Déli Hírlap, 1972. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

■4 A sok izgalmat hozó Szomszéd Kupa egy békés pillanata: az indító vezényszavát vár­ják a gépek. Jobb oldalon Szőke János, a magyar A válogatott második legjobb verseny­zője vasparipája nyergében. (A viadalt a magyar A csapat nyerte Ausztria és Jugoszlávia legjobb salakmotorosai előtt.) (Vezdényi Ferenc felv.) Kupaszerda Ü. Dózsa — FC Basel 2:0 tiiindeniéle Tovább látni a horizontnál (0:0). Megyeri út, ötezer né­ző. Vezette: Schiller (oszt­rák). Góllövök: Horváth, Zámbó. AEK — Salgótarjáni BTC 3:1 (2:0). Athén, húszezer néző. Vezette Menk (NDK). Góllövők: Nicolau, Visente és Nicolaidisz (11-esből), il­letve Jeck (11-esből). Budapesti Honvéd — Par- tick Thistle 1:0 (1:0). Kis­pest, ötezer néző. Vezette: Gugolovics (jugoszláv). Gól­lövő: Kozma. A látótávolság a tenger felszínén — még ha radart használnak is — nem halad­ja meg a 30—40 kilométert. Egy amerikai cég most olyan készülék tervén dolgozik, amely lehetővé tenné, hogy legalább kétszeresére növel­jék a part vagy a hajók ész­lelésének távolságát a tenge­ren. Az említett óéira javasolt egyik készülék egy villany- motorral hajtott kis helikop­ter, amelyet lenditőcsavar hoz mozgásba. A helikopter, amelyet kötél rögzít, radart vagy más „távolbalátó” ké­szüléket emel a magasba. Az egész berendezés súlya nem haladja meg az 50 kilót. 4 Abszurd ötlet a hagyományokhoz A világ ifjúságának nagy sportseregszemléje, a felejthetet­len élményeket nyújtó Jtx. nyári olimpia küzdelemsorozata a hétfői záróünnepéllyel véget ért, s a nemzetek küldöttségei elhagyták az ötkarikás várost, Münchent. Az örömteli haza­térés meghitt percei, órái után azonban még hosszú időn ke­resztül vissza-visszatérő téma lesz a bajor fővárosban eltöl­tött 17 nap sikerekkel vagy kudarcokkal, kellemes érzések­kel, s csalódásokkal teli sok eseménye. Sportolók és szak­vezetők, szurkolók vagy kevésbé hozzáértők vitáznak majd a játékokról, az egyes nemzetek, s különösen a magyar kül­döttség szerepléséről, elért eredményeiről. A mérleg pontos megvonása természetesen nem az utóbbiak feladata; meg­teszi azt helyettük az MTS és a MOB illetékes sportági szak- szövetségek vezérkarával egyetemben. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a kitűnő létesítmények, a korszerű berendezések, a technika, a tudomány vívmányai­nak széles körű alkalmazása révén a XX. nyári olimpia volt a legsikeresebb az eddigiek közül. S a rendelkezésre álló fel­tételeket minden tekintetben ki is használták valamennyi sportág részvevői, amit bizonyítanak azok a tények, hogy a mérhető sportágakban a győztesek szinte kivétel nélkül jobb eredményeket értek el, mint Mexikóban, s igen gyakran vi­lágcsúcsot kellett javítani ahhoz, hogy valaki a dobogóra ke­rülhessen. A gyakran heroikus küzdelmek jellemzően mutat­ták a nemzetközi erőviszonyok alakulását is. A két legutóbbi olimpián az USA sportolói bizonyultak a legjobbaknak a nem hivatalos pontverseny alapján, s most a szovjet versenyzők alaposan felülmúlták hagyományos ellenfeleiket. A két néJ met állam nagy vetélkedéséből a házigazdák nem kis bána­tára az NDK versenyzői kerültek ki győztesként. És a nem­zetek rangsorában az igen előkelő ötödik helyet a 10 milliós magyar nép sportolói szerezték meg 10 ponttal megelőzve a nagy rivális, Japán küldötteit! Több sportágban is jobban szerepeltek a vártnál lányaink, fiaink. Vonatkozik ez elsősorban a vívókra, ökölvívókra, súly­emelőkre, öttusázókra, birkózókra és tornászlányokra. Min­den elismerés megilleti az úszókat, kajak-kenusokat és női röplabdázókat is. A vízilabdázók és labdarúgók az ezüsterem ellenére sem feleltek meg teljesen a várakozásnak, áz atlé­ták, evezősök, kézilabdázók, lovasok, cselgáncsotok és íjászok pedig csalódást okoztak. Lehet, hogy a felkészítéssel, vagy a formaidőzítéssel volt valami baj — ennek kiderítése .a szak­emberek feladata. Kétségtelen, hogy ezt az olimpiát hatalmas küzdelmek, ma­gas színvonal és nagyszerű eredmények jellemezték, éppen ezért büszke öröm tölthet el bennünket, hogy mindezekhez a mi sportolóink is hozzájárultak, s teljesítményeikkel és el­ért eredményeikkel méltók voltak a magyar sport hagyomá­MONOSTORI GYULA Három országos verseny A hét végén Miskolcon há­rom olyan sporteseményre is sor kerül, mely országos szin­ten is rangos rendezvényt je­lent. A DVTK tornatermé­ben a legjobb magyar ifjú­sági birkózók sereglenek egy­be, hogy 10 súlycsoportban összemérve erejüket, tudásu­kat, eldöntsék az egymás kö­zötti sorrendet. Ez a viadal kitűnő alkalmat teremt arra is, hogy a Münchenben nagy­szerűen szerepelt felnőtt vá­logatott eredményeit tekint­ve a szakemberek lemérhes­sék : hogyan is állunk e sport­ág utánpótlás nevelésének te­rületén. A verseny szomba­ton délután 16 órakor kez­dődik, a mérlegelésekre pe­dig 14 órakor kerül sor. A döntőket vasárnap 8 órától YÍBják. í.iosszú szünet után a vá­rosi sportcsarnok is hangos lesz vasárnap a szurkolók biztatásától. Itt az ország leg. jobb serdülő és ifjúsági csel- gáncsozói lécnek tatamira 9, illetve 5 súlycsoportban. A 8.30 órakor kezdődő judogis ifjak vetélkedése a nevezések alapján színvonalas, jó ösz- szecsapásokat ígér. A Magyar Autóklub mis­kolci szervezete látványos és szórakoztató eseményt ígér szombatra és vasárnapra. E két napon kerül sor a 3. Bükk Kupa autósverseny megrendezésére, melyet kö­tött átlagú megbízhatósági szakasz teljesítésével és kü- lönpróbákkai bonyolítanak le. A verseny távja 220 km lesz. a rajt pedig a Kato­wice étterem elől történik. Az útvonal: Miskolc—Lilla­füred—J ávorkút—Bányahegy Bükkszentkereszt—Miskolc —Arnót—Boldva—Edelény— SzendrŐ—Aggtelek—Ragály— Felsönyárád—Múcsony—Sa- jószentpéter—Miskolc. A vi­adalon bárki részt vehet, aki érvényes gépjárművezetői en­gedéllyel és saját gépkocsival rendelkezik. M. Gy. Jobb volt a döntőnél! Papp József SE—MVSC 2:2 (0:1) A népkerti MNK-mérkő- zésre igyekvő szurkolók még mindig a vasárnapi lengyel —magyar oiimprai döntő „eseményeit” vitatták, s szin­te valamennyien annak a re­ményüknek adtak kifejezést, hogy a két miskolci csapat találkozója színvonalban fe­lülmúlja majd a tv képer­nyőjén látottakat. Igazuk lett, mert a Serfőző — Galambvári, Szűcs, Gergely, Völgy esi, Ba- zsonyi. Schuller, Szabó, Konyha, Tatár, Kapu össze­állításban pályára lépő Hon­véd együttes és a Kun — Bucz- kő, Herr, István, Krompasz- ky, Locker, Lukács, Kunfal- vy (Nagy), Molnár, Marosi (Karcagi), Demkó felállítás­ban játszó MVSC találkozó­ja igazi kupaküzdelmet, nagyiramú és ötletekkel te­liszőtt összecsapást hozott. Az első negyedóra több izgal­mas eseményéből ' két igazán „meleg'5 pillanatot kell megem­líteni, Előbb Szabó óriási lövése vágódott ki a felsői lécről, majd röviddel utána Krompaszky bombáját hárította ugyancsak, a kapufa segítségével Serf őzó. A 20. percben zörrent a háló. Bal oldali támadás után a tisztán álló Molnár lőtt a rövid sarok­ba, 0:1. Ezután 10 perc alatt Tatár akár a mérkőzést is eldön-thette volna a honvédek javára. Négy „ordító” helyzetet ügyetlenke­dett el, amikor már mindenki verve volt! A zöld-fehér közép­pályások erélyesebb játéka kö­vetkeztében az MVSC valamivel többet birtokolta a labdát, vi­szont általános feltűnést keltett, hogy mindkét együttesnél milyen bizonytalanok voltak a szélső hátvédek. A lendületes szárnyjá­ték következtében több meleg helyzet is adódott mindkét ka­pu előtt, s a szünet után már a hálók sem maradtak érintet­lenek. A 48. percben Konyhát nagy helyzetben még szögletre szerel­ték, de a beívelést Kapu maga­san kiemelkedve, a sarokba bó­lintotta”. 1:1. Pontosan 10 perc­cel később az elalvó honvéd vé­dők között, a kapujába ragadt Serfőző mellett Molnár a felső sarokba emelt, 1:2. A 70. percben aztán egyenlített a Honvéd. Schuller beadását Tatár rálőtte, s a Kun által kiejtett labdát Konyha közelről a kapuba nyomta, 2:2. Élvezetes, nagyiramú játék folyt a továbbiakban ■ is a pá­lyán. A Vasút óriási hajrát vá­gott ki, de a szervezetten és gyakran Önfel áld ozóan védeke­ző honvéd játékosokkal szemben nem tudták a továbbjutást biz­tosító újabb gólt megszerezni. A döntetlen a Papp József SE to­vábbjutását eredményezte! A két csapatból Szűcs. Völgyesi, Konyha, Tatár, Kapu, illetve Molnár, Krompaszky, Locker és Lukács játszott igen jól. (monostori) A NYUGELLÁTÁSSAL KAPCSOLATOS, ÖSSZES FONTOS KÉRDÉSBEN MINDENKIT ELIGAZÍT A NÉPSZABADSAG KÜLÖNKIADVANYA, AMELY A LEGFRISSEBB RENDEL­KEZÉSEKET IS TARTALMAZZA. ÖN !S KISZÁMÍTHATJA, ELLENŐRIZHETI BELŐLE: Ml ILLETI MEG, MIRE TARTHAT IGÉNYT. ^ ÁRA SZÁMÍTHAT A SZoYcíKEZETI TAG A NYUGDÍJBIZTOSÍTÁS ALAPJAN? MEDDIG KAPHAT A SZÖVETKEZETI TAG ÖREGSÉGI ES MUNKAKEPTELENSEGI JÁRADÉKOT? ATCSERÉLHETÖ-E ÖREGSÉGI NYUGDÍJRA A MUNKAKÉPTELENSÉGI, AZ ÖREGSÉGI JARADEK? EZEKRE ÉS MÉG SZÁMTALAN KÉRDÉSRE VÁLASZOL A KIADVÁNY. KAPHATÓ AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL ÉS A POSTAS KÉZBESÍTŐKNÉL. ARA: 4 FORINT (Az Eulenspiegel karikatúrája) Hol nyaraljon a krokodil? Egy gazdag geno­vai kereskedő há­rom évig nem ment szabadságra, mert nem tudta hol elhe­lyezni krokodilját, kedvenc háziállatát. Van, akinek orán­gutánról (Rómában három orángután él magánlakásban), óriáskígyóról (Ró­mában kettő, Milá­nóban kettő), jagu­árról (Rómában egyi kell gondoskodnia. Hárommillió olasz kutya- és macska­tulajdonos sem tud mit kezdeni állatai­val, mert sem szál­lodába, sem hajón nem viheti magával őket. Sokan nagyon egy­szerűen oldják meg a problémát: éven."«, nyár elején több százezer háziállatot hagynak el vidéken vagy utakon. 1971- ben csupán júliusban és augusztusban 400 ezer kutyát és 350 ezer macskát hagy­tak el. Elméletben ez bűnténynek szá­mít; a büntetés azon­ban nevetséges, ma­ximálisan 20 ezer lí­ra, s szinte soha nem lehet kivetni, tekintettel arra, hogy a bűnös azonosítása gyakorlatilag lehe­tetlen. Az állatok elha­gyásának megakadá­lyozására a legjobb módszer az állatpen­ziók létesítése. Két­száz ilyen hivatalos intézmény működik Olaszországban, eh­hez még több száz kisebb állatmegőrzőt kell hozzászámíta­nunk. A milánói Girasole kutyaszállodában minden újonnan ér­kezett „vendég” kap egy kartont, ame­lyen feltüntetik a szabadságon levő gazda nevét és tele­fonszámát, a kutya szokásait és megszo­kott állatorvosának címét. Az ételt hol­land zabpehelyből, valamint tyúk- és halhúsból állítják össze. A bolognai állatpenziókban a megőrzést rendsze­rint összekötik állat­iskolával is: a kutyá­kat vadászni, a macskákat pedig szobatisztaságra ta­nítják. A legegyszerűbb penziókban is napi 800—1000 . líra a macs­kák és 1000—1500 lí­ra a kutyák után fizetendő díj. Van azonban olyan szál­loda is, ahol 3000— 4000 lírát kérnek na­ponta. (Nemegyszer előfordult, hogy a penziótulajdonosokat fel kellett jelenteni, mert bár hosszú sé­tákat és tartalmas ételt ígértek „ven­dégeik” számára, éj­jel-nappal ketrecben tartották és vízbe áztatott kenyérrel etették őket.) Szemmel kormányozzák A New York-i egyetemi központ rehabilitációs inté­zete különleges kocsit terve­zett olyan betegek számára, akik nem tudnak járni, A kocsit elektronikus be­rendezéssel szerelték fel. A beteg fejének csekély moz­dításával is arra az impul- zátorra tekinthet, amely moz­gásba hozza a kocsi két elül­ső kis kerekét. Ezek a kere­kek arrafelé viszik a kocsit, amerre a beteg néz. Jeltelen sírok a Vérmezőn Martinovics és társainak pő­réről sokáig nemcsak írni, de még beszélni sem volt szabad. 1848-ban, a sajtó felszabadulása után Jókai írta meg először a vértanúk elítélletésének és ki­végzésének történetét. A pör ira­tait a bécsi titkos levéltárnak az első világháború után történt megnyitását követően tették közzé. Mint tudjuk, a pör vád­lottal közül hetet lefejeztek, hu­szonhetet bebörtönöztek, kettő pedig öngyilkos lett. Sírjukat a véletlen folytán ta­lálták meg: 1914-ben, Gárdonyi Albert fővárosi főlevéltáros egy régi térképen hét apró keresztet fedezett fel. Az 1810-ből kelt ra.iz alapján rendelte el a közgyűlés a kutatásokat. 1914. május 20-án, az első öt kivégzett száztizenki­lencedik évfordulóján azután megtalálták a jeltelen sírokat, a mai Vérmező vadgesztenyefa­során belül. Martinovics Ignác külön sírban porladt, négy „igazgatója”: Hajnóczy József, Laczkovics János, Szentmarjay Ferenc és gróf Sigray Jakab kö­zös sírban, a június 3-án lefe­jezett Öz Pál és Szolarcsik Sán­dor pedig megint külön sírt kapott. Ä csontvázakat sokáig a Fő­városi Levéltárban őrizték, majd 1926-ban elhelyezték a csontokat a Kerepesi temető egyik üres családi sírboltjában. Madarak repülőrekordja Gyűrűzés segítségével meg­állapították, hogy vándorlá­suk során a madarak hihe­tetlen távolságokat tesznek meg. Egy seregély 24 óra alatt 1200 kilométert repült a kurszki földnyelvtől Belgi­umba. A sarlósfecskék leszál­lás nélkül, 10—12 óra alatt átrepülik a Szaharát. Bizo­nyos szalonkák, tavasszal pi­henés nélkül átrepülnek a Hawaii-szigetekről az Aleu- tákra — ami háromezer kilo­méter az óceán fölött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom