Déli Hírlap, 1972. augusztus (4. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-05 / 183. szám
REFLEKTOR Agárdion megkezdődött a természetbarátok kétnapos országos találkozója. * Ba- latonlellén a művelődési házban megnyitották a Kapoli Antal országos faragó kial lítást. * Debrecenben ; KISZ-táborban Hajdú-Bihai megyej ifjúsági szemle volt, ^ Keszthelyen a szabadtéri színpadon megtartották a szövetkezeti néptánc együttesek országos találkozóját. * Pannonhalmán a Bazilikában Jean Wolfs holland orgonaművész hangversenyt adott. ★ Salgótarjánban a Bányász Művelődési Házban megnyitják a bányász-képzőművészeti stúdió kiállítását. Szolnokon politikai nagygyűlést rendeznek a magyar—szovjet barátság tábor lakói. fk Tatán felavatták a szakmaközi bizottság új székházat. A DH telexszolgálata jelenti: „Harisnyás’ évszak előtt Még egy hónap, és vége a nyárnak. Ismét „harisnyás" évszak következik; az ősz. Megkérdeztük a Budapesti Harisnyagyár főtechnológusát Gáspár Antalt, hogyan készültek fel erre az időszakra. — Mindenekelőtt hadd mondjam el, hogy gondoltunk az iskolás korosztályra és a gyár 15 korszerű kötőgépet vásárolt mintás gyermekáruk készítésére. Az idén már több lesz a diák-korosztálynak szánt harisnya, a belföldi piacon, mint tavaly. Mennyire kedveltek nálunk a melegebb, színesebb harisnyák. és mennyi készül ezekből őszre és télre? — A melegebb, akril alapanyagú árultat négy éve gyártjuk és minden esztendőben többet kér ezekből a kereskedelem. Tavaly egymillió- egyszázezer párat, az idén csaknem kétmilliót küldünk a boltokba. A mar ismert vzí' nek mellett, a köznyelven „világítószínűnek” titulált harisnyanadrágok előállítását is megkezdtük gyermek- és női méretekben egyaránt. Újdonságnak számit a vizszinü harisnya, amiből egyelőre — kísérletképpen — kisebb szériák kerülnek le a gépekről. A korábbinál jóval termelékenyebb berendezéseken megsokszorozzuk a finom női harisnyanodrágok gyártását. Ez lehetővé teszi, hogy szükség esetén újabb kétmillió harisnyanadrágot adjunk a kereskedelemnek. Erre a célra 100 új korszerű, nagy teljesítményű gépet vásároltunk. — Milyen vásárlóként lartják számon Miskolcot és Borsod megyét? — Gyárunk a legnagyobb nagykereskedelmi vállalatok között tartja számon a Borsod megyei elosztót. Ezt jól érzékelteti a következő adat: belföldi termelésünk ~—S százalékát Borsod, illetve Miskolc vásárolja meg. (nagy) (Ágotha felv.) „Megszelídíteni" a tárgyakat... Barkácsolt a Katalin utcában ön is barkácsolhat! — olvasom az öles feliratot a Katalin utca egyik földszintes házának homlokzatán. Béniről fűrészgép sikoltó hangja hallatszik. A műhely Az asztalosműhely földje leterítve friss forgácsszőnyeggel. A fal mellett mindenütt simára gyalult deszkák. Odébb fűrészgép, gyalugép. Középen a gyalupadnál két férfi ügyeskedik. Egy ablak szélét gyalulják. Hétvégi házhoz készül. A szomszéd teremben satuk, a sarokban esztergagép. Kintről az udvarról bevillog a hegesztőpisztoly fénye. Egy fiatalember, virágállvány alkatrészeit szereli össze. Az országban a második u Tóth Józseftől a Vegyesipari Vállalat igazgatóiától tudtam meg. hogy Miskolcon az „Ön is barkácsolhat” műJó tanszer — Jó felkészültség — könnyebb tanulás! Papír és írószer szakboltjainkban mór megkezdődött az iskolaszer- és táskavásár! Ne várja a csúcsforgalmat, most még kedvére válogathat tanszereink és iskolatáskáink között Ajándékot adunk! B0R50DI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT hely áprilisban nyitott. Debrecenben már régóta üzemel egy hasonló. Az országban tehát ez a második barkács- , műhely. — Javító, szerelő üzemünket a lakosság öntevékenységének fokozása érdekében indítottuk meg. A barkács- műhelyBen csak hozott anyagból lehet dolgozni, minimális összegű géphasználati dí j ellenében. A speciális szerszámokkal csak igazolt képesítés birtokában. A későbbiekben szeretnénk egykét nyugdíjas szakmunkást is alkalmazni arra a célra, hogy olyan munkát is elvégezhessenek az érdeklődők, amihez felügyelet kell, fokozottabb figyelem, vagy különös szakértelem. Eszembe jut a gyerekkorom. Akkor még mi, magunk készítettük el játékainkat. Ismertük a rongylabda belsejét. a kisszekér alkatrészeit. Falun az idősebbek is maguk faragták ki használati cikkeiket; a kissámlit, a vizeslócát, a fogast, szekrény- polcot. Régebben még a kanalat. tányért is. Közük volt a bútorokhoz, dolgokhoz. Részt vetlek a születésükben. „Megszelídítették”, maguk képére formálták környezetüket. VARGA A magán ház sem magánügy Megalkuvó tervezői! (Folytatás az 1. oldalról.) Az információs iroda polcain katalógusok, típustervek sorakoznak. Az építeni szándékozók — Mózes László irodavezető segítségével — kiválasztják a fényképes katalógusból a nekik tetsző házat, nyaralót, s aztán az ehhez tartozó tervdokumentációt. Családiház építkezéshez 150 típusterv áll rendelkezésre, az üdülőt építtetők pedig körülbelül ötven dokumentációból válogathatnak. Olcsóbb cs jobb is Egy-egy dokumentáció ára 70—150 forint között ingadozik. Ha kézhez kapja aZ építtető, már nincs más tíoi- ga, mint az, hogy megbízzon egy tervezőt, aki „adaptálja” a rendelkezésre ál'.ó teleknek megfelelően a tervet. Ezért a munkáért 500 forintot kel! ti/.etni. Így maximálisan 050 forintért jut kivitelezésre alkalmas tervhez az építtető. Ha viszont idegenkedik a típustervtől és magántervezőre bízza az egész munkát, akkor ennél legalább 1—2 ezer forinttal többet kell ál-' doznia. És bizony, erősen kétségbe vonható az is, hogy jobbat kap. Az esetek többségében nem. Nézzünk csak körül a kertvárosokban, és különösen az üdülőtelepeken. Például a Bükkszentkeresz- ten felépült magá.lüdülők zöme vagy túlságosan primitív, vagy giccsesen hivalkodó. Ezeket az üdüióházakat —. a kevés tiszteletre méltó kivételtől eltekintve — riasztó példaként emlegetik a szakemberek. Szak értők — csekély hatalommal De miért hagyják garázdálkodni a hozzá nem értő, vagy a jó üzlet reményében szaktudásukról megfeledkező tervezőket? — kérdezheti joggal az olvasó. Nos, születtek intézkedések a helyzet javítása érdekében, például létrehoztak egy pártatlan szakértői bizottságot, mely felülbírálja a magántervezők elképzeléseit, s ha szükséges a terv átdolgozását javasolhatja. Ám ez a szakértői bizottság igen csekélyke hatáskörrel rendelkezik, s még az sem biztos, hogy úgy épül fel végül a családi ház, ahogy a jóváhagyott terv előírja. Mert amíg a kerületi tanácsok építési hatóságai nem tudnak megbirkózni az ellenőrzési feladattal, igen gyakran előfordul. hogy színvonalon aluli lakások készülnek. Az pedig, hogy sok a gics- cses. célszerűségi elvek alapján is elítélhető új otthon, nem csupán az építtető ügye. A városképet nagymértékben meghatározza, milyenek a magánházak. A táj jellegnek megfelelően Nem