Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)
1972-12-22 / 301. szám
Teljesítette tervét az üveggyár Tegnap teljesítette éves tervét. a Mis-keáci Üveggyár. A tavalyinál lényegesen több. összesen mintegy 1.37 millió forint értékű üvegárut készítettek a gyár munkásai, szakemberei. Az év hátralevő részében a soron kívüli szovjet exports za Uftás teljesítésére Összpontosítják erőiket. Teg- nap délután elindult a gyárból az első. szovjet exportra készült üvegszállítmány. Az év hátralevő részében pedig további 60 ezer négyzet méter iivepet gyantának a Szovjetunió részere. Wiskoláért A Fiatalok Miskolcért — Miskolc a fiatalokért mozgalomban részt vevő KISZ- szervezetek társadalmi mun- kafelajanlásait a Hazafias Népfront városi bizottsága és a tanács építési és közlekedési osztálya hangolja össze. Városunk fiataljai eddig ösz- szesen 238 ezer óra társadalmi munkát végeztek. Petőfi iHláfi Jó buli-szent dolog Petőfi egy kegyetlen telet — ahogy Pándi Pál írja — ..embertelenül nyomorúságos körülmények között’ Debrecenben vészel át. Innen gyalogol. Tokaj és Eger érintésével Pestre, ahová 1844 februárjában érkezik meg. A következő mondatok bi- nyára ismerősen csengenek: heti kínos vén dorlás után Pestre értem. Nem tudtam kihez forduljak? Nem törődött velem senki a világon; kinek is akadt volna meg szeme egy szegény, rongyos kis vándorszínészen?. • • A debreceni télről s' a kínos vándorlásról élményt kellően beszélhetett a nagy alföldi város Fazekas Gimnáziumának magyar szakos tanara, mert a IV. C osztály — 13 fiú tanul itt a ..spec, mat.” tagozaton — elhatározta : ők is végigjárják Petőfi útját. Hogy pontosan mire gondol ilyenkor egy mostani 17 —18 éves fiú, azt nemigen lehet tudni. Mondani azonban bizonyára annyit mond: jó buli lesz! Mi már Borsodban talál- • koztunk velük. Libasorban jöttek a téli verőfényben, mellükön nemzeti színű szalagra Petőfi neve varrva, karjukon embléma jelzi, hogy hajdú-bihariak. Csomagjuk nincs, gondjuk sincs; ezeket a KlSZ-bizottSág magára vállalta. A kísérő kocsiban az idős pilóta mellett — aki ezt az egész túrát gyerekesnek és nevetségesnek tartja — az ifjúsági szövetség egyik munkatársa, s egy kedves fiatal orvosnő, aki a gyerekek egészségén őrködik. Minden előkészítve, minden megszervezve. A fiúkat sportorvos vizsgálta meg a felkészülés időszakában, be- melegítőül rövid túrákat is tettek, megmondták nekik, hogyan kell öltözni. Kiszámították, hogy az út hossza 357,6 km — naponta 50 kilométert kell gyalogolni —, öt nap alatt jutnak el Egerbe, ott megpihennek, mert Petőfi is megpihent, utána gyalogolnak Pestre. December 19- én reggel indultak s 29-én lesznek a fővárosban, ahonnan — immár a KISZ KB vendégeiként — Kiskőrösre utaznak a jubileumi ünnepségekre. Mindezt pillanatok alatt tudtam meg: a fiúk máris gyakorlott nyilatkozók. Fényképezzük őket. • • Gyalogolni jő. Visszatérni jó . . . Rá kellene most kérdezni ezekre a könyvcímekké merevedett igazságokra. REFLEKTOR Ma Budapesten megnyitják a metro második szakaszát. * Békéscsabán a Jókai Színházban bemutatják Szigligeti Ede Nagyapó című művét. ★ Debrecenben befejeződnek a magyar—szovjet barátsági napok. Győrött az idős korúak helyzetével kapcsolatos vizsgálat tapasztalatait vitatja meg a helyi NEB. jK Salgótarjánban a HVDSZ Nógrád megyei Bizottsága megvitatja jövő évi munka- tervét. Mielőtt a találkozásra indultam. belelapoztam a költő Kerényi Frigyeshez irt útileveleibe: „Nincs szebb, mint a folyvást tartó szép vidéken utazni. Minden új kilátásnak megörülünk ...” Kilométernyire állunk Petőfi csodalatos útjelzőitől. Mikor 1847. június 9-én Patakon megpihen a vándor, azonnal tollat ragad: „Szebbnél szebb tájakon járok barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszú rónaság egészen a Tiszáig; keletre az egykori tüzokádó, a tokaji hegy. mely magában áll, mint hadsereg előtt a vezér...’’ A fiúk nem ismerik ezeket a leveleket. (1844 telén különben sem volt ideje Petőfinek gyönyörködni a tájban, akkor Diósgyőrt meg Lillafüredet sem ejtette útjába.) Ismerve ezt a véleményt, kicsit sajnálom délután a lelkes Herman-gimnazistát, aki olyan szépen olvassa a miskolci Petőfi-emléktábla alatt: „Én értem a patak csörgését, a folyam zúgását, a szellő svsogasát és a fergeteg üvöltését... Ebéd alatt kompánia alakult, kirándulni Diósgyőrbe s a hámorba... A völgy elején fekszik a falu, s benne nagy Lajos király leányának; Máriának kastélya . . Mindegy, a debreceni fiúk ragaszkodnak 1844 teléhez, (ínséges tél volt, de azért ezen a télen tanult meg Petőfi igazán franciául, s most kellett neki „összeírni” [lemásolni, javítani] azt a hetvennyolc költeményt, is. amivel majd megnyeri Vörösmart vt.) • • A fiúk zsebében is ott a Petőfi összes, s útközben olvasgatnak. Főleg bordalokat. — Petőfi is szerette a bort, mi is szeretjük — mondják délután a hermanos lányoknak. Itt persze esa<k colát kapnak, s egy nagyon okos Petöfi-műsort. Csak figyelni kell, s megismerheti a „gön- dörfür'tü legendas gyaloglót, akiben a teremtés legszebb ereje tombolt, s akit nem csodálni kell. de szeretni.' A műsor megvigasztal, s a vita is. A miskolciak így kérdezték: magatokat akarjátok meggyőzni vagy másokat? Van valami eszmei tartalma is ennek a túrának? S kérdeztek a diákok Nyíregyházán is meg Szerencsen is. A debreceniek — ezek a stramm matematikus fiúk — kezdik érezni, hogy nem lesz könnyű a túra, hogy néhány bordal felolvasása nem elég. hogy ez a jó buli szent és nagvon komoly dolog. Végül együtt szidják a hermano- sokkal a magyar tankönyveket, s dicsérik Illyés Petőfijét. * Ma reggel továbbindultak. Már csak heten vannak, s az orvosnő szerint nem fogja mindenki vegigbími a túrát. Bizony Petőfit még gyaloglásban sem könnyű utánozni. De mégiscsak át kell lábalni az időt és a távolságokat. Tálán sikerül, fiúk ... (gyarmati) Szibéria a jövő földje (V.) Tehetségek isko jf: A. F. Bogácsot;, a. matematika—fizika iskola igazgatója Aki külföldi eljut Aka- gyemgorodokba, a Tudósvárosba.'az feltétlenül ellátogat az úgynevezett specializált matematika-fizika iskolába is. Mint A. F. Bogacsov. a bentlakásos iskola igazgatója elmondotta, a Szovjetunióban négy hasonló intézmény működik, mégpedig Moszkvában. Leningrádban, Kijev- ben és itt Akagyemgorodok- ban. Az ő iskolájuk azonban a legidősebb és a legnagyobb is. Verseny a felvételért — A mi iskolánknak az a feladata — mondotta az igazgató —, hogy felkutassuk, illetve felkészítsük az Uralon túli területen a matematikában. fizikában és kémiában jeleskedő és legtehetségesebb fiatalokat. Ez rendszerint úgy történik, hogy a tízosztályos iskolákban versenyeket rendeznek; a legjobbak a területi versenyre kerülnek, amelyeknek győzteseit meghívjuk ide a nyár folyamán, s az egyetem rektorának elnökletével működő felvételi bizottság választja ki Kereset, szállás, koszt Az építőmunkások érdekében Az EÁÉV brigád- és müveze- íöi, szakszervezeti aktivistái az év elején megvitatták a kollektív szerződés módosításának tervezetét. Megkérdeztük: milyen intézkedéseket tettek a vállalatnál az észrevételek nyomán. A felszólalók többsége akkor a téli és a nyári munkaidő-beosztás megváltoztatását kérte. Elpanaszolták: az év legmostohább időszakában olyan rövid a munkanap, hogy az órabérben dolgozók téli keresete egészen minimálisra csökken. A vállalatot ugyanakkor köti a heti 44 órás munkaidő, amit éves átlagban be kell tartani. Azóta a kollektív szerződésben módosították a tavaszi, őszi munkaidő-beosztást, és megpróbálták arányosan elosztani az évszakok között a ledolgozandó munkaórák számát. Csupán januárban és februárban dolgoznak heti 40 órát az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat munkahelyein. • Az ÉÁÉV-nél körülbelül kétszázra tehető azoknak a száma, akik naponta járnak be autóbusszal, vonattal a munkahelyükre. Többségük Mezőkövesd térségéből. A nagyvállalatnál kél és fél ezer szabolcsi, hevesi és Hajdú megyei építő dolgozik. Ok hetente vagy kéthetente utaznak haza családjukhoz. Elhelyezésük, étkeztetésük igen nagy felelősséget ró az ÉÁÉV- re. A kisebb munkahelyeken ugyanis lehetetlen jól felszerelt munkásszállókat létesíteni. • Az idén újabb probléma jelentkezett: folyamatosan fel kellett számolná a magánszállásokat. Ennek több oka is volt. Egyrészt az ilyen „albérletek" magas adója miatt mind nehezebb volt helyet találni, másrészt egy-egy szobában öten-hatan is laktak, néha igen mostoha körülmények között. A lakástulajdonos még a legmagasabb térítési összeg melett sem tudott olyan ellátást biztosítani, mint a korszerű munkásszállók. Az idén úgy adódott, hogy a legnagyobb munkák Ózd és Miskolc térségében koncentrálódtak. Így két és fél ezer vidéki építőnek tudnak kifogástalan szállodai körülményeket biztosítani. A tavaszi értekezleten többen szóvá tették azt is, hogy a különböző munkahelyeken egyenetlen az üzemi étkeztetés színvonala. Egyesek az ebéd minőségére, mások a mennyiségété panaszkodtak. Javasolták: „erősítsék” meg a konyhákat ellenőrző társadalmi bizottságot olyan szakemberekkel, akik az egyszerű érzékszervi megállapítások helyett alapos, elemzést tudnak végezni. Nos, azóta a társadalmi bizottság ellenőrző munkája hatékonyabb lett, de ahogyan egyikmásik munkahelyen megjegyzik: az ebéd minősége alig változott. Igaz, ha valamilyen konkrét kifogás miatt panaszt tesznek a vendéglátó vállalatnál, néhány napig, legfeljebb egy-két hétig átmenetileg valóban jobb, tartalmasabb ebédet kapnak. Horváth Ottó, az ÉÁÉV munkaügyi osztályának vezetője szerint a két vendéglátó vállalat ebédenként ötven fillér normabővítést kéme és cserében a mostaninál jobb meleg ételt adna. A megoldásig azonban még nem jutottak el, mert vagy a dolgozók hozzájárulását kellene ennyivel emelni, vágj' a nyereség rovására fizethetné a vállalat a különbséget. • Az évi mérleg elkészülte után ismét sor kerül az év elejihez hasonló tanácskozásra, ahol valószínű a most még nyitott kérdések fölött is döntenek az építésvezetők, brigád vezet ők a 3500 dolgozó képviseletében. N. J. közülük a legtehetségesebbeket. A múlt évben 13 600 induló közül 530 jutott el nyári tanfolyamunkra, közülük 273-at vettünk fel a nyolcadik. a kilencedik, illetve a tizedik osztályainkba. Iskolánknak jelenleg 511 tanulója van. akik ugyan középiskolások. de egyetemi módszerekkel tanulnak. Ebben a munkában nemcsak az iskola tanári testületé, hanem a Tudósváros akadémikusai, in- ' tézetének tudományos vezetői, munkatársai is aktívan részt vesznek. Az iskola diákjai jól oldják meg nehéz feladataikat, és ez teszi lehetővé. hogy a kilencedik, illetve tizedik osztály tanulói a Tudósváros valamelyik intézetében folyó munkába is bekapcsolódnak. A tanulók többsége munkás-, illetve parasztszármazású. és az eiős felvételi próbák következtében valóban csak a legtehet- segesebbek jutnak el ide. Szép diákélet A kitűnően felszerelt oktató-nevelő komplexumban valóban egyetemi élet folyik. Viktor Vüzslov. az iskola egyik tizedik osztályos növendéke például elmondotta, hogy ő Jakutszkból került ide, s most már, harmadik esztendeje tanul itt. Anyja tanítónő, apja asztalos. — Nemcsak azért érzem jól magam — mondotta a már szinte fiatalember —, mert valóban azzal foglalkozhatom. ami érdekel, tehát a matematikával, fizikával, kémiával, hanem azért is, mert minden a rendelkezésünkre áll. ha sportolni, szórakozni akarunk. Egv kicsit sajnálom is, hogy ezzel a tanévvel befejeződik ez a szép diákélet. Akagyemgoro- dokot azonban, amelyet most már második szülővárosomnak tartok, nem akarom elhagyni. Ha sikerül, itt folytatom egyetemi tanulmányaimat, és ha lehet, akkor itt szeretnék tovább dolgozni valamelyik tudományos intézetben. Barkácsklub Az iskolában való látogatásunk alkalmával meggyőződhettünk arról is, hogy itt nemcsak tanítás. oktatás, hanem komoly nevelömunka is folyik. Ezek a fiatal „zsenik” nem félnek a fizikai munkától sem. sőt kedvüket lelik benne. Nemcsak saját környezetüket tartják rendben. hanem az ifjú technikusok klubjában rendszeresen dolgoznak, vagy ahogy errefelé mondják: „bütykölnek”. És ha tanulásuk, közösségi munkájuk. magatartásuk alapján kiérdemlik az egyelem rektorától a város jelvényét, akkor azt olyan büszkén viselik, mint valami magas kitüntetést. Mert ez a jelvény valóban az. (Folytatjuk) ORAVEC JANOS • • L/nnep előtt a postán Mázsában mérik a leveleket •Sződd köddel érkezik az este; a Miskolc 2-es postahivatal egyszerre csatatérré változik. Az ajtón csak a hatalmas esomaighegyeken keresztül lehet bejutni. A huzatos peronon bekecses, Ikucsmás, kesztyűs postások jönnek-mermek; ritkán üres, gyakrabban magasra megrakott targoncákat vonszolnak maguk után. Ki a vonatra, s vissza a vonattól. A MENETREND DJKTÁL — Itt mindig a percekért megy a harc — mondja Mura István éjszakai ügyeletes. — A csomagok irányításának ütemét a vasüti menetrend diktálja. Az iram most különösen feszített, hiszen a karácsony előtti csúcsidőben a korábbi küldemények négy- ötszörösét kell továbbítanunk. Nehezíti a munkát, hogy sokan élelmet: disznótorost, meg ajándékot küldenek. Az egyik romlandó, a másik törékeny, tehát mindkettő szakszerűbb és gyorsabb irányítást igényel mint a „sima” csomagok. A miskolci „kettesen” estétől reggelig általában hatnyolcezer csomag megy keresztül. Éjszakánként kilenc „paklikócsi” és hét jegyzéke- lő járat hozza-viszi a küldeményeket; irányt változtatva aszerint, hogy az ország, illetve a megye melyik részére szól a címzés. TELNEK A REKESZEK — Néhány napja csak mázsában lehetne kifejezni, hogy mennyi levél fordul meg itt nálunk — mondja Szabó Lukács. a levélirányítók brigád- vezetője. — Az ország legkülönbözőbb helységeibe szortírozunk; a tizenegy vonalcsoporthoz irányított küldeményeket az éjszakai vonatokkal indítjuk útnak. Csak így érik el az aznapi kézbesítést. A megyébe érkező leveleket reggel küldjük tovább. A miskolciakat a szomszéd szobában válogatják. A sok-sok rekeszből álló szekrények előtt szorgos kezű férfiak és nők. Olyan ügyesen dobálják a leveleket a különböző lakkokba, mintha már előre tudnák mindegyikről. hova kell tenniük. — Pedig nem tudjuk, csak a címzés alapján — mondja Szolota István, az egyik irányító. — Azt viszont pillanatok alatt le kell olvasnunk, mert nincs idő töprengésre. Egy-egy szétosztó 44 rekeszbe dolgozik, ugyanennyi kézbesítő-járás van a városban. SEGÍTENEK AZ EGYETEMISTÁK Ez a munka roppant figyelmet és nagy gyakorlatot igényel. Nem elég Miskolcot térképről ismerni, minden utcájáról tudni kell, hogy hol van. A belvárosban pedig a házszámokat is ismerni kell, hiszen a Széchenyi utcán nyolc kézbesítő dolgozik. A helyi levélirányí- tók korábban maguk is valamennyien kézbesítők v.Vtak. Mielőtt az utolsó csomag- és levélszáilítmányokat is útnak indítanák, Jurcsisin Károly csoportvezető a következőket mondja: — Néhány napja megerősített szolgálatot látunk el, amellett az éjszaka is tizenegy egyetemi hallgató segédkezett. Nekünk ilyenkor minden kéz jól jön, nekik pedig az ösztöndíj-kiegészítés. Szerencsére, ma mintha kisebb volna a forgalom, mint tegnap. A postahivatal reggel hétkor nyitott, addigra minden nyoma eltűnt az éjszakai csatatérnek. Az irányítók a fárasztó munka utón pihenni tértek, a küldemények pedig annak rendje s móc'^a szerint megérkeznek a címzettekhez. KEGLOWICH JANOS
