Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-16 / 270. szám
* Tizenhat-tizennyolcezer lakás fűtését biztosítja majd a TITÁSZ debreceni hőerőműve. A csaknem 140 millió forint értékű beruházás első üteme 1973-ban készül el. De azérí nem marad üres a kosár... Nincs különbség a bel- és a külváros között Szemüveget a bírónak! Ha a fejemet veszi is a futballrajongók — egyre gyérülő — tábora, akkor is kijelentem: vannak a focinál fontosabo dolgok is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ellensége volnék a labdarúgásnak. Sőt, kedvenc csapatom is van! De ha kikap, nem eresztem búnak a fejemet, s ha netán a válogatotton verik el a port, titokban megmosolygom azokat, akik nemzeti gyászként fogják fel a dolgot. Különösen régebben, amikor még érdemes volt — elnézést! —, gyakran jártam meccsre. Ám soha nem kiáltoztam a kórussal együtt: szemüveget a bírónak! Mostanság azonban néha odakívánkozik a számra a kiáltás. De ez a kiáltás nem a zöld gyepen bíráskodó sporttarsnak szólna, hanem azoknak a „bíráknak” szánnám keresetlen szavaimat, akik egy sokkal-sokkal nagyobb pályán tibláboinak a „játékosok” között s lényegesen nagyobb hibaszázalékkal, mint Kunze, aki összetörte a Fradi-szurkolók lelkét. Valahogy nem értem: egy-egy lesgól, le nem fújt bokazörgés, észre nem vett szabálytalanság úgy felpaprikáz bennünket a bíró ellen, hogy a méltatlankodás zaja kilométerekre elhallatszik. Ha viszont cselekedeteink ..leshatárán” valaki szavaival büntetőt fúj, olykor még csak komorrá se válik az arcunk. No de félre a képletességgel! Mindössze még annyit: lényegesen nehezebb a dolga a íutballbírónak, mint azoknak, akik közöttünk és általunk élve, unos-untalan tetteinket bírálják. Hogy azután ehhez van-e joguk és erkölcsi alapjuk — az más kérdés. Sőt mi több: ez a fő kérdés! Aki a többiekkel együtt tisztességgel él és dolgozik, s azt akarja — és tettekkel is alátámasztja! —, hogy jobban menjenek a dolgok, annak minden alapja megvan hozzá, hogy olykor esetleg elmarasztalólag is nyilatkozzék. Az ilyen embertől az „ejnye- ejnve” is másként hangzik, mert segíteni akar. Az a bíráskodó viszont, aki nem az élet „játékszabályai” szerint illeszkedik a hazájukat és a szocialista közösséget formálók nagy táborába, az milyen jogon ítélkezik? Van-e erkölcsi joga hozzá, hogy szapuló szavakkal becsmérelje eredményeinket? Fogalma sincs a tárgyilagosságról akkor, amikor kézlegyintéssel fogadja például nagy nemzeti programjaink hírét. Sohasem kérjük senkitől, hogy örömében tapsikoljon. De ha már egyszer valakit nem tudnak lelkesíteni az olyan tények, mint a nagy jelentőségű olefinprogram, vagy az, hogy öt-het év alatt sikerült iparszerű nagyüzemmé tenni a mezőgazdaságot, vagy az, hogy a gondok mellett is, ha olykor verejtékezve is, de végrehajtjuk a lakásprogramot — hogy más példát ne mondjak —, szóval, ha már nem lelkesíti, legalább vegye tudomásul, hogy van! És ami van, azt nem lehet nem látni! Megvallom, főleg nem az a bosszantó, hogy a .semmittevő, fegyelmezetlen, az állampolgári kötelességre fittyet hányó mennyire igazságtalan tud lenni; csak a rosszat keresi (sajnos talál ilyet is), abba köt bele, ám a jó kibökheti a szemet. Az a bosszantó, hogy az efféle bíráskodás nem paprikáz fel bennünket. Pedig nekik odamondhatjuk ám, hogy: Fúj bíró! Szemüveget a bírónak! A kibic-bírók bíráskodása egyáltalán nem befolyásolja a „mérkőzést”. De elnézést kérek: az ilyen esetekben viszont nem is szurkolói vérmérsékletről van szó. Hanem dolgos, kötelességtudó száz- és százezrek büszkeségéről és önérzetéről. Mondjuk csak meg nyugodtan a bennünket és tetteinket jogosulatlanul bíráló bíróknak: jó lesz az a szemüveg, jobban látnak vele. A fura csak az, hogy ők is SZTK-receptre kapják! A társadalom javait ők is elfogadják. Méghozzá nagyon is öntudatos természetességgel! CSALA LÁSZLÓ Ki tud többet a Szovjetunióról? Vetélkedő a járműjavítóban Brigádvezetők tanácskoznak Egész napos tanácskozást tartanak holnap a Bartók Bela Művelődési Központban a Lenin Kohászati Művek, valamint a Diósgyőri Gépgyár szocialista brigád vezetői. Gá- csi Ferenc, az LKM szó-titkárának megnyitója után dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója fűz szóbeli kiegészítést a korábban kiadott írásos anyaghoz. Ezután a szocialista brigádvezetőké lesz a szó. akik eredményeikről. problémáikról tájékoztatják a tanácskozás résztvevőit. REFLEKTOR Ma Budapesten a MÉ- MOSZ-ban az állatforgalmi es húsipari szocialista bri- gadvezetök országos tanácskozására kerül sor. * Debrecenben megnyitják az V. debreceni irodalmi napokat. tft Egerben megkezdődnek a bútoripari napok; a bútoripar rekonstrukciójának tapasztalatait és az ezzel ösz- szefüggö feladatokat vitatják meg a szakemberek. — Van? — Sajnos nincs ... Vásárló és kereskedő szamára egyformán kellemetlen párbeszéd. Megvallom. így is örültem a megbízatásnak: élelmiszerboltokban kerestem hiánycikkeket. Olcsóbb lenne — ha volna „Spontán” sajtótájékoztató az utcán. Vásárló asszonyokat kértem meg, hogy segítsenek e gondkeresésben. Wertig Sándorné, Hajlagi Endrévé. Andorka Eszter dolgozó nők, akik „szaladva” vásárolnak. Dicsérték a 220-as boltot. (Vörös Hadsereg utca 1. szám.) Mondatok: — A kenyeret írja meg és a péksüteményt. Nyolc óra után ér ide. A gyereknek tízórait mar nem csomagolhatunk belőle. — Nincs gyulai kolbász, téli saalámi. És nincs 64 forintos házikolbász se ... — Én kakaós süteményport akartam venni. Hirdetik a televízióban, de nincs. Bent az üzletben Hágen Endre üzletvezető bővítette a listát. — Sajnos, olcsóbb boraink is alig-alig vannak. Igaz, a közeljövőben többet kapunk belőle. Másik: nálunk elvben olcsóbb a dióbél, mint a piacon, de — nincs. Négy-öt forint a különbség. Rugalmasabbnak kellene lennünk. Beszélgetés közben vevő keres tubusos mustárt és paradicsomot. — Sajnos. Sárika, nincs. A vevő törzsvendég. A házban lakik. Nem szívesen menne boltról boltra keresgélni. Itt ő teszi teljessé a listát: kétdekás csomagolású paprikát sem lehet kapni, pedig a kereskedelem is jobban jár a kétdekánként eladott paprikával. Egy vevő mérges mondatát viszem útravalóul: „Bezzeg bentebb, a város közepén! Idekint nekünk elég az, ami jut.. Amit küldenek Kommentárként a haraghoz: bentebb az ellátás legfeljebb annyival jobb. ameny- nvivel nagyobbak a boltok — vagy annyival sem. A 413-as hús- és hentesáruboltban bővül a hiányjegyzék. Holcrei- ler Antal üzletvezető mutatta a rendelőkönyvet. Kért házi- zsírt, Vénus étolajat, margarint. Nem kapott. (Televízió hirdeti a margarint is!) Mondom. hogy kintebb van margarin és Venus étolaj is. Legyint: — Az üzletben az van, amit küldenek. Ezt a vevő nehezen érti meg. Rajtunk csattan az ostor. Dr. Boros Attíláné „gyakorlott” vásárló: — Legfeljebb főzünk mást. Az utcán dől el az étlap ... Mellékutcába fordulok. Bontott és bontásra ítélt házak között kirí a környezetből az Agrokonzum 504-es boltja. Kovács Tibor üzletvezetőnek elsorolom, hogy mit kérnénk. Válaszul elmondja, hogy mit nem adhat még. Hiánycikk itt a csomagolt zsír. A legfájdalmasabb az élesztőhiány. Csak a bolt típusa más, a gondok azonosak. — A mi cégünk járja az Alföldet. Ott is vásárolunk, de így is rosszul érzi magát néha a kereskedő. A vásárlói igények nőnek. Ezekben a még megmaradt földszintes házakban éppen úgy, mint az új lakótelepeken . .. Járok üzlettől üzletig. Élesztőt keresek, dióbelet, margarint, házikolbászt és szalámit. Lassan kézről kézre adnak a vevők. Panaszolják a csomagolt babot. Két forinttal drágább, mint csomagolás nélkül. A tasak ára 40 fillér lehet. Bármilyen furcsa, bolttól boltig rövidülni kezd a listám. Tudok boltot, ahol margarin, ahol olaj, ahol olcsó házitészta (közben ez is a listámra került), ahol dióbél van. A kilométereket viszont nem számolom. Önállóbban, gyorsabban Diósgyőrben a 235-ös bolt helyettes vezetői. Kovács Dezső és Takács Ferenc é^oen FÜSZÉRT-csomagot bontanak. — Kész lutri — mondják. — Sohasem az van benne, amit kérünk, soha nem kapunk meg mindent. Másfé'-kétmilliós forgalmú üzlet ez. Havonta kétmillió forintért árulni úgy. hogy minden vevő elégedett legyen, szinte lehetetlen. — Még az élesztöhiánvt sem értjük.. Valaha a kis szatócs rhaga gyártotta. Most miért nincs egy termelőszövetkezet vagy egy kisüzem?... Mi sem értjük, és bizony a vásárló sem érti. összegezni próbálóm, amit addig hallottam. Két régi kereskedő segít, és egyre inkább érzem, hogy igazuk is van. Jobb elosztás kellene, valamiképpen önállóbb, gyorsabb kereskedelem. Felírok egy mondatot: — Több mint tíz éve dolgozom ebben a boltban. Azt kell megértenünk, hogy a vevő, aki valaha tíz-tizenöt árucikkért keresett minket, az most tíz-tizenöt húsáru között válogat és csomagolt zsírt, kényelmesebb, tubusos mustárt keres. És nekünk azt kell adnunk, amit keres. Egy igaz: dél körül üres bevásárló kosarú asszonyt nem találtam. BARTHA GABOR Leninvárosi látogatás Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes. Sebestyén János, az OMFB el-, nőkének általános helyettese, valamint az OMFB főosztályának vezetője tegnap ellátogatott a Tiszai Vegyikombinátba. A vendégeket Huszár Andor, a vállalat igazgatója fogadta. Gór Nagy Sándor tájékoztatást adott a petrolkémiai központi fejlesztési célkitűzéseiről és a nehéziparnak a negyedik ötéves tervidőszakban Lenin- város térségében folyó beruházásairól. Ezt követően a miniszter- helyettes és kísérete megtekintette a TVK-ban ..Az ole'- finmű és termékei'1 című kiállítást. majd gyárlátogatáson vettek részt. Ellátogattak többek között az épülő új olefinműhöz is. Végül a kétezer megawattos űj Tiszai Hőerőművet tekintették meg a vendégek. A jövő ével kezdték A Lenin Kohászati Művek finomhengermüvének középsorán dolgozó Fazola Henrik szocialista brigád az elmúlt évhez hasonlóan az idén is jóval a határidő előtt eleget tett évi kötelezettségének. A kiváló brigád — amely tízezerkétszázötven tonna acél ki hengerlésével az üzemben elsőnek fejezte be éves ter( vét — ezen a héten már az 1973. évi feladatok megvaló- * sítasén dolgozik. Tokajban véget ért a szüret Tegnap befejeződött a szüret a Toka.j-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinat megközelítőleg ötezerhétszáz holdnvi termőszőlőjében. Nagyüzemi tábláin az idén több mint ötvenezer mázsa szőlő termett, s ebből 35 000 hektoliter mustot préseltek. A holdankénti átlagtermés harminchat mázsa volt, de voltak olyan kordonművelé- sü táblák, amelyekről ötven mázsánál is többet szedtek. A jó termés értékét növelte a nagyarányú aszúsodás. a borkombinát saját ültetvényeiről 7500 mázsa aszúszemet gyűjtött össze. A világhírű borvidéken ezzel még nem fejeződött be a szüret. Mád. Tállva, Tolcsva, Hercegkút határában csak a jövő hét elején kerül le az utolsó táblákról is a gazdag termés. Nagyszabású szellemi vetélkedőt rendeztek a MÁV Miskolci Járműjavítóban. A szocialista brigádok tagjai arról adnak számot, hogy ki mennyire ismeri a baráti szovjet nép életéi, munkáját. Az első fordulóban ötven kérdést írásban kellett megválaszolniuk a versenyzőknek A legjobb eredményt elért húsz pályázó ma este „A Szovjetunió 50 éve” címmel rendezendő emlékest keretében nyilvános döntőn vesz részt. A vetélkedő legeredménye sebb tíz versenyzője között szovjetunióbeli utazást, balatoni üdülő-beutalót és értékes tárgyjutalmakat sorsolnak ki. Melegedő bejáróknak A Borsodi Szénbányák dolgozói közül sokan vidék- ről járnak be, s az ingázás a következő hideg hónapokban még kellemetlenebbé válik. Az üzem vezetői a bejáró dolgozók helyzetét igyekeznek tovább javítani. A közlekedési eszközöknek a lakóhelyek, illetve a munkahelyek előtti megállóiban melegedő-helyiségeket létesítenek, s gondoskodnak ezek állandó takarításáról, fűtéséről. Eddig 46 melegedő-helyiséget adtak át, s újabbakat állítanak fel. Egy követ arrébb tenni... Láttam egy embert, aki járdát épített. Szerszámai vallottak arról, hogy nem „hivatalból” épít. Egy néhány perce befejezett, és mégis befejezetlenül maradt vita jó es rossz izeivel a számban, kiváncsi lettem. Miskolcról vitatkoztunk A várost lakók városszereletéröl, az urbanizáció sürgető szükségességéről és ennek a városiasodásnak az elkerülhetetlen ártalmairól. Példáink e vitához a lélekszám emelkedése, az út- és csatornahálózat viszonylagos elmaradottsága, az új városnegyedek telefonfülkéinek betört ablakai, s ki tudná felsorolni, hogy mi minden voltak. Elidegenedünk-e a kenyeret és otthont adó várostól? A megnövekedett méretek, az élet változó sebessége kizárja-e a szűkebb pátriához való kötődést, vagy csak másít azon? Napjaink természetes érzése a türelmetlenség. Éppen az egymást követő eredmények, a gyorsan változó környezet tesz türelmetlenné. Egy-egy szebb épület valaha évekig a város büszkesége lehetett. Ma hónapok sem telnek el, és már megszokott a tegnapi szenzáció. Nem épületekben, hanem lakótelepekben gondolkozunk. És így leszünk türelmetlenek. írtam: láttam egy embert, aki türelmesen járdát épített. Nem magának, hanem az utcának, a városnak, a maga-lakta porta előtt. Szó szerint idézem, amit mondott: „Építenek, bontanak itt köröskörül. Felfordulás jár vele. Itt kábelt fektettek. Rosszul temették be, nem döngölték le az árkot. Hiba? Az, de arra hiába várnék, hogy a vállalat visszajöjjön. Abból az erőből, amit panaszra fordítanék, meg is csinálom. Egy követ arrébb tenni...” Egy követ? Csaknem kétszázezren élünk Miskolcon. Élünk, dolgozunk és olykor bosz- szankodunk. Bosszankodunk sok parányi ..nem nagy ügy”, kis kényelmetlenség miatt. Naponta kétszázezer „kővel” lehetne kevesebb ez a bosszankodás, ha ... Leütöttem a három pontot, mert úgy érzem, hogy befejezetlen maradhat ez a jegyzet, amit nem a Hadirokkantok utcája 12. szám előtti kijavított járdáról, hanem egy vitáinkból kifelejthetetlen szemléletről írtam. Éppen akkor, amikor a nagy változások. a gyors életünk természetessé teszik az apróbb boszankodásokat. B. G.
