Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)
1972-12-16 / 296. szám
Nem prote szolgáltatás kell! Nyugtalan nyugdíjasok A nyugati futurulógusok egy részé ijesztő képet fest az emberiség jövőjéről. A divatos jóslat szerint az átlagéletkor növekedése és az alacsony születési arány következtében elöregednek a társadalmak, s az élet perifériájára szorult, mindentől elidegenedett fehér szakállú hippik galerikbe tömörülnek, kővel dobáljak meg az autókat. Mi nem szenvedünk ..jövősokkban'’, hiszünk társadalmunk jövőjében, ám inekünk is számot kell vetnünk azzal, hogy — ha nem is katasztrofális méretekben — a következő években, évtizedekben tovább növekszik az idősek aránya. Miskolcon hozzávetőlegesen 25 ezer nyugdíjas él. Hogyan él; milyen a kapcsolata családjával s a társadalommal; hogyan hasznosítja gazdag élettapasztalatát, szakmai tudását? — megannyi izgalmas kérdés, melyekre csak mélyreható szociológiai vizsgálatok adhatnak választ. Túlságosán leegyszerűsítenénk ugyanis a problémát, ha kizárólag a nyugdíjak összegével s a szociális juttatásokkal mérnénk az idősek társadalmi helyzetét. A jövedelem, az életszínvonal persze döntően fontos. Közismert, hogy államunk — anyagi erejéhez mérten — igen sokat tett az utóbbi években azért, hogy javuljanak a nyugdíjasok anyagi körülményei. Ám az idős emberek közérzetét az anyagiak mellett sok más is befolyásolja. Elsősorban az, hogy milyen családi viszonyok között élnek; szeretettel, megértéssel, figyelemmel veszik-e körül őket gyermekeik, unokáik. Szerencsések, akik részesülnek a családi élet áldásaiban, s az ifjabb generáció munkasikerein, tervezgeté- sein, szerelmein keresztül -újraélhetik saját fiatalságukat. De hamis kép él az idős emberekről abban, aki úgy véli. hogy egy bizonyos életkoron túl nincs más ambíció, mint egv kényelmes posztópapucs, és kielégítő napi program felügyelni az unokákra. Nemcsak az életkor hosszabbodott meg, hanem az aktív élet iránti igény is tovább él az emberekben, mint korábban. Az utóbbi időben számos nyugdíj előtt álló. illetve nyugdíjas emberrel beszélgettem. Az igazgató, aki már csak néhány hónapot tölt vállalatánál, boldogan, büszkén újságolta, hogy számos ajánlatot kapott, válogathat, hol hasznosíthatja tudását nyugdíjba vonulása után. ,,E1 sem tudom képzelni az életem munka nélkül” — mondta. Nyilván így van ezzel más is, csak nem mindenkit hívnak, várnak nyugdíjba vonulása után. Van, aki öntevékenyen próbálja hasznosítani magát. Ismerek idős kereskedőt,’ aki mindmáig meg-megiatogatja hajdani boltját, s tanácsot ad — akkor is, ha nem kérik. A nyugdíjas műszaki kötetekre rúgó anyagot gyűjtött össze az utóbbi években a diósgyőri munkásmozgalomról, egy nyugdíjas tanító pedig fürdőépítés, kút- javítás ügyében kopogtat, vitatkozik különböző fórumokon, bár erre „hivatalosan” nem kérte fel senki. Ismerek olyanokat. akik gyümölcsfát ültetnek, szőlőt nemesítenek kiskertjükben. nem számolgatva, hogy hány virágzást, termést élnek meg meg. A humánum követeli, hogy teret és biztatást adjunk az idős, de még élni, dolgozni akaró és tudó embereknek. Ezt követeli azonban saját, jól felfogott érdekünk is. Hiszen a társadalom erejét, teherbíróképességét jelentősen befolyásolja, hogyan alakul az „aktívak” aránya. S aktívnak nevezhető az is, aki nem effektiv munkával, hanem gazdag tapasztalatainak átadásával segíti a fejlődést. BÉKÉS DEZSŐ Ki tud többet a Szovjetunióról? Petőfiszavalóverseny A K1SZÖV megyei elnök- egének védnöksége alatt a 3etőfi-év tiszteletére nagy- zabású szavalóversenyt ren- leznek a jövő év első féléjén Borsod megyében. A zavalóversenyen a KISZÖV, MÉSZÖV és a területi szö- etkezelek 15—15 fős csapa- okat indítanak. Ctfogás nélkül A Magyar Hajó- és Daru- yár rendszeresen szállít zovjet importőröknek kü- önbözö típusú és méretű ha- ókat. Ezek kovácsolt- és célöntvény-alkatrészei a Lein Kohászati Művekben kézülnek. A szovjet átvevők ninden kedden és pénteken a elyszínen, az LKM üzemeién ellenőrzik az alkatrészek tinöségét. Az LKM-ben nem > emlékeznek ró. mikor meltek volna minőségi kifo- ást termékeik ellen a szövet anyagátvevök. A napokban a Bőröndös és lördíszműves Ktsz Bajcsy- isilinszky utcai részlegébe .ét rétik ült vittem javíttatni, vz egyiknek a zárszerkeze- éről hiányzott két kis csa- ar. — Nem tudjuk vállalni — nondta a javítórészleg mun- ;af elvevő je. — Akkor hova vigyem? — érdeztem tanácstalanul. — A lakatoshoz! — vágta á a fiatal nő. A másik retikülnek a varasa szakadt fel vagy ketcen- imeteres darabon. — Ezt sem vállaljuk — nondta a hölgy. — No de miért? — csodál- .oztam immár másodjára. — Mert itt bélést kellene >ontani és azt mi nem vál- aljuk! — Akkor ezt most hová igyem? A zöldségeshez? — Nem! A cukrászdába! — hangzott a válasz. De azért kikapta a kezem- >Ő1 a táskát és belépett vele i műhelybe, ahol — hallot- am — valaki azt mondta A Tiszai Vegyikombipát :-es számú műanyagfeldol- :ozó üzemében ma befejező- tik az NSZK-beli Lemacher md Sohn cégtől vásárolt /ertimat típusú zacskógyártó tép próbaüzeme. A gép a nűanyag tasakokat a kíván- ágnak megfelelően 25, illetne 50 darabból álló kötegek- cé állítja össze, és períoKilencven kilométerre a munkahelytől A «471 munkásállományú »épgyári dolgozó közül 1495 lár be vidékről. Közülük t87-en 10—20. 763-an 27—40. 145-en pedig 50—90 kilomé- ernyi távolságból. Akad jlyan gépgyári dolgozó is, fkir.ek állandó lakóhelye több mint 90 kilométer távolságra van Miskolctól. A bejárók egy része munkásszálláson lakik, s csak hétvegeken utazik. Az 1495 vidékről bejáró dolgozó között 244 nő is található. neki; ..Már miért ne vállalnánk?” Visszajött, s csak úgy foghegyről vetve a szót, tette le a táskát: — Fizessen 24 forintot! — Majd ha elkészül, nem? — Most! — hangzott megfellebbezhetetlenül. Csodálkozom rajta, hogy miért kellene előre fizetni, ha én hagyok ott egy 250 forint értékű táskát. Annyira furdalt a kíváncsiság, hogy telefonon megkérdeztem ezt a ktsz elnökétől is. Azt a választ kaptam, hogy: 1. Igaza volt a részleg munkafelvevőjének, amikor nem vállalta a zárszerkezet javítását, mert ők nem rendelkezhetnek hetvenhétezer alkatrésszel. 2. Igaza volt abban is, hogy előre kérte a másik táska javításáért a pénzt, mert náluk ez a szokás, mivel különben a javíttatok nem jelentkeznek a holmijukért. Egyik válasszal sem értek egyet, mert: 1. Ha javítórészlegről van szó, akkor mindent meg kell rációval is ellátja. A tasakokat például cukor és keksz csomagolására használják majd. A gép kapacitása a méretektől. függően óránként 1750—20 000 tasak. Befejezéshez közeledik az ugyancsak egy nyugatnémet cégtől vásárolt, hat szín nyomására alkalmas finomfólia- nvomógép próbaüzeme is. Már termelnek A Kohászati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalat Borsodi Ércelőkészítő Müvének technológiai üzemében befejeződött a 4-es darabosáé szalag éves nagyjavítása. A négy napig tartó munka fontosabbik részét a rendszer szétszedése jelentette: helyükre kerültek az új alkatrészek, berendezések. A szalaggal_ már ma alapanyagot termelnek a két borsodi kohászati üzemnek. tudni javítaniuk, ami a táskához tartozik. A zárat is, és még akkor is, ha alkatrész kell hozzá. (Ilyen alapon a fodrász ktsz megkövetelhetné, hogy a vendég vigye a dauervizet.) 2. A munkabért is utólag fizetik mindenkinek, mint ahogy a nyugdíjat is utólag kapom. (De különben is: mi van akkor, ha történetesen nem felel meg a munka, s nem veszem át a javított holmit?) Farkas Sándorné. III. kerület. Herman Ottó utca 6. sz. II 4. * Mi is beszéltünk a ktsz elnökével, Juhász Istvánnal: — Mondtam a reklamálónak, hogy hozza be hozzám a táskát, majd én megcsináltatom — állította az elnök. — Nem mondta — állítja Farkas Sándorné. — Különben is: nekem nem protekció- kell, hanem szolgáltatás, s épp úgy, mint bárki másnak! Vagy csak akkor van alkatrész, ha a ktsz elnökének közreműködésével kerül a javitórészlegbe a retikül? Véleményünk: nem ártana, ha tanulmányoznák a szóban forgó ktsz vezetői, dolgozói a szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányhatározatot. Ebből ugyanis — figyelmes tanulmányozással — megállapítható, hogy a szolgáltatás nem szívesség, mi több: a kifogástalan, udvarias magatartás sem az. A javítórészleg létét csupán egy dolog indokolja: ha eleget tud tenni a névében is olvasható feladatának. Kecskeméten új városközpontot építenek. Lakóházak, közigazgatási intézmények, művelődési központ alkotja majd a város belső magját. Képünkön: esti kivilágításban a megyei tanács és a pártszékház új épülete. Otven éve «íyárlaiiak cv csokoládét Februárban fennállásának félévszázados jubileumát ünnepli a Szerencsi Csokoládé- gyár. A jubileumot munkasikerekkel is köszöntik; 1973- ban minden eddiginél több. összesen 640 millió forint értékű édesárul készítenek. 3 százalékkal többet az idei mennyiségnél. A vállalás teljesítésében 100 szocialista brigád is közreműködik.------------------------------- I Lengyel láng A közületek egyes speciális tüzelőberendezéseit nem lehet hazai szenekkel „táplálni”. A kenyes berendezések „etetésére” a TÜZÉP megyei igazgatósága Lengyelországból importál évente 1500—2000 vagon sziléziai aprószenet, amelyet magas kalóriája miatt lengyel lángnak is neveznek. A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából ..Ki tud többet a Szovjetunióról?” címmel vetélkedőt szervezett a vállalat szocialista brigádjai részére a MÁV miskolci Járműjavító Üzemének MSZBT ügyvezető elnöksége. A vetélkedőre a vállalat dolgozóinak több mint 50 százaléka nevezett be. A Szovjetunió történelmével és gazdaságával foglalkozó kérdésekre 145 válasz érkezett be az elnökséghez. A legjobb 20 pályamunkát beküldő szocialista brigádtagok a ma délután 3 órakor sorra kerülő döntőben adnak számot a Szovjetunióval kapcsolatos ismereteikről. Ugyancsak ma este 6 órakor emlékestet tartanak a vállalatnál. Varga Zoltán igazgató megnyitója után Szabó László MSZBT ügyvezető elnök tart ünnepi beszédet. Ezt a vetélkedő eredményhirdetése és díjkiosztása követi. Az első díj: egyhetes utazás a Szovjetunióba. Az emlékest az MSZBT- aktívák baráti találkozójával ér véget. Karácsony a szociális otthonban Készülnek a karácsonyra a szociális otthonban is. Minden társalgóban karácsonyfát állítanak, sőt az udvaron is lesz egy fa. Este. gyertyagyújtás után rövid előadást tart az egyik művelődési hast csoportja. Az ajándékozás sem marad el; mindenki vásárlási utalványt kap. Már akinek! Kerem, higgyék el: normális szippantások esetén hét perc es huszonhárom másodperc alatt szívható el egy darab filtei'es Symphonia. Soha eszem ágaha se jut, hogy ilyen badar szá- mitgatással fecséreljem az időmet, ha a puszta véletlen ra nem késztet. Pontosan tizennégy óra egy perckor tárcsáztam. — Halló, Caraboly kartársat kérem! — Maradjon! — mondta a hölgy, és hallottam, amin! asztalán koppon a kaqu- ló. Vártam. Hátradőltem székemben, rágyújtottam s füleltem a készüléken át hozzám szűrődő zajokat. Kattogó irógdn . . Nő' kacaj . . . Nyikorgó ajtó. Aha, ez már Ga- rc.boly kartárs lesz! Nem. „Jolika, van még abból a mézes puszejliból?” Zacskó- zörgés . . . Valaki ablakot nyit. .. Valaki ujjaival dobol az asztalon. . . A csudát! Hiszen én dobolok a jobb kezemmel, miközben a kagylót a váHam és a nyakam közé szorítottam. De miért is? Mert a fiókomból elő akarok venni valamit. Egy iratot. A balomban cigaretta. Hopp- sza, le ne essen a hamu! Már majdnem félig égett. így ni, bele szépen a hamutartóba s nem az asztal alá. Hogy izzik a parázs! Ha nem nyomja cl a füstöt a hamu. mennyivel ké- kesszürkébb a füst. Egyenes vonalban indul fölfelé. aztán szétterül. Embermagasságban felhőt képez és megáll. .. Vibrál csak, de nem mozdul. Ottmarad egyhelyben. „Jolika, szók’ adni a Karcsinak is pu- szedlit?” Vihogás. De ez nem Jolika hangja . . . Egy sorozat az írógépen . . . Abl. becsuk. valaki. (Bedili- zek! Hogy a fenébe jut most az eszembe Köbüki?!) Pszccc . . . Ez nem tudom, mi volt... Azért is szétkergetem a füstfelhőt! Nagyot fújok. A felhőn lyuk támad. Lapjával lebegő rongyos lepedő, . . A lyukon át grimasz pofa néz rám. Affene! Már liallucinálok .. . Hamut a tartóba. Izzó parázs... És hogy megsárgult a henger alakú barna papírban a vatta! Nem is vatta. Az is papír . . . Hirtelen sziszepés. Valakit váratlan dolog ért. De miért nekem fáj? Ja, hiszen a • • • csikk odaégett az uj- jamra... Amott meg ismét vihogás . . . — Halló, halló! Hogy az a... — Igen, lessek — szól a szelíd hang. — Caraboly kartársat kértem! Érti, kerem: kértem! Múlt időben. Régmúltban. Presens perfectum- ban, ha így jobban tetszik! — Hallja-e, velem ne gorombáskodjon! Ki maga? Egyébként a Caraboly kartársat nem tudom adni... Csatt. És katt. Tizennégy óra nyolc perc, huszonhárom másodperc . .. Ismét rágyújtottam. És megdőlt, az iménti állításom. Négy slukkra lenyeltem az egesz füstöt. Hogy a csudába lehel ez?! Cs. L. Zacskógyártó gép
