Déli Hírlap, 1972. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

Üzentében köszöntötték Szűcsöt Városunk olimpiai ezüst­érmes súlyemelőjét, Szűcs Lajost tegnap délelőtt az LKM vezérigazgatóságán a gyárvállalat vezetői fogadták és köszöntötték abból az al­kalomból, hogy az olimpiák történetében eddig ő a legsi­keresebb miskolci sportoló. A fogadáson dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigaz­gatója Káli Lajos munkaügyi és szociális igazgató, Zámbó Pál vezérigazgató-helyettes, Koszti Lajos nagyüzemi párt­titkár, valamint a szakszer­vezeti és KISZ-bizottság ve­zetői körében fogadta és kö­szöntötte a Münchenből nagyszerű sikerrel hazatért diósgyőri súlyemelőt, edzőjét Papp Gábort és Fügeczky Ró­bertét, a sportkör elnökét. Az ünnepélyes aktuson dr. Énekes Sándor hangsúlyozta, hogy a gyárvállalat vezetői és dolgozói büszkék az elért kitűnő sporteredményre, melyben — mint arról ko­rábban értesült — a város valamennyi lakója is oszto­zott. Ezután a kitűnő sport­ember és edzője jutalmat ka­pott a vejetőségtől. • Szűcs Lajos rövid élmény- beszámolóját azzal az óhaj­jal zárta, hogy még két olim­pián szeretne versenyezni, s azok után hasonló szép ered­ményekről beszámolni. Mátra Kupa Olimpikonjaink ugyan tá­vol maradtak a Gyöngyösön rendezett ökölvívó Mátra Kupa küzdelmeitől, ám a 14 szakosztály szőri tóba lépett 69 versenyzője között mégis számos jónevű öklözőt látott a nagyszámú szurkolótábor. A borsodiak közül a legjobb eredményt a Borsodi Bányász két öklözője, Bajczura és Si­mon érte el, mindkettő bronz­érmet szerzett. Előbbi a nagy­váltósúlyban, utóbbi a közép­súlyban állt fel a dobogó harmadik fokára. Ilyen sem volt még a bor­sodi atlétika történetében! Két női és három férfi ver­senyző képviselte nemzeti színeinket a Kijevben meg­rendezett ukrán—magyar vá­logatott atlétikai viadalon. A „felemás” időben — szombaton napos és meleg, vasárnap esős, hűvös :— rajt­hoz állt öt borsodi atléta nem keltett csalódást, s különösen a nők szereztek értékes pon­tokat jó helyezéseikkel. Az ózdi Kiss Mária két számban is indult. Gyengén sikerült rajt után a 100 m-es síkfu­tásban 12 mp-es eredmény­nyel a harmadik helyet sze­rezte meg. A 4x100 m-es vál­tóban, mely 46.1 mp-es telje­sítménnyel győzött, befutó tagja volt az együttesnek. Nyitrai Zsuzsa a DVTK jó hírnevének öregbítéséért is hajtott egy kicsit. Kezéből 51.74 m-re repült a diszkosz, s ezzel a harmadik helyet biztosította. A másik diós­győri atléta, Bánhidi a férfi 4x100 m-es váltó befutója­ként' szerepelt. A csapat 41 mp alatt teljesítve a távot, második lett. Az MVSC-s újonc, Juhász, igen kocogós 3000 m-t futva az akadály- versenyben elmaradt itthoni idejétől, s 9:07.8 p-es idővel DVTK—DVSC 89:15 (36:23) A vendégek csak az első fél­időben tudtak úgy-ahogy el­lenállni a vasgyári lányok erő­teljes lerohamásamak. A hazaiak nemcsak a sikeres indításokat, hanem magassági fölényüket is jól érvényesítették, s mindkét palánk alatt ők voltak az „urak”, s a második félidőben szinte akkor dobtak kosarat, amikor akartak. Nagyobb erő­bedobással akár a 100 pontot is elérhették volna. Kosárdobók: Simkó (18), Víz- keletiné, Szabóné (16—16), Csathó (12), Lukács (8). a negyedik helyen végzett. Az ózdi Kövesdi is negyedik lett 53.8 mp-es eredménnyel a 400 m-es gátfutásban. Vég­eredményben a női váloga­tott 77:67 arányban diadal­maskodott, a férfiak 114:86- os eredménnyel alulmarad­tak, így az összesített pont­versenyt az ukrán válogatott nyerte 181:163-ra. EGRI FINOMMECHANIKA SC— DVTK 77:75 (40:28) A szünetig rendkívül nagy hi- baszázalékkal védekező vasgyári fiuk megingásait az egriek rend­re .kihasználták, s erőteljes be­töréseikkel szerzett kosarakból jelentős előnyre tettek szert. A második félidőben erősített a DVTK, emberfogásuk szorossá vált, s jobban „odafigyeltek” a dobásokra is. Nemcsak az egyenlítés sikerült, hanem a ve­zetést is megszerezték. Az utolsó percekre azonban kissé elfárad­tak. négy büntető dobást is el­hibáztak, s ez eldöntötte a talál­kozó sorsát. A legtöbb kosarat Gallyas (27), Kelemen (13), és Daroczi (12) dobta. Gyengén húztak a kajak-kenuzók A DV1K kosaraslányai szerepeltek jobban Birkózó „villémversenY” Ráckevén befejeződött az 1972. év legrangosabb kajak­kenu versenye, az országos bajnokság. Mint az várható volt, a viadal a fővárosi nagy egyesületek fölénye jegyében zajlott le, de a vidékiektől, s főleg a városunkat képvi­selő kajak-kenusoktól még­sem vártunk ilyen gyenge szereplést. Ügy a rövid-, mint a hosz- szútávú versenyekre rányom­ta bélyegét a rengeteg távol- maradás. A renkívül kedve­zőtlen időjárás következtében sok versenyző bajlódott ki­sebb-nagyobb meghűléssel — köztük például a miskolci Svidró is — és ennek lett a következménye a sok vissza­lépés. A borsodiak egyébként összesen egy hatodik (!) he­lyezést szereztek a .Hajdu- csek—Száraz (DVTK) kajak kettes révén, ami a korábbi évek eredményes szereplését tekintve rendkívül gyenge teljesítménynek számít. A pontverseny első hat helyére sem tudott vidéki egyesület a fővárosiak közé beéke­lődni. Ha valaki a sportműsor nyomán vasárnap délelőtt ki­látogatott a diósgyőri stadi­onba, hogy megnézze az or­szágos ifjúsági kötöttfogású birkózóversenyt, meglepődés­sel tapasztalhatta, hogy a stadion tornatermének ajta­ja várva van. A versenyre ugyanis mindössze 42 birkózó jött össze, s azt szombat dél­után — rekordidő, nem egé­szen két óra alatt — lebo­nyolították. Jók az ilyen „villámversenyek” de az is jó lenne, ha tudnánk pontos idejüket. A miskolciak közül Siroki (DVTK) szerzett első helyezést. Második helyezett lett Bara (Sajószentpéter). Harmadik helyen végzett Muha, Szojka és Oláh (mind­három DVTK). Mi van messzebb? Több, mint két héten át önfeledten tapsoltunk, vagy csalódot­tan legyintettünk, örömkönnyeket csillogtattunk, vagy bosszúsan ráncba futott a homlokunk. Mert mi is ott voltunk a nagy nyári játékokon, helyesebben az olimpia minden jelentősebb magyar vo­natkozású eseményén: a tv elénk varázsolta Münchent... Pedig milyen messze van! (Persze, nem is annyira kilométerben, mint in­kább az oda történő kiutazást illetően). Egyszóval az ötkarikás város távol van; de Kispest még tá­volabb! Legalábbis az NB I nyitányán, a Honvéd—Csepel mérkő­zés közvetítésekor ezt tapasztaltuk. A müncheni adások alkalmával is előfordult olykor-olykor némi vonalzavar, de azokat szinte pillanatok alatt megjavították, most 20 percet vett igénybe a hiba elhárítása! . . . De nem is ez okozta az igazi bosszúságot — pedig én semleges nézőként ültem a képernyő előtt — hanem az, hogy a vonalzavar fcem a mérkőzés második részében következett be. Ugyanis éppen azt a negyedórát nem látták a tv nézők, amelyben — Knézy Jenő riporter szavai szerint — játék is volt, no, meg három gól! ... A labdarúgás savát—borsát pedig a hálók zörrenésc adja, s éppen ez hiányzott a közvetítésből. Mert amit aztán láttunk — azt szívesen elengedtük volna. De hogy válik így valóra a Népsport szombati j számában megjelent egyik cikk címe, miszerint: Csapatainknak visz- § sza kell hódítaniok a közönséget. Hát... ilyen játék után nehéz lesz „ az a „visszahódítás” (Inkább a pécsi mérkőzést közvetítették volna, mert ugyan gólt I ott sem lehetett látni, dehát — miskolciak vagyunk!) (monostori) * Óriási mezőny a Knopp utcában A serdülő B-kategória orszá­gos atlétikai versenyére szinte minden számottevő atlétajelölt felvonult az országból a Knopp utcai pályára. Versenyszámon­ként óriási mezőnyök — 50—60 versenyző — állt rajthoz, s ezt figyelembe véve különösen elis­merésre méltó a borsodiak tel­jesítménye. Veres István (MSI) országos bajnokságot nyert 11,9 mp tel­jesítménnyel a 100 m-es síkfu­tásban. Bronzérmet három atlé­tánk szerzett, de négy számban. Novák László a KM) m-es sík­futásban (12,6 mp) és a 300 m-en is (42,1 mp) harmadikként érke­zett célba. Veréb Ilona a ge­relyvetésben nyert bronzérmet 27,74 m-es eredménnyel. Grind- za Éva pedig a magasugrásban állt fel a dobogó harmadik fo­kára 145 cm-es teljesítménnyel. Tóth Ágnes 80 m-es gátfutásban 6. lett 14 mp-es eredménnyel. Ezek a versenyzők valamennyi­en az MSI sportolói. Kitünően szerepeltek a fiatal ózdi versenyzők is. Gyalogló fiú A-csapatunk országos baj­nokságot nyert, B együttesünk pedig a második helyen végzett. Magyar bajnok lett 1:47,1 perces teljesítménnyel Jadán Ilona is a 600 m-es síkfutásban. Hangtalan hangverseny perc 33 másodperc után a zongorista felállt, meghajolt és távozott. A jelenlevők némelyike megengedhetetlen tréfának tartotta ezt. Bennfentesek véleménye szerint azonban Cage más műveihez viszo­nyítva ez a „szám” „jelentős műnek” tekinthető. Különös bemutatóra került sor Tokió egyik hangver­senytermében. A műsor John Cage angol zeneszerző „4 perc 33 másodperc” című művét hirdette. Egy zongo­rista jelent meg a pódiumon, leült a hangszerhez és moz­dulatlanságba dermedt. Kis idő múlva a közönség mél­tatlankodni kezdett, de 4 Kutyát, macskát lopnak Az NSZK-ban mintegy öt­ezer hivatásos kutyapecér működik, akik lopott kutyák­kal és macskákkal keresked. nek. Ezeket a nyomorult ál­latokat — ha nem sikerül azonnal túladni rajtuk — éheztetik, végül agyonütik. Évente mintegy 100 ezer ku­tya és macska tűnik el az or­szágban és ezek nagy részét a kutyapecérek lopják el — írja a Das Neue Blatt című folyóirat. „SOTP!" Egy nyugat-németországi város egyik utcájában a kö­vetkező feliratú útjelző táb­lát állították ki: „SOTP!” A városi hatóságok szándé­kosan nem javították ki az elírást, mivel ez sokkal hatá­sosabb, mint a hagyományos „STOP!” felirat, minden gép­kocsivezető azonnal megáll, hogy jól megnézze. Óriások temetője A Kenya déli részén fek­vő Cavo Nemzeti Park több ezer elefánt temetője lett. Fehér csonthegyek, háttérben a tűző afrikai naptól kiégetett pusztaság­gal — ez a kép tárul a lá­togató elé a természetvédel­mi park különböző részein. Az országot sújtó 1971/72- es pusztító aszály nem kí­mélte a nemzeti parkot sem, ahol — szakértők szá­mításai szerint — a világ legnagyobb elefántcsordája élt. A park tudományos ku­tatási központjának jelenté­se szerint, a szárazság kö­vetkeztében mintegy öt és fél ezer vastagbőrű óriás pusztult él, vagyis gyakor­latilag az állomány egyhar- mada. Sok elefánt vándo­rolt fel az ország északi körzeteibe is. Régmúlt idők riportere jjc „... sok más híres személyiség között, a ceremónián részt vett Sefer Titih hercegnő is, lótuszvirágos kék kompiéban..." Egy csokor vicc — Csak nem hiszed el a férjednek hogy három na­pig horgászni volt?! Hiszen egyetlen halat sem hozott haza! — Éppen ezért hiszek ne­ki. * — Doktor úr, mit tegyek? Feleségem álmatlanságban szenved. hajnali három­kor is fent van. — És maga ilyenkor min­dig felébred? — Nem. Ilyenkor jövök haza. * — Ez a kutya, amit elad­tak nekem, lop! — Tudom, de csak enniva­lót. Pénzhez hozzá se nyúl! * — Papa, mit jelent az, hogy főnök? — Főnök az az ember, aki mindig időben jön be, ha én késem és mindig elkésik, amikor én időben érkezem. * Barátnők egymás között: — Elhatároztam, hogy mégiscsak hozzámegyek Ká­rolyhoz. — Igazad van, menj hozzá! Ez a csirkefogó megérdemli! 5)c Dr. Énekes Sándor vezérigazgató gratulál az olimpiai ezüstérmes Szűcs Lajosnak Borsodi atléták Kijevben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom