Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)
1972-12-23 / 302. szám
A Békás-tóban terem az agyag Élő szülők árva gyermeke Hétszaz eves múltra tekinthet vissza Patakon a fazekasság. Egy utcanév is őrzi a hajdani mesterek hírét, nevét, kik ekhós szekéren hordták a környékbeli vásárokra a paraszti háztartások cserépedényeit: korsót, tányért, szilkét, s a pocakos kis puf- tit, melyben igazán zamatosra érik az aludttej. A zománcozott fém-, majd műanyag edények térhódítása — s a paraszti életforma változása — száműzte a konyhákból a cserépedényt. Néhány csupor, tejes- és szilvalekváros köcsög maradt csupán használatban. a tüzet is álló főzőedények.. a sutba kerültek. Sokáig por- és pókháló-dunyha alatt álmodták az öregek álmát, szabadkéményes tűzhelyekről, disznótoros lakomákról, szomjas aratómunkásokról. Piaca van ismét Álmuk azonban néhány évvel ezelőtt véget ért. Muzeológusok, hivatásos és amatőr néprajzkutatók hada járja a portákat, s alkudozik az öreg szülékkel, kik bár nem használják, mégis ragaszkodnak az avitt holmihoz. A múzeumoknak becses darabjai a fazekasremekek, s divat népi kerámiával díszíteni a modern lakást. Ez utóbbinak, a divatnak van a legnagyobb szerepe abban, hogy Patakon feléledt a már-már elfeledett korongozó szakma. — Eddig főleg kályhacsempét készítettünk, de a kereslet rohamos csökkenése arra indított bennünket, hogy új gyártmányok után nézzünk. Kézenfekvőnek látszott, hogy díszkerámia-készítésre álljunk át, hiszen ennek hagyománya van Patakon, s úgy tapasztaljuk, hogy piaca leszűrnél — magyarázza Vida Láiszló. a kerámiaüzem művezetője. „Édesanyámtól tanultam'' Nem volt nehéz az „átállás”, hiszen a művezetőn és feleségén kívül egy fazekasdinasztia két leszármazottja: Szkircsák Ilona és Ferenc is segít betanítani a környékből toborzott fiatalokat. Édesanyjuk, Szkircsák Bertalanná legendás képviselője volt afc A mester és tanítványa — Édesanyámtól tanultam én is az ecset s az íróka kezelését — vallja Szkircsák Ilona. De attól tanulta a rendkívüli ügyességet, szépérzéket igénylő korongozást Feri bácsi, az idős fiútestvér is, aki húgától néhány méterre dolgozik. Most bokályo- kat, a görög vázák kecses formáit idéző edényeket készít. Jobbján kedves tanítványa, Sípos Jancsi. Az inas öröksége Fülig pirul áz alig-legénv, mikor az idős mester dicséri. Feri bácsi szerint nagy ritkaság, hogy néhány hónap elteltével ilyen munka kerüljön ki egy kezdő fazekas keze alól. Jancsi vajon honnan hozta, kitől örökölte formázó készségét? Családjában — sokadiziglen visszafelé — parasztokat találunk; kézművest, iparost elvétve sem. De szülőfalujában, Tolcsván — mint mindenütt a Hegyalján — ha máshoz nem is, az épíAz az ügyesség él szép örökségként Jancsi tömpe ujjai- ban, mellyel elődei mérnöki pontossággal egymáshoz illesztették, malter nélkül is szilárd fallá építették a durva, alaktalan kőtömböket * E gyönyörű tájban terem tehát a formátlan masszából kecses korsót, finom vonalú tányért formázó ember, s a táj adja az anyagot is. A Békás-tó medréből bányásszák évszázadok óta az agyagot. Nem messze ettől „terem” a 'vörös és fekete festék. Hogy hol bányásszák és milyen módon keverik, nemesítik a tűzben valósággal kigyúló festékké a durva földet, az a pataki fazekasok titka. Az viszont nem titok, hogy az újjászülető mívesség első termékei mind a hazai, mind a külföldi piacokon sikert arattak. Szép kerámiaiak is kell a cégér A Bodrogkeresztúri Kerámiaipari Szövetkezet termékei ma már a világ egy sor országában ismertek, kedveltek. Termékeik jó minőségének köszönhetik, hogy olyan nagyvállalatok is kooperálnak velük, mint a Diósgyőri Gépgyár: a nagy keménységű, kopásálló alkatrészek a DIGÉP* világhírű kábelipari berendezéseivel is sikert aratnak. Bodrogkeresztúron elégedettek a sikerrel, de nem feledkeznek meg az arany közmondásról' Jó bornak is kell a cégér. Rendkívül ízléses ajándéktárgyaikat olcsó, de szép kivitelű dobozokban hozzák forgalomba a jövőben. Már 1973-ban mintegy 200 ezer terméket csomagolnak a korábbinál sokkalta ízlésesebben. korszerűbben. Hogyan használjuk a háztartási gázt? Előadássorozatot indít jövőre a háztartási gáz felhasználásáról az ETE miskolci csoportja és a TIGÁZ miskolci üzemegysége a MTESZ miskolci, Szemere utcai székházában. Az előadásokra minden hónap első hétfőjén délután kerül sor. Bemutatják a háztartási gázkészülékeket, tájékoztatást adnak szerelési, karbantartási és fűtési tudnivalókról, foglalkoznak a gazdaságos gázfelhasználással. Elektrobusz A Francia Villamos Művek és a villamos gépjárműveket gyártó vállalat most próbálja ki azt a villamos motorral meghajtott autóbuszt, amelyet a városi közlekedésben kívánnak rendszeresíteni. Az elektrobusz akkumulátor-telepeit körülbelül 120 kilométerenként kell újratölteni. A jármű súlya kilenc tonna, ebből négy tonnát az akkumulátorok tesznek ki. A kocsi belső terében 22 ülő- és 26 állóhely van. A szülőktől azzal búcsúz- tak. hogy elég pénz gyűlt már össze, kimennek Sajó- szentpéterre, lakást nézni. Ott azonban teherautó várt rájuk, s mielőtt felszálltak volna, a fiatat feleség idegrohamot kapott. — Nem hagyom itt a lányomat . .. ! — üvöltötte torkaszakadtából. — Nem hagyom itt...! Vagy együtt megyünk vagy sehogy!... A férj az ülésre szorította az őrjöngő asszonyt. — Hagyd, ne törődj vele. Megleszünk nélküle is; csak teher lenne a nyakunkon. — Majd a gépkocsivezetőhöz: — Mire vár, induljon már! • • A kislány, aki akkor, 1956- ban háromhónapos volt, ma 16 éves. Nem emlékezhet a jelenetre; az autó port kavaró távolodására, édesanyja velőtrázó sikolyaira. Nem emlékezhet rájuk, mégis félelmetes emlékként őrzi őket; neurotikus álmaiban gyakran felvillannak előtte a szomorú eset képzelet szülte képsorai. Ilyenkor sírva ébred. — Az okot nem ismerem; titok, amit magukkal vittek. Csak az anyámat nem értem: hogyan dobhatott el magától ... Most Amerikában élnek — mondja Erika. — De hát meséltek magának arról az idegrohamról. .. — Attól tartok, megrendezett jelenet volt az egész. Mint a lakásnézés is. Mindketten tudták, hogy útjuk nemcsak Sa j őszen tpélerig tart. Mégis elindultak. • • Erika még nem felnőtt, de már nem is gyerek. Gondolkodásában, beszédében — s talán cselekedeteiben is — sokkal érettebbnek látszik a koránál. Azt mondja: ha ő anya lesz — márpedig minden vágya, hogy az lehessen — előbb mond le az életéről, mint a gyermekeiről. — Ki nevelte fel? — A miskolci nagymamám. Ö tanított meg beszélni és írni is. Négyéves koromban már magam írtam a levelet anyukámnak. Csupa nagybetűkkel ... Előtte azonban át kellett esnie élete első lelki megrázkódtatásán: tudtára jutott, hogy élő szülők árva gyermeke. S akit anyunak és apunak szólít, valójában a nagyapja és a nagyanyja. — Akkortól mindig azt mondtam: aki a tengerentúl van, az az anyuci, aki itthon van, az pedig az anyu. És még mindig vallom, hogy a nagyanyámnak többet köszönhetek, mint édesanyámnak. Ö nevelt fel, ő csinált belőlem embert. Ami gyakran nem is volt olyan könnyű; sokat gondolkodtam azon, hogy miért kellett körülöttem mindennek így történnie. Sokáig magamban kerestem az okot. Az idegeimet nagyon megviselte ez; egyszer ön- gyilkosságot is megkíséreltem. Hosszú ideje nyugtátokkal élek. • • — Mit tud a szüleiről? — Anyámat egyszer meglátogattuk a nagymamával. Csak kint, New Yorkban tudtam meg, hogy ott akar fogni. Őrjöngtem, ordítottam: vissza akarok jönni. Ennek már nyolc évé; anyám azóta egy-két levelet küldött. — És az édesapja? — Róla nem tudok semmit. Az apai nagyanyám rendszeresen levelez vele, de nekem nem adja meg a címét. Egyszer egy levelet adott át azzal, hogy azt édesapám küldte. Azt írta: szeretné, ha az életben egyszer találkoznánk, írjak neki, hogy élek, hogy vagyok. De hova írjak? Csak annyit tudok, hogy Kaliforniában él. Kint ugyanis elváltak. Erika eddig keveset élt, ám annál többet kesergett. A nagyanyja — akit ma is anyunak szóh't — idős már, súlyos beteg. Erika adminisztrátor; munka után hetenként háromszor beül az iskolapadba. Esti tagozaton végzi a gimnáziumot. Máskor rohan haza; az anyunak nem szabad egyedül éreznie magát. Ö sem hagyta, hogy Erika egyedül legyen. KEGLOVICH JANOS Párizsi divat A párizsi Porte de Versailles kiállítótermében készru- ha-bemutatót tartottak. A jövő nyárra szánt modellek alapján a jelenlevő divat- szakemberek megállapították, hogy: fellángolt a nadrágőrület; feltűnt a nagyon is nőies vonalú ruha (mély kivágás, gloknis vagy húzott szoknyái; az élénk színek uralkodnak. különösen a mellényeknél, blúzoknál, miniszoknyáknál; komoly hang. súlyt kapnak a különböző kellékek A nagy divatkreátorok utcai ruhája klasszikus vonalú (ingruha), estélyi és nyári ruháik élénk színű selyem- bői. organzából stb. készülnek. Hosszú ruhát és hosszú szoknyát előreláthatólag sokat és különböző alkalmakkor viselnek majd asszonyaink. * Szinte lángra qyúlnák a színes virágminták a fekete kerámiákon (Ágotha Tibor felvételei) a szakmának. Egy Kis Jankó Bori a korong mellett. Mint a matyó népművész, ő is sokat tett a hagyományos motívumok megőrzéséért: mintáskönyve mindmáig bibliája a kerámiafestőknek. Brítrédok »»indekcson.ugokkal, édességgel, ruhával, cipővel lepték meg a MÁV Miskolci Vontatási Főnökségének szocialista brigádjai a MÁV Bodrogolasziban működő tőmesterséghez értenie kellet^ a szőlősgazdának. Hiszen a' meredek oldalakon csak leleményesen szerkesztett, épített gátakkal lehetett maradásra bírni a szüntelenül lefelé kívánkozó termőföldet. ajándéka gyermeknevelő intézetének lakóit. A 118 általános iskolás gyereknek fenyőfaünnepségén adták át az ajándékokat a brigádok küldöttei. BÉKÉS DEZSŐ Minden kedves vásárlónknak kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánunk! Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat
