Déli Hírlap, 1972. október (4. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-09 / 238. szám

■ Elhanyagolt taxiállomás Miért nem tataroztak? A felsőzsolcai úgynevezett görög iskola II. a osztályába jár a gyermekem. Bár a tan­év már megkezdődött, a tan­teremben elég sok a kifogá­solnivaló. Padozata rossz ál­lapotban van, félő, hogy a gyerekek könnyen megbotla­nak és elesnek. A nyári idő­szakban általában elvégzik a javításokat, nem tudom, hogy erre itt miért nem került sor. Negyvenegy gyerek jár ide, s ez a sok kis nebuló az amúgy is rossz állapotban levő tantermet egy év alatt használhatatlanná teheti. M. Ferenc Felsőzsolca Mikor bontják le? A Tizeshonvéd utcából nyíló Anna, Aranka, Ágnes utcák lakói nevében L. Gy.- né írt levelet szerkesztősé­günknek. Azt kérdezi, hogy a városnak ezt a részét — mely nem válik éppen díszé­re Miskolcnak — mikor bontják le? Lapunkban már írtunk en­nek a területnek.a sorsáról. Szanálása összefügg az ösz- szekötő városrész és az északi tehermentesítő út épí­tésével. A tehermentesítő út — melynek tervei egyelőre csak tanulmányterv szinten készültek el — nagyobbrészt északi határát képezi az ösz- szekötő városrésznek. S mi­vel a végleges nyomvonal- vezetést még nem tisztázták, az összekötő városrész be­építési tervének ezt a részét még nem is hagyták jóvá. Az érdekelteket hónapokkal a kisajátítási eljárás kezdete előtt értesíti a Beruházási Vállalat. Szívesen vásárolnék „Tájfun”-t Férjemnek a tavasszal vet­tünk egy „Tájfun” kabátot, csaknem 800 forintért. Na­gyon praktikus, jó viseletnek bizonyult, különösen a mos­tani szélsőséges időjárásban. Célszerűbb a ballon- és a szimpla orkánkabátnál, mert bár a külseje orkán, de bé­lelt, így hűvös időben kelle­mes viselet. Az árát is elfo­gadhatónak tartom. Reméltem, hogy az őszre a gyártó cég — a Béke Ruhá­zati Ballon és Esőkabát Ktsz, Budapest — női és gyermek­kabátokat is készít. Sajnos, ez a kívánságom . nem telje­sült. Gondolom, nem én va­gyok az egyedüli, aki szíve­sen megvásárolná. Ezt bizo­nyítja, hogy a férfikabátok is igen kelendőek. T. Józsefné Miskolc Válasz a vargahegyi telefonok ügyében Szeptember 4-én „Varga­hegy” címmel cikket közöl­tünk, melyre Koczka Antal, a Postaigazgatóság vezetője válaszolt. „A vizsgálat során megál­lapítottam, hogy a panasz tárgyát képező, Nagy Dezsö- né kezelésében levő nyilvá­nos távbeszélő-állomás áram­köre több esetben üzemkép­telen volt. A távbeszélő-állo­más áramkörének teljes fel­újítása megtörtént, azóta a távbeszélőállomás kifogásta­lanul működik. A helyszíni vizsgálat al­kalmával több vargahegyi lakos meghallgatása során az a vélemény alakult ki — s ezt maga Nagy Dezsőné is kérte —, hogy a távbeszélő­állomást fiatalabb ember ke­zelésébe helyezzük át. Az üzemeltetést a szomszédos lakásban lakó fia, Nagy János vállalta, aki tíz éve városi tanácstag, önkéntes rendőrparancsnok és klub­vezető. Lakásában mindig tartózkodik valaki, így nyil­vános állomás üzemeltetésé­re alkalmas. Megvizsgáltam a nyilvános távbeszélő-állomás utcai fül­kében való elhelyezésének lehetőségét is. Ez műszaki­lag csak úgy oldható meg, ha a szóban forgó távbeszé­lő-állomást és annak iker­társát, a Nagy Béla tanácsi gépkocsielőadó előfizetésében levő távbeszélőállomást meg­szüntetem. Ezt a megoldást a lakosság érdekében nem tartottam kívánatosnak, mert a helyi körülményeket fi­gyelembe véve az utcai fül­kében levő nyilvános állo­más rongálásnak lenne kité­ve, és ezt a megoldást a kör­nyék lakói sem tartották jó­nak. Remélem, hogy a tett intézkedéseim a vargahegyi település lakosságának jobb távbeszélő-ellátását biztosít­ják.’* A villanyrendőrtől pár lépésre, a totózóval szemben készült a kép. Nem éppen impo­záns látvány a taxiállomás környéke. Ráférne egy kis csinosítás. (Ágotha Tibor felvétele) Ezt mondja a jogszabály A pult másik A VÁSÁRLÓK MINŐSÉGI KIFOGÁSAI oldalán Lapunkban már többször foglalkoztunk a vásárlók mi­nőségi kifogásainak intézésé­ről szóló 1/1984. BkM ren­delet és a 41/1964. BkM— SZÖVOSZ együttes utasítás rendelkezéseinek ismertetésé­vel. Az említett jogszabályok előírják, hogy a vásárlókkal a boltokban kifüggesztett tá­jékoztatók útján ismertetni kell jogaikat. A közelmúltban a keres­kedelmi felügyelőségek az egész országban vizsgálták — köztük Borsod megyében is — a vásárlók minőségi ki­fogásainak intézéséről szóló tájékoztatók kihelyezését, mind az állami, mind a szö­vetkezeti kiskereskedelemben.- A vizsgálat tapasztalatai alapján az Országos Keres­kedelmi Felügyelőség felhív­ta a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek vezetőit, hogy tegyék meg a szükséges in­tézkedéseket a hiányosságok megszüntetésére és a vásár­lók tájékoztatásának folya­matos biztosítására. Az OFK felhívása megálla­pítja, hogy a vonatkozó ren­delkezések nem ölelik fel mindazon kérdéseket, ame­lyekről kívánatos lenne a vá­sárlókat tájékoztatni. Példá­ul: nem foglalkoznak a tar­tós fogyasztási cikkek jótál­lási rendjével összefüggő kérdésekkel: a ruházati szak­mában a hibajel-engedmé- nyekkel; általában az osztá­lyos áruk minőségi osztály szerinti engedményeivel, egyes árucsoportok cseréit szabályozó vagy tiltó rendel­kezésekkel (például játékok, élelmiszerek, fehérneműk stb.). Az ilyen felvilágosítá­sok a vásárlók tájékoztatásán túl a bolti munka vitelét is könnyítik, megelőzhetik a fe­lesleges reklamációkat, ezért helyes, ha a vállalatok ezek­ről is tájékoztatják vásárlói­kat. DR. SASS TIBOR Október 5-i számunkban két cikkben is bírálat érte a Bizományi Áruházat. A cikk­re Kiss Miklós válaszolt: „Kiss János kedves ve­vőnknek tökéletesen igaza van: műszaki boltunk na­gyon hideg. Mi már hóna­pokkal ezelőtt megrendeltük a Gázmüvektől a konvektor beszerelését, de azt csak ok­tóber 31-i határidőre tudták elvállalni. Reméljük, hogy ezt a határidőt betartják, és vevőinkkel együtt mi sem fagyoskodunk. Cs. L.-nétől bocsánatot kérünk; bár az a helyzet, hogy dolgozóink az ebédidőt nem tudják nyu­godtan eltölteni, mert hiába írjuk ki, hogy zárva, ebéd­szünet, állandóan zörgetnek és benyitnak. A mi dolgo­zóink is szeretnének nyugod­tan megebédelni. Ez a pult másik oldala.” ROVATVEZEIO: MOLNÁR SANDORNF TEL tFONS/AMOS: iSb-132, 16-673. 33-380 (396 mellék). a miskolciaké a szó Út vagy utca? Szerkesszen velünk! „A diósgyőri városközpontban lakom, szövetkezeti la­kásban. Az épület műszaki átvétele egy évvel ezelőtt megtörtént, mi viszont csak márciusban költözhettünk be. Mivel a rendelkezések szerint a garancia az átvé­tel időpontjával kezdődik, lakásainkra — bár csak fél éve lakunk bennük — máris elvesztettük a garanciát.” Garanciális lakás javítás Ügy látszik, Miskolcon is be­vezetik — budapesti mintára — a tól-ig házszámozást. Meg is jelentek több ház falán a szép, új táblák, ezzel a felirattal: Dó­zsa György út. Az „út” kifejezés azonban ez esetben nem helyes. Ez az utca régebben Werbőczy utca volt, később Dózsa György utca lett. Hogyan lett belőle mégis út? A Magyar Nyelv Értelmező Szótá­rának 61. oldalán az „út” szó­nak ezt a meghatározását talál­juk: „(Beépített terület utcane­veiben) rendszerint szeles, több­nyire egyenes és hosszú, gyak­ran fákkal szegélyezett utca.” (Ezek szerint pl. Budapesten a Hunyadi János út, Dózsa György út, Népköztársaság útja.) A miskolci Dózsa György ut­cára, amely alig több mint 200 méter, a legjobb akarattal sem lehet azt mondani, hogy út. Nem széles, sőt fákkal sem túlságo­san szegélyezett, mert — különö­sen a páratlan oldalon — pár éve kivágták a szép, nagy fákat (igaz, hogy valóban öregek vol­tak már), abból a pár nyeszlett fából pedig, hogy milyen fasor lesz, azt talán csak az unoká­ink fogják meglátni, ha matu­zsálemi kort érnek meg. Az „utca” szót jóUvrmán — In­dokolatlanul — valósággal kitö­röljük szótárunkból. Kisebb hely­ségekben már nem is nagyon ismerik az utca, köz szavakat, és ha egy utcában két-három ház van. már útnak nevezik. Nyelvünk jellegzetessége, hogy árnyalati különbséget tud tenni az egyes meghatározások között, ezáltal szebbé, gazdagabbá teszi kifejezési rendszerünket. A további utcatáblák készítése­kor ezt ne hagyjuk figyelmen kívül! Kertész András Kuruc ut­cai olvasónk lényegében ar­ra kíváncsi, hogy mi lesz a garanciális időben el nem végzett javításokkal. Ha több mint fél évig elhúzódott a költözés, akkor miért nem „toldják” meg a garanciális időt? Olvasónk kérdésével meg­kerestük Pálfi Józsefet, a Váralja Lakásszövetkezet el­nökét. — A kérdés indokolt: va­lamennyi érdekelt lakástu­lajdonos kíváncsi a válaszra. Pillanatnyilag azonban az ér­vényben levő rendeletek sze­rint a garanciális idő nem a beköltözéstől, hanem a be­ruházók és a kivitelezők kö­zött lezajló átvételtől számít. A rendelet azt a gyakorlatot veszi alapul, hogy a műszaki átvételtől számított egy hó­napon belül az építők kija­vítják az észlelt hibákat, a lakások lakható állapotban vannak, és még mindig ma­rad 11 hónap a rejtett, a köz­ben jelentkező hibák kija­vítására. A diósevőri város­központban sajnos nem ez történt. Egy évvel ezelőtt, amikor a 16-os épületet a ki­vitelezők átadták a beruhá­zási vállalatnak, olyan sok súlyos hibát találtak, hogy a költözés elképzelhetetlen volt. Ezért a házat tulajdonkép­pen visszaadták a kivitele­zőknek, és a javítások nem 30 napig, hanem csaknem fél évig tartottak. A lakóépület azonban ettől függetlenül hi­vatalosan a beruházókhoz került, s a szokatlanul so­káig tartó hiánypótlás elle­nére az első és eredményte­len műszaki átvételtől szá­mítják a garanciát. Az olvasó és valamennyi lakástulajdo­nos kérdése azonban nem elvi jellegű, azért kíváncsiak a garanciális idő, a késés be­számítására, mert a hibák jó részét még ma sem javítot­ták ki az építők. Sőt, sem a költségvetést, sem a terveket, sem magát a garanciális ok­mányokat nem kapták meg a tulajdonosok, illetve az őket képviselő lakásszövet­kezet. Mivel a hivatalos garanciális idő a 16-os épü­letnél szeptember 30-án le­telt, és a szövetkezet több­szöri kérése ellenére sem ké­szült el a teljes hibajegy­zék, szeptember 29-én az ügyet továbbítottuk a Gazda­sági Döntőbizottsághoz. Mi­vel 300 ezer forintnál na­gyobb értékről van szó, a megyei döntőbizottsága Köz­ponti Gazdasági Döntőbi­zottsághoz terjesztette fel ügyünket. Egyébként a 16-os épületen kívül még négy szövetkezeti házzal vannak hasonló bajok, sőt a lakóte­lep külső részén most készü­lő lakásoknál is hasonló komplikációkkal kell számol­nunk. (A diósgyőri szövetkezeti lakások ügyéből tehát per lett; hónapokig, esetleg éve­kig tartó per. A per eredmé­nye többféle lehet, egy ta­nulság azonban már most le­vonható. Ha egy hatezer fo­rint értékű televízió ötször elromlik a vásárlástól számí­tott egy év alatt, akkor azt a gyár szó nélkül kicseréli. Pedig papíron semmivel sincs kevesebb reklamációs joga egy szövetkezeti lakást vásárlónak, mint egy új tévé tulajdonosának.) * Kozák Józsefné, aki a Ki­lián lakótelepről naponta autóbusszal jár be munkahe­lyére, hónapok óta elcsodál­kozik a Győri kapui pékség üzlete előtt sorakozó embe- . reken. Egyszer aztán ő is beállt a sorba, és azóta a „házi” fehér kenyér lelkes híve. Levelében részletesen fejtegeti, hogy mennyivel jobb ez a fehér kenyér, mint amelyiket géppel dagasztják, és azt kérdezi, hogy miért nem lehet mindenütt ilyen kenyeret árusítani. A Miskolci Sütőipari Vál­lalat igazgatójának válasza: ha a város ellátásához szük­séges napi öt-hat vagon ke­nyeret ilyen módszerrel ké­szítenék, tízszer ennyi dol­gozó és tízszer ennyi üzem is kevés lenne. Naponta hétezer gömbölyű és hagyományos formájú „házi” fehér kenyeret sütnek a Győri kapui és Fürdő ut­cai telepek. Ez a mennyiség töredéke a teljes termelés­nek, és többet nem is tud­nak készíteni. A kenyérgyár­tás teljes gépesítése eleve le­hetetlenné teszi, hogy na­gyobb mennyiséget állítsanak elő a munkaigényes, ráfize­téssel járó „házi” kenyérből. Természetesen ezután is süt­nek ilyen kenyeret; a város­ban három helyen, a Győri kapu 6. szám alatt, az új vasgyári vásárcsarnokban és a sétány utcai főüzem bolt­jában nem is árulnak mást, és a többi boltokba is jut a gömbölyűből és a legalább ennyire keresett oválisból. Aki tehát nagyon ragaszko­dik a házi kenyérhez, az ezekben az üzletekben meg­vásárolhatja. HJSZTA1 ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom