Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

Színjátszóink Sznlnnknn Egész napos Dózsa-ünnep- séget tartottak Szolnokon, a Ságvári Endre Megyei Műve­lődési Központban. Kiállítá­son és történelmi emlékülé­sen elevenítették fel 1514 ese­ményeit, a parasztháború tör­ténelmi előzményeit, hatását. Bemutatták Kosa Ferenc Íté­let című filmjét is. A Dozsa-napra meghívást kapott a Rónai Sándor Me­gyei Művelődési Központ Jó­zsef Attila Irodalmi Szinpgda is. A miskolci együttes a szol­noki középiskolásoknak mu­tatta be Székely Dózsa György című oratóriumát. A műsor­nak ez volt a 20. előadása. Lj rendszerrel Megkezdődik a szakmunkások .továbbképzése A kormány múlt évi hatá­rozatának megtelelöen még novemberben megkezdődik a munkások új rendszerű to­vábbképzése. Célja, hogy a munkások — s elsősorban a szakmunkások — meg tud­janak felelni a gyors ütemű műszaki változásokból, a tár­sadalmi fejlődésből adódó követelményeknek, s tovább­képzésük együttjárjon általá­nos és politikai műveltségük állandó emelésével is. Az űj rendszerű tovább­képzés bevezetéseben és ki- terjesztésében a kormányha­tározat — a feltételek bizto­sítását is figyelembe véve — fokozatosságot írt elő. Az idén — első lépésként — hat iparág 50 vállalata és — a szövetkezeti vállalatok részé­re — az OKISZ hat központ­ban kezdi meg szakmunká­sainak továbbképzését isme­retfelújító, korszerűsítő jel­leggel. A népgazdasági és agazati igényekre alapozva 14 szakmában mintegy 1600 szakmunkás kezdi meg szak­mai ismereteinek a legfe.i- lcttebb technikához igazodó bővítését, korszerűsítését. Ugyancsak az új rendszer­ben kerül sor a vezető mun­kások, munkavezetők, kisebb- nagyobb munkáscsoportok irányításához szükséges ve­zetői feladatokra felkészítő továbbképzésére. valamint egyes ágazatokban a külön­böző célú ismeretbovitő to­vábbképzésekre. A szakmai továbbképzés­sel egyidejűén, illetve ah­hoz kapcsoltan megkezdőd­nek az általános alapismere­ték kiegészítését, továbbfej­lesztését, a nyolc osztály el­végzését elősegítő, rövidített tanulmányi idejű általános iskolai tanfolyamok is. A továbbképzést szervező és megvalósító vállalatoknak nemcsak a sajátos vállalati ismeretanyagot kell megha­tározniuk. biztosítaniuk an­nak elsajátítását, hanem meg kell oldaniuk a vállalati és az egyéni érdek összehangolá­sát is. Különböző vállalatok gyakorlatában már kialakul­tak a továbbképzés, a to­vábbtanulás erkölcsi és anya­gi elismerésének formái. Ugyanígy megteremthetők — és meg is kell teremteni — azokat az új erkölcsi és anya­gi ösztönzési formákat is, amelyek már kezdetben len­dületet adhatnak a tovább­képzés széles körű kiterjesz­téséhez. 3+t Tegnap szakmai bemuta­tót tartottak az Északma­gyarországi Nyersanyaghasz. nositó Vállalat miskolci köz­ponti telepén. A meghívottak — köztük Juhász György, a megyei pártbizottság osztály- vezetője — nagy érdeklődés­sel tekintették meg azt a széles körű, hasznos tevé­kenységet. amelyet a MÉH szakemberei végeznek. A te­lephely bemutatása után szakmai ankétra került sor, amelynek vitaindító előadá­sát Molnár Sándor, a MÉH borsodi igazgatója tartotta. Többek között ismertette •eredményeiket. Az idén mintegy 60 ezer tonna hasz­nos, úgynevezett másodnyers­anyagot.— fém-, bőr-, papír- slb. hulladékot — juttattak vissza a népgazdaság vérke­ringésébe. Ez a hatalmas mennyiség csaknem teljesen importpótló nyersanyag volt, amelynek világpiaci ára két­millió dollár lett volna. Kü­lön figyelmet érdemel az, hogy egy dollár értékű im- portpótló nyeranyagot 38—40 forint ráfordítással hoztak forgalomba. Ezek egyike: az új városrészekben nem kap­nak felvásárló helyiséget, ho­lott ez mindenképpen kifize­tődő lenne. Említette: szóba került egy haszonfém-üzlet telepítése a belvárosban, egyelőre ez is helységhiány miatt várat magára. A megoldáshoz a vitában fel­szólaló Juhász György adott hasznos javaslatokat. (Ké­pünkön: a szakmai be­mutató és ankét résztvevői megtekintik a MÉH miskolci, ■1-es számú központi telephe­lyén folyó munkálatokat.) (Vadas Zsuzsa felvetele) Lobogózzuk fel az épületeket! Miskolc megyei város Ta­nácsának Végrehajtó Bizott­sága felkérj a város lakossá­gát, az üzemek, intézmények, vállalatok vezetőit, hogy no­vember 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulójának tiszteletére lobo­gózzák fel a lakóházakat, az üzemek, intézmények, válla­latok épületeit. A zászlódisz november 5- lől 9-ig köszöntse az ünne­pet. NEB­vizsgálat A megyei Népi Ellenőrző Bizottság novemberben töb­bek között a népművelési cé­lokra fordított összegek fel- használását vizsgálja. Az or­szágos vizsgálat célja, hogy képet nyerjenek arról, miként szolgálják a különböző kul­turális alapok az üzemi dol­gozók és a helyi lakosok mű­velődését. A vizsgálat kiter­jed a vállalatok, különféle szövetkezetek és intézmények kulturális jellegű munkájára. A népi ellenőrök többek kö­zött arra kiváncsiak, hogy milyen elvek alapjan osztják el a közművelődési célokra előirányzott összegeket, s ez a pénz valóban a legfonto­sabb helyre kerül-e. Megvizs­gálják. hogy a tanácsok mi­ként koordinálják, irányítják a különféle kulturális alapok ésszerű és célszerű felhaszná­lását. Aulószsebkönyv ajándékba A Magyar Autóklub Bor­sod megyei szervezetének 21 (X) tagja van. Egyre többen kérik felvételüket, ezert má­tól már a jövő évi tagdíjat is be lehet fizetni, s az új tagok igazolványa november­ié és decemberre is érvényes, A belépőket s a tagdijbefize- töket a klub autózsebkönyv- vei ajándékozza meg. „Mindig visszamegyek oda, ahol valamit építettünk A tégla vándorútja A hang szomorú: — Itt az udvaron egy fia­tal fa állt. Radöntötték a kamra falát... A kép. ellentmondva a jó­zan észnek, szívet szomorító. Földszintes házacskából köl. töznek éppen az utolsó lakók. Siratják a megszokottat. Ha kidőlt-bedőlt is az épület, az emlékek ott maradnak. Utött-kopott bádogmosdó, ócska bútor, a nedves falon vakult olajnyomatos „fest­mény”. Szegényszaga van a képnek. — Másfél szobás lakásba teszik őket... — Külön akartak lakást az öregnek ... Elosztanak a kiváncsiak. Két nap múlva járok ugyanott. Már cserep nélküi didereg a ház. — A maguké? Ki a gazda? Megáll odafent a léceket feszegető csákány. — Már a miénk. Bár ne volna az. Korhadt itt min­den . . . — Tudják-e, kié volt a ház? — Azt se tudjuk, hogy ki lakott benne, de hiszen nincs már szomszéd se erre . .. Balogh János, a Lenin Ko­hászati Művek dolgozója ti­zenötezer forintért „vette” a házat. A megmenthető bon­tott anyag is érték. — Ügy mondták, hogy ha lebontjuk, elplanirozzuk a he­lyét, akkor visszajár a pénz. Kell is. merj építek otthon. Egy már kibontott ajtóto­kon számolgatunk. Három - négyszáz forint egy fuvar. Es a munka, amit ha napokkal számolnánk, sokra rúgna. — A testvérem segít.. Beszélgetünk. És jóllehet azzal indultam el hazulról, hogy a bontásra ítélt házak 36-322 Holnap délben 11 és 12 óra között a fenti számon hívha­tó a miskolci telefondoktor­szolgálat. A vonal másik vé­gen jelentkező orvos rtűzle- les felvilágosítást ad a nővé­delemmel, a családtervezéssel és a szexuális élettel kapcso­latos kérdésekre. KKFLEKTOH Ma Budapesten megkezdő­dött a középiskolai igazgatók országos tanácskozása. Pé­csett a Tanárképző Főiskolán a Népek barátságának hete záróünnepségére kerül sor. ^ Szekszardon a zöldségterme­lés helyzetének tapasztalatai­ról tárgyal a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. + Szombathelyen a lakásépít­kezések helyzete szerepel a Vas megyei Tanács végrehaj­tó bizottságának ülésén. Miskolci ismerősök mi 11 nem A kórház fertőtlenítő illatú, fehér fo­lyosói a felnőttet is riasztják. Hát még a gyermeket, aki talán először nélkü­lözi — akár csak napokra is — a szü­lői otthon biztonságát. És éppen most kell nélkülöznie, amikor fáj a hasa. rázza a köhögés, átforrósítja a láz. — Azok az első percek a legnehezeb­bek, amikor átvesszük a szülőktől a gyereket. Sír a kicsi, es nagyon sok­szor sír a mama is. S közben le kell vetkőztetni, át kell öltöztetni a kis be­teget, időt szakítva arra is, hogy meg­kérdezzük: teát iszik-e szívesebben vagy tejet, mikor szokott elaludni, igényli-e a mesét — így válaszol Kubus Emília, a Csabai kapui gyermekkórház ápolónője arra a kérdésre, hogy mi a legnehezebb a gyermekapolónő szak­mában. Nem könnyű persze később sem. hi­szen ahány gyermek, annyi természet, a kórterem kis közösségéhez viszont al­kalmazkodni kell. Nincs idő, hogy kü- lön-külön minden kisgyerek szeszé­lyének eleget tegyenek az ápolónők. De annyit feltétlenül el kell érniük, hogy — a betegségtől eltekintve — a gye­rekek nyugodtak legyenek. A zokogó, hisztériásán anyja után kiabáló gye­reknek például nem lehet megmérni a vérnyomását. És mennyivel nehezebb injekciót adni annak az apróságnak, akit nem készítettek fel erre. — Mit ért felkészítés alatt? — Sokan azt hiszik, hogy a gyere­ket be kell csapni. Mi mindig meg­mondjuk a gyereknek, hogy az injek­ció egy kicsit fájni fog. De el kell tűr­nie, mert csak így gyógyulhat meg gyorsan. így térhet haza a szüleihez. A gyerekek hálásak, hogy nem vezetjük félre őket. és hisznek bennünk! — A bizalom valóban elsőrendű szempont itt, hiszen a szülő olyanokra bízza — néha hetekre, sőt hónapokra — legféltettebb kincsét, a gyermekét, aki­ket azelőtt nem is látott. — A szakmában töltött másfél év alatt én is nagyon sokat gondoltául erre — ismeri el femília, akit gyerme­kei fiatal kora ellenére Mili néninek neveznek. No nem azért, mintha na­gyon komolykodna; barna szeme most is csupa mosoly, s nem kell sokat kér­lelnem, hogy eldúdoljon néhányat azok közül a kedves népdalok közül, me­lyekkel néha apró betegeit szórakoz­tatja, altatja. De visszatérve a bizalomra: Emília szerint a szülők nagy része csak akkor nyugszik meg — a bánásmódot illető­en —, amikor az első látogatáson azt tapasztalja, hogy gyermeke nem zokog, búslakodik, hanem vígan játszik, be­szélget társaival. Ez van a látogatás kezdetén. És a végén? Nem Kubus Emília az egyet­len, aki szerint a gyermekkórházak személyzetének legnehezebb napjai a látogatási napok. A megváltozott körül­ményekbe, életrendbe úgy-ahogy bele­törődött gyerek is zokogva búcsúzik szüleitől, s nemegyszer betegségében ia visszaesés következik be. Senki sem tilthatja meg a szülőknek, hogy leg­alább egy rövid időre meglátogathas­sák gyereküket. De az biztos, hogy né­hány napos kórházi tartózkodás esetén jobb, ha csak úgy ablakon keresztül, észrevétlenül vetnek rá néhány pil­lantást. — Persze, könnyű ezt mondani. Én még nem vagyok anya, de tökéletesen át tudom érezni a gyereküket kórház­ban hagyok aggodalmát — mondja Emília. Beszélgetésünk során többször is visszatértünk egy kérdésre: — Vajon ki alkalmas erre a sok türelmet, em­berséget Igénylő szakmára? Válaszul megfogalmaztuk a jó idegrendszert, kedves, nyájas természetet, a tanultak hasznosítását és még sok mást is. De a lényeghez, azt hiszem, akkor jutot­tunk el, amikor Emília arról beszélt, hogy amikor a kis ágyak fölé hajlik, mindig úgy szeretne viselkedni, simo­gatni és vigaszt nyújtahi, ahogy anyja tette vele gyermekkorában. BÉKÉS DEZSŐ lakóiról írok riportot, egy új házról születik riport. — Négy gyermekem van. Egy kőműves, az segít az építéskor, egy gépkocsive­zető. egy lányom technikus. A legnagyobb mérnök ... — Milyen lesz az űj ház? — Az sajnos nem lesz ossz. komfortos. Keskeny a telek. Hosszú házat kell építeni... Balogh János felsorolja, hogy mi lesz a házban. Szo­bák. konyha, előszoba, kam­ra és igen. lesz benne fürdő, szoba is. de otthon Aszalón már csak az számít „össz­komfortos háznak" amit koc­ka alakra építenek, a mai szokás szerint. Eszembe jut a badogmos- dó. a fakult kép. Az egyik szükségtelen, a másik megunt, fénytelen lesz majd az új. modern lakásban, hiszen a város mai arckeresése, a fel­növő modern lakótelepek életformákat^ írnak át. És a téglák? A téglák is új részévé lesznek, abban az épülő ..nem-összkomfortos" össz­komfortos aszalói házban. Nem messzire a Vörös­marty utcai bontott háztól épül az új ut. Aki innen néz körül, az egy régi városkép halálát látja. Bontanak kö­rös-körül. Az új úton egy kék munkaruhás férfi nézegeti a csatorna szellőzőit. — Itt dolgozik? Rázza—a fejét. Ö csak a csatornái építette, és most a közelben dolgoznak. Megnéz­te: két hónap alatt mennyit változott a környék. — Tíz éve dolgozom Mis­kolcon — meséli később Gu­lyas János. Mindig visszame­gyek oda, ahol valamit épí­tettünk. Az ember megsze­reti a köveket. . . Nem is miskolci, de sorol­ja a város nagy építkezéseit, és szinte valamennyihez van köze. Tőle már a téglákat kérdezem: — Mit gondol: mennyi mindent láttak, éltek ezek a bontott - téglák? — Annyi épül, hogy nincs idő sajnálni a régit. A téglák­ból meg házak lesznek. Ke­nézlön lakom. Ott se épít ré­gi módon már senki házat. Ott. ahol az űj út a temeto sarkába ..harapott", idős bá­csi kerülgeti a kőrakásokat. Székely Sándor 74 éves. nyugdíjas pedagógus. — Csak nézegetni jöttem. Ötven évig éltem ebben a városban. Ha tehetem, most is csak elindulok, és nézem hogy mi az űj. Aki néhány évig nem jár erre, az akár el is tévedhetne Miskolcon. — És nem tetszik sajnálni egy kicsit a régit, a megszo­kottat ? — Még busszal is elmegyek újat látni. Tudja, 30 évig ta­nítottam a Kun Béla utcai általános iskolában. Én tu­dom, hogy élt ez a város, és látom, hogyan él. Annyira vá­gyom rá hogy lássam majd az új Miskolcot .. Az új la. kótelepeket. Eszembe jut a fiatal la, amelyre tűzfal borult. Mond­ják, az októbervég virágrü­gyeket csalt az ágra. Nem tudom sajnálni a fát. Ha hí- te van annak az ágnak, úgy érzem kövek alá temetve bont virágot, még akkor is. ha ezek a virágok csak az emberekben élnek. BARTHA GABOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom