Déli Hírlap, 1972. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám

„Magaslesen” az edző Futball — DVTK—MTK Kellemes idő volt tegnap délután, de nagyon valószínű, hogy a DVTK edzőmérkőzése »iránt a szokásosnál nagyobb érdeklődés nemcsak ennek, hanem annak is köszönhető volt, hogy az 1972—73-as bajnoki idény első hazai mérkőzése va­sárnap következik. Ezt jelezte az a DVTK-emblémás kis prospektus is, amit Hódi Zoltán szakosztályvezető-helyettes adott át megérkezésünk után. A négyoldalas füzetecske fel­nőttnek és gyereknek egyaránt kedves olvasmány lesz, hi­szen nemcsak a csapat, illetve az NB X. ez évi sorsolását tar­talmazza, hanem benne van az ez évi keret fényképe, s a já­tékosok autogram-gyűjteménye is. Később figyelmünket a pá­lyára fordítottuk, ahol már megkezdődött a szokásos hét­közi edzőmérkőzés. „Hivatá­sos” bíró vezette a találko­zót, a játék azonban kevés­be volt „profinak” mondha­tó. Eleinte elég sűrűn po­tyogtak a gólok, a második félidőre azonban már nem akadt senki, aki az addig lőtt négy gólt szaporítani tudta volna. Meg is jegyezte mellettem Hörich Tibor — látva az egyik csatár gyenge lövését —, hogy most amo­lyan humánus játék folyik a pályán. Az igazság persze az volt, hogy a sajóbábonyiak kissé elfáradtak, ennek ered­őt évvel ezelőtt nagyszerű versenysorozat I kezdődött Miskolcon Kisdobos sportjá­tékok címmel. A sportiskola vezetői felismerve az után­pótlás szervezésének e kitűnő lehetőségét, évente több eset­ben is sikerélményt biztosí­tó sportolási alkalmat te­remtettek több száz alsótago­zatos tanulónak, mintegy elő­segítve a mozgáskészség, technikai felkészültség, aka­rat és sportszeretet fejlesz­tését. ményeképpen szinte mindig a kapujuk előtt pattogott a labda, s a nagy tömegben sokkal nehezebb volt a ka­put megtalálni. Preiner Kálmán a tribün­nel szemközti oldalon, a partvonal mellől figyelte a játékot, s később azt is ész­revettem, hogy az első csa­pat edzője, Tóth József „ma­gaslesen” helyezkedett el, az­az felült az állóhely tetejé­re, hogy jobban szemügyre vehesse az összjátékot. On­nan fentről, de a pálya szé­léről is lehetett látni azokat a jól sikerült gólokat, amelye­ket sorrendben Sikora, Föl­dest, Váradi (fejjel) és' Kiss Tornában és zsinórlabdában is fejlődést tapasztaltunk. A legjobb összesített ered­ményt a 30. sz. Általános Is­kola érte el, 416 ponttal nyer­te a versenyt. Szorosan kö­vette ezt az intézményt a 40. és a 35. sz. Általános Iskola. A többiek is szép sikerrel sze­repeltek, bizonyítva e helyes kezdeményezés létjogosultsá­gát. M. Gy. szereztek, de a második fél­időben lehetett látni azt is, hogy amíg a vendégek játé­kára a fáradtság, addig a di­ósgyőriekére az enyhe lazí­tás volt a jellemző. Egy ideig dr. Dudás László csapatorvos és Gommercsics Jó­zsef gyúró társaságában néztem a mérkőzést, s ez azt is eszem­be juttatta, hogy őket a múlt­kori — a szakosztály vezetősé­gét bemutató — cikkünkben ki­felejtettük a névsorból. Dudás doktortól a sérültek iránt érdek­lődtünk, s ő elmondta, hogy Tábori és Kendi közül az utób­binak makacsabb a sérülése. Kolláth felől már nem kellett kérdezősködni, hiszen ő a má­sodik félidőre beállt. Az edzőmérkőzésen a va­sárnapi MTK elleni találko­zóra készültek a diósgyőri­ek; arra a meccsre, amire Szepesi György keddi beszél­getésünk során külön is fel­hívta a figyelmemet, mond­ván: ha az MTK-sok Diós­győrben is olyan keményen játszanak majd, mint leg­utóbb otthon, akkor igencsak szikrázó mérkőzésre van ki­látás Diósgyőrben. Reméljük, az egyre javuló játékvezetés elejét veszi annak, hogy vasárnap valamiféle prob­léma adódjék emiatt. (Sze­retnénk mindig jókat mondani, illetve Imi a bírókról, de az előbbi mondat fogalmazása köz­ben az jutott az eszembe, hogy a diósgyőriek szerint a Pécsett fejelt Váradi-gól teljesen szabá­lyos volt. Egyébként — mint a szakosztályvezető mondotta —: a mérkőzés partjelzője még a találkozó után is ezt állította.) Tulajdonképpen már csak az összeállítás hiányzik eb­ből a beszámolóból, de előt­te még ide kívánkozik az is, amit Nagy Ede intéző kö­zölt a meccs közben: a jövő héten szerdán, azaz 27-én délután 3 órakor a Kazinc­barcikai Vegyész NB Il-es csapatát látja vendégül a DVTK, amely tegnap a Sa- jóbábonyi Vegyész elleni 4:0 (4:0)-ra végződött mérkőzé­sen az alábbi csapattal sze­repelt: Veréb — Kovács (Kolláth), Salamon, Hajdú — Gál, Hajas — Kiss (Fekete), Váradi (Ruttkay), Horváth, Földesi, Sikora. HORVATH KALMAN Äz utánpótlásért Kisdobos sportjátékok jótékony célra Dél-Amerika és Európa labdarúgó válogatottjai kö­zött — az UEFA bejelenté­se alapján — október 3-án a baseli St. Jákob stadion­ban barátságos mérkőzésre kerül sor, melynek bevéte­lét az elégtelenül táplált, éhező gyermekek megsegíté­sére fordítják. A befolyó ösz- szegből 150 dél-amerikai, af­rikai és ázsiai árvának kí­vánnak helyet biztosítani a svájci Trogenben levő Pes- talozzi-intézetben. Az UEFA körlevélben kérte valameny- nyi tagállamának labdarúgó szövetségét, hogy oly módon is támogassa az akciót, hogy országuk tv társaságaival egyezményt kötve a tv-jog- díjakból is tcfvább növeked­hessen a bevétel. A két földrész válogatott­jainak találkozóján az euró­pai együttesben a magyar labdarúgókat Albert és Bene képviseli. a Ferencváros A Ferencváros labdarúgó- csapata Valettában lépett pályára KEK-mérkőzésen. Floriana La Valetta—Fe­rencváros 1:0 (1:0). La Valetta, 3000 néző, V.: Vamvacopulos (görög). Góllövő: Árpa. Balszerencsésen kezdődött a zöld-fehérek számára a mérkőzés. Az első percben Géczi és Árpa rajtolt egy labdára, a máltai csatár előbb érte el, és a tehetetlen kapust k-icselezve gurított néhány lépésről a hálóba. (1:0). A gól után nagy fö­lénybe kerültek a magyarok, egymás után alakították ki helyzeteiket, de gólt nem si­került lőni. A 19. percben Szőke beadását Branikovits 17 méterről kapásból küldte a kapufa mellé. A 31. perc­ben Horváth 30 méteres ha­talmas lövése a felső kapu­fán csattant. Fordulás után sem válto­zott a játék képe. A közel 30 fokos melegbén, a keményre döngölt, agyagos pályán a magyarok támadtak, a mál­taiak 11 emberrel, foggal- körömmel védekeztek. A zöld-fehérekből Füsi, Páncsics, Horváth Á. és Bra­nikovits játszott jól. Árnyékban a A Népkert salakpályáján ünnepélyes külsőségek köze­pette három sportágban rajt­hoz állt csaknem 400 főnyi kisdobos tanuló jelentős ré­szét az újdonság varázsa szó­lította akkor küzdőtérre, de az első siker kellemes érzé­se, az első verseny izgalma a legtöbb résztvevőt hosszú időre eljegyezte a rendszeres sportolással. Azóta évről év­re növekedett a résztvevő iskolák és tanulók létszáma, s egyre tudatosabbá vált a rendszeres testmozgás utáni vágy. Az ötödik Kisdobos sport­játékokon 17 iskolából csak­nem 600 alsótagozatos tanu­ló vetélkedett az atlétika, torna, kézilabda és zsinór­labda küzdelmeiben, s a csa­patok felkészítése, elért eredményei azt igazolták, hogy a kisdobos és gyermek­torna iskolai foglalkozásai színvonalasabbak lettek, mint korábban voltak. A fi­úk a labdajátékokban nyúj­tottak többet, a leányok pe­dig az atlétikában és torná­ban jeleskedtek inkább. Természetesen a legnépsze­rűbb a két alapsportág, az atlétika és a kézilabda volt. Előbbiben 14—14 csapat in­dult a két nem mezőnyében, utóbbiban 10 fiú. és 8 leány­csapat lépett küzdőtérre. Két hónap híján egy éve már annak, hogy a telefon- kagylóban ütemesen hang­zott a játékosok kórusa: „Baj­nok-csapat. baj-nok-csapat...” Akkor majd szétvetet,te az öröm a DVTK klubhelyisé­gét: az NB II. élén végzett kézilabdás fiúkat ünnepelték a jelenlevők. Most minden másként van. Az asztalok mellett csendes hangú beszélgetés közben lassan fogy a cola, egy-egy pohár sör. S e hangulatvál­tozásra magyarázatot a gyű­röttre olvasott Népsportban levő NB I. B-s férfi és NB Il-es női kézilabda-bajnokság táblázata ad: mindkét osz­tályban behozhatatlan pont­hátránnyal utolsó a DVTK! Közérthetőbben: a bajnok­ságoktól a két diósgyőri együt­tes már elbúcsúzott, jövőre egy-egy osztállyal alacso­nyabb szinten játszanak! — Mi történt a csapattal? — Semmi különös — mondja némi iróniával Kuk­ta János edző — csak egy kicsit elhúzódott az „ünnep­lés”. Mire felébredtünk, el­szalasztottuk az erősítés le­hetőségét és hiába volt a be­csületes felkészülés; a csapat játékereje nem ütötte meg az NB I. B színvonalát. Az­tán a tavaszi idényben né­hány olyan mérkőzés is „el­ment”, amit fegyelmezettebb csapatjátékkal megnyerhet­tünk volna. — Eszerint nem csak a játéktudással volt baj? A válasz csak némi szünet után jön. A fiatal szakveze­tő alaposan „megrágja” a szavakat. — Mi tagadás, olykor-oly­kor mással is. A kudarcok szülte ideges hangulat meg­bontotta a jó szellemet, mely nemcsak az edzésmunkában éreztette káros hatását, ha­nem leállásokhoz is vezetett. Most aztán elkezdtük, amit koráiban kellett volna: fia­talokat építünk a csapatba és készülünk — az NB Il-re. Mert ott is gömbölyű a lab­da! Igaz... — Fokozatosan „elfogyott” a csapat — adja a női gárda balsikeres szereplésének ma­gyarázatát az ugyancsak fia­tal mester, Szilágyi Imre —, mert az utóbbi években az utánpótlás nevelésére bizony igen kevés gondot fordított a szakosztály. Sajnos, nem­egyszer cserék nélkül küsz­ködtünk végig mérkőzéseket, s akik a pályán voltak, sem ütötték meg valamennyien a kívánt mértéket. . . Kies­tünk. — És most hogyan tovább? — Üj csapatot kovácsolunk s teljes erőből „ráálltunk” az utánpótlás-nevelésre bizony Okultunk a hibákból. A ré­giek közül csupán Bru- nyánszkyt, Kisst. és Szűcsöt „favorizáljuk”, s egészen ala­csony korhatárú gárdát ké­szítünk fel a jövő harcainak eredményesebb megvívására. Egy év múlva szeretnénk új­ra visszakerülni, mert nem jó az „árnyékban” sokáig tartózkodni. MONOSTORI GYULA A barlang lakója Jegesmedve és közönsége Aeneas temploma Rómától körülbelül 30 ki­lométerrel délre felfedezték Aeneas templomát. Ez a templom lényegében egy kö­vekkel kirakott domb. Átmé­rője 18 méter. A templom­nak az archeológusok feltárta maradványai nemcsak azt te­szik lehetővé a szakemberek­nek, hogy reprodukálják a Trója hőse előtti tiszteletadás színhelyét, hanem Lavinium várost is, amelyet a hagyo­mányok szerint Aeneas ala­pított, miután Latiamban partra szállít. A domb for­májú templomban egy 2,5 méter hosszú és 1 méter szé­les sírkamrát találtak. Ezt a sírkamrát egy félkörben vég­ződő kőlap borítja — való­színűleg a félköralakú rész alatt helyezték el az elhunyt fejét. Galilei lehetett volna Egy angol—ameri­kai vegyes bizottság tag jainak állítása sze­rint Angliában a XVI—XVII. század­ban élt Galilei kor­társa, aki felvehet­te volna a versenyt a nagy olasz tudós­sal. Thomas Harri- otról, a nagy tudású matematikusról, csil­lagászról, tengerjáró­ról és filozófusról' van szó. Harriot 1560-ban született Oxfordban; 1609 júliusában csak­nem Galileivel egy- időben teleszkóppal vizsgálta az égites­teket és — amint feltételezik — elké­szítette az első hold­térképet, amelyen feltüntette Földünk útitársának „tenge­reit” és krátereit is. Többek véleménye szerint Harriot Gali­lei előtt felfedezte a napfoltokat. Harriot nevét ed­dig csak a szakem­berek egy szűk kö­re ismerte, mivel Harriot nem publi­kálta műveit, való­színűleg attól tartva, hogy eretnekséggel fogják vádolni. A tu­dós félelme annál is inkább érthető, mi­vel tanúja volt párt­fogója és barátja, Walter Raley kivég­zésének, aki 1585- ben Harriotot Ame­rikába küldte, s a tudós ott publikálta egyetlen nagyobb terjedelmű művét, amelynek címe: „A Virginia államban tett felfedezések rö­vid és hű leírása.” Az említett angol- amerikai vegyesbi­zottság most készíti elő Harriot azon leg­fontosabb munkái­nak publikálását, amelyeket a nyom­tatásban soha meg nem jelent, 10 000 kéziratoldalt kitevő tudományos munkái­ból válogattak ki. Univerzális légpárnás hajó A Howercraft SS—7 elne­vezésű különleges hajót a közeljövőben nagy szériák­ban fogják gyártani. Ez a hajó, amely 8—10 embert szállíthat fedélzetén, számos feladat ellátására alkalmas, kezdve az ilyen típusú hajók vezetésére oktatástól egészen a hajótöröttek megmentésé­ig és az erdőtüzek elleni harcig. Elődeitől elétrően ez a lég­párnás hajó teherszállításra is alkalmas. Nagy teljesítmé­nyű motorral, háromszázki- lencven lóerős gázturbinával működik. „Fedélzete” fel­fújható. A turbinarészben az emelőerő létrehozására, rész­ben az előrehaladásra szol­gál. Földközi-tengeri Florida Dél-Franciaország földkö­zi-tengeri partvidékén a ha­gyományostól elférő formájú csipkézett piramisokra emlé­keztető épületeket fognak emelni a spanyol határtól a Rhone folyó torkolatáig. Az első ilyen hotelbe már 1971- ben beköltöztek a lakók. Az üdülőtelepet a leggaz­dagabb európai és ameri­kai turisták igénvei szerint tervezték. Érdekes, hogy a terv sze­rint a modem technika leg­újabb vívmányaival felsze­relt sokemeletes épületek mellett kis, két- és három- szintes házakat is építenek, amelyek egész negyedeket fognak alkotni. Ezek a kis épületek egyébként nagyon impozáns látványt nyújta­nak és ennek megfelelően nagyon magas az áruk vagy a bérleti díjuk is. Amint a terv készítői ál­lítják, az új luxusüdülőhely komfort tekintetében mesz- sze maga mögött fogja hagyni a leghíresebb flori­dai üdülőhelyeket is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom