Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)

1972-12-22 / 301. szám

Teljesítette tervét az üveggyár Tegnap teljesítette éves ter­vét. a Mis-keáci Üveggyár. A tavalyinál lényegesen több. összesen mintegy 1.37 millió forint értékű üvegárut készí­tettek a gyár munkásai, szak­emberei. Az év hátralevő ré­szében a soron kívüli szovjet exports za Uftás teljesítésére Összpontosítják erőiket. Teg- nap délután elindult a gyár­ból az első. szovjet exportra készült üvegszállítmány. Az év hátralevő részében pedig további 60 ezer négyzet méter iivepet gyantának a Szovjet­unió részere. Wiskoláért A Fiatalok Miskolcért — Miskolc a fiatalokért mozga­lomban részt vevő KISZ- szervezetek társadalmi mun- kafelajanlásait a Hazafias Népfront városi bizottsága és a tanács építési és közleke­dési osztálya hangolja össze. Városunk fiataljai eddig ösz- szesen 238 ezer óra társadal­mi munkát végeztek. Petőfi iHláfi Jó buli-szent dolog Petőfi egy kegyetlen telet — ahogy Pándi Pál írja — ..embertelenül nyomorúságos körülmények között’ Debre­cenben vészel át. Innen gya­logol. Tokaj és Eger érin­tésével Pestre, ahová 1844 februárjában érkezik meg. A következő mondatok bi- nyára ismerősen csengenek: heti kínos vén dorlás után Pestre értem. Nem tud­tam kihez forduljak? Nem törődött velem senki a vilá­gon; kinek is akadt volna meg szeme egy szegény, ron­gyos kis vándorszínészen?. • • A debreceni télről s' a kí­nos vándorlásról élményt kellően beszélhetett a nagy alföldi város Fazekas Gim­náziumának magyar szakos tanara, mert a IV. C osz­tály — 13 fiú tanul itt a ..spec, mat.” tagozaton — el­határozta : ők is végigjárják Petőfi útját. Hogy pontosan mire gon­dol ilyenkor egy mostani 17 —18 éves fiú, azt nemigen lehet tudni. Mondani azon­ban bizonyára annyit mond: jó buli lesz! Mi már Borsodban talál- • koztunk velük. Libasorban jöttek a téli verőfényben, mellükön nemzeti színű sza­lagra Petőfi neve varrva, karjukon embléma jelzi, hogy hajdú-bihariak. Cso­magjuk nincs, gondjuk sincs; ezeket a KlSZ-bizottSág ma­gára vállalta. A kísérő ko­csiban az idős pilóta mellett — aki ezt az egész túrát gyerekesnek és nevetségesnek tartja — az ifjúsági szövet­ség egyik munkatársa, s egy kedves fiatal orvosnő, aki a gyerekek egészségén őrködik. Minden előkészítve, min­den megszervezve. A fiúkat sportorvos vizsgálta meg a felkészülés időszakában, be- melegítőül rövid túrákat is tettek, megmondták nekik, hogyan kell öltözni. Kiszá­mították, hogy az út hossza 357,6 km — naponta 50 kilo­métert kell gyalogolni —, öt nap alatt jutnak el Egerbe, ott megpihennek, mert Petőfi is megpihent, utána gyalo­golnak Pestre. December 19- én reggel indultak s 29-én lesznek a fővárosban, ahon­nan — immár a KISZ KB vendégeiként — Kiskőrösre utaznak a jubileumi ünnep­ségekre. Mindezt pillanatok alatt tudtam meg: a fiúk máris gyakorlott nyilatkozók. Fény­képezzük őket. • • Gyalogolni jő. Visszatérni jó . . . Rá kellene most kér­dezni ezekre a könyvcímek­ké merevedett igazságokra. REFLEKTOR Ma Budapesten megnyitják a metro második szakaszát. * Békéscsabán a Jókai Szín­házban bemutatják Szigligeti Ede Nagyapó című művét. ★ Debrecenben befejeződnek a magyar—szovjet barátsági napok. Győrött az idős korúak helyzetével kapcsola­tos vizsgálat tapasztalatait vitatja meg a helyi NEB. jK Salgótarjánban a HVDSZ Nógrád megyei Bizottsága megvitatja jövő évi munka- tervét. Mielőtt a találkozásra indul­tam. belelapoztam a költő Kerényi Frigyeshez irt útile­veleibe: „Nincs szebb, mint a folyvást tartó szép vidéken utazni. Minden új kilátásnak megörülünk ...” Kilométer­nyire állunk Petőfi csodala­tos útjelzőitől. Mikor 1847. június 9-én Patakon megpi­hen a vándor, azonnal tollat ragad: „Szebbnél szebb tája­kon járok barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilá­tás. Délre hosszú rónaság egészen a Tiszáig; keletre az egykori tüzokádó, a tokaji hegy. mely magában áll, mint hadsereg előtt a vezér...’’ A fiúk nem ismerik ezeket a leveleket. (1844 telén kü­lönben sem volt ideje Pe­tőfinek gyönyörködni a táj­ban, akkor Diósgyőrt meg Lillafüredet sem ejtette útjá­ba.) Ismerve ezt a véleményt, kicsit sajnálom délután a lel­kes Herman-gimnazistát, aki olyan szépen olvassa a mis­kolci Petőfi-emléktábla alatt: „Én értem a patak csörgé­sét, a folyam zúgását, a szel­lő svsogasát és a fergeteg üvöltését... Ebéd alatt kom­pánia alakult, kirándulni Di­ósgyőrbe s a hámorba... A völgy elején fekszik a falu, s benne nagy Lajos király leányának; Máriának kasté­lya . . Mindegy, a debreceni fiúk ragaszkodnak 1844 teléhez, (ínséges tél volt, de azért ezen a télen tanult meg Pe­tőfi igazán franciául, s most kellett neki „összeírni” [le­másolni, javítani] azt a het­vennyolc költeményt, is. ami­vel majd megnyeri Vörös­mart vt.) • • A fiúk zsebében is ott a Petőfi összes, s útközben ol­vasgatnak. Főleg bordalokat. — Petőfi is szerette a bort, mi is szeretjük — mondják délután a hermanos lányok­nak. Itt persze esa<k colát kapnak, s egy nagyon okos Petöfi-műsort. Csak figyelni kell, s megismerheti a „gön- dörfür'tü legendas gyaloglót, akiben a teremtés legszebb ereje tombolt, s akit nem csodálni kell. de szeretni.' A műsor megvigasztal, s a vita is. A miskolciak így kérdezték: magatokat akar­játok meggyőzni vagy máso­kat? Van valami eszmei tar­talma is ennek a túrának? S kérdeztek a diákok Nyír­egyházán is meg Szerencsen is. A debreceniek — ezek a stramm matematikus fiúk — kezdik érezni, hogy nem lesz könnyű a túra, hogy néhány bordal felolvasása nem elég. hogy ez a jó buli szent és nagvon komoly dolog. Végül együtt szidják a hermano- sokkal a magyar tankönyve­ket, s dicsérik Illyés Petőfi­jét. * Ma reggel továbbindultak. Már csak heten vannak, s az orvosnő szerint nem fogja mindenki vegigbími a tú­rát. Bizony Petőfit még gya­loglásban sem könnyű utá­nozni. De mégiscsak át kell lábalni az időt és a távolsá­gokat. Tálán sikerül, fiúk ... (gyarmati) Szibéria a jövő földje (V.) Tehetségek isko jf: A. F. Bogácsot;, a. mate­matika—fizika iskola igazga­tója Aki külföldi eljut Aka- gyemgorodokba, a Tudósvá­rosba.'az feltétlenül ellátogat az úgynevezett specializált matematika-fizika iskolába is. Mint A. F. Bogacsov. a bentlakásos iskola igazgatója elmondotta, a Szovjetunió­ban négy hasonló intézmény működik, mégpedig Moszk­vában. Leningrádban, Kijev- ben és itt Akagyemgorodok- ban. Az ő iskolájuk azonban a legidősebb és a legna­gyobb is. Verseny a felvételért — A mi iskolánknak az a feladata — mondotta az igaz­gató —, hogy felkutassuk, il­letve felkészítsük az Uralon túli területen a matematiká­ban. fizikában és kémiában jeleskedő és legtehetségesebb fiatalokat. Ez rendszerint úgy történik, hogy a tízosz­tályos iskolákban versenye­ket rendeznek; a legjobbak a területi versenyre kerül­nek, amelyeknek győzteseit meghívjuk ide a nyár folya­mán, s az egyetem rektorá­nak elnökletével működő fel­vételi bizottság választja ki Kereset, szállás, koszt Az építőmunkások érdekében Az EÁÉV brigád- és müveze- íöi, szakszervezeti aktivistái az év elején megvitatták a kollek­tív szerződés módosításának tervezetét. Megkérdeztük: mi­lyen intézkedéseket tettek a vállalatnál az észrevételek nyo­mán. A felszólalók többsége ak­kor a téli és a nyári munka­idő-beosztás megváltoztatását kérte. Elpanaszolták: az év legmostohább időszakában olyan rövid a munkanap, hogy az órabérben dolgozók téli keresete egészen mini­málisra csökken. A vállalatot ugyanakkor köti a heti 44 órás munkaidő, amit éves át­lagban be kell tartani. Azóta a kollektív szerződésben mó­dosították a tavaszi, őszi munkaidő-beosztást, és meg­próbálták arányosan elosztani az évszakok között a ledol­gozandó munkaórák számát. Csupán januárban és feb­ruárban dolgoznak heti 40 órát az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat munkahelyein. • Az ÉÁÉV-nél körülbelül kétszázra tehető azoknak a száma, akik naponta járnak be autóbusszal, vonattal a munkahelyükre. Többségük Mezőkövesd térségéből. A nagyvállalatnál kél és fél ezer szabolcsi, hevesi és Haj­dú megyei építő dolgozik. Ok hetente vagy kéthetente utaz­nak haza családjukhoz. Elhe­lyezésük, étkeztetésük igen nagy felelősséget ró az ÉÁÉV- re. A kisebb munkahelyeken ugyanis lehetetlen jól felsze­relt munkásszállókat létesí­teni. • Az idén újabb probléma jelentkezett: folyamatosan fel kellett számolná a magán­szállásokat. Ennek több oka is volt. Egyrészt az ilyen „al­bérletek" magas adója miatt mind nehezebb volt helyet találni, másrészt egy-egy szo­bában öten-hatan is laktak, néha igen mostoha körülmé­nyek között. A lakástulajdo­nos még a legmagasabb térí­tési összeg melett sem tudott olyan ellátást biztosítani, mint a korszerű munkásszál­lók. Az idén úgy adódott, hogy a legnagyobb munkák Ózd és Miskolc térségében koncent­rálódtak. Így két és fél ezer vidéki építőnek tudnak kifo­gástalan szállodai körülmé­nyeket biztosítani. A tavaszi értekezleten töb­ben szóvá tették azt is, hogy a különböző munkahelyeken egyenetlen az üzemi étkezte­tés színvonala. Egyesek az ebéd minőségére, mások a mennyiségété panaszkodtak. Javasolták: „erősítsék” meg a konyhákat ellenőrző társa­dalmi bizottságot olyan szak­emberekkel, akik az egyszerű érzékszervi megállapítások helyett alapos, elemzést tud­nak végezni. Nos, azóta a társadalmi bizottság el­lenőrző munkája hatéko­nyabb lett, de ahogyan egyik­másik munkahelyen meg­jegyzik: az ebéd minősége alig változott. Igaz, ha vala­milyen konkrét kifogás miatt panaszt tesznek a vendéglátó vállalatnál, néhány napig, legfeljebb egy-két hétig át­menetileg valóban jobb, tar­talmasabb ebédet kapnak. Horváth Ottó, az ÉÁÉV munkaügyi osztályának veze­tője szerint a két vendéglátó vállalat ebédenként ötven fil­lér normabővítést kéme és cserében a mostaninál jobb meleg ételt adna. A megol­dásig azonban még nem ju­tottak el, mert vagy a dol­gozók hozzájárulását kellene ennyivel emelni, vágj' a nye­reség rovására fizethetné a vállalat a különbséget. • Az évi mérleg elkészülte után ismét sor kerül az év elejihez hasonló tanácskozás­ra, ahol valószínű a most még nyitott kérdések fölött is döntenek az építésvezetők, brigád vezet ők a 3500 dolgozó képviseletében. N. J. közülük a legtehetségeseb­beket. A múlt évben 13 600 induló közül 530 jutott el nyári tanfolyamunkra, közü­lük 273-at vettünk fel a nyol­cadik. a kilencedik, illetve a tizedik osztályainkba. Isko­lánknak jelenleg 511 tanuló­ja van. akik ugyan középis­kolások. de egyetemi mód­szerekkel tanulnak. Ebben a munkában nemcsak az isko­la tanári testületé, hanem a Tudósváros akadémikusai, in- ' tézetének tudományos veze­tői, munkatársai is aktívan részt vesznek. Az iskola di­ákjai jól oldják meg nehéz feladataikat, és ez teszi lehe­tővé. hogy a kilencedik, illet­ve tizedik osztály tanulói a Tudósváros valamelyik inté­zetében folyó munkába is bekapcsolódnak. A tanulók többsége munkás-, illetve pa­rasztszármazású. és az eiős felvételi próbák következté­ben valóban csak a legtehet- segesebbek jutnak el ide. Szép diákélet A kitűnően felszerelt ok­tató-nevelő komplexumban valóban egyetemi élet folyik. Viktor Vüzslov. az iskola egyik tizedik osztályos nö­vendéke például elmondotta, hogy ő Jakutszkból került ide, s most már, harmadik esztendeje tanul itt. Anyja tanítónő, apja asztalos. — Nemcsak azért érzem jól magam — mondotta a már szinte fiatalember —, mert valóban azzal foglal­kozhatom. ami érdekel, tehát a matematikával, fizikával, kémiával, hanem azért is, mert minden a rendelkezé­sünkre áll. ha sportolni, szó­rakozni akarunk. Egv kicsit sajnálom is, hogy ezzel a tanévvel befejeződik ez a szép diákélet. Akagyemgoro- dokot azonban, amelyet most már második szülővárosom­nak tartok, nem akarom el­hagyni. Ha sikerül, itt foly­tatom egyetemi tanulmánya­imat, és ha lehet, akkor itt szeretnék tovább dolgozni valamelyik tudományos inté­zetben. Barkácsklub Az iskolában való látoga­tásunk alkalmával meggyő­ződhettünk arról is, hogy itt nemcsak tanítás. oktatás, hanem komoly nevelömunka is folyik. Ezek a fiatal „zse­nik” nem félnek a fizikai munkától sem. sőt kedvüket lelik benne. Nemcsak saját környezetüket tartják rend­ben. hanem az ifjú techniku­sok klubjában rendszeresen dolgoznak, vagy ahogy erre­felé mondják: „bütykölnek”. És ha tanulásuk, közösségi munkájuk. magatartásuk alapján kiérdemlik az egye­lem rektorától a város jelvé­nyét, akkor azt olyan büsz­kén viselik, mint valami magas kitüntetést. Mert ez a jelvény valóban az. (Folytatjuk) ORAVEC JANOS • • L/nnep előtt a postán Mázsában mérik a leveleket •Sződd köddel érkezik az este; a Miskolc 2-es posta­hivatal egyszerre csatatérré változik. Az ajtón csak a ha­talmas esomaighegyeken ke­resztül lehet bejutni. A hu­zatos peronon bekecses, Ikucsmás, kesztyűs postások jönnek-mermek; ritkán üres, gyakrabban magasra megra­kott targoncákat vonszolnak maguk után. Ki a vonatra, s vissza a vonattól. A MENETREND DJKTÁL — Itt mindig a percekért megy a harc — mondja Mu­ra István éjszakai ügyeletes. — A csomagok irányításának ütemét a vasüti menetrend diktálja. Az iram most kü­lönösen feszített, hiszen a karácsony előtti csúcsidőben a korábbi küldemények négy- ötszörösét kell továbbíta­nunk. Nehezíti a munkát, hogy sokan élelmet: disznó­torost, meg ajándékot külde­nek. Az egyik romlandó, a másik törékeny, tehát mind­kettő szakszerűbb és gyor­sabb irányítást igényel mint a „sima” csomagok. A miskolci „kettesen” es­tétől reggelig általában hat­nyolcezer csomag megy ke­resztül. Éjszakánként kilenc „paklikócsi” és hét jegyzéke- lő járat hozza-viszi a külde­ményeket; irányt változtatva aszerint, hogy az ország, il­letve a megye melyik részére szól a címzés. TELNEK A REKESZEK — Néhány napja csak má­zsában lehetne kifejezni, hogy mennyi levél fordul meg itt nálunk — mondja Szabó Lu­kács. a levélirányítók brigád- vezetője. — Az ország leg­különbözőbb helységeibe szortírozunk; a tizenegy vo­nalcsoporthoz irányított kül­deményeket az éjszakai vo­natokkal indítjuk útnak. Csak így érik el az aznapi kézbe­sítést. A megyébe érkező le­veleket reggel küldjük to­vább. A miskolciakat a szomszéd szobában válogat­ják. A sok-sok rekeszből álló szekrények előtt szorgos ke­zű férfiak és nők. Olyan ügyesen dobálják a leveleket a különböző lakkokba, mint­ha már előre tudnák mind­egyikről. hova kell tenniük. — Pedig nem tudjuk, csak a címzés alapján — mondja Szolota István, az egyik irányító. — Azt viszont pil­lanatok alatt le kell olvas­nunk, mert nincs idő töp­rengésre. Egy-egy szétosztó 44 rekeszbe dolgozik, ugyan­ennyi kézbesítő-járás van a városban. SEGÍTENEK AZ EGYETEMISTÁK Ez a munka roppant fi­gyelmet és nagy gyakorla­tot igényel. Nem elég Mis­kolcot térképről ismerni, minden utcájáról tudni kell, hogy hol van. A belvárosban pedig a házszámokat is is­merni kell, hiszen a Széche­nyi utcán nyolc kézbesítő dolgozik. A helyi levélirányí- tók korábban maguk is vala­mennyien kézbesítők v.Vtak. Mielőtt az utolsó csomag- és levélszáilítmányokat is út­nak indítanák, Jurcsisin Ká­roly csoportvezető a követke­zőket mondja: — Néhány napja megerősí­tett szolgálatot látunk el, amellett az éjszaka is tizen­egy egyetemi hallgató se­gédkezett. Nekünk ilyenkor minden kéz jól jön, nekik pedig az ösztöndíj-kiegészí­tés. Szerencsére, ma mintha kisebb volna a forgalom, mint tegnap. A postahivatal reggel hét­kor nyitott, addigra minden nyoma eltűnt az éjszakai csatatérnek. Az irányítók a fárasztó munka utón pihen­ni tértek, a küldemények pe­dig annak rendje s móc'^a szerint megérkeznek a cím­zettekhez. KEGLOWICH JANOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom