Déli Hírlap, 1972. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-23 / 225. szám
Őfelsége, a fuvaros A tegnap útjain, a holnap sebességével Pusztán csak a véletlen műve, hogy tegnap reggel egyszerre akadt kezembe a csütörtöki kormányülésről és a pécsi tömegbalesetről szóló telextudósítás. Az előbbi a Minisztertanácsnak a közúti közlekedés biztonsága és a balesetek csökkentése érdekében hozott határozatáról számolt be, az utóbbi pedig a 6-os főközlekedési útvonalon történt, harminchárom sérüléssel járó karambolról. Teljesen érthető és indokolt, hogy miért foglalkozott a Minisztertanács a közúti közlekedés biztonságával. A járműpark növekedését jelző adatok figyelmeztetnek, a baleseti statisztikák aggasztanak. A közutakon közlekedő járművek száma ma már meghaladja az egymilliót, s ezt még csak tetézik a hazánkba látogató turisták gépkocsijainak ezrei. Amennyire örülhetünk a motorizáció ugrásszerű növekedésének, annyira elkeserítő az a statisztikai adatokkal bizonyított tény, hogy hazánk a balesetek gyakorisága, a halálesetek és a súlyos személyi sérülések száma, vagyis a közúti közlekedés biztonsága tekintetében az európai összehasonlításban a legrosszabb helyen áll. Közútjainkon tavaly 1934 személy halt meg, s több, mint 30 ezer megsérült. A balesetekért sokan kizárólag a keskeny, gondozatlan utakat, a közlekedésbiztonság technikai elégtelenségét okolják. Való igaz, nem vagyunk híresek útjainkról, de — és ez sem titok — a közlekedési morálról sem. A jogosítvánnyal nem rendelkezők — és ez főleg a gyerekekre vonatkozik — a forgalmi ismeretek minimumával sem rendelkeznek, a volán mögött ülők egy része pedig agresszív, fegyelmezetlen, semmibe veszi a biztonsági előírásokat. (Az elmúlt évben több mint ezer gyalogos került a kerekek alá a kijelölt gyalogátkelőhelyen.) A kormány éppen azért hívta fel mindenki figyelmét az emberséges, biztonságos közléke- désre, hogy a közutakon is érvényesüljenek a szocialista erkölcs általánosan elfogadott normái, s hogy szolgálónk, ne pedig rettegett urunk legyen a tegnap épült utakon a holnap sebességével száguldó mai gépkocsi. B. I. Milyen lesz / a „vénasszonyok ? A csillagok állása szerint csak szeptember második felében, a napéjegyenlőségkor kezdődik az ősz. A meteorológusok viszont a naptári hónapok alapján szeptember 1. napjától számítják. Az idei nyáron hidegből, melegből egyaránt kijutott, és a szélsőséges időváltozás sok egészségügyi, közérzeti kellemetlenséget okozott. Különösen a forró napokban, a levegő magas relatív nedvességének volt káros hatása az emberi szervezetre, és igen sok esetben kellett kivonulniuk a mentőknek rosszul lett emberekhez. (A kánikulai rekordot egyébként Pécs tartja, ahol 1950. július 5-én 41,3 Celsius-fok meleget mutatott a hőmérő higanyszála, s a második helyen Budapest áll, 1935. június 28-i dátummal és 39,5 Celsius-fokkal.) Az idei meleg napok is elmúltak. de szinte mindenki bízik abban, hogy lesz még egy kis utómeleg, egy kis A télre készülnek Az üzemek és a vállalatok a közelgő télre készülnek. Ilyenkor évenként nagy munkát jelent a gépkocsik és egyéb járművek elektromos berendezéseinek, áramforrásainak a téli üzemre való „átállítása”. Az Akkumulátor és Szárazelemgyár miskolci üzemében már javában folynak a munkálatok; a legnagyobb megrendelő eddig a 3-as számú Volán volt, amely mintegy 400 ezer forint értékű munkával bízta meg a Zsigmondi utcai gyáregységet. A DIGÉP 300 ezer forintos megrendelése csak targonca-akkumulátorok szállítására szól. Emellett természetesen a lakosság — magánautósok *s motorkerékpár-tulaidono- — részére is végeznek szolgáltatást. A kis üzem a sok munka ellenére egy hé- •en belül teljesíti a megren- felők kívánságait. „vénasszonyok nyara”. (A kifejezés különben az ALT- WEIBER SOMMER német kifejezésből ered, mely szó szerinti fordításban került be a magyar nyelvbe.) A meteorológiai prognózis szerint szeptember 29—30. között a hőmérséklet hajnalban 7—12, nappal 15—21 fok körül lesz. Lehet, hogy október is hasonlóan kellemes hőmérséklettel örvendeztet meg bennünket. Nem élnek a lehetőséggel Az elmúlt év közepén új jogszabály jelent meg a differenciáltabb — a teljesítményeknek és a munka minőségének, a szakértelemnek megfelelőbb — bérarányok kialakítására. A tatabányai párt-végrehajtóbizottság megvizsgálta, hogyan érvényesül az új jogszabály a gyakorlatban. Megállapították, hogy a vállalatok, üzemek egy részében nem élnek a lehetőségekkel, s még háromszázalékos évi bérfejlesztést sem terveznek. Fantázia kérdése A New York-i John Harris évek óta kizárólag telefonkönyvet olvas. Véleménye szerint: „Ez az egyetlen irodalom, ami a modern embert lekötheti: nevek, címek, számok, és mögöttük olyan sorsok, amilyet csak akar az ember. Ehhez képest egy regény vagy sci-fi könyv nem más, mint egy csésze hideg kávé.” Munkásvédelmi kiállítás Hétfőn délelőtt nyílik meg a Munkaügyi Minisztérium által szervezett munkásvédelmi kiállítás a 100-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A kiállításon bemutatják azokat a veszélyes munkafolyamatokat, amelyek gyakran okoznak üzemi balesetet. Az intézetben oktatott valamennyi szakma képviselteti magát a bemutatón; egyes műveletek veszélyeire munka közben hívják fel a figyelmet. A szemléletes kiállításon bábuk segítségével mutatják .be a szabályos munkaruhaviselést. A kiállítás — amelyre az intézet tanulóin kívül számos vállalat munkavédelmi felelőseit is meghívták — tíz napig tart nyitva. Sajó-part, TÜZÉP-telep, dél. Mintha a harmincas években játszódó filmet forgatnának a tűző napon. Az ütött-kopott kerítés mellett lovak darálják fogukkal az abrakot, mögöttük viharvert platóskocsik.. A hajtők belülről. a palánk tövében hűsöl- nek. Csak a hangjuk hallik, de az nagyon ... ■ ■ Űjabb két fogat keveredik a sokadalom közé. Fuvarból jönnek, a bakról fáradt, közömbös tekintetek; átkozott, kuncsaft nélküli nap ez a mai. Az építkezések egyik nélkülözhetetlen segédanyaga a gyöngykavics, amelyet Nyék- ládháza határában bányásznak. Már Csehszlovákiába is szállítanak belőle a Kassa. Poprád és Rozsnyó környéki építkezésekhez. — Uram, egy pillanatra ... — szólok a testesebb fogatos- hoz. A másik vézna, bajú- szos, emezen látszik: szívlapáttal tréningezhetett. — Fuvar...? Hová...? — kérdi kurtán. — A Martintelepre. Egy kocsira való... — . szén, ugye? Az 40 mázsa. 400 forint. Rakhatjuk ...? Kék munkaköpenyes férfi súgja másik oldalt a fülembe: — Én olcsóbban és gyorsabban elszállítom —, s a távolabb álló tehertaxira mutat. Az idén több mint százezer köbméter gyöngykavicsot szállított a nyékládházi bánya csehszlovák megrendelőknek, az év hátralevő időszakában további szállítmányokat indítanak útnak. bakon Naponta többször is megismétlődnek ezek a párbeszédek a telep bejárata előtt. A ló és a gép; a múlt és a jelen konkurrencia-harcában a győztest mindig a megrendelő választja ki. — Kérem, mi valamennyien iparengedéllyel rendelkező fuvarozók vagyunk — mér végig nagy hangon az egyik. — Amióta ez a telep megnyílt, mindennap itt ülünk és várjuk a vevőket. A vevőket, akik az utóbbi időben mintha inkább az autós szállítókkal szimpatizálnának. — Hja, a technika századát éljük — kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik izomkolosszus. — De vannak ám a városnak olyan részei, ahová az autó képtelen eljutni, bármilyen magas oktánszámú benzinnel is „abrakol- ják”. Az én' lovaim, uram, még nem akadtak el soha. Pedig jártam már tengelyig érő kátyúban, szállítottam az Avas meredekebb oldalára. — Mennyibe kerül egy fuvar? — Attól függ... Szenet a környékre négy-öt. Szirmára, Tapolcára, Ongára 8—10 forintért szállítunk mázsánként. Távolabbra még drágább. Sík úton 40—50 mázsa egy forduló. — Ma mennyi munka volt eddig? — Nekem egy kanyar. De nekik — mutat a pádon kuporgó társaira — még egy sem. S azt hiszem, már nem is nagyon lesz. A többiek egyetértőén bólintanak. — Pedig az asszony tartja otthon a markát — szól közbe a nagyhangú. Azért nem kell sajnálni őket, a legrégebbi fogatosok közül sem halt éhen senki. Ha van fuvar, már eleve olyan magasra tartják a tarifát, hogy az alkudozás után se fizessenek rá. Mert alkudni lehet, de csak a nyereséges bevétel határain belül. — Nem fejjük mi a kuncsaftot — mondják egyszerre többen is. — Egy ló naponta 150 forintot megeszik. Egy patkolás 40, defektjaví- tás pedig 50 forint. És lemegy még az adó is. Maszek fogatosok. Akadnak időszakok, amikor kiváltságos helyzetben vannak, mert a szállítóvállalatok nem győzik teljesíteni a sok fuvart. Egy részük kiöregedett, mások visszaadták az iparengedélyüket. Közöttük nincs irigység vagy féltékenység; a jó fuvart valamennyien szeretik, a kontárokat pedig üldözik. Ám ők is rájönnek egyszer: a fuvarozásban a ló és az autó versenyét csak ez utóbbi nyerheti. S nemcsak a gyorsasága miatt.. . KEGLOVICH JANOS Védőoltás veszettség ellen Felhívom az ebtulajdonosokat, hogy a 3 hónapos kort elért, vagy a tavaszi eboltások után tulajdonukba került és ez évben még védőoltásban nem részesült ebeik veszettség elleni kötelező védőoltása: a II. kerületben: IX. 25-cn He- jőcsabán, Gárdonyi G. u. 30. sz. alatt 8—9 óráig: IX. 26-án Gö- römbölyön, a volt tanácskirendeltség helyén, Dallos I. u. l. sz. alatt 7—8 óráig; IX. 26-án Tapolcán a tanácskirendeltségnél, Martos F. u. 11. sz. alatt 11—12 óráig; IX. 28-án Szirmán a tanácskirendeltségnél, Vöröskatona u. 49. sz. alatt 7—8 óráig: a III. kerületben: IX. 28-án • Szudi-tanyán 10—12 óra között fog megtörténni. VÁROSI FÚALLATOKVO« Sugár István A különös házasság igaz históriája 36. Még nagynénje is Katinka ellen fordul Egyes óvatosnak látszó, de annál veszedelmesebb tanúk úgy nyilatkoznak szentszéki vallomásaikban: nem tudható határozottan, hogy Dőry Katinkának kitől lett volna gyermeke, mivel ugyanabban az időben már Szirmay Jóska volt kapitány úrral is parázna szerelmi viszonyt űzött... „Szirmayt, akkori szeretőjét sokszor tapasztalták éjszakának idején lajtorján (létrán) feljönni a bottyáni kastély ablakán a konteszhez” — meséli egy jobbágyasszony. „A kontesz tüzes és szerelmes volt — erösítgeti a giríncsi kántor mindentudó felesége —, mert szeretőt tartott leánykorában. Egyszer én magam a kertben, a szilvásban fajtalan cselekedetben láttam őket...” Súlyosan vádolja a szerencsétlen asz- szonyt tulajdon nagynénje, özvegy Bo- dóné Dőry Julianna bárónő is. Ö még annak idején titkon elolvasta Katinkának egy Szirmayhoz írott levelét. Ebben arra biztatja szeretőjét a leány, hogy kettejük boldogsága érdekében, a zempléni révnél lesből lője agyon apját, azután pedig tűnjenek el kettesben Oroszországban. Bodóné ezt a levelei bosszúból megmutatta az öreg Dőry grófnak, aki aztán alaposan elverte érte a lányát. Katinka pedig a heves szócsata során ezeket a tragédiába illő szavakat vágta az apja szemébe: „Aminö rossz, gonosz az atyám és aminő gonoszt attól tanultam, olyan vagyok én is!” Az eset következménye mégiscsak az lett, hogy a nagy botrány után elkerült Bottyánból a kisasszony — vallják a tanúk —, s a rokon Eötvös-família védőszárnyai alá telepedett. Buttler szerint a menyasszonyától való elfordulását elősegítették az édesapja halálos ágyánál lezajlott események is. A haldokló öregnek zokogva vallotta be Dőry Katalinnal való eljegyzését és az aláirt házassági szerződést. „Nékem semmi szándékom ez iránt a házasság iránt nincsen!” — mondotta volna állítólag édesapjának. „örülök rajta, hogy ezen személyiül idegenségedet tapasztalom — felelte szerinte a halál küszöbén vergődő atya —, folyamodjál az egri püspökhöz, kinek oltalmába én tégedet ajánlottalak és kérd ötét, hogy légyen atyád és gyámod!” Apja temetése után fel is kereste Eszterházy Károlyt egri püspöki rezidenciájában. „Oly kegyelmességgel lenne erántam és fogadna atyai gondoskodásába — kéri az egyházfőt. — Akadályoztatná ezen házasságbéli lépésemet és tiltana minden papokat a meg- eskettetéstül.” „Ne félj fiam! — válaszolta János gróf szerint a püspök. — Gyámolod és pártfogód leszek én. Oltalmazni foglak minden erőszakos cselekedetei ellen Dőrynek!” Ezzel a kitalált mesével szándékozik hitelesíteni, hogy annak idején miért ellenezte házasságát Eger püspöke... János gróf előadja egy előterjesztésében, hogy miután ő a girincsi kastélyban lépre ragadt, s az örég Dőry gróf vele szép szóval nem boldogult, egyszeriben hangot változtatott és ellentmondást nem tűrő hangon ugrott neki: — . „Elvetted a szüzességéi a leányomnak, melyről soha nem is gondoltam. Azért innen nem mégy, valameddig el nem veszed leányomat! Sőt, ha el nem akarod venni, vasra veretlek és a tömlőére küldelek!” Fiskálisok és pénzelt felhajtok segítségével összeverbuvált tanúk, kocsisok, lovászok, parasztok vallják, hogy erős és szemfüles strázsák állották útját mindenfelől Buttler távozásának. Jóllehet háromszor is megpróbálkozott, hogy lovait befogatva, elkocsizzék, terve minden alkalommal dugába dőlt. — „Nem mehettem, noha menni akartam, mert strázsák voltak rendelve és a lovaimat kifogatta” — vallja Buttler, s ezzel magyarázatát óhajtja adni Girincsen ragadtának. — ..Csak úgy fogták be ötét itten — tudálékoskodik Huszár Sámuel uram, az orgonakészítő —, mint midőn a gazda asszony befogja a tyúkot a szitával!” Következik: „Könnyes szemmel vittek a templomba Borsodi gyöngykavics Csehszlovákiába *
