Déli Hírlap, 1971. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1971-11-15 / 269. szám

a miskolciaké a szó Még mindig vízhiány van rk Az utóbbi hetekben szinte nem volt olyan nap, hogy a televízió, vagy az országos sajtó ne foglalkozott volna a szinte már króni­kussá váló vízhiánnyal. Lapunkban is fog­lalkoztunk azzal, milyen kihatással van a vízhiány Miskolcra, megírtuk milyen gondot jelent például a II. kerületieknek. A me­teorológiai intézet munkatársai örömmel ad­tak hírt arról, hogy végre Miskolc környé­kén is esik. Ez a tény ragadta meg rajzolónk ügyeimét, aki képzeletben egy vasgyári csa­ládhoz „látogatott” el. S mit is mondhatna ez a derék apa tisztálkodó fiának? Talán ezt: — igyekezz a mosdással fiam, mert mindjárt eláll az eső ... (Jármay György rajza) Táblát a csuklósokra is! Több esetben is jártam már a Miskolci Közlekedési Vállalatnál, arra kértem az illetékeseket, intézkedjenek: legyen a csuklós villamoso­kon is tábla elöl és hátul. Je­lenleg a helyzet az, hogy a csuklós villamosokon csak elöl van számjelzés (egy rossz szemű ember ezt bizonyos messziről nem ismeri fel), és az első és a hátsó leszálló ajtónál tábla. Különösen az átszállóhe­lyeken kellemetlen ez, ahol az emberek nemigen érnek rá a lépcsőnél a táblát fi­gyelni/' míg ha elöl is lenne, azt már messziről észre le­hetne venni. S ugyanilyen rendeltetése lehetne a hátsó táblának is. A dolog annál is inkább furcsa, mivel a régi típusú villamosok így közlekednek, de hogy még messzebb men­jek: ilyen első és hátsó táb­lával közlekednek a csuklós villamosok Budapesten is. Miskolcon miért nem lehet? K. I. Miskolc, III., Zrínyi út 9, sz. Igazságosabb megoldást! Bán Sámuel. Miskolc, Kun Bé­la utca 6. szám III 2. alatti la­kos azzal a panasszal kereste fel szerkesztőségünket, hogy a Miskolci Patyolat Vállalat jelen­tős mértékben megkárosította, ám ezt a kárt a vállalat nem hajlandó magára vállalni. Panaszosunk elmondta, hogy 1971. június íö-én a Patyolat 13. számú fiókjába egy 2x3 méteres. 2500 forintot érő szőnyeget adott be tisztításra. A vállalat a mun­kával mintegy két hónap múl­va lett kész. Bán Sámuel azon­ban nem fogadta el a „kitisztí­tott” szőnyeget, mivel azon, a rossz kezelés miatt a fekete és fehér színek összefolytak. A Patyolatnál elismerték a pa­nasz jogosságát, s még két íz­ben próbálkoztak meg a szőnyeg kitisztításával — sikertelenül. Időközben Bán Sámuel több eset­ben járt a Miskolci Patyolat Vál­lalatnál, ahol nyilvánvalóan un­ták már a sok zaklatást, s leg­utóbb azzal az ingerült válasz- szal küldték el, hogy vigye a szőnyegét, ahová akarja, nem kémek érte tisztítási díjat sem. Bán Sámuel ennek a felszólí­tásnak nem tett eleget. A mi vé­leményünk is az, hogy jogosan, hiszen amellett, hogy több hó­napon át hiányzott, és hiányzik ma is a szőnyeg lakásukból, a 102 forint értékű „tisztítási” mun­kával a vállalat nemhogy szeb­bé, újabbá varázsolta volna a szőnyeget. hanem tönkretette azt. Hogy milyen mértékben, nem tudhatjuk, hiszen mi magunk nem láttuk a szőnyeget. De ©nél­kül is meg tudjuk ítélni, hogy ebben az esetben igazságosabb megoldást kellffrie találnia a Pa­tyolatnak. Egy zálogcédula keresi gazdáját Egy 1971. július 5-i dátu­mozásé 261.259—33. B. számú zálogcédula keresi gazdáját. Az eredeti tulajdonos az ut­cán veszítette el. Megtalálója mindent megkísérelt, hogy gazdájához visszajuttassa: el­ment vele a zálogházba (ott nem kellett), két napon át ki is függesztette közszemlére, ám mindez nem hozott eredményt. S mivel nem tu­dott mit kezdeni a zálogjegy- gyei (amely egy kabát be­adását igazolja), behozta szerkesztőségünkbe. Ameny- nyiben gazdáját érdekelné, szerkesztőségünkben megta­lálhatja. Jól szervezték meg az átállást Búcsú . \ a zsugorítóműtő Szombaton délelőtt szokat­lanul mély csend ült az LKM zsugorítóművének falai kö­zött. Megállították az örök­mozgó szállítószalagokat, ki­kapcsolták a gépeket hajtó villamos energiát. 1'2 évi „szolgálat” után végleg le­állt a gyár zsugorítóműve. Azoknak, akik több mint egy évtizede szolgálták a tö­mörítőt, bensőséges hangula­tú ünnepség keretében mond­tak köszönetét a gyár veze­tői. Ebből az alkalomból osz­tották ki az ott dolgozók kö­zött a törzsgárdajelvényeket ,és az igazolványokat is. Jó étvágyú kohók A zsugorító helyén 1949- ben indult meg a vörösiszap téglagyár és ez adta át a helyét az érctömörítőnek, mint ahogy a most leállított zsugorító helyében utat kért magának az új, a korszerű technológia. A Borsodi Erc- előkészitő Mű négy szalag­ról ontja a kohók alapanya­gát, amit az ércpor összeége- téssel történő zsugorításával nyernek. Két éve még csak alig több, mint 500 ezer ton­na nyersvasat csapoltak a di­ósgyőri kohóknál egy év alatt. Az idén már — várha­tóan — 600 ezer tonna lesz a termelésük. A régi zsugorító berende­zéseit a BÉM-ben és Dunaúj­városban szerelik fel, az épü­leteket pedig valószínűleg raktározásra használják fel. így oldódott meg a gépi, anyagi eszközök sorsa. A gyá­ri tömörítőnél — ahogy erről Hámori József, a gyáregység MSZMP csúcsvezetöségi tit­kára tájékoztatta lapunkat — 120-an dolgoztak. Köztük többen már korábban is a gyáregység különböző műsza­ki részlegeihez tartoztak, mindössze 70 betanított, illet­ve segédmunkás sorsáról kel­lett gondoskodni. A zsugo­ritómű tomégszer.vezeti veze­tői nagy felelősséggel láttak hozzá az átállási időszak esetleges zökkenőinek kivé­déséhez. Rendkívül fontos volt ugyanis, hogy addig minden­ki a helyén maradjon, amíg a BÉM garantáltan eleget tud tenni a kohóknál jelent­kező igényeknek. Ellenkező esetben a .zsugorító már nem győzte volna kielégíteni a kohók ..étvágyát”, a BÉM pe­dig még nem tudott volna elég zsugorított anyagot ad­ni. Erre persze nem került sor, a vasárnap reggeli le­állásig mindenkit a helyén találtak, akikre még a foko­zatosan csökkentett temelés- hez szükség volt. Gondoskodnak a doloo/ókról — Amikor augusztusban nyilvánvalóvá lett, hogy le­áll a zsugorító, mindenkinek külön felajánlották a kerese­tének, érdeklődéséneg meg­felelő munkakört. Ez bizo­nyos mértékig enyhítette munkaerő-gondjainkat is — mondta Réti Károly gyáregy­ségvezető. — Mindössze né- hányan választottak más munkát maguknak a gyár­ban. A korszerű technika elő­retörését mindenki megértet­te. A BÉM végszalagjának elő­nyeit még pontosan nem le­het lemérni. A gyáregység egyenletesen jó minőséget vár és ebben, úgy látszik, nem is kell csalódniuk. A szállítá­soknak menetrendje is van. Kár, hogy — esvelőre — en­nek folyamatosságát nehezen sikerült biztosítani. A kohók most már teljesen az érke­ző szállítmányokra vannak utalva. NAGY JÓZSEF Szakmunkástanulók a kisiparosoknál Kétszáztíz szakmunkásta­nulót foglalkoztatnak a mis­kolci kisiparosok. Az elmúlt tanévben 52 fiatalt iskoláz­tak be, az idén mindössze 48 jelentkező akadt. Az autó­motorszerelő, a fodrász, a női szabó és a fogtechnikus szak- .ma még mindig „sláger”. A beiskolázások szakmánkénti Megoldódott a „rejtély’ Lapunk október 14-i szá­maiban kritikai rajzot jelen­tettünk meg „Különös táv­irat” címmel. A Miskolci Postaigazgatósági kivizsgál­tatta a dolgot, amelynek eredményéről és a tett intéz­kedésről panaszosunkat és szerkesztőségünket egyidőben értesítette Dudás Elelmér igazgatóhelyettes. ,yA táviratot az újságban megjelent szöveggel kézbesí­tette a posta” — olvashatjuk a levélben. — „Az elírás oka az volt, hogy a Budapest Vidéki Postaigazgatósághoz tartozó gödöllői postahivatal távírógép kezelője a nagy for­galomban csak felületesen ol­vasta el a szöveget, és a t,Pista bácsi” (egyébként té­vesen összeírt) szót „posta- kocsi”-ra ferdítette. A rossz tzöveget az automata háló­zatba kapcsolt távírógépké- szüléken továbbította a mis­kolci 1. sz. Postahivatalhoz. A táviratot vevő kezelő a szalagon megjelenő szöveget nem olvasta el, hanem szó- szám-egyeztetés után felra­gasztva kiküldte. A távirat szövegének ferdítésében el­sősorban a gödöllői postahi­vatal érdekelt, ezért a társ­igazgatóságot a szükséges in­tézkedés megtételére kértem fel. A felügyeletem alá tar­tozó 1. Postahivatal felé is megtettem a szükséges intéz­kedést, hiszen a vevőkezelő a nyilvánvaló ferdítést nem vette észre, s ezzel hibát kö­vetett el. Intézkedtem továb­bá, hogy a Távírószabályzat 52. § 1. pontjának rendelke­zése szerint a távirati díjat a gödöllői postahivatal a fel­adónak térítse meg.” Jogi kislexikon Munkabérünk jogalapja (3) Az elmúlt években a köz­gazdaságilag elfogadhatónál nagyobb különbségek alakul­tak kj a különböző vállala­toknál foglalkoztatott, lénye­gében azonos munkát végző, azonos feladatkört betöltő dolgozók alapbérei között. Ez a szóródás elsősorban a vállalatok anyagi lehetősé­geiből, s különbségeiből táp­lálkozott, de oka volt ennek a szóródásnak, a problémák kiéleződésének az alapbérek egységes és átfogó szabályo­zottságának a hiánya is. Az indokolatlanul nagy bérkülönbségek munkaerő- mozgást idéztek elő. Ezért vált szükségessé a 7/1971. munkaügyi miniszteri rende­let kiadása, amely jogszabály egységesítette bérrendszerün­ket. Tehát azt, hogy adott munkakörben, vagy munka­köri csoportban az ország valamennyi vállalata azonos határok között állapítsa meg az oda tartozó alkalmazottak és munkások alapbérét. Az egységesítési törekvé­sek és a központi szándékok jogszabályi közvetítése és ér­vényre juttatása: az alapbér­rendszer egyik legfontosabb feladata. Ezt a feladatkört vállalta magára a munka­ügyi miniszter idézett rende­leté azzal, hogy a keretbeso­rolási rendszert korszerűsí­tette. mégpedig mind a be­sorolási feltételek, mind a bértételek tekintetében. Más­részt viszpnt a népgazdaság valamennyi területére kiter­jesztette az egységes alapbér­rendszert. egy igen szűk terü­let kivételével. Ez a jogsza­bály az alapbéreket fillérre nem állapítja meg, csupán kereteket határoz meg az egyéni alapbvrek megállapí­tásához A MüM-rendelet szerint a munkásoknál a jö­vőbeni legalacsonyabb alap­bér 5 Ft/ óra és a legmaga­sabb 22 Fl óra. Az alkalma­zottaknál a legalacsonyabb havi bér 1000 Ft hó, a legma­gasabb 8000 Ft hó. Ennek alapján a magyar- országi béreket igen differen­ciáltaknak lehet nevezni. Az alsó és a felső határ közötti távolság kitöltése viszont már a vállalatra tartozik. A rendelet alapján a munkások és alkalmazottak besorolását felül kell vizsgálni, és a ren­delet előírásainak megfelelő­en kell megállapítani. Ehhez azonban idő szükséges, és ezért úgy rendelkezik, hogy a most megemelt alsó alapbér­határokat 1973-ig kell elér­nie valamennyi vállalnak. (tímár) megoszlása azonban igen ér­dekesen alakult ebben az év­ben: 9 autószerelőt, 10 női szabót, 8 csőhálózat- és be­rendezésszerelőt, 6 kőművest, 5 fogtechnikust, 8 fodrászt, egy kozmetikust és egy üveg- technikust vettek fel. Laka­tosnak is mindössze egy ta­nulót sikerült leszerződtetni, noha legalább 15-re lett vol­na igény. Nem akadt szak­munkástanuló a géphurko- ló, a cipész és érdekes mó­don az elektroműszerész szakmában sem. Továbbra is gondot jelent az ácstanuló­hiány. Jelenleg csupán két tanuló sajátítja el ezt a mes­terséget Miskolcon. Alig, hogy lezárultak az idei beiskolázások, a KIOSZ- ban máris hozzákezdtek a jö­vő évi tervek tanulmányozá­sához. A kisiparosok októ­ber 25-ig bejelentették tanu­lóigényüket az 1972/73-as tan­évre. Húsz szakmában mint­egy kilencven szakmunkás­tanulót akarnak szerződtetni a mesterek, különösen sok la­katos- és asztalostanulót vár­nak. Hajdani nyavalyák A Kaliakra fognál, a Feke­te-tenger bulgáriai partsza­kasza legészakibb csücskén hajdan nagy forgalmat bo­nyolító kikötő és megerősí­tett vár állott. Romjait most tárják fel a régészek. A pa- leopatológusok — a hajdan volt betegségekkel foglalko­zó tudósok — gondos vizsgá­lat alá vették a felszínre ke­rült csontvázakat, hogy meg­állapítsák: mekkora volt az átlagos éleikor a XIV. szá­zadban és milyen betegsé­gekben szenvedtek az akkori bolgárok. A 200 feltárt csontváz egy részén fizikai, kémiai, mik­roszkópos, radiOizotópos és röntgenológia vizsgálatokat végeztek. Megállapították, hogy a hajdani bolgárokat nagyjából ugyanazok a csont­betegségek kínozták, mint a maiakat: a csonttuberkuló­zis, a csonttörés, a csontok deformálódása. A XIV. százaidban Bulgá­ria lakosai átlag 30—40 év­vel hamarabb haltak meg, mint manapság: az átlagos életkor ma több mint 70 év. Érzékenyek a mágneses mezőkre vezetek majdnem valameny- nyi vízterületen általánosan elterjedtek. E faj rák közül hal egy idő­ben és mindenütt kihalt, s emellett ez az esemény köz­vetlenül a Föld mágneses mezejének irányváltozása után következett be. J. Hayes úgy véli, az ilyen események korrelációjának valószínűsége nem haladja meg az 1:10 000-et. Az egyik lehetséges ma­gyarázat: a mágneses mező közvetlen összefüggése a bio­lógiai folyamatokkal. A közelmúltban végzett kí­sérletek a többi között ki­mutatták, hogy egyes állatok, például a csigák és a méhek, rendkívül érzékenyek a mág­neses mezők iránt. A Fold mágneses mezeje már több ízben megváltoz­tatta irányát. Ezek a változá­sok 1—100 millió évi időköz­ben történtek. A legutóbbi időben az a vélemény terjedt el a szakemberek körében, hogy ez a jelenség rendkívüli befolyással volt az életre a Földön. Dr. James Hayes, az Ame­rikai Geológiai Társaság Milwaukee-ben tartott évi konferenciáján felszólalásá­ban közölte azoknak a kuta­tásoknak az eredményeit, amelyeket ezeken a területe­ken végzett. A világóceán különböző, mélyvizű körze­teiből felhozott 28 fenéktalaj- oszlopot vizsgált, és 8 kihalt sugárállatka-fajtát talált — ezek az egysejtű tengeri szer- i

Next

/
Oldalképek
Tartalom