Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-13 / 267. szám
Tízek Bajnoksága Miskolcon Molnár Anna és Beleznay Mátyás, a MÉMTE két válogatott asztaliteniszezöje ma reggel a tatai edzőtáborba utazott. Itt fejezik be a felkészülést az őszi idény még hátralevő nemzetközi versenyeire. A hónap végén mindketten a svéd, majd a francia nemzetközi bajnokságra utaznak. Hazaérkezésük után, december 9-én és 10-én részt vesznek az országos vidéki Tízek Bajnokságon amit Miskolcon a városi sportcsarnokban rendeznek. Rajtuk kívül még Brilla Éva kapott meghívást a rangos versenyre. Ut az NB II-be A fölényes biztonsággal — veretlenül, 8 pont előnnyel — nyert megyei bajnokság és a miskolci Sportcsarnokban hosszú időn át folytatott lelkiismeretes felkészülés után jogos reménnyel utazott az LMTK női kézilabdacsapata Tatára a nagy próbatételre, az NB II-be jutás jogát biztosító osztályozó küzdelmeire. A jó formában levő, teljes létszámmal érkező együttest aztán elég kellemetlen meglepetés fogadta az oLimpiai csarnokban: a legerősebb csoportba kapott beosztást! A borsodi gárdának a budapesti bajnokság második helyén végzett KISTEXT-te!, Hej csatárok, csatárok Kecskeméti Dózsa — MVSC 2:0 (1:0) A játékosok a zöld gyepen melegítettek, a két edző pedig a partvonal mentén békés egyetértéssel vitatta meg Kecskemet és Miskolc labdarúgó-sportjának jelenlegi helyzetét. A beszélgetés közben sok szó esett a magyar „csatárbetegség- gí1,SZOnyr6* is- Persze> akkor még Pyber István nem sejtette, hogy az ö háromfős támadósora sokkal eredményesebbnek bizonyul, mint Szcntmarjay mester „ötösfogata”. Igaz, a találkozó előtt a kecskemétiek edzője kiegyezett volna a döntetlenben is, de Szentmarjay Tibor sem ítélte fix 1-re a találkozót. Azt mondta: „ml ugyan szeretnénk, de hát az ellenfél is beleszól Hát alaposan „beleszólt”! Alig kétezer ember várta a Borsos játékvezető irányításával pályára lépő csapatokat. A zöld-fehéreknél annyi változás történt, hogy a cserepadra mégsem ülhetett le Lukács, mert szombaton újabb sérülést szenvedett, így a Rapcsák—Molnár II., Herr, Locker, Krompaszki,. Kása, Kunfalvi (Vodicska), Marosi (Karczagi), Molnár I., Demkó, Sárközi összetételű együttes küzdötte végig a 90 percet. Kezdés után gyorsan kirajzolódtak a hadrendek. Mindkét együttes sepregetővel — Herr, illetve Lantos — játszott, de az MVSC három hátvédjével és két középpályásával szemben a vendégek alaposan megerősítették védelmüket — az egyik pontra játszottak — s csupán három csatárt hagytak elől. Ez aztán meg is határozta a játék alakulását. A miskolciak rohamoztak, s előbb Sárközi, aztán Krompaszki, majd Aía- rosi lőtt alig a kapu fölé. A nagy hazai nyomást a vendégek gyakori szabálytalanságokkal igyekeztek csökkenteni, ennek következménye lett, hogy a 12. percben Diószegi sárga lapot kapott. A dózsá- sok szórványos ellentámadásai, melyek főként a veterán Lutz vezényletével futottak, nem nagyon jelentettek veszélyt a hazaiak kapujára. Negyedóra elteltével kiegyenlítődött a játék és egyre több lett a kapkodás. A 22. percben Demkó közelről lőtt, Gór verve volt. de Lantos a gólvonalról mentett. A közönség felszisszent 1 Ezután lényegesen többet támadott az MVSC. de rohamaiban nem volt átütő erő. Csak a hátvédek és a középpályások álltak biztosan a lábukon, a támadók tehetetlensége miatt annál többet bosszankodott a közönség. Aztán jött a „hidegzuhany”. A 31. percben Krompaszki rövid átadását Szabó elcsípte, s a félpályáról indította a baloldalon üresen hagyott Lutzot. Az ősz hajú fedezet előbb kicselezte Hcrrt, majd a kifutó és a labdát rosszul eltaláló Rapcsák mögül a kapu közepébe emelt, 1:0. A gól után nagy erővel támadott a Vasút, de a jól tömörülő Dózsa-védők mellett egyetlen eset kivételével nem tudott igazán nagy helyzetet kialakítani. A 43. percben jobb oldali szögletrúgás után a felugró Molnár I. és Demkó elől Lantos kétségbeesetten a saját kapufájának tövére fejelte a labdát, majd röviddel ezután Molnár I. fejéről szállt magasan fölé a pettyes. Három gyors hazai szöglet és majdnem újahb Dózsa-gó! vezette be a második félidőt. Az elfu- •* Kecskés beadása teljesen tisztán találta Paseket, aki szerencsére a lövés pillanatában elcsúszott. Ezután egyre nyomasztóbbá vált a hazaiak fölénye. Az 55. percben Molnár II. 30 m-ről élesen a bal alsó sarokra lőtt, a vetődő Gór kiejtette a labdát, majd üsz- szeütközött a befutó Krom- paszkival. Rövid ideig ápolták, aztán bravúrosan mentette Molnár I. közeli fejesét. Sárközi, majd Locker óriási Jöypse. jelentett újabb eserheríyt, de baj volt az irányzókkal. A nagy nyomás következtében fellazult a hazaiak védelme, a 62. percben az eliramodó Molnár a kifutó Rapcsákba lőtt. Egy perc múlva Kása 25 m-es cseles szabadrúgása csattant a felső kapufán. Aztán Sárközi közeli. nagy lövését vágta ki a gólvonalról Oláh, majd Molnár I. csúsztatott fejese került alig a kapufa mellé. Hosszú perceken keresztül sem tudott átjönni a felezővonalon a Dózsa, „bekkelése” viszont annál határozottabb volt. A 82. perc megpecsételte az MVSC sorsát. Egv veszélytelennek tűnő ellentámadás után Pa- sek jobbról a teljesen üresen hagyott Kecskéshez ívelt, s a szélső az ötösről nyugodtan fejelt a hálóba, 2:0. A zöld-fehérek ezután „feladták”, s kiegyensúlyozott játékkal fejeződött be a miskolciak számára nagy csalódóst hozó mérkőzés. Jellemző. hogy a hármas sípszó után távozó szurkolók hangosan megélienezték a találkozó három legiobbját — a játékvezetői hármast! Ember- emlékezet óta ilven sem történt még a Kubikban. Az MVSC csapatából ezúttal c«ak Molnár TI. és Locker játékát dicsérhetjük maradéktalanul. MONOSTOR! GYULA a szabolcsi bajnok Nyíregyházi Volánnal (a jó hírű Nyíregyházi Petőfi jogutódjával) és a rendkívül agresszív küzdő modorú somogyi éllovas Kaposvári Vörös Meteorral kellett megküzdenie az „ígéret földjéért”. A leninvárosi lányok kitűnő felkészültségét harci kedvét, fegyelmezett taktikus játékát. és nem utolsósorban Tóth József edző több évi hozzáértő munkáját dicséri a nagyszerű siker. Mindhárom ellenfelüket legyőzve, csoportelsőként jutottak a magyar kézilabda sport harmadik vonalába, az NB II- be. Már a KISTEXT elleni első mérkőzés is az idegek harcát hozta. A két együttes az utolsó három percig fej-fej méllett küzdött, ám a hajrá a leninvárosiakmak sikerült jobban. Az egygólos LMTK-vezetés közben kapusuk 7 m-est hárított, majd egy gyors indításból, s a végén időntúli szabaddobásból dobott góllal végül is biztos győzelmet arattak. LMTK— KISTEXT 12:9 (6:5). Góldobók: Tóth (9), Űj, Varga, Po- csai (1—1). Ezután a kellemetlen küzdő modort alkalmazó kaposváriakkal szemben léptek pályára. A görcsös akarás nem hozott jó játékot, s lényegében itt is csak az utolsó 5 perc eredményezte a döntést. Ebben az időszakban a leninvárosi lányok ellenállhatatlanok voltak. s újabb pompás győzelmet arattak. LMTK—Kaposvári Vörös Meteor 11:7 (5:5). Góldobók: Tóth (8), Varga, Kiss, Tamás (1—1). Döntő jelentőségű volt a Volán eHeni mérkőzés. Ugyanis a nyíregyháziak gólkülönbségé (szintén két győzelemmel rendelkeztek már), lényegesen jobb volt mint az LMTK-é. A taktikai fegyelem azonban nagyszerűen érvényesült, s bár a Volán kezdett jobban, az LMTK sorozatban lőve a gólokat 8:l-nél „állt’’ meg. Szünet után már lényegében az eredmény tartására törekedtek, hiszen ez elég volt a csoportgyőzelemhez. LMTK— Nyíregyházi Volán 13:5 (10:3). Góldobók: Tóth (6), Pocsai (4), Varga (2), Kiss (1). Végeredmény: 1. LMTK 6 p., 2. Nyíregyházi Volán 4 p„ 3. KISTEXT 2 p„ 4. Kaposvári Vörös Meteor 0 p. A tornán nyújtott kitűnő teljesítménye jutalmául a leninvárosi „gólkirálynőt” Tóth Máriát meghívták a magyar ifjúsági válogatott keretbe. M. GY. Tolóerediráyek 1. Ü. Dózsa—Tatabánya 3:1 1 2. Ferencváros—Csepel 3:2 1 3. Szeged—Salgótarján 2:0 1 4. Zalaegerszeg—Pécs ] :0 1 5. Videoton—MTK 2:0 1 6. Rába ETO—Bp. Honv. 1:1 x 7. BKV Előre—Eger 8. Debrecen—G.-MAVAG 9. Szekszárd—Volán 10. Atalanta—Torino 11. Fiorentina—Milan 12. Roma—Lazio 13. Ternana—Cagliari Pótmérkőzések: 14. Nagybátony—Kossuth 15. Gyöngyös—Kisterenye 16. Leninváros—BVSC Jfr: Komlón vasárnap a diósgyőriek „bányásztak' Góllövők: Fekete és hiss (Jánnay György rajza) Pontszerzés a legutolsó percben DVTK—Komló (1:0) Lapunk szombati számában Preincr Kálmán vezető edző szavaira utalva elmondottuk, hogy a DVTK jelenlegi játc- kosgárdája akkor érhet el eredményeket, ha a tudás mellé lelkesedés és akarat is társul. Példaként a Zalaegerszeg elleni mérkőzést említette. Ezt emelte ki laptársunk, az Eszak- Magyarország is, megjegyezve: a ZTE ellen nemcsak lelkesen, hanem időnként jól is játszott a csapat. A Népsport szerint is döntetlenre számítva utazott a Diósgyőr Komlóra. Mindezek ellenére a diósgyőri szurkolók némi aggódással bocsátották útjára együttesüket, hiszen még nem lehetett tudni, hogy szaporodnak-e a kedvező előjelek, s következik-e a folytatás. A folytatás bekövetkezett, bár az igen értékes egy pontot — ahogy mondani szokták — a sírból hozta vissza a diósgyőri együttes. Negyvenöt percig a két pont is „jogosnak” látszott, de a 11-es, majd a befejezés előtt kilenc perccel megszerzett hazai gól nullára fogyasztotta a reményeket. Talán szerencse is közrejátszott, de mindenképpen a küzdeni akarás bizonyítéka, hogy még ezután is volt erejük az egyik pontot visszaszerezni. A mérkőzésről a rádió és az MTI tudósításaiból tudtunk meg bővebbet. „Hazai” információkat nem sikerűit szerezni, hiszen a csapat csak a vasárnap esti (sport-) lapzárta után érkezett haza a hosszú útról. Sokan hallották bizonyára azt is, hogy a négyből három gólban részes komlói kapus Buús György miként mondta el azok történetét. A tudósítás és a „szemtanú” élményei alapján a következő kép állt össze a találkozóról. Vezetés fél időben Komlón 3000 néző előtt Hévízi játékvezető adott jelt a játék kezdetére. A két együttes a következő összeállításiján szerepelt. DVTK: Veréb — Kolláth, Salamon, Kendi, Hajdú — Tamás (Vass, 59. perc), Váradi (Hajas, 46. perc), Sikora — Görgei, Kiss, Fekete. Komlói Bányász: Buús — Tallósi, Kovács, Mak- ray, Tihanyi — Tresch, Soly- mosi (Orsós, 46. perc), Horváth — Bordács, Juhász, Ben- csik. A vendégek jobban alkalmazkodtak a csúszós talajhoz, s az első támadást is ők vezették. A 12. percben Fekete húzott el a jobbszélen, beadásszerű lövését a védők nehezen hárították. Negyedóra eltelte után a bányászok kerültek fölénybe, több formás támadást vezettek, csatáraik lövéseit nem kísérte szerencse. A nagy nyomás közepette a 30. percben a DVTK szerezte meg a vezetést. Fekete nagyszerűen ugrott ki középen, s az eléje mozduló Buús mellett a kapu jobb sarkába gurított (1:0). Nem sokkal később ismé- ' telhetett volna a DVTK: Kiss ugrott ki középen, de hosszan szöktette magát és Tihanyi szögletre hárított.’ A 38. percben Bordács emelt középre, a kifutó Veréb kiejtette a labdát, azonban sem Hor* Helyzetek, helyzetek, helyzetek... A sötétmezes kecskeméti védelem és Gór azonban mindent hárít. És ha már ők sem. akkor még mindig ott a balszerencse. Az MVSC—Kecskemét (0:2) mérkőzésen készült felvételeink is bizonyítják, hogy a két pont akár Miskolcon is maradhatott volna. (Szabó István felvétele) váth, sem Juhasz nem tudott betalálni, pedig mindketten az 5-ösön voltak. iordulí a kocka Szünet után fokozódott a hazaiak lendülete, az 51. percben mégis Boús nagyszerű védése mentette meg a komlóiakat az újabb góltól. A 67. percben Sikora szabadrúgását védte nagy bravúrral a komlói kapus. A bányászok hosszú hajrába kezdtek, több alkalommal is tűzijáték alakult a vendégek kapuja előtt, de sokáig eredménytelen maradt a komlóiak nagy-nagy erőfeszítése. A 72. percben Bordács szabadrúgást ívelt be az, ötös magasságában. Horváth és Juhász elől Kerüli kézzel ütöttél el a labcidt. A megítélt 11-est Buús lőtte a hálóba, (1:1). (Buús: „Én mindig akkor rúgok 11-est, amikor a gólra égetően szükség van. Általában megvárom, amíg a kolléga elmozdul valamerre, s akkor a másik sarokba rúgom a labdát. Most is így csináltam. Veréb balra mozdult, én a jobb sarokba rúgtam.”) A 81. percben szerezte meg a vezetést a hazai együttes. Juhász a megtorpanó vasgyári védők mellett az ötösről továbbította a 'abdat a kapu közepébe (1:2). A hosszabbításban A 87. percben Bordács a rosszul kifutó Verébbe lőtte a labdát, majd a 91. percben — a hosszabbításban — Kiss a jobbszélről nehéz szögből a jobb kapufa beiső lapját találta el, s a labda a hálóba perdült. (2:2). (Buús: „Ártatlannak látszó labda szállt a kapu felé, a diósgyőriek se nagyon igyekeztek utána. Tihanyi elcsúszott, luftot rúgott, s a szemfüles Kiss ésírevetle a lehetőséget. Nem tudtam a lövéssel mit kezdeni, hiszen a diósgyőri játékos óriási erővel lőtte meg a labdát, s az a kapufáról pattant be.’’) Fordulatokban gazdag mérkőzést vívott a két együttes, s a DVTK szinte reménytelen helyzetben szerezte meg az egyik pontot. Az MTI tudósítója szerint a diósgyőriek közül Veréb, Kolláth. Salamon. Kiss és Fekete, a komlóiak közül Buús, Tallósi, Makray, Horváth és Tresch nyújtott átlagon felülit. HORVATH KALMAN
