Déli Hírlap, 1972. október (4. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-31 / 257. szám

REFLEKTOR Ma Budapesten, a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban ülést tart azt őszi munkákat irányító operatív bizottság. ^ Eszter­gomban a város vezetői és az építésügyi szakemberek a várhegy és a vármúzeum rendezési tervét vitatják meg. Jk Pécsett Petőfi-em- lekünnepseg lesz: leleplezik a költő emléktábláját. ^ Ti- szalökön felavatják a Hód­mezővásárhelyi Divat-Kö- töttárugvár új üzemét. t*3 m-m Puskával és hálóval Utazik a fogoly Borsod megyében az utób­bi evekben kivételes véde­lem alá tartoztak a mező- gazdaság „ingyen napszámo­sai". a foglyok. Évente csak egy-két alkalommal engedé­lyezték a kilövésüket. Ennek eredményeként az állomány, különösen a bodrogközi csenderesekben, a Mezőcsát. Sárospatak. Riese környéki ligeterdőkben ismét elszapo­rodott. Számuk jelenleg meg­közelíti az ötezret. A kitűnő húsú madár va­dászatát az idén november 15-ig. összesen tíz vasár­napra engedélyezték, s eddig már megközelítőleg három­ezret kaptak puskavégre be­lőlük. Hétfőn megkezdődött a foglyok „hálózása'’. Az élő madarat Franciaországba és Olaszországba szállítják. A mai nap a takarékosságé De a többi... A talalo plakaton méhsejtek fogják körül a földgolyót, jel­képezve: miként a méh a virágport, úgy gyűjtse az ember a pénzt. Ma a világ minden országában a szokottnál egy kicsit többet beszélnek a takarékosságról. A világtakarékossági na­pot hét évvel ezelőtt rendezték meg először. Megyénk lakosságának 2.5 milliard forint megtakarított pénzé van. s ez az összeg évről évre nő. A boltok ma is a szokásos időben nyitnak; az emberek­nek enni, utazni, szórakoz­ni kell. S ez mind-mind pénzbe kerül. Vannak azon­ban költséges szenvedélyek, felesleges kiadások is. • • Az Arany János utcai totó­lottó irodában 165 forintot fesz a pultra S. Vilmos, és 50 darab lottószelvényt kér erte. Elgondolom: ha ez az ember hetenként ennyi pénzzel próbálja kísérteni a szerencsét, miből él? — Ám ö egy-kettőre tisztázza a dol­got : nem rendszeres lottózó, esetenként három-három szelvénnyel szokott játszani. Eddigi legmagasabb találata: kettes, nyereménye: húsz fo­rint volt. Irigyelte már a lot­tó jóvoltából lett milliomo­sokat, gondolta: maga is szerencsét próbál. A takarékos embert álta­lában az jellemzi, hogy be tudja osztani a pénzét fize­téstől fizetésig. És még ma­rad is. A pazarlók nem is­mernek határt; napokig szó­rakoznak. a legválogatottabb koszton élnek. Amikor aztán kezd kilátszani az erszény alja, kosárszámra hordják vissza az üvegeket a boltba. Sándor Piroska, a hejőcsa- bai ABC Csemege Áruház csinos eladónője naponta 800 —1000 üveget vált vissza. Azt mondja: a legtöbben fi­zetés előtt, illetve nagyobb ünnepek után hozzák a ki­ürült üvegeket. Kétségtelen: egy-egy 80—100 forintos ..szállítmány” szűkebb napo­kon valamelyest enyhít a család megélhetési gondjain. S ha még — az üvegekhez hasonlóan — a forintokat is félreraknák ... • • Az állami kereskedelem — íz olcsó télikabátokkal együtt — 31 ezer forintos, eredeti perzsabundat is forgalomba hoz. Jó páran vásárolják is. Igaz: szép és elegáns, csak haf aZ ára az emberek több­ségének keresetéhez viszo­nyítva ... hogy is mondjam, szóval, kissé magas. Meg kell hagyni: a hölgyek — tiszte­let a kivételnek — rendkívül hidak, s egy-egy jobb ruha­darabért kemény ezreket is képesek kifizetni. Szeretik az egyedi darabokat, amelyek­hez nagyon sokan — a szük­séges anyagiak hiányában — nem juthatnak hozzá. Cson­tos Katalin a Centrum Áru­ház bundaosztályán adja alább is; ő — a világtakaré­kossági nap ellenére — meg­elégedne egy 5100 forintos, elegáns nerc mintájú pano- fixszel. Ha lenne rá pénze... (keglovich) Címke már van Lesz rövidesen borsodi sör is Levelet hozott a posta Hosszú istvántól a Borsodi Sör- és Malátagyár igazgató­jától. A vaskos boríték tar­talma — a levél mellett — néhány tucat piros alapszínű sörcímke volt. Biztató üzenet, hiszen azt jelzi, hogy lesz mit ragasztani a bocsi sörgyár palackjaira. Kérdés viszont’ mikor kapunk olyan árut Bőcsről. melyet nemcsak a szemünkkel ízlelhetünk. A napokban találkozinak az építkezés színhelyén a nagy beruházásban résztvevő vál­lalatok — kivitelezők és be­ruházók egyaránt —, hogy értékeljék, miképpen teljesí­tették szerződésben vállalt kötelezetségeiket. s meghatá­rozzák. mi a teendő a beru­házás teljes befejezéséig, ami most már — reméljük — leg­feljebb hónapokkal mérhető. Mert biztató hírek érkeznek mostanában Bőcsről. A ko­rábbi lemaradást megfeszített munkával, körültekintő szer­vezéssel. jó együttműködés­sel siketült pótolni, s min­den remény megvan arra: hogy november első felében már sört főzzenek Böcsön. Ez pedig azt jelenti, hogy való­színűleg még az idén meg­kóstolhatjuk a gyár termé­két, mely reméljük, olyan jó lesz, mint amilyen szép a címke. Szibériai hetek A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem MSZBT- tagcsoportja szibériai heteket rendez a nagy alföldi város legnagyobb oktatási intéz­ményében. Az eseménysoro­zat tegnap kezdődött a Szi­bériáról szóló könyv- és fo­tókiállítás megnyitásával. erő hőforrás Lesz-e fürdője Körömnek? — Egyetlen vasárnap több mint ezer embert számoltam meg a kövesút melleti árok­ban — emlékezik vissza a tanácselnök. — Bérelt stráf- kocsikkal jártak ide fürdeni a' környékbeli falvakból... Mikor híre jár. hogy a kö­römi hőforrás ügyében egy újságíró érkezett a faluba, a tiszalúci tanácsházán egymás után kopogtatnak be az el­nökhöz az emberek. Árad belőlük a szó: mind a csoda­vizet dicsérik, s érezni lehet lelkesedésükből, hogy a for­rás sorsát közügynek tartják. Úgy megy, mint egy kapitány — Nekem a Bodnár dok­tor úr, a körzeti orvosunk ajánlotta — érvel Papp Dá­niel. a V1MELUX nyugdíjas elektromechanikusa. — Éve­kig ápolta a feleségét. Bottal, meggörnyedve járt az asz- szonv, és sehol sem tudtak rajta segíteni. Most meg olyan a tartásé, mint egy ka­pitánynak. De nézzen meg engem is — győzködik to­vább. — Kutya bajom, pedig a bal lábam teljesen béna volt. Motorral vittek, meg ölben cipeltek, aztán kértem a főkertésztől egy dézsát, és ötször megfürödtem. Az a víz hozott rendbe.. , Ha újságban olvassák vagy tévében találkoznak a hírrel, hogy itt vagy ott 4«—45 fo­kos vizet találtak, és milyen nagy becsnek örvend, a kör­nyékbelieknek megkeseredik ••a szájíze. Itt, ezt a gyógyvi­zet úgy hagyják elfolyni, több mint tíz éve, a sza­badba. Olaj után kutatlak Az ötvenes évek elején. Miskolctól 25 kilométerre, olaj után kutattak a körömi határban. Olaj helyett 96 fo­kos termálvíz tört fel. Akko­riban szoktak ide az embe­rek. Jöttek Tiszalúcról. Kesz- nvétenből. Sajóhídvégről, Taktaharkányból. Ónodról, sőt még Hajdúszoboszlóról is, autóval. Pedig csak úgy. az árokban lehetett fürdeni. Azt mondták, ez a víz min­dennél jobban használ ne­kik, és úgy igaz: egymás Megállóban — Nézze csak uram! Hát nem fel­háborító? Itt minden­ki előtt... Nézem. Csabai ka­pu. Október. Novem­beri hideg, februárt idéző szél. Borízű a hang, de az előbb még én kértem tüzel. — Hát... — Az egytagú szóval sem­mit se mondok, pedig a szemközti megálló­ban szobrász vésőjére kívánkozna a kép: két egymástól még el, de mégis egymáshoz haj­ló alak. Szinte szo­borként állnak. Ar­cuk annyira közel van már. hogy a fel­hőtlen este hidegében a két test melege biz­tosan bolondos meleg légörvényeket kavar. Ha beszélgetnének, hallanánk, de csak a távolság fogy lassan közöttük, és a játékos örvények lesznek se­besebbek és melegeb­bek. Borízű a hang: — Szégyentelenek. Itt állnak vagy egy fél óra óta. Ha az apja lennék annak a lánynak ... — Merre megy? — Csak a villany­rendőrig. — Nem jött azóta busz? — Jött éppen ... Számon az „Ak­kor?”, de illetlen len­ne a kérdés. Magától mondja: — Egy fél órája fi­gyelem őket. Most már kérde­zek: — Albérlet? — Lá­tom rajta, hogy meg­üt ödik. — Honnan tudja? — Kérdezem. Most kettőnk között több a félénkség, mint az utca másik olda­lán a két tizenéves között. — Az. — Család? — Volt. Jön a busz, de mindketten úgy te­szünk, mintha másik buszra várnánk. — Nincs hova menniük. — Kárör- vendö még az isme­retlen hangja. — Nekünk sincs — mondom, és az albér­letem jut eszembe, ahol havi nyolcszáz­ért hetente egyszer fürödhetek is. — Hát... — Vá­laszként visszakapom az egytagú szót. — De ők még szépnek hiszik. Aztán... — Legyint és kérdez: — Maga is? — Is. Állunk. A két arc közül odaát kiszorul­nak a parányi légör­vények. talán, hogy a csillagokra szökjenek — fénynek. Az alkal­mi ismerősömből is elfogy a harag. Már szereti őket. — Az a baj, uram, hogy sietünk, meg minden egyszeriben kéne. — Sietünk? Hova? Nem mondom hango­san, csak gondolom: itt állunk három busz óta. Lopjuk a más örömét? ök ketten elindulnak. Gyalog. — Iszik valamit? — Nem. — Igaza van ... — Nekik van iga­zuk. — Biztosan nekik — mondja a holnap már ismeretlen is­merősöm. Otthon bánt, hogy miért nem kérdeztem meg legalább a ne­vét —, de minek is kérdeztem volna. Annyian válnak ma­napság, annyi család bomlik, hogy talán nem is én voltam ott, nem is az isme­retlen ismerős volt a megállóban, hanem sok-sok ember, akik lemaradunk az egyre sűrűbben járó kék autóbuszokról. BARTHA GABOR után hagyták el a botot, a mankót. Évek múltával az­tán egyre többen gondoltak arra, hogy a termálkút he­lyén fürdőt kellene építeni. A körömi tanács kérésére 1961-ben elkészültek a ter­vek is. Társadalmi munká­ban a megyei beruházási vállalat mérnökei egy nagy, hárommedencés fürdőtelepit terveztek öltözőkkel, park­kal, kádfürdővel. De nem lett belőle semmi. Havas János, a szomszédos Tiszalúc tanácselnöke bosz- szankodva emlékszik erre az időszakra: — Fölajánlottuk mi is, hogy adunk cementet hozzá, meg szervezünk társadalmi munkát, mert nagyon kellett volna. Ennek a vidéknek egyetlen fürdője sincs. A legközelebbi gyógyfürdő túl messze van: Mezőkövesden, a miskolci fürdők meg mind zsúfoltak. A körömiek még- sen>egyeztek bele. Azt mond­ták, majd ök megcsinálják, aztán nem jutott rá pénzük. Jól jövedelmez a kertészet Tíz év után így vette at a forrást a körömi téesz és épített rá egy jól jövedel­mező üvegházas kertészetet, A termálvízzel fűtött üveg- háztelep évente egymillió fo­rint értékű korai salátát, retket, paprikát, paradicso­mot szállít a közeli városok­nak. A melegházak csöveiből távozó 35—40 fokos víz pe­dig most is a szabadba fo­lyik, Nyáron viszont az egész kárba vész.. Vadas József főkertész sze­rint a termálkút még így is népszerű: — Most is kijárnak ide — mondja. — Még Miskolcról is. Demizsonokkal viszik a vi­zet — inni. Azt mondják, ki­váló gyógyszer a gyomorbe­tegségekre, és jobb. mint a boltban kapható palackozott gyógyvizek. Ha nem így len­ne. nem jönnének, mert az útiköltség többe kerül és nem érné meg a fáradságot Kár, hogy így elfolyik, de hát nincs pénz a fürdöépitésre. Pedig egyszer már a TVK is aján­lott fel földgépeket. Sok dol­gozójuk lakik itt a környé­kén. kis medence — Mindenütt lehurrognak — toldja meg a tiszalúci ta­nácselnök. — A megye hallani sem akar róla. pedig egy idő­ben ők is hajlottak rá. Azzal érvelnek, hogy nekik is ke­vés a pénzük. Még a végar- dói vagy a bogácsi fürdőre sem jut belőle, holott azok sokkal jobb adottságokkal rendelkeznek. Igazuk van, tudjuk, de. . . — Nem kádfürdő kellene ide meg másfél kilométeres távvezeték, mint ahogy ter­vezték — méltatlankodik Be- rcczky Lajos bácsi, a község nyugdíjas tanítója. És nem kellene a megye pénze sem: elég lenne egy kis medence néhány kabinnal, aztán rá­érnénk fejleszteni. így gondolkoznak a kör­nyékbeli falvak vezetői is. Mindenki áldozna rá. mond­jak, mert nagyon hiányzik es sok-sok embert, több mint tíz­falut érint. A téeszek kavi­csot, fuvart, földgépet ígér­nek. Még a szomszédos Sza­bolcsból is, csak éppen nincs, aki jóváhagyja és megszer­LAHUCSKY PETER Élénk viíakedv Gépgyári politikusok Megkezdődött a szakszer­vezeti tömegpolitikai oktatás a Diósgyőri Gépgyárban. A beiratkozott több mint két­ezer gépgyári dolgozó három témakör között választhatott. Társadalmunk időszerű kér­déseit 648-an, a szocialista demokratizmus időszerű kér­déseit 999-en, a világpolitika időszerű kérdéseit 378-an ta­nulmányozzák havonta egy- egy, s összesen nyolc tanfo­lyami előadáson, vitakörben. Az első előadásokon 1402- en vettek részt. Hét tanfolya­mi foglalkozás betegségek miatt maradt el. Az A témakör tanfolyamain a ..Munkáshatalom—munkás­felelősség”, a B témakörén az „Érdekeinket védi a szak- szervezet”, míg a C témakö­rén a „Nemzeti érdekünk a proletár internacionalizmus erősítése” című anyagot vi­tatták meg a részvevők. S hogy mennyire foglalkoztat­ják a dolgozókat ezek a kér­dések, azt bizonyítja: az első foglalkozásokon elhangzot­takhoz 283-an szóltak hozzá. A vezető és oktató propa­gandisták már javában ké­szülnék a második foglalko­zásra, amelyre november elején kerül sor. Köztük az a tíz vezető propagandista is. akik részt vettek az SZMT októberi, Tapolcán megren­dezett propagandista-tovább­képző tanfolyamain. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsa más formában is támogatja a gépgyári tömegpolitikai ok­tatást. Az idén például idő­ben jutottak e] az SZMT-ból a DIGÉP-be azok a segéd­anyagok (brosúrák), amelyek hasznosan segítik a propa­gandisták felkészülését. Hozzájárulnak az idei tö­megpolitikai oktatási év le­bonyolításához az üzemi szakszervezeti szervek is; Mindenekelőtt mozgósítással, s az oktatáshoz szükséges he­lyi segédanyagok biztosításá­val. Munkásvédelmi vizsga Az elmúlt napokban az üzem 200 fizikai dolgozója tett munkásvédelmi vizsgát a Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyárában. Közlekedési és baleset-elhá­rítási kérdések sorakoztak a szellemi totószelvényeken, s tesztlapokon. A vizsgát 40 órás tanfolyam előzte meg. Négy vizsgázót pótvizsgára küldtek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom