a FlFÁ-nak pedig olyan szabálymódosítást kellene hozni, ami az ilyen büntetések hatályát automatikusan valamennyi tagország szamára kötelezővé teszi.”

Eddig a cikk, amihez a magunk részéről csak annyit fűzünk hozzá, hogy az ügynek anyagi háttere van. Az örökre eltiltott játékosokat nem szívességből adták át más országbeli egyesületeknek. hanem jelentős összegekért.

dtindeniéle

A nők

„megbolondították” a komputert

Az egyik szovjet vállalat komputere mindig mintaszerűen viselkedett, soha egyetlen hibát nem követett el. Egyszercsak hirtelen furcsa diszkriminációs mániája támadt. Ha férfiak kezelték, továbbra is hibátlanul működött, a nőkkel azonban nem volt kibékülve. Valahányszor női munkaerő közelített feléje, a gép valósággal megbolondult: hibás

vagy olykor abszúrd válaszokat adott. A novoszi- birszki kutatókat rendkívüli módon aggasztotta a számítógépnek ez a furcsa „magatartása”, és minden erővel igyekeztek felderíteni annak okát. Végül rádöbbentek, hogy a számítógép ..allergiás” bizonyos műanyagféleségekre, melyek kizárólag a női ruhákon találhatók.

Kossuth segédtisztjének kalandos élete

Keveset szólt eddig: a fáma Asbótli Sándorról, Kossuth egykori segédtisztjéről, akinek síremlékére a Buenos Aires-i angol ótemetöben bukkantak rá. Az egykori segédtiszt élete, alakja Jókai regényébe is illő lenne. Bányamérnöki oklevelének megszerzése után, a Temes megyei állam- építészeti hivatal mérnökeként kezdte munkáját — ám nem sokáig, mert a szabadságharc szólította. s ő belépett a honvédségbe... Kossuth nagyon megkedvelte és segédtisztjének nevezte ki. — Világos után elkísérte vezérét az emigrációba is, Angliáig vele tartott, majd Kossuth ajánlásával tovább ment Amerikába, ahol rögtön alkotómunkához kezdett. Először a New York állambeli Kyracusa város csatornaépítési munkáit vpzetle mint főmérnök, maid egy Davis nevű pénzemberrel társulva ó építette az első nagyobb acélkohót. Nevéhez fűződik többek között az aszfaltbitumen útburkoló anyagként való bevezetése. Legjelentősebb munkája mégis a Manhattan félsziget városrendezési tervének elkészítése, de jelentős szerepe volt a mai New York kialakításában, és a Central park terveinek elkészítésében és megvalósításában.

1866-ban amerikai hajó vitte Buenos Airesbe, mint az Egyesült Államok első nagykövetét — 1868-ban, 57 éves korában egy utcai baleset következtében halt meg.

Miért foghíjas a busófej?

A tavaszvárás ígéretes napjaiban, február végén van a busójárás ideje Mohácson. A mohácsi szerbek, pontosabban soká- cok ilyenkor álarcot öltve, állat- bőrbe bújva, dudával, fatrombitával, kereplőkkel járják a várost. A lel elűzését célzó ősi szertartás maradványa ez a farsangi szokás.

A népszokás a termékenységet hozó célzata mellett az ősidőkben valószínűleg férfivá avatási rítust is jelentett. A beavatan- dók tűz körüli tánca a mohácsi busójárásnak is mintegy csúcspontja; sohase marad el a befejező nagy körtánc a főtéren gyújtott máglya körül.

A busójárásnak azva magyarázata, hogy a török hódoltság végén úgy űzték el a kontyo sokat, hogy szörnyű busómaszkokkal, ördögi hangú kereplőkkel rohanták meg őket, nyilván évszázadokkal később keletkezett monda.

Persze, a busóöltözék alkalmas arra, hogy megrémüljön tőle egy gyávább török. A busók a rettenetes faálarcokat a rávarrt báránybőrrel, sapkaszerüen húzzák a fejükre. A rémes fejdíszhez szőrével kifelé fordított bárány bőr ködmön járul, az öv helyén borjúkötéllel, ezen pedig hatalmas kolornp lóg. Fehér vászongatyát hordanak mindehhez, alul madzaggal megkötve, hogy az a szalma, amit a ruházatuk alá tömtek, ki ne potyogjon. A szalmatömés arra szolgál, hogy a busók termetét robusztusra növelje, s védjen a jókedvű farsangolók ütlegel ellem

A faálarc jellegzetessége, hogy nem találni két egyformát belőle, továbbá, hogy mindegyiknek hiányzik egy foga a vicsorító fogsorából (a magyarázat: a foghíj helyén dugja be a busó a szájába kurta pipáját), s hogy a maszk még rémítőbb legyen, vad színekkel mázolják be és szarvasmarha, juh vagy kecske szarvával ékesítik. Az így elkészített maszkot végül a hurkák és sódarok szomszédságában felteszik a. füstre, hogy mint mondják, „öreg színt”, patinát kapjon. Az öltözék kiegészítője a hosszú fakürt, a csillagos buzogány és az óriáskereplő.

Mikor jön mára gazdi?

(Pócs Imre felvétel*|