Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-08 / 6. szám
25 millió forint munkásszátHtásra A Diósgyőri Gépgyár 1968. január 1-ig csak rendkívül indokolt esetben és kizárólag a forgácsoló vagy melegüze- rm produktív szakmunkások részére nyújtott a munkába járás költségeihez hozzájárulást. A támogatásuk éves összege 50—60 ezer forint között mozgott. 1968-tól a munkásszállítás költségeit túlnyomórészt a vállalat viseli. Azóta a vidékről bejáró munkásoknak mintegy 25 millió forintot fizettek ki munkásszállítás költségmegtérítés címén. A 25 millió forinton öt év alatt 9350-en „osztoztak”, akik közül 1795-en autóbusszal, míg a többiek vonattal jártak be Miskolcra dolgozni. Csak érdekességképpen említjük meg, hogy a bejárók között 55-en 50—100 kilométerről, es négyen 100 kilométeren felüli távolságról járnak a DIGÉP-be dolgozni. jfc Tavasz a télben (Ágotha Tibor felvétele) mm Öten beszéltek önmagukról Homokból — Mi a „homok”? — kérdeztem és öt ember nevetett. Ezzel kezdődött egy jó vita, amelyért ezt a sorozatot végigírni érdemes volt. Az emberek visszakérdezték, hogy mi a „mész” és mi a „cement”. Úgy érzem, hogy legalább a „homok” fogalmát meg kell magyaráznom, -lévén az nem építési anyag, hanem egy olyan ügyeskedés, amivel például a szervezés miatt álló munkásoknak biztosítják a megszokott pénzt. Durvábban: a homok csalás — az emberek „érdekében”. Ugyanakkor csalás a vállalat érdekében is,' hiszeF" kinek lenne jó az, ha elmegy az elégedetlen munkás? öt ember nevetett, mert bizony azt, hogy mi a „homok”, valamennyien tudják. Ha bizonyítanom kellene most, akkor bizony zavarba jönnék, hiszen tettenémi ezt roppantul nehéz. „Homok” mindig csak másutt, más részlegeknél, más cégeknél van. — Igazságos dolog ez? — Nem, de gondoljon arra, hogy gyerek van, család van. Egy asszonynak megmagyarázni a vékony borítékot — lehetetlen. — Amihez az embert hozzá szoktatják, azt követeli is. — Aki dolgozik, az nem marad munka nélkül. Farkas János, aBAÉVkul- túrotthonának igazgatója mondta később erről a vitáról : — Csak részben voltak őszinték az emberek, hiszen ki beszélne szívesen a nem szükséges állásidőkről, amiket fizetett túlórákban bepótolnak? Ritka az ilyen, de előfordult már... <— Hol termelődnek az anyagi javak? — Ott, ahol dolgoznak. — Azt mi termeljük. — És a homok? — Amihez hozzászokott az ember, azt követeli is. E hosszúra nyúlt riport végén magyarázatta! tartozom: nem egy vagy két vál- lalat, nem is egy iparág gondjairól akartam szólni, hanem egy jelenségről írtam, amely más iparágakban más mutatókkal lenne fellelhető. — Mi a szétosztható? — Csak az, ami van. Kínálkozó kérdés lehetett volna, hogy lehetne-e több az. ami van? Kérdés nélkül is be?"i"tünk róla: — Mit sz’mít a munkában a kedvünk? — Sokat. Annak a téglának nem mindegy, hogy három méterről dobják, vagy sínéin leteszik. Egyik esetben nem törik el, másképpen teliét, hogy eltörik. Nem írtam a háttérről. A szállodának beillő munkás- szállóról, ahol ma valaha megálmodhatatlan könyvtár működik, ahol ma már nagyon ritka az olyan munkás, aki az általános iskola nyolc osztályát ne végezte volna el. „Homokból” mindez nem lehetett volna, ehhez azoknak az embereknek a hite kellett, akiket most is bosszant az állásidő, a szer- • rezes —■ lehet — elkerülhetetlen tévedése. Homokból várat építeni nem lehet, ha a gépbe dobod, csikorog. E riport tervezésekor arra gondoltam, hogy sorra megkeresem majd a termelés irányítóit, a szakembereket, konkrét példákkal keresek választ indulatokra. Ha ez a riport nem szól ma többről, mint a társadalom számára. valamennyiünk számára szükséges indulatok gyengeségéről vagy hiányáról, akkor az azért van, mert egy jelenséggel vitatkozik. H. János indulatának itt és ebben van igaza. Talán nem is véletlen, hogy ezeket az indulatokat ott találjuk meg elsősorban. ahol kevesebben dolgoznak, ahol a kis vállalatok adottságaiból valóan. jobb a tájékozottság, jobb a tájékoztatás, erősebb, magasabb az üzemi demokrácia szintje. Adok és kapok. Ezt a szükséges demokráciát is így teremtjük meg. Egyfelől abból, ahogyan adni akarjuk, másfelől abból. ahogyan igénylik. És ez a demokrácia, amely * munkásszállókat, könyvtárakat, valaha elképzelhetetlen, és ma természetes és megkövetelt anyagi jómódot teremtett, abból való, amit termelünk. Magától vesz el az a munkás, aki „homokot” fogad el, magát fosztja. aki hallgat róla. A munkások mesélték, hogy a termelési tanácskozásokon ma már nem ritka a vérre menő vita, nem ismeretlen vendég a szenvedély. Ezt a vitakedvet kell a mérleg másik serpenyőjébe tennünk, amikor arról gondolkozunk, hogypan élünk, hiszen jól, vagy rosszabbul ennek a segítségével éiünk. A két vállalat és a megszólaló néhány munkás példát kínált. Illő. hogy megköszönjem, amikor hozzáteszem a köszönethez: a példa idézése mindnyájunkért való: klnek-kinek a maga helyén érdemes ezt a számadást elvégeznie. BARTMA GÁBOR Szolgáltatási brigád alakult Szélesítette tevékenységi területét a Miskolci Vegyesipari Vállalat. Az idei évtő] kezdve a lakossági szolgáltatások javítása céljából állami- és magánlakások karbantartását is végzik. A ja- víttatóknak nagy segítséget nyújt, hogy a kétezer forinton felüli értékű javításokra az OTP kölcsönt folyósít. A miskolci vállalatnál jól felkészültek a lakáskarbantartási feladatok elvégzésére. Külön brigádot alakítottak, amelynek csal: az a dolga, hogy az ilyen igényeket kielégítse. Hitelakció formájában történő lakáskarbantartást Magyarországon eddig csak a fővárosban végeztek. Amennyiben a miskolci példa beválik, más vidéki nagyvárosokban is meghonosítják. Ólomveszély Legyünk óvatosak, ha limonádét készítünk zománcozott ke rámiapohárban! A citrom kimé letlenül megtámadja a zomán cot. és miközben az ember be szélget. a zománcban levő ólom kiolvad és belekeveredik italunkba. Akkor inkább igyunk vizet. Rendben van, de ha a? ember városban lakik vagy olyan házban, amelynek csőháló zata ólomból vagy ólomtartalmú anvagból készült, a pobér víz is telítődik ólommal ... H? reggel megnyitjuk a vízcsapot a víz ólomtartalma tízszerese annak, amit az Egészségügyi Világszervezet megengedettnek nyílvánít. A konzervek is tartalmaznak kevés ólmot. Bizony^» cigaretták ólomtartalma kétségkívül magas; a vizsgálatok a falusi dohányos ember vérében ugyanannyi ólmot találtak, mint a nem dohányzó városlakó ember vérében. A levegő, amit belélegzünk, nagyon sok ólmot tartalmaz. Hogy egészen pontosak legyünk: az Európa feletti légrétegekben >G0 ezer tonna ólom van! Az ólom erősen veszélyezteti »Z autóutak és az országutak •1ellett levő veteményeket, valamennyi főzelékfélét, különösen a karfiolt, a salátát és spenótot, és bármilyen jól mossuk is meg ezeket a zöldségféléket, mindig magas marad az ólomtartalmuk. A burgonyát, a répát és a hagymát azonban nem veszélyezteti az ólom. Több kenyér, tej Kazincbarcikának Az idén tovább javul Kazincbarcika kenyérellátása. A Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szerződést kötött a Sütőipari Vállalattal, hogy a kétműszakos nyitva tartással működő kazincbarcikai üzletekbe naponta kétezer szállítsanak kenyeret. Hasonló megállapodás jött létre a Tejipari Vállalattal is. Nem lesz az idén hiány Kazincbarcikán üdítő italból sem. A múlt év második felében üzembe helyezett áíése- üdítői tál-üzemben az idén már egymillió üveg üdítő italt palackoznak. STÍLUSOS — Ezzel majd jól el tud játszani ez a sün. (AVolksstimme karikatúrája) Miért csak ennyi jut nekem és miért nem több? — kérdezi az egyik ember. A választ másoktól várja. Lehetne több is .. — mondja a másik, de a feltételes módnál ő sem jut tovább A harmadik így szói: Többet csak a még többöl kaphatok. Ó már közelíti az igazságot. De a negyedik a bölcs, aki így helyesbít: kaphatunk! Kétségtelenül változott az utóbbi évekbeli a gazdasági szemlélet Még nem egységes. A változást azonban soha senki nem is kötötte „-tói, -ig” dátumhoz. Ez lehetetlen volna. De nem így a sürgetés, a ..beavatkozás” a gondolkodásba. Miért kell sürgetni? Ismert a közmondás: ki mint él, úgy ítél. Csak ennyi? No nem éppen. A dialektika oda-vissza alapon igaz. Vagyis: ha tárgyilagosan Ítélkezem tetteim fölött, akkor tudni fogom, mit kell tennem ahhoz, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék. Ahogyan szeretnénk! Ám tudjuk-e mindig? Nem. Miért? Mert nem vagyunk mindig és mindannyian tárgyilagosak. Gondolataink olykor serényebbek, mint a kezünk. Nem látjuk eléggé alaposan az összefüggéseket, nem vesszük számba a lehetőségeket, nagyon is gyakorlatiasan jegyezgetünk a „követel” rovatba, annál kevésbé a ,,tartozik”-ba. De, hogy őszinték legyünk, ebben nem mindig a hozzáállás játszik döntő szerepet, hanem az is. hogy kissé — néha nem is kissé — bonyolultnak tűnik a dolog. Decentralizáltság, optimális közelítés, dokumentáció, árszint, bérszínvonal, volumen, bázis, kapacitás — megannyi szakszó — s az összefüggés, ami bennük és közöttük van! —, amit nem biztos, hogy ért az, aki viszont nagyon jól tudja, mi az, hogy: buga, öntecs, satu, esztergapad. No igen — mondhatja valaki —, ez igaz, de ha ismeri a szakkifejezések értelmét, biztos;' hogy azáltal megváltozik a gazdasági szemlélete? Szó sincs róla! Egyáltalán nem biztos. A leírtakkal csak azt az igényt próbáltam érzékeltetni: egyszerűbben, közérthetőbben beszéljünk legsürgetőbb dolgainkról. Pillanatnyilag a gazdaság fejlesztéséről. Beszéljünk? Kik? A köztudatban általában úgy él, hogy ez a pártszervezetek feladata. Természetesen. De csak: is! A gazdasági szemléletváltozást azoknak is elő kell mozdítaniuk, akik a legjobban értik nemcsak a közgazdász-nyelvezetet, hanem magát a közgazdaságot. Itt azonban álljunk meg egy szóra! Amikor „azokról” beszélünk, az — ismert vagy ismeretlen — igazgató rajzolódik elénk. Pedig hát a szakemberek listáján szerepel a főmérnök és a mérnök, a főkönyvelő és a statisztikus, a technikus és a művezető (reméljük, egyre inkább!) és még sokan mások. S ma már közéjük sorolhatjuk a legtöbb szocialista brigád vezetőjét is! Tehát ők azok, akik — a pártszervezetek mellett — külön felkérés nélkül is fő szószólói lehetnek az ügynek. Ók azok, akik nem csupán azért értik a szakmájukat, mert az a mesterségük; azok az igazán jó szakemberek, akik a helyzetet legjobban ismerve, nem kizárólag azt tartják fejben, hogy mit kell tenni, hanem azt is: hogyan? De elegendő, ha csak ők tudják? Az ö helyes gazdasági szemléletüktől még nem teljesül a terv, nem csökken az önköltség, nem szilárdul a munka- és műszaki fegyelem, nem javul a takarékosság, a minőség és nem lesz kevesebb a selejt. Mindez — ami egyébként így egyszerű szavakként nagyon is jól ismert mindenki által — ott változhat, ahol a végrehajtás történik. Csak az által kaphatunk (mindannyian!) többet, ha ott, a termelők körében változik gyorsabban a gazdasági szemlélet. S ha egyszer a már említett közmondás oda-vissza aiapon jut kifejezésre, akkor a szemlélet rejtett energiája felszabadul, serényebb, pontosabb lesz a munka, jobb az eredmény. Az igény érdekeltséggé formálódik. De ez is csak akkor igazi, ha úgy összegészében történik, vagyis társadalmi szintre emelkedik és nem elszórt és elszigetelt jelenség marad. Amikor valaki ruhát vesz vagy csináltat, a méretének megfelelőt veszi vagy rendeli. Van, aki a méretét fejből tudja, van, akit megmérnek. Valahogy így vagyunk a munkává! is. Aki csinálja magától is, képessége szerint, becsületből, annak nem kell „méretet” adni. Az ilyen már tudja, miért szűk a szűk, miért bő a bő. Aki viszont nem ismeri a méreteit — „mérettessen meg”. Okos szóval, meggyőzéssel. Ám lehet-e okos és meggyőző az a szó, amely csak úgy találomra, nagyjából „méreget”? A konkrét, a ..testre szabott” szó. az az igazi, az lehet hatásos! Ami most szükséges, az az, hogy mindenki tudja: mit, mennyit, hogyan kell tennie. A miért: maga az igény: jobban éljünk. Gondolkodjunk! És segítsünk gondolkodni, hogy mindenki tisztábban lássa az egészet és az egészben önmagát. S ki segíthetne ebben sokkal többet? A szakember, aki a végrehajtásban kamatoztatja felkészültségét úgy. hogy megosztja tudását mindenkivel, akivel együtt dolgozik. Aki a parancsnokiás mellett buzdításra is képes CSALA LÁSZLÓ 4 lény és a kromoszómák Most sikerült először fény segítségével a sejtmagok kromoszómáiban a rádióaktív sugárzás hatására előállókhoz hasonló változásokat előidézni — közölte X. Dubinyin professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának közleményeiben. A sugarak által az öröklődő tulajdonságok megváltoztatására irányuló kísérleteket a liomoló- gusok rendszerezték. Forradalmi eredményeket mutattak fel már eddig is; most ezeket egészítette ki a szovjet tudósoknak a fényhatásokra kiterjesztett kísérlete. Megállapították, hogy a fény energiája a sejtet gyorsabb oxidációra serkenti. Az oxidációs szer hatására egyes kromoszómák (sok biológus szerint az öröklődő tulajdonságok legfontosabb hordozói) eltörnek, majd különféle módokon újra egyesülnek és az élő sejteknek új, öröklődő tulajdonságokat adnak. Kevesebb ponyvát A belgrádi Jezs Lapkiadó Vállalat vezetősége úgy határozott, hogy lényeges módosítást eszközöl a „Csik’ nevű képes hetilap tartalmán. A lap eddig a ponyva- termékek közé számított rendszeresen közölt pornográf jellegű képeket is. A döntés értelmében most átszervezik az újság szerkesztőségét és a hetilapot színvonalas magazinná akarják átalakítani. Két másik kiadó- vállalat is hasonló döntést hozott: a szarajevói Oszlobo- ienye lap és könyvkiadó vállalat, valamint a Nisi nyomda és lapkiadó vállalat január 1-ével megszüntette több olyan kiadvány megjelenését, amely ponyvának minősül. Művelődő Ó7(li munkások Az Ózdi Kohászati Üzemek több üzemében kéjül sor ismeretterjesztő előadásokra holnap. Az acélmű darukormányosai a pártházban a Büntető Törvénykönyv alapelveiről, a központi karbantartó gyárrészleg dolgozói a gépműhelyben az alkohol hatásáról és annak következményeiről, a tekercselő műhely dolgozói ugyancsak erről a témáról hallgatnak előadást. Nagy érdeklődés előzi meg azt az előadást is, amely a házasság és válás problémakörét boncolja, s amelyre ugyancsak holnap délután kerül sor a Liszt Ferenc Művelődési Központban. Hasonló témakörrel foglalkozó előadást hallgatnak meg a tűzállónyag-gyár dolgoaoé is.
