Déli Hírlap, 1972. október (4. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-16 / 244. szám

jK Károly Zsuzsa nyerte a 100 m-es síkfutást a hét végi NB I. B-s atlétikai versenyen. Képünkön Károly a célba érés pillanatában. (Szabó István felvétele) Újra győztek atlétáink A múlt heti Béke Kupa viadal eredményei azt sej­tették, hogy a borsodi atlé­ták tartják jó formájukat, s az NB I B-s verseny elé is bizakodással nézhetünk. Nos atlétáink igazolták is a vá­rakozást, s akárcsak leg­utóbb, a mostani összecsa­pásból is győztesen kerül­tek ki. Kitűnően előkészített pá­lya és a megszokott precíz rendezés várta Diósgyőrben a csapatokat. A nők mező­nyéből Szabolcs és Békés­csaba, a férfiakéból pedig a szabolcsi válogatott hiány­zott. Így tehát a 6—6 csa­pat helyett a szebbik nem képviselőiből csak 4 együt­tes, a férfiakéból 5 csapat állt rajthoz. A hűvös idő az első napon bizony rá­nyomta bélyegét az atléták teljesítményére. Az eredmé­nyek elmaradtak a várako­zástól. Vasárnap aztán ezen a területen is javult a ver­seny, különösen az új me­gyei csúcsot futó 4x400 m-es férfiváltó, valamint Farkas magasugró és Gábor gerely- hajitó eredményét dicsérhet­jük. A borsodi férfi atléták ered­ményei: 100 m-es síkfutás: Lau- rencsiket kétszeri rossz rajt után kizárták a mezőnyből. 200 m: 1. Bánhidi 22 mp, 400 m: 1. Molnár 50,1 mp, 800 m: 2. Vansz l;57.8 p. 1500 m: 2. Vansz 4;13,8 p, ; OCü m: 1. Juhász 15:01,2 p, 10 000 m: 1. Mózes 32;06,8 p, U0 m gátfutás: 4. Piczll 17,1 mp, -00 m gátfutás: 3. Jánvári 60.1 mp, 3000 m akatíályfutás: l. Ju­hász 9:12,6 p, 4x100 m váltófutás: Borsod megye 72.6 mp, 4x400 m váltó: 2. Borsod megye 3;20.4 P, magasugrás: 1. Farkas 212 cm. távolugrás: 1. Pintér 690 cm, hármasugrás: 2. Tamás 14.10 m, rúdugrás: 4. Fóris 3$0 cm, súlvlökés: 2. Vinkó 15,38 m, disz­koszvetés 1. Farkas 46,80 m, ge­relyhaj itás: 1. Gábor 71,52 m, lcaiapácsvetés: 2. Schweickhardt 52,34 m. A pontversenyt Borsod megye nyerte 91 pontos teljesítménnyel, 2. Debrecen 75 p, 3. VM Egyet­értés 58 p, 4. Salgótarjáni Ko­hász 50 p, 5. Heves megye 43 ,p. A borsodi női atléták eredmé­nyei: 100 m síkfutás: 1. Károly 11,9 mp, 200 m: 1. Kiss 24,7 mp, 400 m: nem volt borsodi részt­vevő, 800 m: 2. Utri 2;2l,2 p, 1500 m: 1. Utri 4:46.9 p, 100 m gátfutás: 1. Kiss 14,5 mp, 4x100 m Váltófűtés: 1. Borsod megye, 48,2 mp, 4x400 m váltófutás: 1. Borsod megye, 4;05.5 p, magas­ugrás: 3. Farkas 155 cm, távol­ugrás: 1. Gyíilvészi 564 cm, súlylökés: 1. Veréb 13,36 m, disz- kos’zvetés: i. Nyitrai 48,42 m, ge­relyhajítás: 2. Pomázi 36,10 m. A pontverseny végeredménye: 1. Borsod megye 53 pont, 2. Csongrád megye 34 p, 3. Sal­gótarjáni Kohász 28 p, 4. Balas­sagyarmat 24 p. Wroclawi túra A miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem NB IU-ban szereplő labdarúgó-csapata október 22-én Lengyelországba, a 700 ezer la-v kosú Wroclaw városába utazik. A helyi műszaki egyetem fut- ball-csapatával játszanak barát­ságos mérkőzést. A MEAFC sportküldöttsége, amelyet Cziáky András tanszék­vezető testnevelő tanár vezet, október 26-án, csütörtökön érke­zik vissza Miskolcra. A wroclawi egyetem labdarú­gó-együttesének viszontlátogatá- sára november G—10 közötti idő­pontban kerül sor. „Kapuzárás Az LKJYX tömegsport-versenyei­ben a nagypályás labdarúgó-baj­nokságban megtörtént a „kapu­zárás”. A bajnokságot — a ha­gyományoknak megfelelően — ezúttal is a Hengermű csapata nyerte, s így már hatodszor ju­tottak a cím birtokába. Az együttes azonban nemcsak az üzemi bajnokságban, hanem a magasabb szintű tornákon is nagyszerűen szerepelt. A megyei vasas sportnapon Kazincbarcikán nyert aranyérmet, és hazahoz­ták a Hengerész Kupa országos vándordíját is. A csapatban „nagy nevű” régebbi labdarúgó ugyan nincs, de többen tagjai — pl. Kisbenedek. Simon. Sándor, Damyi — az NB I. B-s kézilab­da-csapatnak. Egyes rosszmájú szurkolók szerint a felsoroltak­nak nem a labdarúgás volt a „kiegészítő” sportjuk. Hoff er József jelenti Bécsből Magyarország — Ausztria (2:0) 74 ezer néző volt jelen a 115. magyar—osztrák találkozón. Amikor a magyar labdarúgókat szállító társasgépkocsi be­kanyarodott a Práter stadionba, azonnal megrohanták az osztrák szurkolók és a nagy tumultusban egy nézőt a kere­kek alá löktek. A szerencsétlen embert a mentők vitték el. s már ez az eset sem volt valami jó előjel a nagy érdek­lődéssel várt összecsapásra. Meglehetősen feszült, izgatott volt a légkör a találkozó előtt. Az osztrákok előzetes győ­zelmi mámorban „szenvedtek”, játékosaik, vezetőik egyre- másra fogadkoztak. A titkolózó osztrák kapitány minden le­hetőséget megjátszott, az összeállítást is az utolsó pillanatig titkolta. A magyarokat nem zavarta meg az osztrák „hideg­háború”, nyugodtan készülődtek és az volt az általános vélemény, hogy Bécsben a döntetlen is jó eredmény. (A Tv által is közvetített mér­kőzés részleteit most nem idéz­zük, hanem az összefoglalóval folytatjuk Hoffer József tudósí­tásának közlését.) A 90 perc után kissé mégis keserű a szájíz, megvan ugyan a döntetlen, de ez biz­tosnak látszó magyar győze­lemből született. Tanulságos és a magyar labdarúgó válo­gatottal már jó néhányszor megtörtént eset zajlott le a becsd pályán. Az első félidei jó játék, hiztos vezetés után következett a könnyelműskö- dés, az eredmény tartására irányuló törekvés, fokozato­san fogyott az erő és mindezt betetőzte a játékvezető — fordulópontot jelentő — ért­hetetlen 11-ese. Az első félidő a teljes ma­gyar fölény jegyében zajlott le. A kialakult párokban (Du­nai II.—Horváth, Szőke— Eigenstiller, Szűcs—Hasil stb.) általában a magyarok bizonyultak jobbnak, úgy­szintén a helyzetek kihaszná­lásában és a védekezésben is. Szünet után azonban teljesen megváltozott a játék képe. Az osztrákok hihetetlen becs­vággyal harcoltak, a magyar csapat kihagyásai további lendületbe hozták őket. Ko­csis elfáradt/ Szőke semmit sem mutatott, Dunai Il-őt nem lehetett megtalálni a labdával. A jobb erőben levő osztrákok uralták a küzdel­met, a félórával azelőtt még fölényben levő magyarok kapkodni, idegeskedni kezd­tek, s időt húztak azért, hogy győzelemmel távozhassanak. Végeredményben az 1974. évi világbajnokság döntőjébe jutáshoz sokat jelent a bécsi Totóersilinények I. Ausztria—MagS'arország 2:2 x ?. SZMTE—Haladás 2:1 1 3. 'Miskolc—Bp. Spart. 1:0 1 4. Pénzügyőr—D.-újváros 1:1 x 5. Szekszárd—Kecskemét 1:0 1 C. Volán—Békéscsaba 2:1 1 7. Fűzfő—Győri D. 4:2 1 S. Gyöngyös—Vasas Izzó 0:2 2 9. S.-úJhely—BVSC 1:0 1 10. Bologna—Róma 1:3 2 II. Lazio—Juventus 1:1 x 12. Snmpdoria—Intern. 0:1 2 13. Verona—Florentina 1:2 2 Pót mérkőzések: 14. Törekvés—Kisterenye 1:2 2 15. Özd—KKFSE 0:2 2 IS. Nasybétony—K.-barcika 1:0 1 G:Q sem tett vetne sott MVSC-Bp. Spartacus 1:0 (1:0) Két héttel ezelőtt az első 10 perc három helyzetét ér­tékesítette az MVSC, s biz­tos győzelmet aratott az Elő­re ellen, pedig csak közepes játékot nyújtott. Tegnap ki­tűnően játszott a „tartalé­kos” csapat, de csupán egyetlen helyzetet tudott ki­használni a 20 helyzetből, amit jegyzetünkben is meg­örökítettünk. Ezek: a követ­kezők voltak: 3. perc: jobboldali szögletet fe­jeit mellé Demkó 6 m-ről.' 3 perccel később Molnár 10 m-es lövését ütötte ki Taltács a léc alól. 10. p.: Króm pás zki mesterien ívelt Buczkó elé, aki kiugrott, de lövése a szerencsésen vetődő kapusba akadt. Üjabb három perc múlva Locker ugrott ki, de beadása a tiszta helyzetben levő Molnár mögé szállt — szinte a kapu torkába. A 20. percben végre sikerült egy helyzetet kihasználni. Elő­ször Krompaszki szöktette Mol­nárt. aki nem tudott lőni, ezért jobbra passzolta a labdát Bucz- kónak. A szélső elfutott, be­adott, s Demkó laposan a bal alvó sarokba lőtt. 1:6. 22. p.: Sárközi kiugrott. Nagy azonban utolérte és szögletre hárított úgy, hogy a labdával együtt a balszélső lábát is el­rúgta. (Ezt az esetet látták so- k*n ll-esnek. pedig nem volt az. mert a rúgás a labdára irá­nyult, és az! i* találta először.) 29. p.: Márkusz rosszul fejelt, s a libái Molnár elé perdült. A csr.-tár elr:.r.i*1t, nagy helyzet ala­kult ki. de Buczkó nem érte el a b??dást. 1 perc múlva iVgl- ná.r ha’sztllal fejeit a bal *a- pu *a mellé. 3L p.: Demkó már a 16-oson belől iárt, amikor középre ívelt, s Molnár estében kapásból föle rúgta a labdát. (Buczkó Joggal mérgelődött az esetinél, hiszen jobb helyzetben volt, mint Mol­nár. s a labda egyébként hozzá pattant volna.) 44. p.: Sárközi jobboldali hatal­mas partdobását Molnár 8 mé­terről fejelte fölé, majd 26 má­sodperccel később Buczkó be­adását mellé. 62. p.: Buczkó tiszta helyzetbe került, de kivárt a lövéssel és szögletre hárítottak előle. A be­ívelést ismét Buczkó kapta, és ismét gólhelyzetben, de a védők az utolsó pillanatban közbeavat­koztak. 2 perccel később me­gint Molnár fejelheted rá egy előreadást, de a Krompaszkitól kapott labdát megint mellé he­lyezte. Három perc múlva mé­giscsak Molnár kerül ragyogó helyzetbe, de Buczkó beadása nem volt eléggé pontos. Egy perccel később Demkó beadás helyett az oldalhálóba lőtt, majd a következő pillanatokban Sár- kört középre ívelése szállt el a megint szabadon levő Molnár fölött. 77. p.: Molnár jobbra — „lég­üres térbe” a — felfutó „Vár- konyi elé játszott. Takács kifu­tott, egyszerre érték el a lab­dát, de a kapus határozottabb- mak bizonyult. A következő perc­ben Sárközi nagy alakításának tapsolhatott a közönség, aki két csellel majdnem az 5-ös.ig ju­tott, a lövésbe azonban már nem bírt elég erőt. adni, és a kapus szögletre hárított. A szögletet Demkó haiszállP'l fejelte mellé. 89. p.: Még az utolsó percek­ben is adódott két nagy lehető­ség, de előbb Demkó, majd a 91. perc végén Molnár 10 méter­ről sem tudott gólt szerezni. Az MVSC akciói között természetesen n Bn. Soarta- cus is veszélyeztetett, de kö­zel sem tudott annvi hely­zetet teremteni, mint a mis­kolciak. A mérkőzés ef?yéb eseményeihez tartozik, hogy Kqsa sárga lapot kapott; hogy a húzódást szenvedett Istvánt Várkonyi váltotta fel; hogy az Idei által le­ütött Sárközi helyére Vo- dicskát kellett beállítani. Belekerült a jegyzetfüzet­be egy-két alkalommal Nagy játékvezető neve is: egyszer azért, mert nem vette ész­re, hogy Sárközi elfutásá­nak megakadályozásánál Nagy István a kezét is hasz­nálta, valamint azért, mert néhány helyzetben fordított ítéletet hozott. Működésének egyik érdekes epizódja a következő volt: a 67. perc­ben történt, hogy Horváth felvágta az előretörő Mol­nárt. Nagy játékvezető ek­kor határozott mozdulattal nyúlt a sárga lapot őrző far­zsebéhez és — begombolta’. Már a bevezetőben is hangsúlyoztuk, hogy az MVSC most lényegesen job­ban játszott, mint legutóbbi hazai mérkőzésén, s tulajdon­képpen maradéktalan dicsé­ret is illetné. Csak abból a húsz helyzetből bement vol­na még egy-kettő ... A találkozón a két együttes a következő összeállításban szere­pelt: MVSC: Kun — Molnár II., Herr. István (Várkonyi), Krom­paszki, Kosa. Buczkó. Molnár I., Looker, Demkó. Sárközi (Bodics- ka). Bp. Spartacus: Lakács —- Idei, Márkusz (Zeltes), Horváth, Nagy, Dorogi. Vég, Zöldi, Gábor, Sik­lósi, Karakas (Szűcs). . HORVATH KALMAN egy pont, de a kettő — ame­lyik kézben volt —, lényege­sen jobban tisztázta volna a helyzetet. így a döntés ta­vasszal sorra kerülő buda­pesti mérkőzésekre marad. A magyar válogatottban Géczinek több jó védése volt, a gólokról nem tehet. A vé­delemben Kovács nyújtotta a legjobb teljesítményt. A kö­zéppályások közül Juhász a második félidőre elszürkült, Szűcsnek pedig a védőfeladat miatt nem maradt ereje a tá­madások segítéséhez. Kocsis nagyszerűen kezdett, gólja parádés teljesítmény volt, szünet után már lényegesen kevesebbet nyújtott. Szőké­nek nem ment. Dunai Il-őt csak gólja dicséri, Zárobó pedig csak a labdatartásban jeleskedett. A mérkőzés után a legtöbb vita a 11-es körül zajlott. A legilletékesebb, Glöckler azonban nem mondott véle­ményt, állítólag a FIFA fran­cia alelnöke utasította a já­tékvezetőket, hogy VB-selej- tező mérkőzések után ne nyi­latkozzanak. A magyarázatot a játékvezetői öltöző előtt több mint negyedórát vára­kozott újságírók nagy felzú­dulással fogadták. A magyar játékosok és ve­zetők egyöntetű véleménye szerint a büntető — amely lényegében az osztrákok fel­támadását eredményezte — jogtalan volt. Géczi kijelen­tette: „felugrottam és kiütöt­tem a labdát, már a mi tá­madásunkra figyeltem, ami­kor meglepődve láttam, hogy a játékvezető a 11-es pontra mutat. Állítólag Juhász Pé­ter szabálytalankodása miatt ítélt 11-est — szerintem ért­hetetlenül és jogtalanul”.. Nyilatkozatok: Illovszky Rudolf: „A mér­kőzés előtt kiegyeztem volna a döntetlennel, most viszont bosszantó, hogy csak egy ponttal távozunk Bécsből. Kezünkben volt a mérkőzés, kár volt kiengedni. Bízom abban, hogy a budapesti ta­lálkozót megnyerjük.” Páncsics Miklós: „Jobb volt az osztrákok erőnléte, szünet után óriási lendülettel har­coltak, a döntetlen Bécsben nem lebecsülendő eredmény”. Az osztrák szövetségi ka­pitány lényegében hasonlóan nyilatkozott, arra a kérdésre, hogy mit szól a 11-eshez, rö­viden, csak ennyit mondott: „A játékvezető megadta!” Tegnap a mi csoportunkba tar­tozó másik két csapat is ját­szóit egymással. Az otthon játszi svédek a várakozásnak megfe­lelően. fölényes 7:0 (5:0) arányú győzelmet arattak Málta ellen. A vasárnapi mérkőzések után a VB-stlejtezök I. csoportjának állása: 1. Magyarország 4 2 2 — 7:2 6 2. Ausztria 3 2 1 — 3:2 5 3. Svédország 3 1 1 17:2 3 4. Málta 4------4 0:16 — Hátralevő mérkőzések: 1972. no­vember 25: Málta—Ausztria. 1973. április 29; Magyarország—Auszt­ria. május 23: Svédország— Ausztria, június 13: Magyaror­szág—Svédország, november 11: Málta—Svédország. Molnár és Beleznay bronzérmes Nagyszerű sikert aratott a két miskolci asztaliteniszezü a teg­nap befejeződött Tízek Bajnok­ságán. Különösen a 18 eszten­dős Molnár Anna 3. helye érté­kes, hiszen ezzel az eredménnyel végképp bebizonyította: a leg­jobb magyar asztaliteniszező noK közé tartozik, s joggal tagja a szűkebb válogatott keretnek. Molnár és Beleznay jól haj­ráztak, hiszen mindketten 6—6 győzelemmel fejezték be a ver­senyt. A Tizek Bajnokságának vég­eredménye: Férfiak: i. Jónyer István (Bp. Spartacus) 8, 2. Klampár Tibor (Bp. Postás) 8, 3. Beleznay Má­tyás (MÉMTE) 6, 4. Gergely 6, 5. Börzsei 4, 6. Rózsás 4 (mind­három BVSC), 7. Asztalos (Ganz- MAVAG) 3, 8. Papp 3, 3. Pig- nitzki 2, 10. Marosffy 1 győze­lemmel mindhárom Bp. Sparta­cus). Nők. 1. Magos Judit 7, 2. Kis­házi Beatrix 7, (mindkettő Sta­tisztika), 3. Molnár Anna (MÉM- TE), 4. Lotaller (Statisztika) 5, 5. Hernádi (31. Építők) 4. 6. Csi’t- (Savária) 4, 7. Poór (FTC) 4, 8. Papp (Statisztika) 3, 9. Szen- di (FTC) 3, 10. Kuhár (Statisz­tika) 2 győzelemmel. B. VOLÁN—BP. VEGYTEItV 9:7 NB II.. női. Idegenben szerzett újabb ér­tékes két pontot a miskolci csa­pat. A mérkőzés első részében szerzett előnyét Weiszné és Ku- rimainé jó játékával végig tar­tani tudta a Volán. A győztes csapat pontszerzői Weiszné 4. Kurimainé 3, Gábor és Nyitrai 1 —1 voltak. CEGLÉDI VSE—DVTK 20:5 NB II., férfi. A bajnokság első és második helyezettjének találkozóján meg­ismételve tavaszi jó játékát, is­mét fölényesen győzött a Ceg­léd. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bajnoki címet vasárnapi győzelmével már megszerezte. A DVTK pontjait Ignácz 3, Rozs­nyói és Fischer 1—1 szerezték. Nem a szőnyegen vesztetlek ÚJPESTI DÓZSA—DVTK 5,5:4,5 Hivatalosan csak a második forduló zajlott le Székesfehér­várott és Diósgyőrben a szabad­fogású birkózó csapatbajnokság küzdelmeiből, de a részt vevő együttesek tagjai már harmad­szor léptek ezúttal szőnyegre, mivel mindkét esetben volt olyan csapat, mely két ellenféllel szemben is birkózott. A sorsolás szeszélye folytán most a dunán­túli városban a jobbak, nálunk a bajnokság alsóbb régiójában tanyázók találkoztak, s a kettős vereséget eredményezett sikerte­len rajt után ez az összecsapás különösen a DVTK számára volt fontos. A diósgyőri birkózók bizonyos előnnyel indultak, ami abból adedott. hogy az ugyancsak újonc és pontnéiküli Újpesti Dó­zsa először a DVSC ellen mér­kőzött, majd rövid szünet után meg egyszer szőnyegre lépett a DVTK-val szemben is. Az erő­viszonyokat mérlegelve, a talál­kozó vasgyári sikert ígért. de... Tulajdonképpen a'győzelem le­hetősége — bár erre kezdetben senki sem gondolt a diósgyőriek közül — már a találkozó előtt „elrúent”. Ugyanis a DVTK az 52 kg-os súlycsoportban nem tu­dott birkózót küldeni a szönyeg­re. így a Dczsa l:0-ás előnnyel indult. Aztán jött a „de” ... A biztos pontszerzőnek „elköny­velt” Piricz egy akció bevezeté­seként egyensúlyát vesztve ha­nyatt esett Agoniccsal szemben, s az újpesti fiú felismerve a le­hetőséget. kétvóllra fektette di­ósgyőri ellenfelét. Veres sem „hozta” a tőle várt eredményt, mert erejéből csak döntetlenre tellett. Seressel szemben. E há­rom kellemetlen „öntus” után a Farkas, Rusznyák. Berdó és Porteleki által aratott győzelmek csupán arra voltak elegendőek, hogy a DVTK szorossá tegye a végeredményt, de a pontszerzés ezúttal is elmaradt. A vereség keserű hangulatát még Rusznyák imponáló fölénnyel, páros comb­emeléssel aratott győzelme és Berdó keresztfogásos hátraesés- sel , elért kétvállas eredménye sem tudta feledtetni, mert a hát­ralevő találkozók még ‘kevesebb lehetőséget ígérnek «z NB I-ben valc maradást i^etően. mint a legutóbbi. Az „elő mérkőzésen’' a DVSC 6:3 arányban nyert az Újpesti Dózsával szemben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom