Déli Hírlap, 1972. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-18 / 220. szám

„Ha úgy tudnék zongorázni...9’

nyerték

a vidékbajnokságot

Tegnap délelőtt fejezték be a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság MHSZ-klubjának csanyiki lőterén az idei futóvadlövő vi- dókbajnokságot. A nem nagy múltú sportág legjobb vidéki űzői péntek óta mérték össze képességeiket, s a laikus szemlélőt is izgalomba hozta, ahogy a honvédelmi szövetség egri, keszthelyi, miskolci, soproni klubja tagjainak, valamint a Kossuth Katonai Főiskola hallgatóinak soraiból kikerült versenyzők .,puskavégre kapták” a vaddisznó formájú, mozgó figurára rajzolt céltáblát. A villany-eredményjelző táblán gyakran feltűnt a 9-es, 10-es találatot jelző szám.

Szombattól részt vett a küzdelemben — a pénteki parlamenti ünnepség után — a miskolci Szabó Gyula olimpikon is, aki Münchenben a világ legjobb 29 futóvadlövője között a 13. helyen, végzett. A nagy versenyen kiállott izgalmak utóhatásának következtében kissé fáradtan lőtt, de azért a céltábla helyett ha netán élő vaddisznó bukkant volna fel előtte, az nem csörtetne többé a vadonban.

Érthetően szerény interjú- alany még a 25 esztendős fiatalember, akinek a svájci Zimmermann úr, a nemzetközi sportlövő szövet- sők főtitkára is érmes helyezést jósolt az olimpián.

— Amellett, hogy nem akármilyen eredmény a világ tizenharmadik vadlövőjének lenni, természetesen egy rövid időszak számos gátló tényezőjét figyelembe véve, nem bántja, hogy nem sikerült érmet hazahoznia? — kérdeztük tőle.

— Nem bánt, csak mérges vagyok. Ha az itthon gyakran elért eredményeimmel, az 562-es, 563-as sorozataimmal a huszonötödik lettem volna, nem lennék mérges. Ez esetben ugyanis igen erős mezőnyben kellett volna küzdenem. Itthoni eredményeimmel a második lehettem volna. De mások sem voltak a hazai formájukban. Az igen esélyesnek tartott Gaard, a svéd világcsúcstartó például a hatodik lett. Igaz, a szovJó

a cselgáncsjet Zseleznyák új világcsúcscsal, 569 találattal lett aranyérmes.

Azt már Köpfner Lajos, a Sportlövő Szakszövetség megyei elnöke mondja el, hogy Gyulát az olimpiát megelőző edzőtáborban túlhajtották. Jobb lett volna, ha idehaza edz, s csak „igazoló” lövészetre viszik el a táborba. Ráadásul a fegyverére az olimpiai verseny előtti napon kapott új távcsövet, ami szokatlansága miatt szintén zavarta. így ért el 60 lövéssel 545 találatot.

— Nem baj, Gyulám, van még időd, mégy te még néhány olimpiára — biztatja az elnök. — Dr. Lumnitzert, egykori agyaggalamblövő világbajnokunkat hatvanéves korában sem győzték le. Ha úgy tudnék zongorázni, ahogy te lőni, én volnék Liszt Ferenc.

Az olimpikon mosolyog, de már túl van a csanyiki versenyen, s tudja, hogy az MHSZ miskolci csapata, ha ér is el helyezést, már nem lehet az első. Mosolyog akkor is, amikor kihirdetik az eredményt. Az egyéni verseny helyezettjei: 1. Füle Szilveszter (keszthelyi erdő- gazdaság MHSZ-klubja), 2. Galcsik György (katonai főiskola), 3. Kiss Gábor (soproni egyetem MHSZ-klubjá). A csapatversenyt a katonai főiskola versenyzői nyerték meg. a második, s a harmadik helyre a Mátravidéki, valamint a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egri, illetve miskolci MHSZ-klubjának a négytagú csapata ke. rült.

A dobogót stílusosan helyettesítő farönkök magasab- bikára lépni október 5-től 7-ig még lesz lehetőség, amikor Budapesten megrendezik a futóvadlövő országos bajnokságot.

T. I.

utánpótlás

Farkas Kati bevetődik és az eredmény: a labda ismét a Csavar SC hálójában táncol.

(Szabó István felvétele)

Nem szép, de hasznos játék

Pécs-DVTK 0:0\

Az első felvonás ijesztő volt, hiszen a tartalékcsapat 6:1 arányú vereséget szenvedett a pécsiektől. Attól félni, hogy az első csapat is így jár, természetesen nem kellett, de semmiképpen sem volt jó hatású a második csapat ilyen arányú veresége, hiszen az „egy” játékosai mindig odafigyelnek társaik szereplésére.

Trabanttal nyerték a Bükk Kupát

Jelentős autós eseményre került sor vasárnap megyénk útvonalain, hiszen a Magyar Autóklub miskolci szervezete rendezésében itt bonyolították le a 3. Bükk Kupa országos meghívásos túraversenyt. A viadal azért is ígérkezett rendkívülinek, mert nálunk még soha annyi induló — 67 nevezett gépkocsi — nem volt, mint most.

Sajnos, a kedvezőtlen időjárás és a rendkívül nehéz útvonal jó néhány autóst visszariasztott az indulástól. A 206 km-es távon megrendezett verseny során több bukás is történt, de személyi sérülés nem esett. A verseny érdekessége különben az volt, hogy az abszolút sorrendben első helyen végzett Sándor-liázaspár Trabant gépkocsival versenyzett.

A miskolciak jól helytálltak. Az V. géposztályban Csapó—Szentpéteri kettősünk (BMW) a 2., a Juhász-házaspár (Hillman) pedig a 6. helyen végzett. Ugyancsak a 6. helyet biztosította magának a IV. géposztályban a Barabás—Rősiek kettős (Zsiguli), s őket követte a Tátrai—Zsebesi (Zsiguli) páros. A III. géposztályban is elcsíptek egy 6. helyet a miskolciak. A Lakatos—Hernádi duó (Skoda) futott be ezen a helyen. Az abszolút sorrendben nem került miskolci versenyző az első hat közé, a Csapó—Szentpéteri párosnak (BMW) csak a 10. helyet sikerült megszereznie. A csapatversenyt, s ezzel a Bükk Kupát a Bp. Spartacus együttese nyerte.

Atlétika

Béke Kupa

A Nyíregyházán lebonyolított atlétika Béke Kupa csapatverseny eredményei:

Férfiak: Borsod—Hajdú

116,5:93,5, Borsod—Szabolcs 125:80.

Nőkí Borsod—Hajdú 72:63, Szabolcs—Borsod 72:63.

Férfi atlétáink közül Vin- kó, Laurencsik, Pintér, Molnár, Bejik, Tamás, Farkas és Gábor nyerték meg verseny- számaikat, s győzött mindkét váltónk is. A nőknél Károly, Gyülvészi, Veréb végeztek az első helyen.

Mint várható volt, Kolláth nem került a csapatba. Az MTI jelentéséből ugyan nem tűnik Iki, de minden bizonynyal az volt a helyzet, hogy hét közben szerzett sérülése vasárnap délutánig sem jött rendbe. (Táborira egyébként

— bokasérülése miatt — már pénteken sem számított Prei- ner Kálmán). A csapat ezért a következő összeállításban kezdett p. pécsiek ellen:

Veréb — Kovács. Salamon, Hajas, Hajdú — Gál, Váradi — Vass, Horváth, Földesi, Sikora.

A pécsiek szintén törzsgár- dájúkkal rajtoltak, csupán Kincses II. középhátvéd beállítása jelentett újdonságöt.

Pécs: Rapp — Hernádi, Kincses II., Konrád, Kincses I. — Kocsis, Zombori, Daka

— Kardos, Máthé, dr. Bér- c esi.

Pénteki beszélgetésünkkor Preiner Kálmán azt mondotta. hogy nem szabad erősen feljavuló játékot várni,hiszen lényegében változatlan csapat küzd az új bajnokságban is. Amit viszont várni lehet az az akarás, a küzdőszellem javulása, illetve „átmentése” a tavaszi szezon utolsó nyolc mérkőzéséről. Ebből a feladatból tegnap délután vizsgáztak először a diósgyőri labdarúgók, s a vizsgá akkor is sikeresnek mondható, ha a tudósító szerint a két csapat „színvonal nélküli” gyenge iramú mérkőzést vívott. A diósgyőriektől nem is lehetett várni, hogy színvonalassá tegyék a mérkőzést, hiszen az ő céljuk a pontszerzés volt. Ezt pedig idegenben csak védekező taktikával 'ehet elérni, s ez a taktika sohasem eredményez szép játékot. A játék tehát nem volt szép. de hasznosnak bizonyult, hiszen a diósgyőriek idegenben pontszerzéssel kezdhették az idényt.

A szűkszavú tudósítás mindössze két lényeges eseményt emelt ki. Az egyik az volt, amikor dr. Bérezési fejese (9. perc) alig kerülte el a diósgyőri kaput, a másik pedig az, amikor Sikora (22. percben) nagy gólhelyzetben lőtt mellé.

Az utolsó negyedórában cserékre is sor került, Í3iko- rát Kiss, Váradit pedig Rult- kay váltotta fel.

A DVTK mint írtuk, döntetlenre játszott, így érhető, hogy a jók között Salamon és Gál neve szerepelt.

HORVATH KALMAN

Szakmaközi ttpariakiád

Lebeszélni sem lehetett őket

t helyzeteket értékesíteni kell:

Győri MÁV DAC—MVSC

Ki látott már olyat, hogy ebben a „szokatlanul enyhe télben" 100 fiatal „ingre-glóriára” vetkőzve órákon át hancúroz- zon? . . . Hát csak az a tucatnyi néző,- amely lelkes ováció közepette figyelemmel kísérte a megyei cselgáncs szövetség által rendezett viadalon tatamira lépett 11 sportkör judogiba öltözött versenyzőinek küzdelmeit.

Valóban küzdelem volt ez a találkozó, méghozzá a javából! Bizonyítja ezt az a tény, hogy a : összecsapásoknak több mint í .romnegyed (!) része iponos, \ gy leszorításos győzelemmel ■\ jződött. Külön öröm számunk- r , hogy ezeken a mérkőzéseken r miskolciak — különösen a ser- c lök — nagyszerű sikereket r ittak. Egyébként is a serdülő 1 tegóriában folytak a legjobb 3 zdelmek, ami a magyar csel- f ‘.ncssport ,,nagy öregje”, Övári C '•.nyi bácsi szavai szerint igen- c ik biztató a sportág jövőjét i 'tőén.

A miskolci aranyérmesek név- s ra az úttörőknél: Hoffman I., 5 ombathy (mindkettő MVSC). f rdülők: Juhász, Fafula, Fehér ( Ind három MVSC), Tóth < FIT). Ifjúságiak: Fekete. La- 1 tos (mindkefH MVSC). Ezüst- ( mes úttörők: Kerekes, Schulhof, Takács, Angyal (valameny- n -ion MVSC), Szegedi (AFIT)

Serdülök: Varga, Veres (mindkettő MVSC). Ifjúságiak: Csendem (MVSC).

Üttőrő bronzérmesek: Czieg- ler, Hoffman S., Balogh, Mihály- kó (valamennyien MVSC). Serdülők : Szőllősi, Fegy vemeki

(mindkettő AFIT). Ifjúságiak: Varga, Kőműves, Sütő, Veres (mind a négyen MVSC), Oláh (AFIT).

M. Gy.

Jó játék és — kudarc, vagy gyengébb teljesítmény, de bajnoki pontok. Mi kell egy vérbeli szurkolónak? ... Az előbbiből az első, az utóbbiból a második! Leglábbis erre vall, hogy a Győri MÁV DAC ellen közel háromezer lelkes néző várta, s szinte végig biztatta a Kun,— Molnár L., Herr, István, Krom- paszky (Várkonyi), Locker, Lukács, Marosi (Kunfalvi), Molnár I., Demkó, Karcagi összeállításban Biróczki játékvezető irányításával pályára lépő hazai zöld-fehér együttest.

Az első negyedóra „kóstolgató” játéka Karcagi óriási helyzet kihagyásán kívül csupán egy eseményt hozott. Sajnos,f az a vendégek által szerzett gól volt.

A 10. periben a bizonytalankodó hazai védők között Buti kiugrott és a kapu közepébe lőtt, 1:0.

Az egyenlítést 5 perc múlva egy okos helyzetfelismerés hozta meg. Marosi

ügyesen perdítette a berobbanni készülő Lukács elé a labdát, '

aki a kapust is kicselezve, helyezett a bal alsó sarokba, 1:1.

A lestaktikát jól alkalmazó győriek „hazaadogatósdit” játszottak, támadásaikat pedig gyors kiugratásokra építették. A miskolci rohamok akkor jelentettek igazi veszélyt. ha azok a jobb oldalon futottak. Nagy gólhelyzet a sok pepecselés miatt azonban csak az utolsó 5. percben alakult ki, amikor előbb Marosi, majd röviddel utána Karcagi hibázott.

Szünet után sokáig hullámzó mezőnyjátékkal teltek a percek,

s az MVSC enyhe mezőnyfölényét az 55. percben lőtt Lukács lesgól jelezte. A tapasztaltabb győri együttes nyugodtan adogatott, igyekezett a hazai rohamokat lefékezni. A 60. percben aztán néhány szem esővel jött a „hideg zuhany”.

3:1 (1:1)

Egy balról átívelt labda tisztán találta az éles szögben álló Pálost,

s a szélső nyugodtan a hálóba lőtt, 2:1.

Nagy erővel támadott a gól után a hazai együttes és helyzeteket is bőven alakított ki. Lukács, Kunfalvi, majd újra Lukács és Demkó azonban sorra kihagyta azokat. A győriek aztán nemcsak „kibekkelték” a hátralévő időt, hanem egy perccel a befejezés előtt be is biztosították győzelmüket.

egy 25 m-es szabadrúgás után Pálos elé perdült a labda, aki ismét megzör- rentette Kun hálóját, 3:1.

Nehéz, küzdelmes mérkőzést vívott egymással a két együttes, melyen a hazaiaknak jóval töVb helyzete adódott, mint a győrieknek. Örök igazság viszont, hogy a gólszerzési lehetőségeket értékesíteni kell! AzMVSC-ből Molnár L. (a mezőny legjobbja) István és Locker játékát dicsérhetjük.

MONOSTORI GYULA

Pénteken délben, amikor befejeztük a szezoneleji megbeszélést a DVTK labdarúgó szakosztályának vezetőivel, Árvái Bélával, az SZMT- sportfelelősével találkoztam a stadion sportirodájában. Ép- péh azzal volt elfoglalva, hogy újabb gondokat okozzon Svidró Jánosnak, a stadion igazgatójának, hiszen közölte a végső „leltárt”, miszerint nem a korábban említett kevesebb, hanem most már 21 csapat jelentette be részvételét a szakmaközi spartakiád diósgyőri döntőire. A technikai megbeszélés természetesen azzal az eredménnyel zárult, hogy csak jöjjenek nyugodtan az üzemi sportolók a pálya nyitva áll mindenki előtt, s az öltözőgondokat is csak megoldják majd valahogy.

Szombaton reggelre vigasztalan időjárás köszöntött a városra, s még jómagam is azon meditáltam, hogy ezek az igazán amatőr sportolók visszariadnak az esőtől. Valami azonban azt súgta, hogy azokat, akik valóban csak a sportért, s a picinyke dicsőségért versenyeznek, azokat ez az idő sem riaszthatja vissza.

Mint kiderült, más is gondolkodott így, hiszen a szervezők azzal kezdték a munkát, hogy összehívták a csapatvezetőket, s megkérdezték, nem kellene-e elhalasztani a döntők lebonyolítását. Kis

híján „sértődés” lett a dologból hiszen a résztvevőket nem izgatta az idő, s lebeszélni sem lehetett őket.

Az eső, ha valamit enyhült is, de egész nap áztatta a megyéből összesereglett sportolókat, ők azonban még arra is fittyet hánytak, hogy az egyik kézilabdapályán a földre pattintott labda időnként nem ugrik vissza a játékos kezébe. Lelkesen küzdöttek mindvégig, csupán a labdarúgók nem jutottak túl a döntőkön, a csoportmérkőzéseket azonban ők is lejátszották. Sok sportágban sok versenyszám került lebonyolításra, az első helyeket díjazták is. de ezen a sparta- kiádon mindenki kiérdemelt egy külön címet is, hiszen a helytállásukért valamennyiü- ket méltán nevezhetjük igazi sportembernek!

*

A megyei szakmaközi sparla- kiád atlétikai versenyszámait a nőknél — egy-két kivétellel — a KPVDSZ, a férfiaknál pedig az Ózdi Kohászat versenyzői nyerték. Röplabdában az Orvosegészségügy (női), illetve az LKAI (férfi) csapata győzött. A férfi kézilabda tornát az LKM, a nőit az Ózdi Kohászat nyerte. A labdarúgó döntőbe — amelyet később bonyolítanak le — hat csapat került: Borsodi Bányász, LKM. Kazincbarcikai Építők, Miskolci Járműjavító. Ózdi Kohász, Diósgyőri Gépgyár. A döntőt később kijelölendő időpontban rendezik meg.

U. K.