Déli Hírlap, 1972. augusztus (4. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-10 / 187. szám

Evesünk és fősünk Országjárás kajakkal! Nem mindennapi feladat megoldására vállalkozott 20 fiatal miskolci sportember: országjárásra indultak, még­hozzá — kajakokkal! Az MVSC vízi sportolói az erőn­lét növelése, no meg egy kis él­ményszerzés kedvéért indul­tak a .,Nagy kör” elnevezésű evezős túrára. A ráckevei rajt előtt Si­mon László vezető edzővel beszélgettünk a „haditerv­ről”. — Innét indulunk, mivel a túra részvevőinek több mint a fele a Kis-Duna-ág- ban megrendezett országos ifjúsági bajnokságon is in­dult. A túra célja, szintén itt lesz, csak közben megteszünk vagy 800 kilométert. — Az útvonal? — Ráckevéról leevezünk a Dunán a Sió torkolatáig. Ott a csatornán felmegyünk a Balatonhoz, s végigjárjuk ka­jakjainkkal a magyar ten­gert. Az újabb csatlakozó ín- lvó a Zala lesz. Ennek hátán utazunk Zalaszenterótig, ahonnét hajóinkat a 80 ki­lométeres szárazföldi úton a helybeli tsz szállítja át Sár­várra. Innen a Rábán eve­zünk tovább Győrig, majd ismét a Duna következik; fel. egészen a ráckevei célig. Miskolcra augusztus 20-án szándékozunk visszatérni. Ez azt jelenti, hogy napi 30— 100 kilométert kell majd „la­pátolnunk”. — Szép út. de hát valahol aludni is kell. — Azért viszünk sátrat, meg a „nomád élethez” szük­séges egyes felszereléseket. Csak a főzéstől, mosástól „fáznak” már előre a gár­da tagjai. A 20 résztvevő ugyanis csak az erősebb nem képviselőiből tevődik össze, az előbb említett fog­lalatosságok pedig tipikusan női munkák. — No. no ... Az emanci­páció világában? ... — Én is ezzel érveltem, de hát csak nem sikerült a lel­kesedést felszítanom. Viszont egy túra úgy szép. ha ..ne­héz” feladatokkal van meg­tűzdelve. Mindenesetre kíváncsian várjuk a hazaérkezés utáni beszámolót: vajon mi volt nehezebb — az evezés vagy a főzés? (monostori) „Két keréken” A leggyorsabb motorok világa „Az utolsó kör kezdetén elszáguldottam fischer mel­lett, és utána Taveri is alul­maradt velem szemben: egy kanyarban elébevágtam. Már csak Redman volt hátra. Ott, ahol az Autóbahn bekapcso­lódik a sachesenringi pá­lyára, minden körben vissza­kapcsoltunk, -mert egy eny­he. de meglehetősen kelle­metlen S-t kellett leírnunk. Én ezúttal mindent feltettem egy lapra. Éreztem itt a nagy alkalom — Grand-Prix-t nyerhetek. Sebességben hagy­tam a motort; egy villám­gyors döntés jobbra, aztán balra, és a meglepődött Redman már csak a hátamat láthatta.” a többiek — nem is kevesen — még így is mögötte ma­radtak. * Zsolt Róbert nemrégiben megjelent Két keréken című könyvéből idéztük az előbbi izgalmas részletet. A könyv Szabó II. László és Máté Sándor élményeit fűzi egy csokorba, solt-sok képpel tarkítva. A Vue Touristique gondozásában megjelent mintegy 200 oldalas könyv egy rendkívül érdekes és különleges világgal, a leg­gyorsabb motorok világával ismerteti meg az olvasót. * Újra indul hódító útjára a legkisebb börlnbda! A hét né­pén az NB I. kivételével valamennyi osztályban pályára lépt­nek a kézilabda-csapatok, s közülük a legfrissebbek a mis­kolci zöld-fehér lányok lesznek: szombaton délután 15 óra 30 perckor rangadót vívnak a Kubikban a D. Közút csapa­tával! (Szabó István felv.) Másodfokon súlyosbítottak! Lapunkban többször is foglalkoztunk a tavasszal Perecesen történt sajnálatos kczilabdabotránnyal. illetve annak súlyos következmé­nyeivel. Köztudott, hogy az MKSZ I. sz. fegyelmi bi­zottságának döntése alapján az együttes 1972. szeptember 22-ig „hazai" mérkőzéseit Egerben kénytelen játszani. Arról is értesültek a szur­kolók, hogy az első fokú döntést a sportkör vezető­sége megfellebbezte. A fellebbezés alapján az MKSZ elnökségének utasítá­sára másodfokon is napi­rendre került az ügy, s ab­ban kedden este új, súlyos­bító döntés született. Hor­váth László az MKSZ főtit­kára tegnap telefonon kö­zölte Menyhért László edző­vel az új határozatot: A Mis­kolci Bányász kézilabda-pá­lyáját a másodfokú fegyelmi bizottság december 31-ig be­tiltja, az edzői eltiltást vi­szont a két tavaszi mérkő­zéstől történt távolmaradás­sal kitöltöttnek veszi. Legújabb értesülésünk sze­rint a perecesi klub elnök­sége az MTS elnökségéhez, mint a legfelsőbb fórumhoz fordul újabb fellebbezési be­advánnyal. Tíz klub lóversenye Az Északmagyarors'zági Ál­lami Építőipari Vállalat MHSZ-lövészklubja szomba­ton és vasárnap a Nyírfa úti lőtéren megrendezi az „Épí­tők Kupa" emlékversenyt. A Magyar Honvédelmi Szövetség tíz lövészklubjá­nak a tagjai vesznek részt a kétnapos küzdelemben. Mis­kolcról az LKM, a DIGÉP, a Borsodi Bányász, a MÁV, a rendező ÉÁÉV legjobb ver­senyzői indulnak, s rajtuk kívül egy-egy debreceni, egri, leninvárosi, nyíregyházi és salgótarjáni csapat bizonyítja képességeit. Mindegyik csa­patban egy 14—18, illetve 18—20 év közötti fiú és leány, valamint a felnőttek korosz­tályához tartozó két lövész szerepel. Az érdekesnek ígérkező verseny győzteseinek a prog­ram szerint vasárnap dél­után 1 órakor ünnepélyes keretek közt adják át díjai­kat. Ezúttal saját erejéből va­lóban nem győzte volna le senki a ..kis magyart", aki a Nagydíj legszenzációsabb motorozásával törte meg el­lenfelei küzdőszellemét. De a balszerencsével nem tudott megbirkózni. Egészen elké­pesztő módon az őt addig hűen kiszolgáló motor egyik pillanatról a másikra meg­állt. Kis emelkedő volt előtte, de tudta, hogy ezután lejtő következik. Nem gondolt semmi másra, csak arra. hogy célba kell érnie. Mo­torját tolva, felkaptatott a rövid emelkedőn aztán a nyeregbe ülve leereszkedett a vagy kétszáz méteres lej­tőn. Még újabb kétszáz mé­tere volt a célig. Elcsigázva a versenytől, az izgalomtól, a hőségtől, bőrruhában, bu­kósisakban tolva a motort, futott, rohant a cél felé. Azt mondják, az utolsó métere­ken már nem is haladt egye­nes irányban, rézsutosan ment: nem látta jól a célt, elhomályosodtak a szemei. A megállással, a hiábavaló szereléssel és a futással 6—7 perc telt el. A motorok env- nyi idő alatt 15—16 kilomé­tert tettek meg. és mégis, a nagy hármas mellett csu­pán újabb három versenyző előzte őt meg. Akkora előnyt «terzett verseny közben, hogy A kulisszák mögött (III.) A legújabb jelszó, amelyet a szervező bizottság nemré­gen kiadott tájékoztatója alapjan fogalmaztak meg. úgy hangzik: „versenyek — célbírók nélkül"!... És nem kis örömmel emlegetik, hogy ez lesz a sport történetében az .első olyan nagyszabású verseny, ahol nem zavarja majd a nézőket és tévés ka­merákat a pálya körül nyüzs­gő. vagy célvonalban egymás mögött kuporgó versenybí­rák, időmérők hada. Azokban a sportágakban, ahol az órának van a leg­főbb szerepe, „két világ" osztotta fel egymás között'a szerepeket: a német Jung- haus és a svájci Longines. Mindkét vállalat milliókat áldozott a legmodernebb műszerek gyártására, és az azokhoz szükséges személy­zet kiképzésére. Azokhoz a sportágakhoz pedig, ahol a távolság dönti el a sorren­det. a német Kari Zeiss egé­szen újonnan konstruált műszereit használják. Az atlétikai stadionban a futószámokat egyszerre há­rom felvevőgép rögzíti. Ezek 80 méterre vannak a célvo­naltól a lelátó legfelső ré­szén. A rövidebb íutószá­lerscnybírák nélkül moknál húsz másodpercen belül elkészítenek egy 9x21 centiméter nagyságú célfotót, amelyet a verseny befejezése után 45 másodperc múlva már egy lxl méter nagyságú vászonra vetítenek. A müncheni olimpiai játé­kokon lesz a világpremierje a távolságmérő műszerek­nek. Az elektronikus távol­ságmérő működése teljesen automatikus. Csak annyi em­beri segítségre van szükség, hogy a gerely, kalapács, vagy a diszkosz becsapódási he­lyét egy prizmareflektorral rögzítsék. Erre irányul rá a két távolságmérő távcsöve, amely infravörös sugár se­gítségével egy másodperc alatt ezerszer méri be a tá­volságot. és számítja ki a kö­zépértéket. * A szervező bizottság már most fejkészült arra, hogy az olimpiai falu lakói, a spor­tolók és kísérőik minden megmozdxthatót magukkal visznek emlékül. És ellentét­ben az eddigi, nagy világ­versenyek rendezőivel, a müncheni vendéglátók azt akarják, hogy mindenki nyu­godt lelkiismerettel hagyja el a várost. Ezért a spor­tolók és kísérőik lakóhelyét már eleve úgy rendezték be. hogy például a falon levő képeket, hamutartókat, vi­rágvázákat mindenki köny- nyen magával vihesse. A sa­játos ajándékozásnak kettős célja van. Egyrészt, elérik azt, hogy a lakások a ver­senyek utolsó napjáig ere­deti formájukban marad­nak. (A lakók nyilván csak az utolsó percekben csoma­golják be az emléktárgya­kat.) Másrészt a vendégek így maguk ürítik ki a la­kásokat. Hiszen a versenyek után ide részben diákok, részben magánemberek köl­töznek be. és az olimpiai szer­vező bizottság úgysem tudna mit kezdeni az apróbb be­rendezési . tárgyakkal., csecse­becsékkel ... SOMOS ISTVÁN Hangok és rímek Csodálkozva kaptam fel a fejemet: rosszul hallok talán? A táncdalfesztival harmadik elődöntőjének vége felé tör­tént ez. amikor már több fiatal énekes is végzett a produk­ciójával. Szinte hihetetlen volt, de igaz: az ifjú dalnokok többsége már nemcsak öt hangot tudott kipréselni a torkán, illetve kínnal-kesérvvel belelehelni a mikrofonba. Pedig a közönség ezt a túlteljesítést e! sem várta tőlük. Valameny- nyien beletörődtünk már abba, hogy a kis hangterjedelem, úgy látszik, követelmény e pályán. Mivel nem kellett drukkolnom amiatt, hogy jaj. csak ne­hogy túlságosan eltérjenek a kottától, jobban odafigyelhet­tem a zöngemények szövegére. És hirtelen eszembe jutott: egyik filmünk betétdalából évekig futó sláger lett — pedig dig Kossuth-dijas költő írta! Ezzel persze nem a most el­hangzott versek színvonalát akarom ócsárolni. Hiszen bele­törődtünk már abba, hogy a kis rímterjedelem (lásd mint fent. . .) Ám azért a szövegíróktól is szívesen vennénk egy kis túl­teljesítést. Ha alaposan nekidurálják magukat, talán még megérjük, hogy valamelyik elkövetkezendő táncdalfesztivál után a kutya sem fogja dúdolni a győztes számok dallamát; a szövegek azonban — díszkötésben — felkerülnek az iro­dalmi csemegéket kedvelők könyvespolcára. (bohus) „Nagyon sajnálom” A 80 éves angol író, Cecil Roberts. akinek művei több mint 21 millió példányban keltek el, röviddel ezelőtt betért egy könyvkereskedés­be. és meg akarta venni egyik művét. A hosszú hajú eladó nem találta a könyvet a raktárban, és sajnálkozva így szólt az idős úrhoz: „Na­gyon sajnálom, de ezt a mű­vet az író halála óta nem je­lentették meg új kiadásban.” Ba j uszfeszti vá I Negyven bajusz versengett a dél-olaszországi Taran tó mellett a ..Szuperbajusz 1972” megtisztelő címért. A kizárólag hölgyekből álló zsűri a testőrbajuszt találta a legkackiásabbnak: viselője egy római férfiú volt, a Szu- pei’ba.jusz cím immáron har­madszori nyertese. Az uni­kumszámba menő párvia­dalnak. mint mondani szo­kás. magyar vonatkozása is volt: a „futottak még” kate­góriában végzett a magyar elnevezésű bajuszköltemény. Társaságában volt a „kínai”, a „természetes”, a „Viktor Emánuel”. továbbá a „kai- ser”-bajusz... Letették lándzsáikat Fehér ember nem látta törzset fedezett fel Pápua (Üj-Guinea) északnyugati ré­szén egy őrjárat. A 42 tagú szinali törzs tagjai alacsony, félnomád, igen rosszul táp­lált, a kultúrától szánté tel­jesen érintetlen emberek. Misszionáriusok — hallomás­ból — azt híresztelték róluk, hogy emberevők. Ez azonban nem bizonyult igaznak. A szinalik néhány nappal az őrjárat megérkezte után már maguk mentek élelemért és orvosi kezelésre, s egy idő után lándzsáikat és nyilai­kat sem vitték magukkal. Műszerek a barlangban * A Gellérthegy hévforrásai tették híressé Buda gyógyfür­dőit, Ezeknek a mé.lvséoben mozgó vizeknél; a ..f^liíovet^tér” tölti be az észlelő állomás, amelyet egy évtizede rendezett be a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézel a hegy belsejében. Napi szolgálatban itt olvassák le a műszereket és állapítják meg. hogy a gyógyfürdők milyen mennyiségű és hőfokú vizet kapnak. 1797-ben — százhetvenöt évvel ezelőtt — halt meg Mary Gold- win (Wollstonecraft) angol írónő, a női egyenjogÚMtás úttörője

Next

/
Oldalképek
Tartalom