Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-15 / 295. szám

/ Teljesítették a tervet Már november végén tel­jesítette idei, 285 millió fo­rintos termelési tervét a fel- sőzsolcai Mezőgazdasági és Szolgáltató Vállalat. Az év hátralevő részében a jövő évi megrendelések előkészítésén dolgoznak. Pénteken délután évzáró párttaggyűlést tarta­nak a vállalatnál, amelyen a községi és a járási társadal­mi és politikai szervek is képviseltetik magukat. Az értekezlet fő témája a válla­lat idei munkájának elem­zése lesz. Automata gallérvarró gép A napokban 85 ezer forint értékben új olasz speciális gépet kap gallér és mandzset­ta felvarrásra a Miskolci Há­ziipari Szövetkezet. Az ed­dig varrógéppel végzett mun­kát a félautomata gép sóikkal jobb minőségben végzi el. Az új gépet az idei BNV-n „fe­dezték fel” a szövetkezet ve­zetői. i A jövő év első negyedében a gombiéi varrást is gépesíte­ni fogják a szövetkezetben egy új gombvarró géppel, amellyel 30 százalékkal ter­melékenyebb lesz a művelet. 3^c A diósgyőri városközpontban (Farkas Ida felvétele) A tanácsok költségvetése Tegnap a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottsága. A tanácsko­záson megvitatták az Igaz­^Egyesek meglepően naivak...” Az oktató-Skoda mestere Baráz Imre az Autóközle­kedési Tanintézet 33 éves oktatója. 1968-tól üi a volán mellett, ahol a tanulóveze- tők váltják egymást. Lába készenlétben a pótfék és a pótkuplung előtt. Tanít. Az elsőórás tanulóvezető megilletődve ismerkedik az oktató-Skodával. Nagyot só­hajt, amikor helyet cserél a hejőcsabai aluljárónál az oktatóval... A motor felbőg, s ugrálva indul a kocsi, egyenesen az út másik olda­lára. Szerencsére nem jön semmi. Látja ezt az oktató, azért hagyja a „játékot”.# Is­merkedni kell a veszélyér­zettel is. Halkan magyaráz, majd egyetlen nyugodt moz­dulattal kormánykorrekciót hajt végre. Aztán újra, meg újra indulás, kapcsolás, meg­állás, hátramenet. Sokat kell még gyakorolni, hogy ref­lexszé váljon a kéz, a lábak, no meg a fej közötti' össz­hang. — Kilencévesen jegyeztem el magam a volánnal. Akkor kormányoztam először egy traktort a dűlőúton — mondja Baráz Imre két slukk között. — Amikor autószerelő vol­tam, mindig jól aludtam, írisssen keltem. Most bá­gyadtan ébredek, mert mun­kám fárasztó idegtevékeny­ség. — A jó oktató nemcsak vezetni tud, hanem érti a mesterség átadását is. Peda­gógus és jó emberismerő. A szakoktatói vizsgához nem­hiába tanulunk pszichológiát. Módszerem? Ahány ember, annyiféle módszer. A 20—25 évesek a legfogékonyabbak. A nők? Nehezebben tanulják meg a vezetés tudományát, mert gátlásosabbak, mint a férfiak, de a hosszú, fárasztó utakat jobban bírják. — A legidősebb tanítvá­nyom 74 éves volt. Kiabál­nom kellett vele. Ugyanis nagyot hallott és hiányzott az egyik íülkagylója. Nem­rég találkoztam vele — vo­lán előtt ült. — Egyesek meglepően naivak. Mondom az egyik elsőórásnak, hogy adjon gázt az indulásnál. Éppen tan­kolni mentünk. Megkérdezte, hogy miért csak benzint, mi­kor veszünk gázt is ... — Menet közben a fiatal, tizenéves motorosoktól tar­tok a legjobban. Tisztelet a kivételnek, a legtöbb sza­bálytalanságot ők követik el. Sajnos, elég rosszul vezetnek ahhoz, hogy állandóan 100 kilométeres sebességgel hajt­sanak. Még országúton is a 80—90 kilométeres sebesség a legkellemesebb, és még biztonságos. Szigorúbban büntetném a kivilágítatlan járműveket és az ittas veze­tést is. — Hét végén pihenek. Nem vállalok túlórát Olvasni szoktam. Sajnos, még nincs autóm. Skodát szeretnék. Mfegszoktam, megszerettem, megbízhatónak tartom. Ha a másfél éves kislányom sírés beültetem a bátyám kocsi­jába, elhallgat. Beül az S—28-as jelzésű tanintézeti Skodába. A ta­nítvány szépen indul. A ko­csi farán még látom az írást, amint eltűnnek a késő őszi ködben: „Legyünk bará­tok a közlekedésben!” S. J. Űj út a Bükhben Sebesvíz és Ómassa között új földút építését kezdi meg január elsejétől a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság. Az új,, mintegy 4 kilo­méter hosszú utat az inten­zívebb fakitermelés érdeké­ben készítik él, kifejezetten „belső” használatra, a közúti forgalomnak nem adják át. s ágügyi Minisztérium, a Leg­felsőbb Bíróság, az ügyész­ségek, valamint a tanácsok jövő évi költségvetésének tervezetét. i Közölték: a tanácsok jövő esztendei költségvetésének összege csaknem 12 száza­lékkal haladja meg az ideit, amiből 32,5 százalékot szo­ciális és egészségügyi ellá­tásra, 36,9 százalékot kultu­rális feladatokra, 16,2 száza­lékot kommunális és gazda­sági célokra fordítanak. Igaz­gatási, jogbiztonsági, felújí­tási kiadásokra, valamint év­közi tartalékokra 14,4 száza­lék jut. ' Az előterjesztést követő vitában több képviselő han­goztatta: javítani kell a bí­róságok munkakörülményeit, növelni technikai felszerelé­süket. Szóvá tették, hogy el­burjánzottak a vállalatok közötti „fülemüle-perek”, amelyek közül sokat egysze­rű megegyezéssel is rendez­hetnének. Elhangzott egy ja­vaslat, mely szerint bizo­nyos polgári perkategóriák­nál emelni kellene az eljá­rási díjat, ami talán meggon­dolásra késztetné a notórius pereskedőket. A tanácsi költségvetéssel kapcsolatban felhívták az il­letékesek figyelmét: néhány tanács bizonyos fejlesztési célokra már korábban lekö­tötte várható bevételi több­letének, pénzmaradványai­nak egy részét. Időközben azonban ezek a pénzek ala­posan megcsappantak, köp róntsem szolgálhatnak már az eredeti elképzelések fede­zetéül. Vita alakult ki a költ­ségvetési törvénytervezet egyik passzusa körül is, amely kimondja: a költség- vetés és a fejlesztési alap közötti átcsoportosítást csak a célcsoportos lakásépítéssel és az ehhez kapcsolódó víz-, csatornahálózat-fejlesztéssel összefüggő beruházások meg­valósítása érdekében lehet végrehajtani. A képviselők véleménye szerint ez a szi­gorú megkötés sújtja a la­kásépítéssel nem foglalkozó tanácsokat, pedig azok szám­szerűen is többen vannak. Tavaly az országban felderített bűncselekményeknek csak­nem a felét a fővárosban és a megyeszékhelyi nagyváro­sokban követték el — olvashattuk nemrég az újságokban. Ez az adat beszédesebb, ha hozzátesszük, hogy e nagyvá­rosokban az ország lakosságának ennél jóval kisebb há­nyada, ámbár több mint egyharmada él. Tehát nem egy­szerűen csak arról van szó, hogy ahol többen vannak, oft több a bűneset is, hanem arról, hogy a sűrűbben lakott helyeken aránylag gyakoribb, mint a kisebb, gyérebben la­kott településeken. Miféle eltérés ez? A „bűnös” yáros szemben a faluval? Avagy Rousseau, a XVIII. századi francia gondolkodó tétele igazolódik, s a természetes vagy legalábbis a természethez közelebbi állapot diadala ez? Az ember eredendően jó — szemben a vallási felfogás szerint eredendően bűnös vol­tával —, és csak a környezet rontja meg? Célszerűbb a valóságban keresni az ókokat. Az' ember eredendően se nem jó, se nem rossz. Az ember tanul — a csecsemő a szülőktől, a növekvő á felnőttektől, a családi és a családon kívüli környezettől. S hol van a mai falu a természeti környezettől, az „ősállapotoktól”? A becsüle­tes ember falun is, városon is becsületes. Az ilyen embe­rek aligha fogadnák el, hogy településüket a köztük élő néhány bűnöző vagy rendbontó után ítéljék meg. Amint­hogy ezeket nem is szívesen fogadják be. S éppen itt mu­tatkozik az eltérés a falu és a város, pontosabban a kisebb és a nagyobb települések között. Ahol viszonylag kevés ember él együtt, ott „mindenki mindenkit ismer”; személyesen vagy hírből, egyénileg vagy család szerint ismerős az egész falu. A kis település társa­dalmában bizonyos egyensúlyt kényszerít ki a kölcsönös ismeretség és a vele járó kölcsönös értékelés, megítélés tu­data. S minthogy az egyes ember rendszerint a család ke­retében kapcsolódik a nagyobb közösségbe, a megítélés a családot is érinti, ezért a család is jobban felelősnek érzi magát egyes tagjaiért. Egy áttekinthető ismeretségi szálak­kal átszőhető kis településen jobban érvényesül a kölcsönös társadalmi ellenőrzés, és ez nem mellékes a közrend álla­pota szempontjából. A városban ellenben az ember ismeretségi köre szűkös, még akkor is, ha szám szerint netán több embert ismer, mint falun. A nagyváros a faluhoz képest dzsungel. Ezért természetes az. hogy a bűnözök inkább városba és minél nagyobb városba húzódnak. De törvénybe ütköző tettekre is kedvezőbb az.alkalom, nem érzi a gyöngébb jellem ma­ga mögött, úgy, mint falun, az ismerősök, az egész település ellenőrző szemét. Ez a helyzet megkívánja, hogy a nagy településeken a hatóságok fokozottabb gondot fordítsanak a közrend, á közbiztonság fenntartására. A rendőrség meg is teszi, amit tőle várnak, de városon sem elég ehhez csu­pán a rendőr! A megelőzést elsősorban a lakosság segítheti elő. Az utóbbi évben többször is hangot kapott az újságok­ban ez a kérdés egy-egy olyan eset kapcsán, amikor a járó­kelők szótlanul nézték, az erőszakosságot, a garázdaságot, s még csak rendőrt sem hívtak. Az ismeretség hiánya nem vezethet holmi teljes elide- genüléshez, mert az veszélyezteti egy település egész köz­életét. A városban maximális egymásrautaltságban élünk. Ha vállaljuk, amihez szükségképpen közünk van, az tovább javíthatja a közbiztonságot, a közrendét. > NÉMETH FERENC Illatos csillagszóró Az idei karácsonyon körül­belül 20 millió csillagszórót gyújtanak meg a feldíszített karácsonyfák alatt. Sok év Létrái okok az ég felé Mint egy karcsú, piros ra­kéta, mered a város magas házai fölé a szivartestű da- ruóriás. Magas irányítóabla- fcából ritkán hajol ki a „kor­mányos”. Lent az anyagte- ren a giém hámbáilózó köte­leit, fenn az ötödik emelet magasságában a paneleket várják. Szívet fárasztó létrán kap­tatunk felfelé a daru szűk, hengeres testében. Csak fönn hunyorog vakisdn egy kicsiny kis villanykörbe, mellettünk kábelek feszülnek, csavarok­ra, hornyokra téved a tétova láb a sötétben. Előttünk 87 létrafok és a felhős, ködös égbolt. Néha megállunk szusszantani egyet, aztán ara­szolás eKjne, csavarok, hor­nyok, kábelek kíséretében. Félméteres kilengés A darukezelő tenyerében elvesznek az irányító karóik. Berregés, kiáltás a földről és indul a teher. A karcsú da­ru teste megrándul, a drót­köteleken imbolygó 18 mó- zsányi panel lengő ritmusa tompulva ér el hozzánk, de így is 40—50 centiméterre ki­lengünk. Amolyan tengeri betegséget okozó mozgás ez a miskolci házak fölött. A ter­vezőiroda bővítésének épít­kezésén a daru a legszorgal­masabb kőműves. Szőke László 15 éve dol­gozik hasonló munkaheilye- ken, mündig a levegőben. — A darusok mindent tud­nak egymásról — jegyzi meg a kezelő —, mert munka közben sohasem, feledkezhe­tünk meg arról, miként vi­selkedik a glép. Volt már olyan!, hogy a viharos szél lesodorta a darut a pályáról. Azok a nomes cselekedetek Nagy József művezető so­hasem felejti el azt a sze­rencsétlen esetet, amikor egyik reggel megrökönyödve látták: eltűnt a darupálya végéről a sínpár. Aztán meg­került, a vasgyűjtő gyere­kek eladták a MÉH-nek. — Mi történt volna, ha ■nem veszik észre? — A mai korszerű daru megáll, mert egy bizonyos távolság megtéteíle után a biztonsági berendezés kikap­csolja az áramot, de az nem ilyen berendezés volt. Egy elvágódé daru , hihetetlen veszteséggel, emiberáldozat- tal járna. — Mire gondol munka köz­ben? — Emelésnél már hiányoz­na a rángatás, a himbálózó mozgással jéró érzés. Ez ar­ra figyelmeztet, hogy még jobban figyeljek. A felhőket nézte — Amikor még tanuló vol­tam, mindig a felhőkre néz­tem. Szédítően hatott, szem­ben a daru mozgásával. A kicsiny kis szünetekben — főként, ha jó idő van — szí­vesen szétnézek a városon. Voltak nehéz percek is: a tíszapalkonyai erőműnél egy, a megengedettnél nagyobb terhet kellett beemelni és, hogy a daru fel ne billen­jen, anker kötelet használ­tunk: ki pányváztuk a tör­zset. Csak amikor a helyén volt a kritikus építőelem, akkor jött elő aiz idegesség. Meg mindannyiszor, anülkor feltámad a szél, Ha pörög a teher, mindenki, veszélybe ke­rülhet a daru körül. Egyszer kettétört a 18 mázsás panel és lezuhant, de nem volt szerencsére senki sem a kö­zeliben. Búcsúzóul körbesétál ve­lünk a fülke. A poros, kor­mos háztetők felett tor­nyok csúcsain ütközik meg a tekintet. NAGY JÓZSEF óta nem változik a „fogyasz­tás” mértéke. Ennyi csillag­szóróra van igény, ennyit gyárt a Bólyi Fogyasztás Szövetkezet vegyi üzeme. Ha az előállított csillagszórók száma nem is módosult, an­nál inkább módosult formá­juk. jellegük. A legnagyobb kereslet a látványos fényhatást nyújtó figurális pálcikák iránt. A ha­rang, a fenyő, a gyertya és a különféle geometriai alakza- tú csillagszórókból nyolcmil­liót állítottak elő. A bólyi üzem erhellett hétmillió illa­tosított csillagszórót is gyár­tott. Az illatízlés különböző, s a legtöbben a rózsa-, orgo­na-, ibolya illatú csillagszój rókát kedvelik. REFLEKTOR Ma Budapesten vezető köz- gazdasági újságírók találkoz­nak az MNB vezetőivel. + Baján képzőművészek és fia­talok találkoznak. Duna­újvárosban megnyílik a sop­roni képzőművészek tárlata. Egerben Csoóri Sándor költő találkozik a Pallas Klub tagjaival. ^ Gyulán Ladányi Mihály, József Attila-díjas költő estjére kerül sor, Pécsett megemlékeznek Zá- menhofnak, az eszperantó nyelv megalkotójának szüle­tési évfordulójáról, Sze­geden Kodály-estet rendez­nek. 3(c Szombathelyen a Ze­neműkiadó jelképesen átadja a városnak Mozart—Devecse- ri: Thamos, Egyiptom kirá­lya című művét. D rr •• V) 0 „Kimos varos:

Next

/
Oldalképek
Tartalom