Déli Hírlap, 1972. augusztus (4. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

Lobogózzuk fel az épületeket! Miskolc megyei város Ta­nácsának Végrehajtó Bizott­sága felkéri a város lakossá­gát. az üzemek, intézmé­nyek, vállalatok vezetőit, hogy augusztus 20-ra, a Ma­gyar Népköztársaság alkot­mányának ünnepére lobogóz­zák fel a lakóházakat, az üzemek, intézmények, válla­latok épületeit. A zaszlodísz augusztus 18- tól 21-ig köszöntse az ünne­pet! KRESZ-vetélkedő az MKV-nál A DH városfejlesztési P f • Újszerű vendéglők IftrillTlíl * Nincs ételkülönlegesség tillitl • Es a vár környékén? „Megfigyeltem, hogy az utóbbi években csaknem kivétel nélkül csupán az új lakótelepeken építenek új vendéglátó­ipari létesítményeket. Véleményem szerint azonban a város­nak ez a kereskedelem-hálózatfejlesztési koncepciója nem találkozik a lakosság igényeivel. A KilMn lakótelepi Otthon étterem, a Katowice vagy a bulgárföldi Stadion étterem mind tipikus példája annak, hogy az újabb vendéglátó létesítmé­nyeknek a közétkeztetésen kívül igen minimális szerepe van a városi lakosság ellátásában. Ugyanakkor alig épülnek Mis­kolcon olyan éttermek és kisvendéglők, amelyek a szokásos, már-már sablonszerű szolgáltatásokon és étrendeken kívül mást is nyújtanának a vendégeknek” — írja Egri Zoltán Chlepkó Ede utca 35. sz. alatti lakos, majd hozzáteszi: „Ha­sonló étterem-presszó kombinát épül most a Győri kapuban is. Miért? Hiszen köztudott, hogy ezek a létesítmények hosz. szú éveken át veszteségesen működnek.” kén — írja — igen sok ven­dég és idegen megfordul. Hívjuk őket. propagáljuk vá­rosunknak ezt az igen szép, idegenforgalmi látványossá­gát. de az egész környéken egyetlen valamirevaló ven­déglátó egység sincs. Sehol egy sörkert, egy hangulatos kisvendéglő. Legfeljebb egy rosszul ellátott, ócska strand­büfé, ami miatt szégyenkez­nünk kell. A legközelebbi, nem éppen gusztusos Bástya presszó is több mint 500 mé­ter távolságra van a vártól. 3^ Horgászok a Mályi-tónál Karsztvíz-kutatók Jósvafőn Vallatják a Tohonya­forrást Üdítő híreket kaptunk tegnap Jósvafóről. a VITUKI karsztvíz-kutató állomásának vezetőjétől, Máucha László­tól, aki egy érdekes bar­langász-kísérletről számolt be. Igaz. nincs könnyű dol­guk a barlangászoknak, hi­szen nehéz terepen törmelé­ket hordanak, de legalább jó hűvös helyen vannak. A zsombolyban ugyanis, amely­nek feltárásáról a tudósítás szól, most sincs több 10—12 foknál. A jósvafői kutatóállomás dolgozói hosszú évek óta vizsgálják a Tohonya-forrás vízhozamának változásait, a karsztjelenségeknek a for­rásra gyakorolt hatását. Ta­valy már megkísérelték, hogy kibontsák a Jósvafő—Aggte­lek között levő karsztfenn- sík, a Nagyoldal aknabar­langját. amely az akkori fel- tetelezések szerint is a To­honya-forrás vízmedencéihez vezet. Tavaly nem sikerült a kísérlet, alig 15 méterre ju­tottak le a függőleges zsom­bolyba. ezután útjukat állta a barlangi törmelék, horda­lék. Mivel ez a forrás az állo­más kutatási programjában központi helyen szerepel, most újra nekivágtak a nagy munkának. A VITUKI ama­tőr barlangászai és még jó néhány diák, pesti egyete­mista. összesen húszán, a múlt szombaton tábort ver­tek a jósvafői Nagyoldalon, az aknabarlang közelében. Még szombaton megkezdték a barlang feltárását, azóta több törmeléket, sarat emel­tek ki a járatból. Munkái­kat az idén egv motoros csör­lő is segíti. ígv nem kell minden vödör törmelékkel a felszínre jönni. Feltételezé­seik szerint kétszáz-három­száz méter mély lehet az ak­na, amelynek felső részében egyébként tavaly két. való­színűleg a kuruckorból szár­mazó emberi csontvázat ta­láltak. Az aknabarlang fel­tárása szeptember végéig tart. addigra valószínűleg elérik a zsomboly alját, és rábukkan­nak a Tohonya-forrás víztá­rolóira. A feltárás nagy se­gítséget nyújt majd az állo­más tudományos. kutatóinak, akik munkájukkal a vízgaz­dálkodásban, bányászatban rendkívül fontos karsztvizek, karsztjelenségek megismeré­sét viszik előbbre. (pusztai) A Miskolci Közlekedési Vállalat fennállásának 75. év­fordulója tiszteletére KRESZ- vetélkedőt rendeztek a villa­mos- és a gépkocsivezetők között. A vetélkedőben mint­egy 200 dolgozó vett részt, az egyéni verseny mellett brigádversenyt is indítottak. A villamosvezetők vételkedé­sében a tegnapi döntőn az első három helyezett 1000, 800. illetve 600 forintot ka­pott. míg az autóbuszvezetők versenyének első négy he­lyezettjét díjazták. A két első helyezést elért brigád tagjai­nak jutalma 250—250 forint. Közvetlen tárcsázással A posta műszaki brigádjai tegnap befejezték a miskolc­tapolcai távbeszélővonal ká­belbővítési munkálatait. Ez­után valamennyi miskolci te- lefonelöfizetö közvetlen tár­csázással folytathat beszél­getést a távhívó rendszer se­gítségével. Eddig ugyanis — a műszaki feltételek hiánya miatt — négyszáz miskolc­tapolcai, vagy arról a vonal­ról leágazó telefonkészülék tulajdonosa ki volt rekesztve a távhívó rendszerből. Olvasónk kérdésére Orosz László, a városi tanács ke­reskedelmi osztályának veze­tője válaszol: — A levélírónak igaza van. Az említett vendéglátóipari létesítmények tervei azonban már évekkel ezelőtt elkészül­tek. s ezek megváltoztatása igen sokba került volna. A korábban kialakult gyakor­lat helytelenségét a tapaszta­latok régen bebizonyították, s ezért feltétlenül és mielőbb változtatni szeretnénk rajta. Mi sem tartjuk helyesnek, ha az új lakótelepeken csak ha­gyományos jellegű éttermek és presszók épülnek. Nem­csak a levélíró, hanem az egész, lakosság igényli ma már a sajátos hangulatú, egyedi kialakítású, speciális ételeket felszolgáló vendéglő­ket. Legújabb hálózatfejlesz­tési törekvéseinkben igyek­szünk is ezeknek az igények­nek eleget tenni. Ezt bizonyítják a jelenleg működő kisvendéglők is. Rendkívül nagy népszerűség­nek örvend például a Rácz Ádám utcai Tiszavirág ha­lászcsárda. ahol speciális hal­ételeket és egyebek között békacombot is felszolgálnak a vendégeknek. Ilyen újszerű vendéglátóegységek kialakítá­sát szorgalmazzuk az újabban épülő lakótelepeinken is. Ke­reskedelmi hálózatfejlesztési programunkat már ennek megfelelően dolgoztuk ki. Elsőként az Avason felépü­lő új lakótelepen, később pe­dig a Vörösmarty utca kör­nyékén és az azt követően kiépülő új városrészekben — az ismert hagyományos, na­gyobb éttermek és eszpresz- szók mellett — inkább a ki­sebb alapterületű, családias kisvendéglők létesítését szor­galmazzuk. Ezt a törekvésün­ket igyekszünk érvényre jut­tatni a belvárosi üzletháló­zat fejlesztése során is. Az Arany Csillag Kávéház, illet­ve a Polónia étterem alatt például hangulatos pincesörö­zőt alakítanak ki. A Kos­suth utcai Áfész-házban — a volt BM-klub épületében — pedig a földszinti részen egy új szövetkezeti presszó­bár. félemeletén hangulatos kisétterem létesítésére ad­tunk engedélyt. Hasonló kérdéssel fordult szerkesztőségünkhöz B. J. fő­művezető, a diósgyőri város- központ egyik új lakója is: „A diósgyőri vár környé­A városi tanács kereske­delmi osztálya — Orosz László osztályvezető szerint — már régebben foglalkozik a strandbüfé átalakításának gondolatával. Az elképzelések szerint a büfé átalakításának tervét a vízművek strandfej­lesztési terveihez igazították volna, de mint kiderült, a strand bővítésére a közeljö­vőben nem kerül sor. így legfeljebb csak kisebb átala­kításra lehetne számítani, de a felajánlott tanácsi támoga­tás ellenére ez idáig még nem akadt vállalkozó. A vállala­tok és szövetkezetek fejlesz­tési lehetőségei ugyanis meg­lehetősen korlátozottak. En­nek ellenére — ismerve a környék hiányos vendéglátó ellátottságát — a tanács a büfé korszerűsítését és utcai árusításra való átalakítását is fontosnak tartja. L. P. Matyóföld virágai a Balaton mellett Tihany híres kéttornyú barokk templomának szom­szédságában van a nádfede- les Népművészeti Ház. Ennek Ankét Taktabájon A gyümölcsösök komplex védelméről tartottak tájékoz­tatót és bemutatót tegnap Taktabájon. A szerencsi já­rási növényvédő állomás ál­tal szervezett ankét fő témá­ja a Fundasol WP—50 típusú növényvédőszer alkalmazásá­nak. s hatásosságának ismer­tetése volt. Sugár István A különös házasság igaz históriája 3. A gróf Buttler-família Lássuk most történetünk másik csa­ládját: a Buttler eket. Az első Buttler a török hódoltság után bukkan fel hazánkban: báró Butt­ler János ezredes, császári és királyi ka­marás, Eger várának keménykezű és örökös parancsnoka. A távoli Kurlandból (a mai Szovjet- Lettország déli részéből) vetődött Eger­be. Az ezredest tekintélye és befolyása révén hamarosan honfiusítják, s királyi adományként megkapja a Heves me­gyei Erdőtelket és a vele szomszédos Hangi pusztát. A család vagyonának alapját még Egerben, s néhány faluban szerzett részbirtokaival veti meg. A magyarrá lett Buttlerek családi fészké­vé azonban mégsem Eger, hanem Er­dőtelek válik. A tekintélyes vagyon urát azonban súlyos gondok emésztik: hitvese, Sul- monen Anna Mária asszony magtalan- ságra kárhoztatta a nemes famíliát! Kié legyen hát a vagyon? — merül fel az öregedő ezredesben az emésztő kérdés. Röviddel tehát halála előtt, hogy el ne vesszenek birtokai, — örökbe fogadja fivére fiát: a Becsben élő Lajost, aki azután alaposan beváltja a hozzá fűzött családalapítási reményeket. Két hitvese tizenkét utódnak ad életet. Sőt, Lajos megszerzi a családnak a grófi rangot is. Tizenkét csemetéje közül azonban csupán egyetlenegy viszi tovább a pati­nás Buttler nevet. Gábor 6, történetünk főszereplőjének, Jánosnak édesapja. Testvérei vagy gyermekkorukban hal­tak meg, vagy apácák lettek, vagy pe­dig leányok maradtak. Gróf Buttler Gábor császári és kirá­lyi kamarás, a hatalmas családi vagyon és tekintély megteremtője. Ö kapja meg a grófi rang mellé 11. Józseftől, a ka­lapos királytól, a délvidéki zsírosföldű Bánátban a csaknem 30 ezer holdas (!) párdányi uradalmat, s így a „párdányi” elánevet is. A mérhetetlen vagyon s a rang elsöprő tekintélyt kölcsönöz a Buttler névnek, nemcsak Hevesben, de országszerte. Megválogatják erdőtelki kastélyuk vendégeit. A nagy hatalmú egri püspököket, örökös főispánokat csakúgy a família barátjainak mondhat­ják, mint akár a gróf Orczyakat, Fáy- akat, Kegleviczeket vagy Almássyakat... Gábor gróf vígan éli , legényéletét, s nem siet a nősüléssel. Többször meg­gondolja a dolgot, s végül is. 32 éves amikor elődeihez híven, külföldről vá­laszt asszonyt. Hitvesét, ágról-szegröl rokonát, ősei szülőföldjéről, az orosz cár uralma alatti Kurlandból hozza az erdőtelki kastélyba. Erzsébet asszonynak egyéb dolga sincs, mint gyermeket gyermek után szülni. A házasság első hat évében öt­ször fekszik gyermekágyat! Egyébként húsz esztendő alatt tizenöt gyermeknek ad életet, ami mindenképpen szép ered­mény egy magvaveszett famíliában ... A vagyon azonban mégsem aprózódik el, hiszen csak öt gyermek nő jel, azok közül is csupán kettő fiú — méghozzá az egyik gyenge, beteges, nem is éli meg a férfikort. Így lesz aztán a fé­nyes párdányi Buttler név és a hatal­mas vagyon egyetlen fiúörökösé: János grófé, történetünk főhősévé. Gábor gróf, az apa, érdekes ember. Néhány évvel felesége halála után. kö­zel a hatvanhoz, egy kis csizmadia, el­vált kikapós sátoraljaújhelyi feleségét veszi maga mellé kulcsárnénak és gaz­daasszonynak. Hamarosan szerelmi vi­szony bontakozik ki közöttük, melyről már megyeszerte beszélnek. Nagy Bor­bála asszony, — így hívják a némbert, — rövidesen úgyannyira behálózza az öregurat, hogy miután a kálvinista hit­ről a katolikusra tér, gróf. Eszterházy egri püspök különleges engedélyével, az erdőtelki kastélyban házasságra lép a furcsa pár ... Az otthon élő két Buttler-fiú, a fia­tal János és az idősebb Lajos, sehogyan sem szívleli ,.Borcsa grófnő”-t. Ahogy nőnek a fiúk, úgy éleződik a viszonyuk Borbála asszonnyal. Napirenden van­nak az egetverö kiabálások, veszekedé­sek, szörnyűséges civakodások, — mely­be Gábor gróf nemigen szól bele, hi­szen maga is feleségét „csak asszony­nak” hívja, s hét jaj annak, aki grófné- nak merészeli titulálni Borbálát! Az egykori csizmadiánét azonban nem kell félteni... Következik: Borcsa grófné mind a három szobáját a Matyóföld népművészeti re­mekei ékesítik ezen a nyá­ron. A Mezőkövesdi Matyó­ház rendez benne kiállítást és vasárt, amely májusban kezdődött és szeptember ele­jéig tart. Akik csak ellátogatnak — hazai és külföldi vendégek —■ Tihanyba, a műemlék-temp­lom és a múzeum megtekin­tése után szinte mindnyájan felkeresik a matyóföldi ki­állítást is. Elgyönyörködnek a matyószoba berendezésein, a stilizált virágmintás, szv- csös-rózsás kövesdi, a ke­resztszemes tardi, a rózsás­madaras szentistváni hímzé­sekben. Ugyanilyen hímzés­minták díszítik a térítőkét, futókat, kendőket, blúzokat, ruhákat, táskákat, amelyek­ből szívesen vásárolnak a ba­latoni nyaraló vendégek. Ljítók a pamutfonóban A gazdasági eredmények, valamint a munkakörülmé­nyek javítása érdekében há­romhónapos újítási versenyt rendeztek a miskolci pamut- fonodában. Ez idő alatt 29 újító összesen 54 javaslatot nyújtott be, melyek közül 11- et már hasznosítottak is. A versenyben részt vett újítók közül 26 férfi és három nő, továbbá 27 fizikai és 2 alkal­mazott állományú dolgozó. A benyújtott újítások jelle­güknél fogva elsősorban az üzemvitellel — az anyag- és alkatrészjavítással, utánpót­lással — kapcsolatosak. De szép számmal van közöttük a minőségjavításra, valamint a munkakörülmények és a munkavédelemre irányuló ja­vaslat is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom