Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-24 / 277. szám

REFLEKTOR Diákok helyeit diplomaták Dipolibun Büszkék ** a finn emberek Helyszíni tudósítás Finnországból Bővítik a Búza téren az autóbusz-végállomást (Ágotha Tibor felvétele) A Nimród biztos kezű vadásza Megszűnnek az aránytalanságok Mennyit keres az ózdi kohász? (Sirkka Liimatainen ma reggeli lelexjelenlese) Mindenki, aki újságol ol­vas, rádiót hallgat vagy té­vét néz itt, Finnországban, tudja, hogy az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Konferencia előkészítő ülése megkezdődött. Az ülés hely­színe Helsinki szomszédsá­gában. Espó városban, a Di- polinak nevezett gyönyörű negyedben van. Dipoli az egyetemisták székhelye: itt tanulnak, itt tartják ünnepségeiket, s ter­mészetesen itt is laknak. Sok itt a fiatalok számára létesített szorákozóhely is. Most kilakoltattak a zeneka­rokat. A területre csak jel­vénnyel és személyi igazol­vánnyal ellátott személyek mehetnek, csak ők léphetik át a tárgyalások idejére fel­állított magas drótkerítés ka­puját. Egymás után érkez­nek a hatalmas fekete ko­csik. melyekben külföldi küldöttek ülnek. A helsinki polgárok életé­be. mindennapjaiba nem sok változást hoztak a tárgyalá­sok. természetesen azon fe­löl. hogy élénk érdeklődés kíséri az újságok híreit. A helsinki utca képe ilyenkor, télen meglehetősen szürke, i'.gy-egy hópehely szállingo- z k. mely azonban el is ol­vad. amikor a földre er. Nos. ez az utcakép most eleve­nebb a megszokottnál, mert körülbelül 250 külföldi új­ságíró tartózkodik a főváros­ban. es ezt észre is lehet venni. Különböző nyelven beszélő vendégekkel lehel találkozni az áruhazakban, vendéglőkben. s minden olyan helyen, ahol az embe­Nemzetközi frizurafesztivált rendeznek vasárnap Buda­pesten, a Duna Interconti­nental Szállóban. A műsort Molnár Margit, a tévé ripor­tere vezeti. Az interrevüre eljönnek Hollandia. Nyugat- Nemetország. az NDK, N.yu- gat-Berlin és az Euroklub tagországainak legjobb női és férfifodrászai. A hazai figa­rók közül Budapest. Miskolc, Pécs legjobb versenyzőit hív­tak meg. Az országos fodrászverse- n.veken elért előkelő eredmé­nyeik alapjan meghívták a frizurafesztiválra Nagy Évát. Baranyi Erzsébetet és Lapis Imrét, a Borsod megyei Fod­rász Szövetkezet férfifodrász- csapatának tagjait. De jelen lesz a fesztiválon négyfős női csapatunk is. Ankétok Un i vázról Az Univáz szerkezet a Be­ton es Vasbetonipari Müvek aisozsolcai gyárában az egyik legjelentősebb, legkorszerűbb termék. E vasbeton elem sok­oldalúan felhasználható. Az újfajta technológiával gvártott Univáz szerkezetek­ről ankétokat tartottak ezen a héten az aisozsolcai gyár- Először az ország terve­ző vállalatainak szakembere­it. majd a kivitelezőket, az építőipari vállalatok képvise­lőit fötták vendégül. A jövő héten a borsodi tervező és kivitelező vállalatok vezetői vesznek részt tapasztalatcse­rén a gyárban. rek sokszor megfordulnak. De ez az öröm sem sokáig tart mar a helsinkieknek, mert már a hét végén visz- szaindulnak hazájukba a ri­porterek. hogy akkor térje­nek majd ismét vissza, ami­kor a vége felé közelednek a tárgyalások. Külön meg keld jegyez­nem. hogy a finn emberek nagyon büszkék arra. hogy éppen nálunk rendezték meg ezt a fontos tárgyalást! Tegnap este az állam díszvacsorát rendezett a kül­földi riporterek tiszteletére. De hogy, hogy nem. éppen akkor keletkezett zavar a város áramellátásában és bi­zony a résztvevők gyertya­fényben ünnepeltek. Nemcsak Helsinkiben van sürgés-forgás, hanem — ha lehel meg nagyobb — Espó- ban. Dipoli ban is. ahol min­denfelé kíváncsi újságírók, rádióriport erek nyüzsögnek. Történelmi pillanatnak va­gyunk tanúi. * Sirkka Liimalainen neve* nem ismeretlen a magyar rádióhall­gatók számára, hiszen a Helsinki Kádió magyarul kitünően beszélő sze-kesztöje rendszeresen jelent­kezik színes tudósításaival a Kossuth adón. Sok miskolcinak azonban személyes ismerőse, jó barátja, mert néhány évvel ez­előtt, amikor küldöttség utazott Miskolc testvérvárosába, Tampe­rébe, a néhány napos helsinki tartózkodás idején Sirkka Liima- taincn kalauzolt bennünket. Ma reggeli telex-beszélgetésünk al­kalmával is külön üdvöz'ölte a néli Hírlap olvasóit, kedves mis­kolci ismerőseit, barátait. (békés) A női fodrászok nappali frizura-, parókafésülés-, kok­télfrizura-. valamint fantá­zia- és gálafrizura- és egy új divatfrizura bemutatót tarta­nak. A férfiak is egy szaba­don választott modern divat- frizurát készítenek és tupet- tet (félparóka a kopaszodó férfiaknak). A kozmetikusok fantázia­bemutatóján a miskolciakat Grosmid Magdolna képviseli. Ma Budapesten a Parla­mentben az aktuális művelő­désügyi feladatokról és az 1973-as népgazdasági tervről tartottak értekezletet a me­gyei tanácsok elnökei részvé­telével. ★ Dunaújvárosban a Bartók Béla Művelődési Ház­ban á Dunai Vasmű néptánc­együttes megalakulásának 20. évfordulóját ünnepük. * Ikerváron és Répcelakon ma­gyar—NDK baráti találkozót rendeznek. * Kecskemétre, a konzervgyárba látogattak a KGST Élelmiszeripari Állan­dó Bizottságának részvevői. * Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ­ban megnyitják a fiatal kép­zőművészek országos pályá­zatára beérkezett művek ki­állítását. Szekszárdon meg­kezdődött a Babits Mihály dunántúli versmondó verseny két napig tartó döntője. + Szolnokon dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter átadja rendeltetésének a Tiszamenti Vegyiművek 200 ezer tonna kapacitású kénsavgyárát. — Ilyen nemigen volt Széchenyi Zsigmond óta: egy standon négy disznót lőtt a Nimród vadásztársaság egyik tagja — traktáltak a hírcsemegével a megyei va­dászati főfelügyelőségen. A szerencsés és biztos kezű va­dász, Fedor József főorvos szerénykedik: — Széchenyi öt lövésből öt disznót lőtt. Jómagam pedig az öt lövés­ből „csak" négyet terítettem le... A Borsodi Szén bányák Vállalatnál megalakult va­dásztársaság tagjai a szoká­sos vaddisznóhajtást: hirdet­ték meg a november közepi vasárnapra. Bérelt területü­kön. Szentlélek és Mályinka között, a sűrű cserjésben állt fel a 13 vadász, várva a haj­tás eredményét. — Ugyanott standoltam, ahol öt évvel ezelőtt voltam. Akkor három disznó volt a zsákmány. Most nagyon fáz­tam, jó másfél órája vártam már szinte mozdulatlanul, amikor tőlem tíz méterre megjelent három csodaszép, fiatal szarvasbika. Attól tar­tottam, hogy az egyikük be­lém botük, oly közel merész­kedett. Jó hangosan ránevet­tem: ijedtében szegény majdnem leült, míg megle­petésén erőt nem véve meg nem ugrott végre. S alig telt el két perc a ..bika-kaland' után, amikor vagy 30—40 méterre látom a sűrűben megvillanni a disznókat, öt disznó volt a falkában, li­basorban masíroztak. Kimoz­dultam, s lőttem. Az első ott maradt, aztán vállon váltot­tam a zavárt, s újra lőttem a .szétrebbenő falkara. Min­dig a legtávolabbit céloztam meg. ^ ami a legérdekesebb: miután kilőttem a tárat, jó fél óráig nem mertem el­mozdulni. Azt ugyan i-emel­tem. hogy legalább két disz­nó ott maradt, de vártam: hátha jön még „utánpótlás". Fedor József aztán maga is meglepődött, amikor há­rom tetemre bukkant. A ne­gyediknek csak a nyomát fedezte fel, s tudta: az is megsebesült. Háromnegyed órán követte a nyomot, mig végre rátalált, s megadta a kegyelemlövést a sérült sül­dőnek. És persze, a vadásztréfa nem maradhatott el a gazdag zsákmány örömére. Társai­nak Fedor József csak ap­ránként „vallotta” be. „mennyit ért" a gyors egy­másutánban leadott ! öt lö­vés. S a gratulációkba nem kevés sóvárgás is vegyült a másik tizenkét vadász részé­ről: hiszen ők összesen csak három disznót lőttek! R. E. A közelmúltban több fó­rumon is hangot kapott az Ózdi Kohászati Üzemek dol­gozóinak kérdése: miért ke­resnek kevesebbet," mint a hasonló üzemek betanított és szakmunkásai. Barnóczky István, az ÓKÜ szakszerve­zeti tanácsának tagja a mi­nap a rádió reggeli műso­rában tette fel ugyanezt a kérdést a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium illetéke­seinek, Burcsik István ol­vasztár pedig Csépanyi Sán­dortól, a nagyüzem vezér- igazgatójától várt választ a televízió nyilvánossága előtt. Tekintélyt parancsoló munka — Ha az ország három ko­hászati vállalatánál az átlag­béreket vizsgáljuk, az első helyen a Lenin Kohászati Művek áll, utána az ózdiak, majd a dunaújvárosiak kö­vetkeznek. Ebben természe­tesen minden dolgozó fize­tése benne van. és a napi 87 forintos átlagkeresettől felfe­lé és lefelé mindössze néhány forint a különbség a három gyárban — kezdte válaszát Paizs Miklós, a vállalati szakszervezeti bizottság bér- felelőse, majd így folytatta: — A különbség inkább csak bizonyos szakmákban jelentkezik szembetűnően, a kohászoknál, a forrasztárok- nál, a hengerészeknél. Vala­hányszor azt hozzák fel a ré­gi ózdi kohászok, hogy való­jában ők hozták létre a du­naújvárosi vasműt a diós­győriek segítségével, ők adtak rangot az újjászülető szak­mának. nem sajnálták a szak­mai támogatást, útbaigazítást, és most korszerűtlenebb kö­rülmények között kevesebbet keresnek. Büszkék az ózdi­ak arra is. hogy a magyar kohászat történetében első­ként termelnek az idén egy­millió tonna acélt. Emögött pedig tekintélyt, tiszteletet parancsoló munka van. Sokai Tárnak a nvolc százaléktól Bikky János, az ÖKÜ szak- szervezeti bizottságának szer­vezőtitkára elmondta, hogy az elmúlt években átlagosan halomszázalékos bérfejlesz­tést terveztek, és ehhez tar­totta is magal a gyár veze­tősége. Tavaly például a bér- fejlesztésre szánt összegek kétharmadát a nők fizetésé­nek javítására használták lel. es ez 2300 lányt, asszonyt érintett. Korábban pedig a már aránytalanul rosszul ke­reső TMK-sok. karbantartok, az úgynevezett kiszolgáló üzemek dolgozóinak bérét emelték az átlagosnál jobban, így alakultak ki aztán a je­lenlegi, de nem eppen ked­vező bérarányok. — Jövő márciustól az ipari dolgozók nyolcszázalékos bér- fejlesztést kapnak. Ezenkívül reméljük, hogy a miniszté­rium is különbséget tesz a vállalatok és a szakmák ko­zott is. ami azt jelentene, hogy a kohászok, a hengeré­szek nagyobb hányaddal ré­szesedhetnek a megadott nyolcszázalékos átlagból. Ez annal is indokoltabb, mert az ÖKÜ-ben a szociális kö­rülmények is rosszabbak, mint például Dunaújváros­ban. Nálunk az ilyen jelle­gű beruházásokra csupán hat-hét éve költ sokat á gyár, arról nem is szólva, hogy sok üzemrészben akar­va sem szoríthatunk már he­lyet a legszükségesebb, iga­zán korszerű szociális léte­sítményeknek. A fokozatos felújítások során viszont már természetszerűen helyet kap­nak a nélkülözhetetlen es előre betervezett egészség- ügyi és szociális épületek. Bővülő szociális ellátottság c Összefoglalva az elmondot­takat, elmondhatjuk, hogy a soron következő bérfejleszté­sek módot nyújtanak a gyár vezetőinek arra, hogy a leg­nagyobb fizikai igénybevételt igénylő és egyben a legne­hezebb szakmákban dolgozók fizetése a megfelelő mérték­ben növekedjen, és a most még meglevő aránytalansá- gok eltűnjenek vagy leg­alábbis a minimumra csök­kenjenek. Ezzel párhuzamo­san az újabb beruházások során, a felújítások alkalmá­val bővül a szociális ellátott­ság is a nagy múltú gyárban. NAGY JÓZSEF A kapitány Mar az első buszmegállóig nyilvánvalóvá válik, hogy a miskolci nagypapa ..verve van", elvesztette a csatát. A másik, a valamelyik alföldi városból való komaura időnként dia­dalittasan tekint fel rá ültéből. Egyidősek — ötven körüliek — lehetnek, s az alföldi nem azért büszke, mert neki jutott ülő­hely, hanem az ojc miatt, amiért udvariasan helyet adtak neki. Ác ok: másfél éves kis- unokajuk, akit ő tart a: ölében. A szituációból, mondatfoszlányokbvl ki­tűnik. hogy az eszkimosan felöltöztetett csöppség levegőváltozás végett egy hónapot töltött városunkban, itt fenn. északon. S most az öt anyukához, apukához visszavivö al­földi nagypapa, akit annak előtte többször látott, aki vele nemcsak egy hónapon át játszadozott, visszahódította a miskolcitol. Utóbbira rá sem tekint az aranyos lurkó, hanem úgy fonja karjai a másik nyakára, ahogy virágfüzér tekeredik i'alamely osz­lopra. A városunkbeli nagyapó szinte kétségbe­esett rohamokkal igyekszik ismét elnyerni a hűtlen kegyeit. Lehajol hozzá, megpuszilja pufók arcocskáját, gügyög neki. Mindhiába. — Kapi-tá-ány! — szólítja meg végül, meglengetve a szó végét, akar a zászlót. — Miért mondod neki? — kérdi a győz­tes rivális. — Már az első nap így neveztem el. Mivel neki engedelmeskedtünk az asszony­nyal, meg a fiammal együtt mind a hár­mán. Am a kapitány rá sem hederit a meg­szólításra. Az alföldi nagyapa boldogságban úszik­A vasúti pályaudvaron egy vonatfiilkébe szállók velük, s kicsit sajnálom a miskolcit, aki lenn all, a peronon, s szinte megbű­völve nézi a legénykét, irigykedve a koma­urát. Ez meg kajánul mosolyog. Aztán a többi utas is udvarolni kezd az embercsemetének. Simogatják, cuppognak neki. Ű azonban fütyül már mindenkire. Az öt dédelgetve a térdén tartó alföldi nagy­papára is. Figyeli a másik sinpáron haladó vonat kerekeit, s ahogy megszólal a mi vo­natunk indulási időpontjáról szóló hang­szóró. az érthetetlen szövegre szaporán rep- likázik. Ugyanolyan érthetetlenül, csak ba­josabb hangon, szivet derítőén. Egyetlen mosoly már az egész fülkecsa­lád. S felötlik bennem: nem talalla el a titu­lust a miskolci nagypapa. Nem kapitány az aranyos, hanem király. Ófelsege — a Gyer­mek. (tarján) Interrevü Divatfrizura és lupéit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom