Déli Hírlap, 1972. augusztus (4. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-14 / 190. szám

a miskolciaké a szó Egy s más a tasakos tejről Korábban szállítják a palackos gázt A Déli Hírlap .július .'»1 -i számában megjelent cikkre közlöm, hogy Kiss Ferenc fogyasztónk panaszát kivizs­gáltuk, s a propán-bután pa­lackellátás színvonalának ja­vítása végett az alábbiak szerint intézkedtünk: A nyíregyházi töltőállo­mást megkerestük, ahol kéré­sünkre közölték, hogy a szál­lítmányokat korábban indít­ják útnak, s így a készlet megfelelő időben áll fogyasz­tóink rendelkezésére. A növekvő igények folya­matos kielégítését a jövőben raktárkapacitásunk növelésé­vel fogjuk biztosítani. Katona Zoltán, a TIGÁZ miskolci üzem­egységének vezetője Inni vagy rágni! Az elgyötört utas betér egy útmenti csárdába, aka­rom mondani, presszóba és kér egy kávét, hogy leöb­lítse vele az út porát. (Szín­hely: Tokaj. Halászcsárda.) Naív elképzelésem szerint így kellene a dolognak tör­ténnie: — Kérek egy kávét. — Igenis kérem, hozom. És mi a valóság? — Kérek egy kávét.-— Káávéét? — A pincér megütközve néz rám. majd felhúzza a vállát. — Nincs kérem! — No de ... — ... Nincs. mert ára­munk nincs — Hát akkor átmegyünk a másik oldalon levő presszó­ba. Mefisztói mosollyal: — Ne fáradjanak, ott sincs Lenyelem bosszúságomat U- kávé helyett. Megyünk to­pább. Bodrogkereszúr. Szeg- ‘ű Presszó. Gvanútlanul fu- ok a mosdóba, miközben ititársam — feltételezésem -/érint — a kávét rendeli. Kitapogatom a kagylót (vil-^ any nincs), bőven eresztek .izet a kezemre (szanpan sincs), maid zsebkendőmbe őrlőm a kezemet, mert. . . örülközö sincs. Mindez azon­ban nem bosszant, mindegy már. csak koffein-adagomat msgihassam. Az asztalnál jtitársam szokatlanul bárgyú •íéppel néz rám. — Tudod, ízt szeretném mondani, nogy ... itt sincs kávé. Legközelebb hozunk zacs­kóban. szemeset. legalább ’rősödik tőle a fogunk. K. G. Mosoly a szobor fölött Nyár van. kánikula. Turista-invázió: külföldi gépkocsik, nem idevalósi nyelven elhullatott szavak az utakon, tavak környékén, éttermekben, a szállodák, múzeumok, szobrok és egyéb nevezetességek környékén. És mi örülünk ennek. Nyil­vánvaló: érdekes ország lettünk, látogatni való. Tudunk a közeli, s távolabbi országokból érkező turisták számára ér­demeset. érdekeset produkálni. S nemcsak hamis illúziókkal, délibabbal, bögalyás csikósokkal, egyebekkel. A turista nemzetének reprezentánsa: szokásaival, modorá­val. intelligenciájával. Népének kicsi tükre. Országából egy kis morzsa, amiből megsejtjük annak „zamatát”. Ezért Íté­lendő el az. aki nem veszi figyelembe, hogy ha elhagyja or­szága határát, nem szűnt meg annak állampolgára lenni. Ezt egy pillanatra, a legapróbb dolgokban sem szabad elfelejteni. Aki nem igy cselekszik, megalázza saját hazáját és meg­bántja az öt vendégül látó népet. Egy jelentéktelennek látszó, de annál felháboritobb példa. Egyik középületünk előtti pázsitos téren felállított, pihenő női alakot ábrázoló szobor fején fotózták egymást fiatal kül­földi lányok. Az alany bajos mosolya ott lebegett a szobor feje fölött, hogy örök emlékké merevedjék. Szépen moso­lyogtak valamennyien, ók maguk is szépek voltak. De amit műveltek, az — enyhén szólva — a művész és a művészet meggyalázása. Nem beszélve arról, hogy letaposták a nagy munkával nevelt pázsitot is. És mindezt olyan magától értetődő természetesseggel tet­ték, mintha otthon lennének. De hát ez otthon természetes? Fecske Csaba. Miskolc, László J. u. 32. Ápolási díj a feleségnek A tasakos tej árusításának bevezetése óta a fogyasztok kevésbé ismerik a tasakra nyomott különböző számok és jelek magyarázatát, s a szavatossági idő lejártát. Szinte valamennyi, tejet árusító csemege- és fűszer­üzletben, valamint tejbolt- ban az a gyakorlat, hogy reggelente csak az előző na­pi tejet árusítják, s amíg az nem fogy el, addig nem ad­nak el a már aznap hajnal­ban megérkezett tejből. Ugyanez történik akkor is, ha hétfőről van szó. Akkor a szombati dátummal ellátott tasakos tejet adják el. Elő­fordult az is, hogy két-há- romnapos ünnep után a két- három nappal előbbi dátum­mal ellátott tasakos tejet kapták meg a vevők. Most már egyre többen nézegetik — és ez nyáron különösképp érthető — a tej tasakjára nyomott jelzéseket, hogy lehetőleg aznapi dá­tummal ellátott tejet vásá­„Doktor néni”, a buszon Egy gyári munkás üzemi balesetet szenvedett. Táppén­ze és a fizetése közötti kü­lönbözet megtérítéséért a vállalata ellen indított per­ben arra hivatkozott, hogy amikor a kórházból elbocsá­tották, felesége otthon to­vább ápolta, és ezért az asz- szony részére rr<rpi~50 forint megfizetését kérte. Ebben a kérdésben az alsófokú bíró­ságok ellentétes álláspontra helyezkedtek. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a követ­kezőképpen döntött: — A baleseti sérült az ott­honi ápolásával felmerülő költségeket a károkozóval szemben akkor is jogosult felszámítani, ha ezt a mun­kát családtagja végezte. Az_ ezzel ellenkező álláspont el­fogadása egyértelmű lenne azzal, hogy a károsult csa­ládtagja a károkozó érdeké­ben díjtalanul többletmun­kát köteles végezni, márpe­dig a kárenyhítési kötelezett­ség idáig nem terjed. Az ápo­lást végző családtag a káro­sulttal szemben fennálló, a családi kapcsolaton alapuló kötelezettségének kívánt ele­get tenni, de semmiképpen sem a károkozót óhajtotta mentesíteni a kártérítési kö­telezettség alól. A sérült te­hát az otthoni ápolásával felmerült költség megtérítése iránti igényével nem utasít­ható el azon az alapon, hogy az őt ápolo családtagnak ermatt nem volt" keresetvesz­tesége. A nagyapa két nagy kosár­ral a kezében és négy év körüli unokájával a nyaká­ban akar felszállni az autó­buszra. A kisfiú feje azon­ban nagyot koppan az ajtó feletti lemezen, minthogy ketten magasabbak két mé­ternél. A vezető szaggatott csengetése jelzi türelmetlen­ségét. A kosarak a földre huppannak, egy ügyes moz­dulat, s az unoka már mász­hat is fel a lépcsőn, míg a nagypapa nehézkesen cipe­li utána két nagy poggyásza!. Majd a vezetőfülke mögötti ülésre rogyik, s homlokát az egyik kosárt fedó térítőbe törli. Unokája nyomban fei'aiál- ja magát a járművön, és sa­játos maganprodukcióba kezd. — Ne mássz, Pistike, az ablakba . . . Hagyd a néni kontyát, Pistike . . . Miért akarsz átmenni a vezető bá­csihoz — hailik egyre gyak­rabban a nagypapa hangja. Amikor végképp megelégelte a dolgot, türelmetlenül fel­csattan: — Hozza csak az injekciós tüt. doktor néni ...! A kisfiú megszeppen, s szorosan a nagypapája mel­lé kuporodik az ülésre. Rö­vid idő alatt azonban kínos­nak véli a tétlenséget, ám alig hogy mozdul, valahol a zsöllyében íelsikít egy szop­rán : — Itt az injekció, hol lehet megszúrni a kisfiút...? A gyermek még közelebb húzódik a nagyapjához, s moccanni sem mer. Es mondja valaki, hogy a fel­nőttek nem rosszalkodnak. Limlom... +: A tanács III. kerületi hivatalának épülete előtti teret •endbehozták az építők. Sajnos, ez csak a főútvonal felől átszik így. A környék lakói viszont tovább gyönyörködhet­tek az építkezésből visszamaradt limlomokban. Szerkesszen velünk! A bulgórföldi ABC-óruhóz zöldséges pultja mögött álló eladónő pár nappal ezelőtt 5 óra tájban se szó, se beszéd, kirohant az üzletből. Jó néhányon álltunk a pult előtt, az eladó pánikszerű eltűnése mégsem le­pett meg senkit, a középkorú hölgy ugyanis valósággal rosszul lett a melegtől. Pár perc múlva kicsit sápadtan visszajött és tovább mérte a paprikát, barackot. Az eset akármelyik eladóval megtörténhetett volna, s azon sem csodálkoznánk, ha a vásárlók közül kellene valakit fel­locsolni: az ABC-áruházban ugyanis a meleg idő visi- szatérte óta egész nap 30 fok fölött van a hőmérsék­let. Az áruházban nem lehet ablakot nyitni, a dupla bejárati ajtók és a keskeny raktárajtók még a minimá­lis levegöcserét sem biztosítják. Kánikula az áruházban Elméletben persze, nem is lenne szükség ablakokra, mesterséges huzatra, hiszen ebbe az áruházba több száz­ezer forint költséggel korsze­rű levegőcserélö berendezési építettek be. Az üzlet hosszá­ban az eladópultok fölött egy álmennyezet mögé rejtve ta­lálható ez a drága készülék, amely lehet, hogy nagyon öt­letes konstrukció, csak éppen nem cseréli a levegőt. Illet­ve cseréli — mondták a bolt­ban — de ennél erősebbre nem lehet állítani, mert ak­kor a dolgozók a huzattól megbetegednek. Persze, a huzat is ártalmas, de a hőguta sem tartozik a kellemes dolgok közé. Egy biztos: a drága levegőcserélő nem jó. a fülledt meleg, az elhasznált levegő kimeríti a dolgozókat és a vevőket is. Van Pesten egy ..minta­áruház”. amelynek bejáratán a következő olvasható: Kér­jük az ajtót becsukni, mert az áruházát hűtjük!’. télen pedig annyit változik a szö­veg, hogy „fűtjük az áruhá­zát.” Nem tudunk arról, hogy a közeljövőben ilyen áruház épülne Miskolcon, ezért ad­dig is jó lenne levegőről gon­doskodni a bulgárföldi ABC- ben és a többi (egyébként modem), nagy eladóterű mis­kolci élelmiszer- és egyéb üz­letben. Szabados György. Bajcsy* Zsilinszky utcai olvasónk egy postai értesítést hozott el szerkesztőségünkbe. A nyom­tatványon felszólítják, hogy televíziója előfizetési díját fo­lyó hó 8-ig egyenlítse ki. Az értesítés érdekessége az. hogy olvasónkat folyó hó 10-én szó­lították fél. 8-ig fizesse be az 50 forintot. Azt is furcsáll­ja. hogy a szövég szerint a kézbesítő másodszor kíséreln te meg a díj beszedését, ho­lott ez az első értesítés, amit kaptak. A nyomtatványon ki­húzták azt a mondatot, mi­szerint a díj beszedését egy adott időpontban újra meg­kísérlik. Az 50 forintot persze. így is. úgy is be kell fizetni, de a tízsoros szövegben előfor­duló három ellentmondás egy apró bosszúsághoz azért ép­pen elég Üjabb gombamérgezésekről kaptunk hírt: a Somogj' me­gyei Megyec községben és Ga- máson négy felnőtt, valamint két gyermek került kórházba. A két héttel ezelőtt történt budapesti gyilkos galóca eset óta sokan kérdezték szer­kesztőségünktől mi az oka, hogy egyszerre olyan sok gombamérgezésről hallani, olvasni. Ismét megkerestük Szolnoki Jenő mezőgazdasági mérnököt, aki egyébként a vasgyári piacon ellenőrzi a bemutatott gombákat. — A mérges gombák elsza­porodása nem függ az időjá­rástól, az ehetők mellett min­dig megteremnek a veszélyes fajták is. Újra csak azt a ta­nácsot adjuk hogy a tanfo­lyamot végzett gornbaismerő- kön kívül még a gyakorlott turisták se bízzanak ismere­teikben. A mérgező gombák többsége ugyanis annyira ha­sonlít az ehető fajtákhoz, hogy csak nagy gyakorlat, alapos tudás igazít el közöt­tük. PUSZTAI ÉVA roljanak a család, s nem utolsósorban a gyermekek egészésgvédelme érdekében. Az illetékesektől arra sze­retnék választ kapni — ami­re gondolom, még nagyon sokan kíváncsiak —. hogy a tasakra nyomott dátum a szavatossági határnap-e, vagy ha nem, mennyi az attól számított szavatossági idő: egyáltalán ellenőrzik-e, hogy a tejet árusító boltok vissz- áruzzák a szavatossági idő után megmaradt tejet; hol e.s mikor, milyen módon ismer­tették a fogyasztókkal a ta- sak tartalmával és a rányo­mott dátummal kapcsolatos összefüggéseket? Egyébként megjegyzem, hogy valami szabálynak mégis kell lennie, mert ami­kor a fogyasztó az előző na­pi dátummal ellátott, vagy hazaszállítás közben megsa- vanyodott, vagy forraláskor összement tejet visszaviszi, a boltvezetők bocsánatkérő sza­vak közben a legkészséae- sebben kicserélik egy, idő­közben már előkerült, fris­sebb csomagolású teire. Pál István, Miskolc, 2. Pf. 201. Zsugorított nadrág Az ügyben neves nyelvé­szünkkel, Lörincze Lajossal már levelet váltottam. Kér­désemre, hogy miért nevezik a hölgyek rövid nadrágját forrónak, amikor az hűsít, a professzor azt válaszolta: azért, mert azt forrósítja, aki — nézi. Az idén aztán ez a piciny­ke nadrág még jobban ösz- szezsugorodott bájos hölgye­inken. s igy ok remekül hű- sölnek benne a bágyasztó nyárban. A kecses nadrag nélkül elerednének a per­zselő naptól. De miért forrósodjunk a túlságosan szép látványtól, mi, hűsölésre vágyó férfiak? Kérdezem: nem lehetne egy­két centivel hosszabb a for­rónadrág? Kun Pál, Miskolc, III., Dorottya u. 1. (Jármay György rajzai) ROVATVEZETŐ: MOLNAB SANDORNF TELfcFONSZAMOK; 36-13?, 16-m. 35-380 (396 mellék).

Next

/
Oldalképek
Tartalom