véletlen, hogy a magánerős építkezések ügyét megvitatják a szakemberek az' augusztus 11-én Miskolcon nyíló lakásépítési kiállítás időszakában. Szó esik majd ezen a tanácskozáson arról is. hogy a típustervek választéka sem felel meg ma már a követelményeknek. Nem igazodnak ezek a tervek —• sem a házak küllemét, építőanyagait. sem a lakások funkcióját tekintve a táj jellegéhez. Csupán egy példát erre: nyilvánvaló, hogy Borsod tájain elegendő kő és fa áll rendelkezésre ahhoz, hogy e két anyagból építkezzenek, vagy legalábbis díszílsék az épületeket. Nem veszik figyelembe a típustervek készítői azt sem. hogy az építkezők egy része — például Miskolcon — olyan ipari munkás, aki faluról költözött a városba és nem tud, nem is akar szakítani egyik napról a másikra teljesen a korábbi lakhelyén megszokott! környezetével. Más igényeket támaszt tehát a lakóházával szemben, mint a több generáció óta városban élő családok. Van olyan megye, ahol már — legalább nagy vonásokban — kidolgozták a iáj- jellegnek megfelelő követelményeket, s e javaslatokra, észrevételekre alapítva, készülhetnek a típustervek. Sajnos, ez a munka Miskolcon és Borsodban még el sem kezdődött. Az előnyös változásokat jelzi azonban már egyebek között az információs iroda létrejötte. BÉKÉS DEZSŐ Dinnyevásár Voltaképpen a gyerekkori emlékek nosztalgiája íratta le velem e néhány sor címét. Mert akkor még dinnyeszezon idején csakugyan volt diny- nyevásár. Manapság? Hát hogy is mondjam .. . Hiszen éppolyan gömbölyűek, sötétzöld héjúak és belül édes-pirosak a görögdinnyék, mint hajdanán, amikor nagyanyám szoknyájába kapaszkodva téblá- boltam a dinnyehegyek között, s hallgattam — még ma is fülembe cseng a hangjuk —. amint a kofák szíves szóval kínálták portékájukat. „Mézédes a din y- ,nye, mézédes, tessék, tessélc választani! Ide, ide jóemberek!” Ma már nem kell fogni a vevőt. No, hiszen erről szó sincs. S talán éppen ebben keresendő az oka annak. hogy a dinnyevásár, ami sajnos mindig a lopakodó ősz hangulatát idézi — nem vásár már. Afféle adolc-veszek mindössze. Am, hogy hogyan adnak és vesznek — az mond valamit, lessék idefigyelni! Tegnap délután, hogy idejében beszerezzem a vasárnapi ebéd csúcspontjául szolgáló falatokat, kimentem a Búza téri piacra. Megállók az egyik kupac előtt s mint az olyan ember, oki a színéről, fényéről ismeri, melyik az érett édes dinnye, melyik a kásás és melyik a tök — rábökök az egyikre: azt tessék nekem megnézni. — Mit képzel maga, pont a legalsót! — ripakodik rám a termetes asszonyság. En meg csak hebegek valamit a vevő sza- badválasztási jogarok mert hogy: alul van ugyan, de egészen a kupac szélén — mit sem használ szép szó és kérő tekintet, el kell biz’ onnan kot- ródnom. De azért elmenőben veszem a bátorságot és megkockáztatom a kérdést: — Melyik termelőszövetkezet dinnyéjét árulják azért a hat forintért? Vagy talán magántermelőkí No, még csak ez kellett! Pipacsvorós lesz az asszony s meg piptesahb oz amúgy is pipacs lánya Igen- ű-jíom, af) s ferge.e- ges rikácsolásba kezdenek, egymást licitálva felül: — Még hogy mink! Mink kiskereskedők vagyunk! Vagy tán baj?! Nem baj. Egyediil az a baj, hogy velem, a szegény „állami szektorral" — meg a hozzám hasonlókkal — úgy beszél egy dinnyéskofa (mert az!), mintha alamizsnát kérnék, s nem árut a pénzemért. Velem, aki csak veszek. nem úgy. mint o, aki vesz és elad.
