Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-28 / 305. szám
„Vize Professzor” az indulás előtti napon a leningrádi kikötőben. Jókívánság Las Pal másból Útban az Antarktiszra Annak idején megírtuk, hogy a miskolci születésű Vissy Károly, az Országos Meteorológiai Szolgálat tudományos csoportvezetője nemzetközi tudóstársaság tagjaként az Antarktiszra utazik. A napokban a Kanári-szigetekről, Las Palmas kikötővárosból kaptuk tőle az addigi útjának élményeit tartalmazó alábbi levelét. Csaknem egyhetes késés után november 9-én délután 5 órakor távolodott el lassan a „Vize Professzor” nevű tudományos kutatóhajó a leningrádi személykikötő mólójától. Az indulás előtti órákban olyan volt a hajó, mint a nyüzsgő hangyaboly. Hozzátartozók, barátok, újságírók, rádió- és tv-riporte- rek lepték el. Hangos volt a kikötő az üdvözlő és búcsúkiáltásoktól, jókívánságoktól, s nem ritkán a sírástól. Sokan nem rövid időre, több mint egy évre búcsúztak el szeretteiktől, barátaiktól, az otthontól, hogy egy hosszú, kemény telet töltsenek el megfeszített munkával a hatodik földrész hideg jégmezőin. Helsinsőr mellett hajózva Az első nap, a Finn-tenger áthajózása a tükörsima vízen és a tiszta, de hideg, napos időben, kellemes élmény volt. A tenger — szelíd bemutatkozása után — csak a második nap mutatta meg mérgesebb arcát. Mintha hullámvasúton ébredtünk volna. A hajón kihalt az élet, az* étteremben alig jelent meg valaki, s a folyosókon csak elvétve lehetett látni egy-egy imbolygó alakot. Első kikötőnk a lettországi Liepaja volt. ahol sajnos, már átesvén a szovjet útlevél- és vámvizsgálaton, nem szánhattunk ki. Meteorológiai műszereket vett fel a hajó. Szerencsésebbek voltunk Gandsklkal, a mór annyi vihart megért lengyel kikötővárossal. Itt csatlakozott hozzánk az expedíció öt lengyel résztvevője. A Keleti-tengert a Katte- gattal összekötő keskeny tengerszarosba 15-én este kanyarodott be hajónk. A szoros bejáratánál jobbról először Malmö fényei tűntek fel a távolban, majd szinte érinthető közelségben hajóztunk el a bal parton fekvő,'millió lámpától fényárban úszó dán főváros, Koppenhága mellett. A tengerszoros északabbra egészen összeszűkül. A jobb parton a szintén ragyogó fényű Helsingborg, a bal parton a dán Helsingőr. A kisváros gyengébb fényei által sejtelmesen megvilágított ősi vár komor falai — amelyek Shakespeare fantáziáját is lángra gyújtották — ünnepélyes hangulatot varázsoltak a fedélzetre. Csodálatos látvány volt. Tánc a hullámol*on Kevésbé élvezetes, de annál „rázósabb” élménnyel szolgált a következő nap. Az Ssaaki-tengeren orkán tombolt. A „Vize Professzor” dióhéjként táncolt a hullámokon a 7 ezer tonnájával. Az egyik pillanatban toronymagasan kiemelkedve, lenyűgöző látványt nyújtott a tajtékzó, füstölgő víztömeg, hogy a következő pillanatban 10—15 métert zuhanva, magasan a hajó fölé emelkedő szürkészöld vízfal takarja el a horizontot. A megváltást csak az Atlanti-óceán hozta meg, a hajónkat ringató szelíd hullámaival. A hajó szakmai, tudományos munkája az óceán elérésével kezdődött meg. Magasba szállt az első rádiószonda, és az óceán felszíne alá került az első hidrológiai szonda. A hajó laboratóriumai megelevenedtek. Szovjet kollégámmal azonban mi már az első naptól kezdve dolgoztunk. Időjárási előrejelzésre szüksége van a hajónak, s ez a kettőnk feladata. Amikor az időjárás engedte, a saját kutatóprogramhoz szükséges méréseket még Európa beltengerein elkezdtem. A hajó vezetőitől és a szovjet kollégáktól ehhez minden segítséget megkapok. Postaközeibe legközelebb csak újév tájékán jutunk, Ausztráliában, ezért már most, L»as Palmas-ból boldog új esztendőt kívánok a Déli Hírlap olvasóinak. VISSY KAROLY AFIT-tájékoztató Az AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat értesíti T. ügyfeleit, a gépjármű-üzemeltetőket és gépjármű-tulajdonosokat, hogy december 31-én év végi leltárt tart. Ezen a napon üzemegységeink részlegesen üzemelnek, illetve zárva lesznek. Az 1. sz. üzemegység (Miskolc, Zsolcai kapu 9—11.) és a 2. sz. üzemegység (Miskolc, Besenyő u. 3.) üzemideje reggel 6 órától déli 12 óráig tart. A 3. sz. üzemegységünk (Miskolc, He. jőcsaba) december 31-én nem üzemel. Kérjük T. ügyfeleinket, hogy gépkocsijavításaikat és szervizeiket ennek megfelelően szíveskedjenek beütemezni. Az űjévi ünnepek alatt 1971. december 31-én 12 órától 1972. január 3-án 6 óráig rendkívüli éjjel-nappali gépkocsi-mentőszolgálatot tartunk. A mentőszolgálatos állomás címe és telefonja: Miskolc. Zsolcai kapu 9—11. sz. Tel.: 37-741. Az ónoxid mint katalizátor A londoni ónkutató tudományos intézet javasolta: az ónoxidot használják fel katalizátorként a kipufogógázoknak káros anyagoktól történő megtisztítására. Megállapították, hogy az ónoxid 150 Celsius fok alatt hatékonyan oxidálja a szénmonoxi- dot. Az ónoxid ugyanolyan katalizáló hatású, mint a platina, réz, cink és mangán, amelyeket jelenleg a kipufogógázokban levő káros anyagok csökkentésére használnak fel. Számvetés az új esztendő küszöbén Pontosan érkezik a miskolci acél Még néhány nap és zárjuk az évet. Most mindenütt nagy gonddal összegezik: mit végeztek az esztendő folyamán. Van, ahol készségesen, örömmel adnak erről hírt. másutt még fenntartással vagy egyáltalán nem hajlandók beszélni róla. Tájékoztatni: kötelesség Ügy látszik, „titoktartást” fogadtak a December 4. Drótművek termelési osztályán is, ahol az újságírót így fogadták: — A műszaki igazgató engedélye nélkül sajnos ... Ez nálunk ugyanis szabály — hangsúlyozza a szavakat a telefon túlsó végén az egyik munkatárs. De nyomban, mintegy mentegetőzve hozzáteszi: — Ha jön egy rendelkezés, hogy adhatok felvilágosítást, akkor természetesen ... Ha nem, hát nem! Más forrásból sikerül megtudni: amit annyira titkoltak, azzal dicsekedni kellene, hiszen például a huzalmű I. és Il-es gyáregység már december 15- én teljesítette a tervét. Még korábban, december 10-én az exportkötelezettségeknek is a „végére járt” a gyár. Az utolsó szállítmányt is útnak indították. A címzett a Szovjetunió volt. A határidő előtt teljesített tervekkel — természetesen — időt takarítottak meg, mégpedig annyit, amennyi két hétnek megfelelő nyereséget biztosít a vállalat dolgozóinak. A gyár közvéleménye bizonyára nem kifogásolja majd, hogy mindezt közreadtuk, hiszen mint azt a gazdasági szakemberek részére tartott országos aktívaülésen Fock Jenő. a Minisztertanács elnöke kifejezte: az informátorok nem szívességet tesznek, ha tájékoztatást adnak, hanem kötelességüket teljesítik. Jól vizsgáztak Ennek a? utalásnak a szellemében fogadták a krónikást a Lenin Kohászati Művekben, ahol az üzemek és gyáregységek sorra-rendre jelentik: teljesítették az éves tervet. Az ünnep másnapján — december 26-án — a hengermű Il-es gyáregységben a százezredik tonna acélt is kihengerelték. Ennyi volt ugyanis az éves terv. De nemcsak a gyártási, hanem az export- és kikészitési tervet is teljesítették, ami azt jelenti: az év végéig mind a belföldi, mind a külföldi megrendelők hiánytalanul megkapják az igényelt terméket. E mammut vállalat egyéb üzemeiben és gyáregységeiben sem pihentek a babérokon. A vasöntöde, a húzó-, hőkezelőüzem. a durvahen- gerde blokksora például szintén az élen járók sorában található. A blokksoron elkészítették az egymilliomodik tonna hengerelt árut, s terven felül — az év végéig — még több ezer tonna acélt dolgoznak fel. Jól vizsgázott az új bugacsiszoló üzem is, ahol a dolgozók zöme: nő. Előzetes becslések szerint az év végéig több mint 10 000 tonnával teljesítik túl a tervet ebben az üzemben, amely pontosan egy esztendeje nyitotta meg kapuit. Hogy hol milyen lesz a mérleg, az a végleges adatokból derül majd ki. Egy biztos: Miskolc üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek és szövetkezeteinek nem kell szégyenkezniök. (tóth) Építőipari segédanyagok A TVK együttműködési szerződést kötött az NSZK- beli Teroson céggel. Ennek keretében 1972-től megkezdik a járműipari és építőipari segédanyagok gyártását. A ko. operáció első megvalósított feladata az alvázvédő, zaj- csökkentő és tömítőmasszák készítése a kombinátban. Ezekre az anyagokra a hazai iparnak is nagy szüksége van. Mit kapott, mit kap Leninváros? Aligha kétséges, hogy a negyedik ötéves terv időszakában Borsod egyik legdinamikusabban fejlődő helysége: Leninváros. Lakosainak száma a jelenlegi 11 ezerről 1975-re 20 ezerre nő. — Mennyi jutott a gyarapodásból erre az esztendőre, s mennyi jut 1972-re? — A kérdést Gulyás Istvánnak, a Leninvárosi Tanács elnökhelyettesének tettem fel. — Az idei esztendő egyik legjelentősebb eredményének tartom — mondotta a tanács. Mit szól hozzá, hogy... ...kitalálták a mágneses pénzt? — Szerintem már régen kitalálták, csak valahogy fordítva. — Fordítva? — Nem a pénz mágneses, hanem a boltok pénztárgépe. Mire az ember észbekap, már ripsz-ropsz ki is szippantják az ember zsebéből a havi fizu java részét. — Folyton viccelődik, pedig amiről én beszélek, az halálosan komoly d - log. Újságban olvastam. — Attól, hogy újságban olvasta, még nem biztos, hogy komoly. De azért csak folytassa. — Nos, ez a mágneses pénz tulajdonképpen nem is pénz. hanem a pénzt helyettesítő kis kártya. Tulajdonosa havonta befizet egy nagyobb összeget annak az áruháznak, ahol vásárolni szokott, s ettől kezdve buksza helyett csak a kis mágneses lapot hordja magánál. — S a végén azt mondja, hogy „nincs egy megveszekedett mágnesem sem.” — Ha folyton közbevág, akkor sohasem tudja meg, miről van szó. A vásárlás befejeztével a vevő bedugja a kis kártyát az automata pénztárgépbe, s az kódjelekkel ráterheli azt az összeget, amivel tartozik. — Ez valóban érdekes. De honnan tudja az ember, hogy nem csapta-e be a gép? — A gép nem csal, az mindig pontos, megbízható. — Nono! Nekem a múltkor azt mondta egy presszós hölgy, hogy a gépet szidjam, ha gyenge a kávé, mert az a hibás. — És elhitte neki? — Dehogy hittem. Ellenben hivatkozni éppígy lehet majd azokra a mágneskártyával dolgozó gépekre is. — Maga mindig gyanakszik valamire. De most túl korán teszi, mert egyelőre szó sincs arról, hogy bevezetik a hazai boltokban is ezt az új fizetési módszert. — Nem is kell. Elég rossz nekünk a régi is. — Elég rossz? Mi baja a kasszákkal? — Hát nem elég nagy baj az, hogy egyáltalán fizetni kell? És egyes árucikkekért a korábbinál többet? — Most meg ezzel jön. Az árváltozásokkal. De csak azért, mert nem ért a közgazdasághoz.— Bevallom, hiányoztam néhány szemináriumról. De mi köze ehhez a közgazdaságtannak? — Csak annyi, hogy vannak indokolt árváltozások is. Sőt, ha olvasná a szakmunkákat, azt is tudná, hogy az egyik cikknek felmegy az ára, a másiknak lemegy, s az árváltozások csaknem kiegyenlítik egymást. — Csaknem. — Mi az, hogy csaknem? — Maga mondta, hogy csaknem kiegyenlítik egymást. — És ha mondtam? — Mit dühöng? Csupán idéztem, mint a közgazdaságtan egyik élő klasszikusát. — Magával nem lehet értelmesen beszélni. Menjen a csudába! — Hát. ha oda nem is, de a legközelebbi boltba igen. Teljesen kitanított, s most majd jól kibabrálok a népgazdasággal. — Kibabrál? És hogyan? — Ügy, hogy kizárólag olyan cikkeket veszek mától, melyeknek lement, vagy éppen lefelé megy az óra. Ha hamarabb szól. azóta gazdag ember vagyok. Viszlát! BÉKÉS DEZSŐ elnök-helyettes —, hogy a tervezett 216 lakás helyet 278- at építettünk. Az új, korszerű lakások hideg-meleg vízzel, gázzal és központi fűtéssel vannak ellátva. A lakásokhoz korszerű utakat, járdákat építettünk. Tavasz- szal megkezdjük a parkosítást is. S ha mái- az utakról beszéltünk, megemlíteném, hogy az idén készült el az új- és az óvárosi részeket összekötő műút is. Egy másik nagy eseménye volt városunknak a száz férőhelyes óvoda átadása, amelynek költségeihez a TVK 3,2 millió forinttal járult hozzá. Szép társadalmi összefogás nyilvánult meg a kisstadion építésénél. Az új létesítmény munkálataiból nemcsak a tanács, a városi sportkör és a TVK vette ki a részét, hanem egy sor társadalmi szerv és a város lakói is. A Munkaügyi Minisztérium és a TVK közös beruházásában épül fel városunk első szakmunkásképző intézete, amelyben egyidőben ötszáz fiatal tanulhat. A 24 millió forintos költséggel épülő létesítmény műszaki átadása most van folyamatban. — Tudomásom szerint javult a város élelmiszer-ellátása is... — Elsősorban a 400 négyzetméter alapterületű új ABC-szaküzlet járult hozzá ehhez. Ősszel kezdődött meg az új, korszerű vásárcsarnok kivitelezése, a munka várhatóan 1972. második felében fejeződik be. — Mit hoz Leninvárosnak 1972? — A város fejlődése nem állhat meg. Még az idén elkezdődött 420 új lakás tervezése, amelyek 1972-ben épülnek meg. Mivel városunkra rendkívül nagy feladatok hárulnak az olefinprogram végrehajtásából, nagyszámú idegen munkaerő elhelyezéséről kell gondoskodnunk. Ezért a 420 lakás először ideiglenes munkás- szállásul szolgál majd, s csali később alakítjuk át azokat magánlakásokká. T. B.
