Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-21 / 274. szám
Az 54 évfordulón Görögök emlékeznek A Görög Kommunista Part megalakulásának 54. évfordulója alkalmából a Magyarországon élő görög emigránsok miskolci szervezetének vezetősége műsoros ünnepi megemlékezést tart november 25-én. szombaton este 7 órakor a diósgyőri vasas Bartók Béla Művelődési Központban. Ünnepi beszédet Gadzianasz Tamás, a miskolci szervezet elnöke mond. A műsorban közreműködik a Vasas Központi Művészegyüttes vegyeskara (vezényel Vass Lajos Liszt- díjas karnagy), a Csepeli Munkásotthon vegyeskara vezényel Juhász Tibor). Fellép az esten a görög emigránsok központi művészegyüttese és a diósgyőri görög tánckar is. 4c Budapesten kívül már negyvenhat városban van távvá- laszto telefonberendezés.' Miskolc az első húsz helység között kapott Crossbar-rendszerű telefonközpontot, amelyen keresztül egyszerre száz távolsági beszélgetés bonyolítható le. (Képünkön: a távválasztó berendezés.) (Agotha Tibor felvétele) REFLEKTOR Ma Budapesten a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban ülést tart az őszi munkák irányítására alakult operatív bizottság. — Az OSZ-ban megkezdődik a * -óT élelmiszeripari állandó bizottságának 18. ülésszaka. — A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban a tehergépjármű-állomány rey konstrukciójáról tartanak sajtótájékoztatót. 4c Békéscsabán a Körösök völgyének belvízrendezési tervét vitatja meg a megyei hidrológiai társaság. 4c Győrben ma hirdetik ki a felnőtt amatőr versmondók országos versenyének eredményeit. 4s Lenin- városban „Ki tud többet a Szovjetunióról?” címmel vetélkedőt rendeznek. 4c Pécsett az úttörő krónikások találkoznak. 4< Salgótarján> ban a Nógrádi Szénbányák bérpolitikai intézkedési tervének végrehajtásáról tárgyal a bányák vállalati és szak- szervezeti bizottsága. 4c Szombathelyen a téli közlekedés kerül napirendre a Vas megyei ülésén. Szállítási Bizottság Embert lélegzik a varos Gorkij írja; „A gyár olyan volt. mint egy szörnyeteg. Hajnalban teleszivta magát emberekkel, hogy este majd kilehelje őket, mint kiégetett vörös salakot.. Embert „lélegzik' minden nagyváros is, hajnalonként leleszívja magát emberekkel, hogy este majd kilehelje őket. Fáradtabban és gazdagabban. Am a kép fordítottja is igaz. Az éjszaka és a hajnal küszöbén a pályaudvar már a megszokott munkanap. Csendes re««el... November 21. Kedd. Hajnali három óra. Esik. A Csabai kaputól a Tiszai pályaudvarig összesen négy emberrel találkozom. Még alszik a város. Az utolsó vonatok éjfél előtt erkeztek. Az elsők négy óra után indulnak. Holt idő? Ébren van a pályaudvar. El- viselhetően meleg helyet találni sem lehet. Ülőhely csak az állomás előtti padokon lenne, de hát esik. A váróteremben nehanyan alszanak. Tört virágszál a nyak, tízpercnyi menekvés az álom, mert ébreszt a hideg, a forgalom. Az ügyeletes rendőr dicséri az esőt: — Részegünk is alig volt. Csendes a reggel... Részeget találni azért. A csarnok egyik padján alszik. Kabátja kigombolva, inge felcsúszott. Néhányan szánakozva nézik, de senki sem szól. Négy óra. Nyit az Utasellátó talponállója. Az első vendégek már odakint sorrá rendeződnek. Javarészt előző este lemaradt utasok. Nappal riasztó példa lehetne ez az üzlet. Most szolid és barátságos. Dülöngélő, tegnap esti részeg alkuszik egy féldeciért. Nem kap. Csalódottan elmegy, és a csarnokban egy padra fekszik. Álomba búsulja magát. Jelen’ Négy óra harminc. A villamosok és autóbuszok már tömötten érkeznek. A pályaudvar egyszeriben kicsivé lesz. Fél öt és 7 óra között ötpercenként indul, három- négy percenként érkezik vonat. Számolok. A bejárati ajtón egy perc alatt 111-en jönnek át. Egymondatos véleményt mond a pénztáros: „Ma nincs is forgalq|m.” Egy felmérés szerint a bejárók mintegy háromszorosa érkezik es indul Miskolcról naponta. Közben újra sorrá rendeződünk. Késett a pesti, késik az újság; de az újság érkezése már a reggel. A váróteremben is ébresztőt rendez az élénkülő forgalom. Barna Ferencné sátoraljaújhelyi járási úttörőtitkár negyvennyolc gyereket keres. Névsort olvas, és az álmos gyerekek helyett a kísérő szülők mondják: „Jelen.” Negyvennnyolc úttörő utazik Zánkára. Seres Erzsi Karcsúról este hatkor indult. A fél család elkísérte. Mindenki izgul egy kicsit, csak ö nem. hiszen ez az egyhónapos tábor nagyszerű lesz. Tarr Zsuzsi édesanyja , búcsúzáskor elfordul, hogy a féltés könnye ne látsszon. A sajóvelezdi Kalas Laci viszont megígéri, hogy az első nótát ő énekli a vonaton. \ Utasok állják körül őket. ök teszik most jókedvűvé a reggelt. Piacra, iskolába Statisztikát lehetetlen készíteni arról, hogy ki hova és miért utazik. Hét óra előtt a piacos asszonyokkal telik meg néhány percig a csarnok, hét után a diákok aktatáskái köszöntik az iskolaváros Miskolcot. Tíz kérdés, tíz válasz: tíz ember közül nyolcán vásárolni érkeznek. Egy házaspár hivatalos ügyben jön. A tizedik (nagymama) unokát látni jött. A talponálló már tömött. Ahogy nő a forgalom, úgy mutatja rosszabbik arcát a város, úgy lesz az állomás egyre kisebb. És már világos van. Vasutas sóhajt: — Túl vagyunk az első rohamon ... Az elsőn, mert hát következik a második, aztán a harmadik. Aki jött, visszautazik, aki elment, visszaér. Mert lélegzik a város. B. G. Bit rá ísá<j vonat ín I a Szovjetunióban A közelmúltban több mint háromszáz miskolcival és borsodival barátság vonat járt a Szovjetunióban. Egyik utasa Tamaska Ferenc, a Miskolci Közlekedési Vállalat személyzeti osztályvezetője volt. 3á Tamaska Ferenc — Amikor haizajöttem. bizony meglehetősen fáradt voltam — mondja bulgarfdidi lakásán. — Több mint ötezer kilométert utaztunk! De megérte. Nekem, aki először jártam a Szovjetunióban, különösen sokat adott ez az út. A sok-sok élményt szinte lehetetlen rangsorolni. Néhány mégis erősen bevésődött az emlékezetembe. Jártunk Le- ningrdában, a hős városban, s a piszikarevszki Iemelőben. Nem lehet szavakban kifejezni azt az érzést, amely a kegyelet koszorújának elhelyezésekor elfogott bennünket. A 900 napos blokád idején 700 ezer szovjet katona és lakos vesztette életét, s ide temették őket. Nagy élmény volt Lenin száműzetésének színhelyén sétálná, vagy megtekinteni a Néván hongonvzó Aurórát. S láttuk azt a szállodát is, ahol Hitler győzelmi vacsoráját készült megülni. Hányán haltak meg azért, hogy ez ne következhessen be... Képeslapok, jelvények, emléktárgyak kerülnek elő. Mindegyik fel-felvillant egy- egy utcát, idegenforgalmi nevezetességet. szobrot, a szovjet emberekkel való találkozás perceit. — Sohasem gondoltam volna. hogy a kijeviek, moszkvaiak, leningrádiak ilyen kedvesek tudnak lenni. Meglepett egyszerűségük, sze-- rénységüik is. Pedig annyi mindenre büszkék lehetnek. Annál nagyobb lelkesedéssel beszéltek hallatlan ütemben fejlődő városaikról: a jövőről A Szovjetunió közelgő 50 éves jubileuma tiszteletére sok-sok új lakást, létesítményt adnak át; még szebbek. vonzóbbak lesznek a történelmi múltú, hősi városok. NY. I. Pontosan, szépen Csak az nem vét, aki semmit sem csinál — szokták mondani. s ezt a közhasznú, gyakran önmentő igazságot mindig pergő nyelvű nagyanyám bölcsességével egészíteni ki: ..Az ember hiba nélkül olyan, mint a rosta lika nélkül.” Azaz, hogy senki sem tökéletes. Lehet, hogy furcsának tűnik ez a bevezető a „Dolgozz hibátlanul” mozgalom néhány jellegzetességét vázoló — s bizonyára nem is hibátlan — íráshoz. De valahol itt van a dolgok lényege. A Lenin Kohászati Művek szocialista brigádvezetöinek múlt heti értekezletén sok más egyéb mellett szó esett a röviden csak DH-nak nevezett mozgalomról is. Mint ismeretes, a jövő évtől a diósgyőri nagyüzemben is megpróbálkoznak ennek az új munkarendszernek a bevezetésével. Betartva a lépcsőzetes kezdés elvét, először az acélműben és a hengermű I-ben tesznek próbát: már csaknem kész a két gyáregységre vonatkozó programterv. A szakemberek a szocialista munkaverseny színvonalának emelkedését és tartós lendületet adó új munkarendszert remélnek a mozgalomtól, bízva abban, hogy a — tervteljesítés ellenére is csökkenő tendenciát mutató — gazdasági hatékonyság is növekszik. A DH tehát komplex, az egész vállalatot átfogó tevékenység, s beletartozik minden — a selejtcsökkentéstől kezdve a munka ésszerűbb megszervezésén át a szunnyadó kapacitás kihasználásáig —, ami följebb srófolhatja az egyén, a brigád, szóval az egész üzem teljesítményét. „Dolgozz hibátlanul” — hirdeti a jelszó, de ez nem jelenti azt, hogy hiba nélkül. Nem állít illuzórikus, teljesíthetetlen követelményeket az új munkarend. Nem a szó szerint vett, abszolút hiba nélküli munkára agitál, hanem a normán belüli, a józan ésszel még felfogható és elfogadható, egv vétlen, de hibás mozdulatot, döntést is bekalkuláló tevékenységre. Hibátlanul, de nem hiba nélkül. A tévedés lehetőségét eleve kizárni nem lehet. Ez a mozgalom biztosan nem dob a felszínre később aztán majd agyonreklámozott hősöket. A hősök egy kicsit mindig mártírok is. Egyikre sincs most szükség. A tévedéseket, hibákat idejekorán felismerő, önmagukat naponta megújító „névteleneket” szólítja csatasorba az új munkarend. Azokat, akik mint sajátjukat óvják, gyarapítják a közöst’. Dolgozz hibátlanul. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy jól. Vagy, ahogy József Attila mondta: pontosan, szépen... B. I. Uj alapszabálya a TIT-nek lesz November 30-an ül össze a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos küldöttgyűlésé. A VI. közgyűlés — jellegét tekintve — munkaértekezlet lesz. Értékelik az elmúlt 4 év munkáját, megvitatják a társulatnak a tudományok népszerűsítésében betöltött szerepét, a következő időszak főbb feladatait. Az ülésnek négy napirendi pontja lesz: beszámoló a legutóbbi időszak munkájáról, valamint az Országos Ellenőrző Bizottság tevékenységéről, továbbá az új alapszabály megvitatása és az új tisztségviselők megválasztása. Az elmúlt négy évben évi átlagban több mint 225 000 előadást, tanfolyami órát, szakköri gyakorlatot, bemutató foglalkozást, országjáró kirándulást, kiállítási látogatást, vetítést rendezett a TIT. A legnagyobb érdeklődés a nyelvtanfolyamok, továbbá az országjárások, a szakköri gyakorlatok és bemutató foglalkozások • iránt nyilvánult meg. 4 Fáklya új száma A Fáklya most megjelent legújabb száma beszámol arról, hogy a közelmúltban Moszkvában kiadták Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága főtitkára beszédeinek és cikkeinek harmadik kötetét. Bimetal Családom tagjai közül már senki sem csodálkozik azon, hogy a technikai dolgokban antitalentum — helyesebben: ügyefogyott — vagyok. Képtelen vagyok a szeget jól beverni a falba, s ha rossz a vízcsap, legjobb, ha messzire elkerülöm, nem beszélve a hibás villanykapcsolóról vagy a kevésbé melegítő gáz fűtőtestről. Sajnos, nem ismerem az előbbiek alkatrészeit, s ezek nevét sem. Szerencsére a szomszédom — egy aranyos lelkű, s mindenfajta szereléshez kitűnően értő fiatal munkás, Jóska — mindig a segítségünkre siet, ha ez vagy az elromlott. Vasárnap reggel is ott guggolt egyik szobánk gázfűtőteste mellett, amely már aligáiig ontotta a meleget. Hogy szerelés közben ne unja el magát, beültem hozzá, mert feleségem es a kisfiam elment bevásárolni (állítólag ehhez sem értek), s beszélgetésbe elegyedtem vele. Ez volt a témánk: milyen csúnyán el gye- palla a ZTE aranylabú (persze, aki látta a tévé képernyőjén, tudja hogy inkább sáros lábú) tizenegye a Honvéd csapalát. — Mert fiatalok, lelkesek — mondta szerszámai mellől Jóska. — Igen, a lelkesedés lendületet ad mindenben, s ez a fiatalság jellemzője — válaszoltam, es felidéztem magamban mindazokat az eseteket, amelyekben az ifjúság, ha kevés tapasztalattal is, de lelkes nekibuzdulással megoldott egy-egy ügyet. — Hát bizony, ezeket a bimetálokat ki kellene már cserélni, mert elöregedtek — vetette közbe Jóska, szerelés közben. — Sok helyen ki kellene cserélni a kivén- hedt bimetálokat — helyeseltem, s felsoroltam. hogy például melyik futballcsapat bimetáljait is. Jóska egy pillanatig értetlenül nézett rám. Aztán elmosolyodott. S megmagyarázta, hogy a bimetál a gázkonvektor egyik — ha jól emlékszem: hőérzékélő — alkatrésze. Vigaszom csak annyi: hátha ez írásocs- kám alapján átmegy a köztudatba, s köznyelvi kifejezéssé is válik, hogy akit — hasznavehetetlen volta miatt — ki kell cserélni, bimetál. Még csak nyelvújítási dijat sem kérnék a „találmányomért”. (tarján) Nevezetes évfordulókról emlékezik meg a folyóirat: a második világháború sorsát eldöntő sztálingrádi csataban a szovjet csapatok győzelmes ellentámadásának kezdetéről s arról, hogy a Szovjetunióban ezen a napon ünnepük meg a rakétacsapatok és a tüzérség napját. Képes riport mutatja be a hajdani Sztálingrád, a mai Volgograd lüktető életét. Mihail Szuszlovnak, az SZKP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának 70. születésnapja alkalmából a lap közli a szovjet ideológus „A munkásosztály vezető ereje a kommunizmus építésében” című tanulmányát. A Fáklya legújabb száma „A maoizmus és Kína munkásosztálya” című cikkében a kínai vezetők politikája és a kínai munkásosztály érdekei közötti ellentétekre mutat rá. A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójával kapcsolatos cikksorozatban ezúttal Türkemisztánról és Uzbegisztánról olvashatunk. A Petőfi-év kapcsán a lap ismerteti Petőfi műveinek türkmén kiadásait. Szórakoztató olvasmányok, technikai és tudományos érdekességek egészítik ki a Fáklya új számát.
