Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-27 / 279. szám

Jól típpelí

az edző

Szílis'árdi Dóy$a—MVS’C 00

— Azt kell megállapítanom — mondta Szentmarjay Tibor, a miskolci zöld-fehér labdarúgók edzője a legutóbbi sajiótá- jékozvatón —, hogy idegenben szinte jobban megy a játék, mint idjhaza, A rohamozó ellenféllel szemben a jól szerve- zeít védőfal előtt több a tér. a középpályások és csatárok számára, s ha a kapuba ritkán találnak is be. de az egyik pontra a legtöbbször ..rámehetünk”. így volt ez Békéscsabán és szinte biztos vagyok benne, hogy hasonló lesz a helyzet S-Üisz'rtí'm is... fcs az edzői ..tipp”, a szekszárdi 1 pont „jogosságát” illetően ezúttal is bevált.

A cs:p3s, hideg szilben 2500 lelkes hazai szurkoló űzte. hajtotta rohamra a kedvenc lila-fehéreket, ám a Rapcsák — Molnár L., Herr, István, Locker, Kása, Buczkó, Marosi, Krompaszky, Molnár I, (Demkó), Karcagi összeállítású miskolci gárda ezúttal is megmutatta, hogy helyen van a szíve, s a futballhoz Miskolcon is értenek. Nem kis meglepetést keltett a hazai nézők számára már az sem, hogy a hatalmas széllel szemben a vasutas fiúk lendültek előbb támadásba. Már az első percben vezetéshez juthatott volna a zöldfehér gárda. A szekszárdi Simon ollózott, hátrahúzott labdája Karcagi elé perdült, ám a miskolci szélső két méterről leadott hatalmas lövését Lipovszky nagy bravúrral hárította. Alig telt el 5 perc. amikor Kosa a hazaiak 16-osáról lőtt szabadrúgása a Dózsa-játékosok sorfala között utat talált, ám a szekszárdi kapus ekkor is bizonyította nagyszerű képességeit. Az első meleg helyzet Rapcsák kapuja előtt csak a 13. percben adódott. Ekkor Freppán közeli fejesét nagyszerű érzékkel hárította szögletre a miskolci kapuvédő. S. ezt a szögletet ugyanebben a percben még három követte! A miskolci védők azonban kitűnően tömörültek.

Ezután a hatalma* széltől támogatott haza* csapat jelentős mezőnylölényt harcolt ki, helyzetek is bőven adódtak a vendégkapu előtt, de vagy a kitünően védő Rapcsák. vagy az ön- feláldozőan és a taktikai fegyelmet maradéktalanul betartó zöld-fehér védők minden esetben mentettek.

Fordulás után megváltozott a játék képe. A szelet most már a miskolciak használták ki ügyesen, és több, góllal kecsegtető támadást is vezettek. Az 51. percben például Krompaszky—Marosi— Krompaszky volt a labda útja, majd a taktikai feladattal megbízott „középcsatár” újra Marosi elé tálalt, aki a hálóba is talált, ám Vince doktor Locker lesállása miatt nem adott gólt. Különösen a miskolci jobbszárnv volt elemében, s egyre-másra vezette a támadásokat. Az 56 percben viszont Karcagi került kitűnő helyzetbe. Egy jobbról belőtt labda után hátvédje hibázott, és a „pety- tyes” a szélső elé került. A sáros, csúszós labda azonban leperdült a lövésre lendülő lábról, s Lipovszky ezúttal is hárítani tudott.

Ez a helyzetkihagyás felhozta a hazaiakat. Kiegyenlítetté vált a játék, s a 75. percig jóformán — mezőnyjátékon kívül — semMa

16 órakor!

A Borsod megyei Labdarúgó Szövetség elnökének, dr. Borossy Lászlónak kérésére közöljük, hogy a ma délutáni edzőtovábbképzés nem 15, hanem 16 órakor kezdődik. Ekkor tartják meg II- lovszky Rudolf és Pálfay János nagy érdeklődéssel várt előadását.

mi sem történt. Ekkor Németh egy elörevágott labdára rácsapott, s közeli lövése Rapcsákon is túljuíva, a gólvonalról, Molnár L. lábáról vágódott a mezőnybe

Két perc múlva Karcagit tévesen állította meg lesen a játékvezető, s a szélső mérgében elrúgta a labdát. Sárga

lap lett a ..jutalma”. A befejezés előtt 5 perccel Török közeli lövését védte bravúrosan Rapcsák, majd jjét perc múlva Németh óriási erejű bombája vágódott ki- a felső lécről.

A szervezetten, kitünően védekező miffkolci együttes- jól vészelte át az első félidő utolsó 25 percének nagy szekszárdi nyomását, s a második félidőben akár a másik bajnoki pontot is megszerezhette volna. Játékukról a hazai szakvezetők is elismerően nyilatkoztak, és megérdemeltnek tartották pontszerzésüket. Az együttesből Rapcsák kitűnően védett, a lerlak- tikát is nagyszerűen alkalmazó, a nagy nyomás alatt pedig önfcláldozóan védekező hátsó alakzatból elsősorban Molnár L., Eocker. Herr és Kosa, a tá- madósorból a lendületes Marosi játéka érdemel maradéktalanul dicséretet.

M. GY.

Baj volt az iránvzékkal

MEAFC—PAPP J. SE 1:1 (1:0)

Az egész héten tartó kedvezőtlen időjárás alaposan megviselte az Egyetemváros labdarúgópályáját. Sáros, latyakos, mély talaj fogadta a salakra lépő csapatokat.

Az első 10 perc tapoga- tódzó, erőfelmérő játéka után a honvédek ragadták magukhoz a kezdeményezési, és a nagy formában levő Szabó vezérletével egyre- másra vezették a rohamokat. Az egyetemisták védelme azonban egvélőre jól állt a ’áhán.

A 43. percben óriási Honvéd-helyzet maradt kihasználatlanul : Bazsonvi jobbról középre gurított, ám a teljesen t'szfén álló Schuller három lépésről a kapusba lőtt.

A MEAFC ebben a játékrészben gvors, rajtaütésszerű támadásokkal kísérletezett, s ezek közül az egyik, a 38. percben eredményt is hozott. Horák a K»-os sarkáról a teiáö kapuvár találta el, s a visszannttanó labdát Molnár a kapu közepébe lőtte. 1:0. Ezután még számos e^venlítési alkalma volt a Honvéd-együttesnek, de a helyzetek sorra kimaradtak.

Fordulás után a MEAFC

kezdett iobban. Szabó Sándor az 50. percben közelről gyengén a iobb kapufa mellé pörgetett. A vendégek mindent „egy lapra” tettek fel és kitámadtak. A 12. percben nagy védelmi hibából egyenlítettek is. Egy ártatlan beadást Pósa Szabó elé öklözött, aki azonnal Völgvesihez tálalt. A középpályás megszerezte az egyenlítő gólt, 1:1.

A MEAFC Pósa — Weisz, Horváth. Kordán. Magyar, Fenyvesi, Horák. Molntr, Fárczi, Varga, Szabó S. összeállítású együtteséből Horák. Bárczi és Szabó S. játszott átlagon felül. A Papp J. SF Viktorik — Szűcs, Eazsonyi. Gergely, Völgyesi, Fekete (Bence! Schuller, Szabó, Konyha, Parajdi, Ta*ár felállí- tású csapatából peii? Tatár, Völgyesi és Szabó játéka érdemel feltétlen dicséretet.

Találós kérdésnek sem lenne nehéz feladat kitalálni, ki az az edző, akFh rajzolónk pontgyűjtögetés közben ábrázolt, s aki szerintünk valami ilyesmit mondhatott: „csak otthon ne kellene játszani/” (Bővebbet a Szekszárd—MVSC mérkőzésről szóló tudósításban!). (Jármay György rajza)

^1c Váradi lehúzza a fejét (4-es), Veréb már későn nyúl, Salamon pedig már csak nézni tudja, hogy a bal szélen látható újpesti Horváth hogyan fejeli a léc alá az első gólt.

(Szabó István felvétele)

Újpesti Mzsa-DVTfí 4:0 (2:0)

Öngólokkal és kihagyott ll-essel

Nem voltak vérmes reményeink a találkozó kimenetelét illetően, s ezért magunk is meglepődtünk, amikor a DVTK, a vártnál biztosabban ragadta magához a kezdeményezést a mérkőzés elején. Már-már úgy tűnt, hogy a vártnál gyengébb formában játszó Dózsa elvérezhet Diósgyőrben, de a DVTK-t is utolérte a „magyar átok”. Az a ritka eset fordult elő ugyanis, hogy a Diósgyőr javára büntetőt ítéltek a bajnok ellen. Salamon azonban nem tudott ebből egyenlíteni, s ez megbosszulta magát. A csapat ezután láthatóan visszaesett, bár most is több tere volt a támadáshoz, mint az Újpesti Dózsának. A diósgyőri védelem azonban minden lehetségest „összehozott” ezen a mérkőzésen —, ez alól csupán a szinte végig kitünően játszó Tamás volt kivétel. Rajta kívül csak Vasst lehet maradéktalanul dicsérni, az alábbi lényeges eseményeket hozó mérkőzésen.

A Dózsa kezdte a játékot, de az első lövést Gál révén a diósgyőriek küldték a kapu mellé. A 7. percben már a vezetést is megszerezhette volna a DVTK, de Kiss hát- raad'ott labdáját Vass emberbe lőtte, majd Kendi beadása sem talált gólhelyzetben levő csatárt.

Az első 20 percben Kiss, Vass és Udvarev révén több ígéretes akciót is vezetett a Diósgyőr, ezekre a Dózsa csak Kellner és Bene távoli, rosszul irányzott lövéseivel tudott válaszolni.

A 22. percben tűnt fel először, hogy Gál mennyire nem érzi a játékot, hiszen nem vette észre, hogy a játékvezető előnyszabályt alkalmazott, s majdnem hagyta, hogy a felé robogó Bene elvegye a labdát. Csak az utolsó pillanatban kapott észbe, gurított Verébhez. (Még jó, hogy kézzel nem nyúlt hozzá.)

Fél óráig sem tartott

NIM-MVSC 3:0 (3P 3, A)

Elég régen „gyötörték” utoljára a zöld-fehér röplabdás lányok öt játszmán keresztül az ellenfeleket — és a nézők idegeit —, s lassan már a győzelem hírére sem emlékeznek; azért arra mégsem gondoltak a miskolci szurkolók, hogy a hazai pályán régóta nem látott MVSC és a sokszoros bajnokcsapat NIM „összecsapása” még fél óráig se tartson. Igaz, a fővárosi együttes — még a csere- játékosok Is! — csupa válogatott kerettagból állt, mégis valamivel nagyobb ellenállásra — a harmadik játszma elejétől eltekintve — számítottunk a Vasutas-lányok részéről. Az összecsapást is azért tettük idézőjel közé, mert nem két csapat küzdelmét hozta a találkozó, csupán a mérkőzésen jelenlevő igen kevés néző csapta össze a tenyerét időnként a NIM produkcióját, bombaerős ütéseit, vagy a miskolciak igen fogyatékos technikai képzettségét

látva. A 29 perc, amíg a mérkőzés tartott, ismételten bizonyította, hogy a magyar röplabdasportot csupán 4—5 csapat jelenti, s múlhatatlanul szükség van a bajnoki rendszer sürgős átszervezésére.

A két „becserélő*»” ütővel játszó fővárosiakkal szemben a zöld-fehér lányok képtelenek voltak kibontakozni, s igen gyenge sáncuk mellett a NIM néhány perc alatt 11 pontot ütött úgy, hogy a miskolciak a nyitás jogát is mindössze kétszer vették át. A három hazai pont is „húzásból” született, s a játszma mindössze 9 percig tartott — két „időkéréssel” együtt!

A második játékrész elején „szórakozott” a vendégcsapat, és 2:2-re alakult a pontarány. Ekkor az MVSC jól fogadta a nyitásokat és támadásokat is tudott indítani. Aztán a NIM komolyan vette a játékot, s a bombaerős, pörgetett támadószervákkal és kitűnően megütött labdákkal a hazaiak nem tudtak mit kezdeni. Csupán egy pontot szereztek még. s a 8 perces „küzdelem” után 2:0-át kellett a jegyzőkönyvbe bevenni.

A befejező játszmában Szalai- né és Bánhegyijéé kivételével cserejátékosait szerepeltette a NIM. Ebben a 12 percben — eddig tartott a szett — aztán már többször is „szóhoz” jutott az MVSC.

A válogatottak — különösen Szalainé, Bánhegyiné, Buzekné ezúttal is igazolták klasszisukat, s az „északi túra” két mérkőzésén — szombaton Nyíregyházán nyertek 3:1 (1, 2, 2) arányban — pontosan egy órára volt szükségük a négy bajnoki pont megszerzéséhez. Az MVSC-ből ezúttal Varhanyovsz- ki és időnként Orosz nyújtott elfogadható teljesítményt.

(monostori)

A következő 10 percben egy nagyszerű diósgyőri támadást láttunk, amikor Kis kitűnő labdával fejjel szöktette Udvarevet, a beadás azonban emberbe akadt. Az időnként kilenc emberrel védekező Dózsa taktikája egyre nyilvánvalóbbá vált: átengedni a teret a lel késen küzdő diósgyőrieknek, s kihasználva a gyors csatárok adta lehetőséget. rajtaütésszerű ellentámadásokat vezetni. Egy ilyen akcióból Salamon rossz átadása után Dunai III. labdáját Bene 20 materről kaná-sból lőtte a kapu fölé.

(Nem tudjuk, figyelmeztették-e erre a játékosokat, de ha igen. akkor el is felejtették, hogy az újpesti Horváth az NB 1. egyik legjobban fejelő játékosa. Ez a ..fele- dékenység” ugyanis vezetést hozott a vendégeknek.)

A 32. percben a jobb oldalról rúgott szögletet a Dózsa. és az őrizetlenül hagyott, a kapu elé futó Horváth nagy lendülettel és nagy erővel 3 méterről fejelt a léc alá, 1:0.

(Két perc múlva egyenlíthetett volna a DVTK.)

A 33. percben Udvarev beadását Szigeti Vass elé ütötte, aki egyből az üres kapura emelt, a gólba tartó labdát Horváth a felső sarokból kézzel ütötte ki. (Egyesek szerint már bent volt a labda!) Vízhányó határozottan ítélkezett, Salamon már kevésbé. A büntetés, illetve a büntető végrehajtása gyatrán sikerült, mert a balra mozduló Szigeti mellett a jobb kapufa mellé szállt Salamon lövése. Az utolsó 10 percre feljött a' Dózsa, s már a 42. percben növelhette volna előnyét, de a Kellner labdájával tiszta helyzetben kiugró Bene az eléje mozduló Veréb mellett a kapu jobb sarka mellé lőtt.

A 43. percben Váradi hibájából Kellner kiugrott, lövését Veréb nagy bravúrral még hárítani tudta, de Bene éles szögből beadott ismétléséveh szemben már . tehetetlen volt, 2:0.

(Váradi nem az első hibát követte el. s véleményünk szerint már a szünetben helyére kellett volna állítani a sokkal erőteljesebben játszó Kolláthot. A szünetben azonban Feketét váltotta fel Horváth.)

A 100. NB I-es meccsét vezető Vízhányó a második félidő 7. percében már ismét gólt ítélhetett. Ezt megelőzően azonban a Diósgyőrnek is fütyülhetett volna kettőt, de Kendi hatalmas partdobása elpattant az 5- ösön gyámoltalankodó Hor- váthtól.

Hét perc telt el a második félidőből, amikor Fazekas elvitte a labdát Salamon mellett, s mintegy 16 méterről kapura lőtt. A lövés megpattant Verében, a laoda erejét vesztve a bal sáron felé gurult. Veréb es Gal utána iramodott, s amikor a kapus már-már elérte, aknor Gál — igaz elcsúszva — de teljesen érthetetlenül sa*át kapujába bombázott, 3:0

Két perc múlva, ezúttal Udvarev beadásából ismét Horváth ügyetlenkedett el egy nagy helyzetet.

A 14. percben megszületett a végeredmény, amikor a Fazekas szöktetésévei Kiugró Bene elől Váradi szinte Veréb kezéből lőtt a saját kapujába. 4:0.

(A vendégek továbbra is ugyanazt a taktikájukat alkalmazták, s az így adódó lehetőségekből a diósgyőriek csak egy kapufát tudtak elérni.)

A 38. percben Horváth kitűnő átadását Hajas mintegy 12 méterről a felső lécre bombázta. Ezután mag Be- nének volt egy nagy helyzete, és Hajasnak még egy fo- lélövése.

A mérkőzés eseményeihez nem sok hozzáfűzni valónk lehet, hiszen ennyi balszerencse nem lehet ve.etlen. Az öngólok, a kihagyott 11- es. a kihagyott lehetőségek együtt túl sokat nyomnak a latban ahhoz, hogy csak pech- sorozatról lehessen beszélni.

A két csapat a következő összeállításban szerepelt

Újpesti Dózsa: Szigeti — Noskó, Harsányi, Horváth, Nagy — Dunai 111., Tóth — Fazekas, Bene. Kellner. Zám- bó.

DVTK: Vereü — Tamás, Salamon. Váradi (Kolláth. a 66. percben) — Gól, Kend' — Udvarev. Vass, Kiss. Hajas. Fekete (Horváth a szünetben). HORVATH KALMAN