Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)

1972-12-07 / 288. szám

A háztartásokban is érezhető Mennyi és milyen energiát fogyasztunk? Életkörülményeink válto­zását aligha jellemezhetjük jobban mással, mint az ener­giafogyasztás ugrásszerű nö­vekedésével. Elektromos aram hajtja a liftet, a villa­most. s az expressz-vonat mozdonyát, továbbá ez mű­ködteti a porszívót, a hajszá­rítót s néhol már a fogkefét is. A meleget központi fűtés adja. gázzal főzünk: szóval ezer szállal kötődik minden­napi életünk ahhoz a csőd a - atos rendszerhez, amelyről a laikus többnyire csak annyit tud. amennyit egy kapcsoló elforditása igényel. PÉLDÁUL A VASÚT A NTTESZ székházában teg­nap rendezett energetikai konferencián hangzott el. hogy hazánkban az energia­fogyasztás 15 évenként meg- ■ duplázódik. A leggyorsabban a lakossági és kommunális igény növekszik; évenként a 15 százalékot is meghaladja. \'i>ncs is ezen mit csodálkoz­ni. hiszen a lakossági igény az iparét meghaladó ütemben nő. Köztudotl. hogy energia- szegeny ország vagyunk, en­nek ellenére nálunk feltű­nően alacsony a gáz, olaj es a villanyáram ára, úgy­hogy ez sem a lakosságot, sem srz ipán üzemeket nem ösztönzi túlzott ta ka rokonság­ra A szakemberek számára pillanatnyilag nem is az az erdekes, hogy mennyi, hanem az. hogy milyen energiát fo­gyasztunk. Az aranyeitolódas a szénhidrogének javára evek óta tartó tendecia, s er­re legkézenfekvőbb példa a MÁV „átállása". Míg fiz esz­tendővel ezelőtt szinte egyed­uralkodó volt a gözrnozdony. addig 1980-ra vasútjainkról eltűnik a lokomotív. Tíz év­vel ezelőtt még olyan sok volt a benzinünk (illetve olyan kévés a gépkocsink), hogy benzinbontó gázgyára­kat építettünk. Ma pedig mar importra szorulunk. MÉG MINDIG A SZÉN VEZET Borsod a nagy energiafo­gyasztó megyék közé tarto­zik. Nálunk az ipar súlya miatt az egy főre eső ener­giafelhasználás 40 százalék­kal nagyobb az országos ál­lagnál. Igaz. még mindig a szilárd tüzelőanyag vezet (58 százalék), de a gáz (28), a folyékony tüzelőanyag (8), a villamosenergiá (6) felhasz­nai asa a tervezett szén fo­gyasztás csökkenését megha­ladó ütemben nő. A konferencián részt vett a TÜZÉP kereskedelmi igaz­gatóhelyettese is, aki némi nosztalgiával mondotta, hogy 1966-tól kezdve a tervezett évi két-három százalékkal szemben tíz százalékkal csök­kent a szén iránti kereslet. A bányák termelnek, a TU- ZÉP-telepeken magasodnak a szén hegyek, a vásárlók vi­szont nemigen vásárolnak. Persze, az igazi tél meg hat­ra van. s ha nem lesz a ta­valyihoz hasonló enyheség, a kereslet biztosan felülmúlja majd a minden korábbi vá­rakozásra rácáfoló előző évi, rendkívül alacsony szintet. Az ÁFOK képviselője — utalva az októberi olajellátá­si nehézségekre — ellentétes előjelű nyilatkozatot tett. Mint ismeretes, az átmeneti zavarok a tárolóhely szűkös­ségéből. s nem tényleges áru­hiányból keletkeztek. A me­gyében az ÁFOR egyszerre 1600 tonna olajat őriz tartá­lyaiban. ez két-három napi készletnek felel meg. Igaz. a forgalom nyáron 200-300 tonnát tesz ki, de szeptem­bertől a napi nyolcszáz ton­nát is eléri. Tárolók építésé­re jelenleg egyik vállalatnak sincs pénze. Viszont az ipari és mezőgazdasagi üzemek az uborkaszezonnak számító .nyári hónapokban elmulasztó- jak összegyűjteni a téli kész­letet. így ősszel megsokszoro­zódva. és átmeneti hiányokat teremtve jelentkezik az igény. A tegnapi konferencián, amelyen dr. Bátor Béla. az Állami Energetikai és Ener- giabizottságtechnikai Fel­ügyelet műszaki igazgatóhe­lyettese tartott előadást, sok érdekes, a közvéleményt is foglalkoztató téma került napirendre. Így többek kö­zött egyik felszólaló azt kifo­gásolta, hogy míg az új la­kások fűtését távfűtőrend­szerrel, addig a főzést gázzal oldják meg. Egv lakáson be­lül kétféle energiahordozó­rendszer kiépítése költséges vállalkozás. Nem lenne-e cél­szerűbb — kérdezte a felszó­laló —, ha a távfűtéses la­kásokba villanytűzhelyeket szerelnének ? A válasz mindenképpen megnyugtathatja a háziasz- szonyokal. hiszen az ö véle­ményük szerint is a gázzal gyorsabb, és a jelenlegi ára­kat figyelembe véve, olcsóbb a füles. (brackó) í >k A Miskolci Sütőipari Vál­lalat Hunyadi utcai telepén sütik az ízletes cipókat. A hatalmas edényben tárolt lisztből rövidesen tészta lesz, amely feldarabolás után a sütőkemencébe kerül. (Agatha felv.) Mnnkasxerrezés a MA V-nál V. Mit jelent a vasutasnak és mit az utasnak? \ Hogy mekkora energiát for­dítanak a mindennapok fel­adatainak ellatasa mellett a munkaszervezés korszerűsíté­sére a MÁV miskolci Igaz­gatóságán. azt csak az tudja igazán érzékelni, aki bepil­lantást nyer ebbe akár csak egy napra is. Az igazgatóság vezetőjétől a politikai vezető testületekig, a munkahelyi vezetőkig jószerével minden­ki foglalkozik vele. gondola­tot. ötleteket adnak-gyűjte- nek. — Jó-jó, de mit jelent ez nekem, a vasutasnak, vagy mit jelent ez nekem, az utas­nak? — vetődhet fel a kér­dés. A MÁV tulajdonképpen szolgáltató jellegű vállalat. Ami tehát a korszerűsítésért történik, az egyben a szol­gáltatás színvonalának növe­léséért is történik. Márpedig a költségtudatos gazdálkodás megteremtésének, az ember- centrikus szemlélet kialakí­tásának alapvetően ez az el­sődleges célja. A „kétoldalú szerződésért' A vasút automatizalása es a villamosítás révén gyor­sabbá válik a közlekedés, s a javítóbázisok korszerűsödése megteremti a kulturáltabb utazás feltételeit. így végre a MÁV is eleget tehet a „két­oldalú szerződésnek", amit HEFLEKTOH Ma Budapesten nemzetközi tanácskozást tartanak az or­vosi elektronika oktatás hely­zetéről. Debrecenben be­fejeződött a KGST csapágy­ipari együttműködési szerve­zetének 22. ülése. k Moson- magyaróvárott a Kossuth La­jos Gimnáziumban és Szak­középiskolában diáknapok kezdődtek. k Siófokon, a ta- nacshaza dísztermében üzem­egeszsegúgyi ankét kezdődött, A Szolnokon tiz megye ve­zető szakemberei vitatják meg a tejipar országos prob­lémáit. * Veszprémben a nő­politikái irányelvek végre­hajtásáról tárgyal a Hazafias Népfront Veszprém megyei elnöksége. k Zalaegerszegen a város tájrendezési terveit vitatja meg ma délután a vá­rosfejlesztési bizottság. akkor köt. amikor az utas megváltja a jegyét. (Ki ne ismerné az évtizedek óta bí­rált felemás helyzetet: a vas­út megköveteli, hogy min­denki fizessen, aki utazni akar. S ha erről netán meg­feledkezik valaki, pénzbünte­téssel tetézik a jegy árát. Ugyanakkor azonban nincs víz, nincs törülköző, gyakor­ta nincs megfelelő világítás vagy fűtés a vasúti kocsik­ban. amit pedig az utazóval megfizettetnek.) És nem csupán a gyorsa­ságban, a kulturáltabb uta­zásban realizálódik a nagy­arányú munkaszervezés, ha­nem — s ez roppant lénye­ges mind az utasok, mind a vasút szempontjából! — a közlekedés biztonságosabbá válásában is. Megszűnik a vasárnapi munka a rendezőn S hogy mit jelent a vasút dolgozóinak? Könnyíti a munkájukat, mert rendszere­zetté teszi. Biztosabban áll­hat majd a posztján az a vasúti dolgozó, akire embe­rek százainak életét vagi' — teherszállítmánynál — egy- egv középüzem egész évi termelésének megfelelő mennyiségű termék célhoz juttatását bízták. Nem szól­va arról, hogy a szervezett­ségből fakadó gazdasági ha­tékonyság növekedése megte­remti az alapjait annak is: szociálpolitikai és bérpoliti­kai intézkedések kövessék a belső mechanizmus átalakí­tását. Már most, egy év eltelté­vel is sokféle könnyítést tett lehetővé a precízebb munka- szervezés. Csupán egyetlen példát rá: kiderült, hogy meg lehet szüntetni Miskolc ren­dező pályaudvarán az ünnep­napi munkát. Tudományos alapokon Nagyszabásúak és egészsé­gesen nagyvonalúak a tudo­mányos alapossággal kidol­gozott szervezési terved a­MÁV-nál. Segített ebben a munkában a MTESZ helyi szervezete, amelynek szak­emberei ankétok rendezésé­vel, tanulmányok készítésé­vel. tudományos elemzések­kel készítik elő a korszerű szervezési és- vezetési elvek gyakorlatba való átültetését. A ma még sok energiát emésztő munka apránként megérleli gyümölcsét. Min^ denesetre a területi igazga­tóság vezető testületet — élén a valóban dinamikus igazga­tóval —, a párt- és a tö­megszervezetek legmesszebb- rrjenő támogatásával elkövet­nek mindent azért, hogy a Központi Bizottság egy éve meghirdetett elveinek meg­felelően, valóra váljanak az elképzelések. RADVÁNY1 ÉVA II választók felelőssége Nem tennénk szóvá a dolgot, ha az eset egyedülálló vagv legalábbis ritka jelenseg volna. Sajnos, nem az. Mielőtt azon­ban tanulságot szűrnénk le belőle, idézünk Pusztay Miklós (Miskolc, Hoffmann Ottó utca 25. sz. 2. alatt lakó) olvasónk leveléből. „November 18-an a 19. számú választói körzet ta­nácstagja tanácstagi beszámolót tartott. A beszámolóra na­gyon komolyan felkészült. Az adatok egész halmazát hozta magával, hogy minden kérdésre válaszolni tudjon. Azonban nem volt kinek! A tanácstagi beszámolóra csak néhányan jöttek el. többnyire azok, akikre mindig számítani lehet...” Ha a levél idézett részét összevetjük a következő megálla­pítással, kommentár nélkül is érthető a legfontosabb követ - keztetes: „A körzet lakói olyankor fogadóóra nélkül is fel­keresik tanácstagukat, ha problémák tömkelegét kell meg­oldani.” Nyilván egyéni problémákra gondol a levél meg­lehetősen elkeseredett hangulatban levő írója. Pontosabban egy olyan, levél írója, aki nem tagadja az egyéni gondokkal küszködök megsegítésének szükséges voltát, de joggal mél­tatlankodik akkor, amikor közösségi ügyek megvitatásakor részvétlenséggel találkozik. S mivel ezt — és a hasonlókat — magunk is érthetetlennek tartjuk, mégis kell a kommentár! A tanácstagi választások idején — s azóta is! — sokat és sokszor beszéltünk — és írtunk — a szocialista demokráciá­ról. Szó volt a választópolgár jogáról. És kötelességeiről. Joga — többek között —, hogy az arra le-galkalmasabbakat válassza lakóterülete ügyeinek képviseletére: s kötelessége többek között — hangsúlyozottan az! —, hogy munkájában segítse választottját. Sót mi több: ellenőrizze, vajon az elvá­rásoknak megfelelően képviseli-e választóit. Az ellenőrzés egyik legjobb és legközvetlenebb fóruma: a tanácstagi be­számoló. Itt vissza lehet kérdezni, tanácsolni, újabb meg­bízatásokat adni. A város, illetőleg a körzet ügyeit szívén viselő tanácstag — ilyen a többség — mindezt el is várja. Azaz, elvárná . . . De ha egyszer nincs kiknek beszámolnia, nincsenek, akik számon kérnék tőle a végzett — vagy el nem végzett — munkát! Akkor formálissá válik a választó és a választott kapcsolata. Látszólag. A valóságban persze nem! Hiszen a tanácstag otthonának ajtaján van csengő, a tanács­tag a családja körében is legyen a közösség embere, mert az mégiscsak elképzelhetetlen, hogy ha este nyolc orakor valaki egyéni gondjával keresi föl, azt ne hallgassa meg! . . . Azért adta ra a voksát! Sánta logika, önző az a fej, amelyikben így buzog az állampolgári „öntudat Ügy tesz, mintha sosem hallott volna ja „mi” es az „én" sorrendjéről. Még csak meg se fordítja, így ni: ha már az első „én” vagyok, legalább a második a „mi" legyünk! Csak az „én", az él benne. Hogyan is kíván­nánk el tőle, hogy este hat órakor beüljön egy terembe s vegighaigassa, amit mondanak — neki és érte is!; csak meg­hallgassa. ha már'egyszer közösségi témája nincs, ha csak magának él s nem érdekli, hogyan élnek a többiek. És ho­gyan élhetnének, ha a közös gondok közös istápolókra lei- nemek ... Vajon szereti-e az ilyen ember a városát? Tudja-e, hogv' minket — más városbeliek — megvádolták mar azzal is. hogy nem vagyunk eleggé lokálpatrióták? Persze, nincs igazuk, mert ha az volna, akkor a minap — a város felsza­badulásának 28. évfordulójára — összehívott ünnepi tanács­ülésen a város tanácselnöke tizedannyi eredményről se .szá­molhatott volna be hallgatóinak. Ha közönyös választó­polgárok élnének többségben ebben a városban — amelyre méltán lehetünk büszkék a gondjai ellenére is! —, ma Miskolc egy volna a többi vidéki város között. De nem egy! Az első! Igaz viszont, gyorsabban haladhatnánk előre, ha nem egy választói körzet, hanem egyetlen választópolgár se maradna érzéketlen. Mert az efféle nemtörődömség a köz ügyei iránt nemcsak azzal a veszéllyel jár. hogy lassúbb a fejlődés; a választók és a választottak között keletkezett légüres tér bizonytalanná teszi a tanácstagot, kedvét szegi a keserű tapasztalás s már nem végzi úgy a dolgát, ahogy kellene. Szerencsére, a szóban levő körzet tanácstagja — aki arra is képes, hogy személyesen kopogjon be választóihoz a meg­hívóval! — nem vesztette kedvét. Nem is veszítheti mind-' addig, amíg akad egy-egy helyesen gondolkodó, a közösségi ügy mellett kiálló Pusztay Miklós, aki segíti, bátorítja. S ha még ráadásul neki is akadna néhány segítőtársa, bizván hihetjük, e városrész lakói is rödöbbennek: mégis el kell menni a beszámolókra, hiszen végtére is — ők a beszámol­tatok! CSALA LÁSZLÓ Búcsúzik az Ikarus—55-ös Kigördült az utolsó Ikarus —55 típusú autóbusz az Ika­rus Karosszéria- es Jármű­gyár szerelöcsamokábol: a gyár befejezte ennek a nép­szerű. farmotoros, távolsági autóbusztípusnak a gyártását. Az Ikarus—55 típusú autó­buszt 1970-ben kezdte gyár­tani a székesfehérvári jármű­ipari nagyüzem, és két év alatt 2697 darab került ki a szerelőcsarnokból. A kocsik népszerűségére jellemző, hogy 2183 Ikarus—55-öt küldtek exportra; Az Ikarus székesfehérvári gyára a gyártmánykorszerű­sítés érdekében több régebbi autóbusztípus gyártását meg­szünteti. Még ebben az év­ben befejezik az Ikarus—66 buszok gyártását is. A sze­relőcsarnokban, a korszerű gépiekkel, berendezésekkel felszerelt modem üzemben, 1973 második felétől már csak a panoráma-ablakos, Rába—MAN motoros, doboz alakú IK—255 típusú autó­buszok készülnek. Nők a DIGEP-ben A Diósgyőri Gépgyárban minden negyedik foglalkoz­tatott nő; szamuk 2350. Kö­zülük 244-en-vidékről járnak be. A családanyák száma 1149: majdnem egvharmaduk egyedülálló. Az ö gyerme­keik iskoláztatását évente 130 ezer forinttal támogatja a vállalat. A szocialista bri­gádmozgalomban 1873 női dolgozó vesz részt, közülük több mint ezren 96 női bri­gádban dolgoznak. Bőrönd, táska, retikül Már a jövő évi feladatokra készülnek a Miskolci Börön- dös és Bőrdíszműves Ktsz- nél. Az első negyedévben 14 ezer darab bőrönd, retikül, váll- és utazótáska gyártásá­ra kapott megrendelést a ktsz a Budapesti Divatáru Kiskereskedelmi Vállalattól. Valamennyi termék új alapi- anyagból készül, amelyet a Győri Műbőrgyár szállít. Az elkészült árucikkeket heten­te három-négy alkalommal, saját kocsijukkal szállítják Budapestre. A főváros mel­lett kielégítik a Borsodi Ru­házati Kiskereskedelmi Vál­lalat igényeit is, és termé­szetesen bőségesen ellátják áruval saját, Széchenyi utca* üzletüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom