Déli Hírlap, 1971. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1971-11-30 / 282. szám
A családi költségvetés is megsínylette, de... Mennyibe került az A—2? (Folytatás az 1. oldalról.) A fiatalasszony panaszkodik. — Sokba került nekem ez az influenzajárvány, összeszámolni is alig győzöm a terven felüli kiadásokat. Amikor a kisfiam beteg lett, otthon maradtam. Négy napig nem dolgoztam, viszont főznöm kellett, s rengeteg finomságot vettem a gyereknek. Aztán a férjem dőlt ágynak. A négyből így hat nap lett, és tudja, milyenek a beteg férjek... a legkedvesebb ételeit kellett főznöm. Az'tán jöttek a kollégák, őket is megkínáltam valamivel. Higgye el, kész leégés egy ilyen járvány. Nem sajnáltuk a pénzt Nem túlozunk, ha a fenti panaszt minden családra általánosítjuk. Az influenza nemcsak hogy ágyba parancsolt kicsit és nagyot, hanem alaposan felborította a családi költségvetést. A „Fő az egészség!” jelszó jegyé- ■ ben nem sajnáltuk a pénzt. Am az éremnek ez csak az egyik oldala. Aki beteg volt es otthon maradt, az nem ment dolgozni, viszont táppénzt kapott. Ezenkívül pénzbe, nagyon sok pénzbe került a gyógyszer is, amely nem elsősorban az egyént terhelte. Külön cikkben kellene szólni a járvány tizedelte munkahelyek vezetőinek gondjairól, s arról az alig számszerűsíthető vállalati veszteségről, amelyért kizárólag az A—2 a felelős. Hevesebb volt, mint januárban A Társadalombiztosítási Főigazgatóság Megyei Igazgatóságán érdeklődtünk, va- - jón mennyibe került az államnak az influenza* Beszélgető partnereink; dr. Bo- rosi László helyettes igazgató. dr. Izsó István és dr. Király György ellenőrző főorvosok elmondották, hogy a mostani járvány még az év eleji, január végétől március végéig tartó járványnál is hevesebb és éppen ezért „drágább” is volt. A megbetegedések számával egyenes arányban növekedtek az állam kiadásai. Az összesített megyei adatok szerint, melyekből egyébként világosan nyomon követhető az A—2 hadjáratának útja, november első hetében 132 ezerre ugrott a táppénzes napok száma, s a november 7—13-ig tartó csúcspont idején 181 ezer 569 napra kaptak táppénzt a beteg borsodiak. Figyelembe véve azt, hogy a kiindulási alapnak tekinthető 90 ezres szeptemberi szám novemberre csaknem kizárólag az influenzás megbetegedések miatt duplázódott meg, nyilvánvaló, hogy a járvány mennyire tömeges volt. Egy táppénzes napra egy beteg átlagosan 56 forintot kapott, s az év végére tetemes ösz- szeggel gyarapszik az esztendő első három negyedében Borsodban kifizetett 225 milliós táppénz. Naponta 1 millió forint Az átlagosnak tekinthető 0,8—1 milliós napi táppénz- fizetés a járvány időszaka alatt csaknem megduplázódott, ám a végleges adatokra még vámunk kell, hiszen — bár a csúcsponton szerencsére már túl vagyunk — még mindig jelentős az A—2 áldozatainak száma. Tény, hogy Borsodban egy influenzás nap körülbelül 1 millió forintba került az államnak. A Társadalombiztosítási Igazgatóság adatai szerint jelentősen növekedtek a gyógyszerköltségek is. Szeptemberben 14, októberben 15 millió forintot tett ki ez az összeg. A novemberi gyógyszerszámla a húszmilliót is meghaladja. Ehhez jön még a kórházban fekvő influenzások gyógyszerköltsége, amelyet a kórház visel. Summa summarum: nemcsak a kis háztartások költségvetése sínylette meg az influenzát, hanem az állam- háztartás is. Ám az aligha kérdéses, hogy ki hozott nagyobb-áldozatot. BRACKÓ ISTVÁN Több közép-panel kell! Befejeződött a szocialista brigádok vezetőinek vezérigazgatósági tanácskozása a Beton- és Vasbetonipari Műveknél. Az alsózsolcai gyárat 21 brigád vezető képviselte, s a következő, jövő évi útra- valóval tértek haza: A változó piaci igényeknek megfelelően kell a termelést is alakítani, különös tekintettel a lakásépítésre és a kommunális építkezésekre. Ezért kell a következő időszakban lényegesen több közép-panelt gyártani. A mező- gazdasági vázszerkezetek gyártásáról pedig átallnak a vasúti betonaljak készítésére. KlSZ-vezetok találkozója Járási, vámosi, és nagyüzemi KISZ-bizottságok titkárai találkoznak december 1-én a KISZ Borsod megyei Bizottságán, A 22 KISZ-vezető az időszerű feteüaitotert, a K3BZ VXIT. kongresszusára tett előkészületeket beszéli meg. tAgath/a Tibor Jel&éiatet „Csak" egy csőrepedés „D”-vizsgára készülnek A megyében « helyen,, csaknem 400 résztvevővel, (az! állami gazdaságok és téeszek« körzetében) „D” vizsgás, autó- buszvezetői tanfolyamok indítanak. Előadókat a KPM miskolci Autóközlekedésii Tanintézete biztosítja. A tan— folyamok inditáeát egy ezévii rendelet tette szükségessé, amely megszigorította a teherautón való csoportos személyszállítást, s ezt csak autóbuszvezetői vizsgával teszi lehetővé. A tanfolyamokat a jövő év március 31-ig bonyolítják le. A kotrógép délelőtt 10 óratájt vetette meg ormótlan csápjait a Károly utca aszfaltján. Az éles vasfogak fél száz lóerővel haraptak a földbe. A gémfej hirtelen balra fordult, s a felmarkolt föld az úttestre hullt. — Szombaton délelőtt vettük észre, hogy a járda mentén gyanúsan szivárog a víz — mondja Szitovszky Zoltánné, a Károly utca 13-bóL — A férjem telefonált a vinrírveknek. Farkas Káltnanné a 17-ben lakik, ö is felfigyelt a furcsa jelenségre. — Még hallgattam is — mondja — olyan érdekesen, sziszegve bugyogott a víz, Ki gondolta volna, hogy hétfőn reggelre ilyen komoly- lyá válik a dolog. A szomszédnak szenet hoztak, hús/ mázsát, azt is majdnem elvitte a víz... A vasfogak fáradhatatlanul harapják a földet. A mély gödörben egyelőre bizonytalanság; csak a mocskos víz zubogása árulkodik a 400 milliméteres főnyomócső meghibásodásáról. — Állj le, véssétek az aszfaltot! — kiabálja túl ágéMég mindig ott a törmelék! A Roráriutfz épületének robbantását követően Lapunkban helyt aduink a Bányamüszaki Felügyelőség véleményének. Akkor megírtuk, hogy a mostani robbantás előkészítésében, lebonyolításában nem ér fel az előzőhöz, magyarán sok volt a kapkodás, szervezetlenség:. Nem kapkodtak, illetve kapkodnak viszont a romok eltakarításával. Csütörtökön reggel robbantották le a házat, de még tegnap délelőtt is faldarabok, gerendák borították a járdát, az úttest szélét. Egy markológépet láttunk ugyan a romhalmaz közepén, de teherautónak és főleg embereknek — a szalonnázókat leszámítva — nyoma sem volt. Persze, szabad szombat, vasárnap mondhatják az illetékesek. Véleményünk szerint azonban — szabad szombat ide vagy oda — a hét végén is lehetett volna rakodni, hiszen nemcsak csúnya a romhegy látványa, de akadályozza is a közlekedést. Arra persze még a szabad szombat sem ad magyarázatot, hogy csütörtökön, pénteken és tegnap miért nem lehetett legalább a járdáról és az úttestről elhordani a törmeléket! REFLEKTOR Ma Budapesten megkezdődik a magyar és szovjet műfordítók négynapos tanácskozása. * Balatonfüreden lengyel irodalmi estet rendeznek. k Dunaújvárosban elektrotechnikai filmeket vetítenek. ^ Egerben küldött- választó taggyűlést tart a Magyar Pedagógiai Társaság Heves—Nógrád megyei tagozata. Nagy bánhegy esen tejüzemet avatnak. Nyíregyházán ' az áruforgalom és a IV. ötéves terv szabolcsi v onatkozásáról tárgyalnak a MÉK tanácskozásán, Salgótarjánban ankétet rendeznek a cigányilakosság társadalmi és szociális problémáiról. Székesfehérvárott szovjet gépkocsi ankét keretében ismertetik a Zsiguli, a Moszkvics és a Zsaporozsec tulajdonságait. * Tatabányán a pályaválasztás és a szülői munkaközösségek fel- ndatairól rendeznek tanácsiozást. P. É. Mit szól hozzá, hogy... ... kitenyésztettem egy új vírust? — Nincs jobb dolga? Szerintem már eddig is több volt belőle, mint kellett volna. — Ne féljen, így asztalon át nem ragad. Különben sem akárki kaphatja meg. — Hagyjuk ezt a mesét. Az A—2 sem túlságosan válogatás. Mielőtt tovább mondaná, tegye a saája élé a zsebkendőjét! — Higgye már el,' hogy másképpen terjed. Csak azokban ver tanyát, akik rossz fát tesznek a tűzre. — Szóval, a meghűléssel van összefüggésben ez is. No, akkor én már itt sem vagyok. Az én lakásomban távfűtés van, uram! — Hallja, most már ne dühítsen! A rossz fát tett a tűzre — szólásmondásnak semmi köze a fűtéshez. Ez egy olyan allegória, vagy mifene. Azokra mondják, akik hibát körteitek el. — Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Én dolgozom, így rám is vonatkozik a füagória, tehát elkaphatom a vírusét. Alászolgája! — Várjon, csak, várjon, maga szerencsétlen! Hadd mondjam el végre miről is van szó. — Egyelőre maradok, de ha csak egyet is köhög, vagy tüsszent... — Szóval: újságcikkek, rádió- és tévériportok, no meg saját tapasztalataim táptalaján tenyésztettem ki a vírust. El is neveztem S—1-nek. — S—1? Jól hangzik. De miért pont S—1? — Azért, mert fő tünete a beteges sértödékenység. — Nocsak. — Egy példa. Maga is látta bizonyára a tévében a riportot a csaló italmérőkről, kávéfőzőkről? — Persze. Vizezték az italt, szűkén mérték a pálinkát, kilopták a dupláiból a kávét, satöbbi. — Úgy, úgy. És arra emlékszik, milyen képet vágtak, amikor a fejükre olvasták a kamerák előtt a vétküket? — Jócskán meg voltak sértődve. — Nos, az ilyenfajta sértődést idézte elő az általam kitenyésztett S—1. — Virulens vírus ez, annyi szent. Most, hogy mondja, nekem is eszembe jut egy és más. Ha jól emlékszem, ugyanígy vériig volt sértve annak a ktsz-nek a vezetője is, amely olyan házat épített, aminek a ifalán át lehetett látni. — Példát sorolhatunk épp eleget. Felelősségre vonják a dolgozód, mert részegen jelenik meg a munkahelyén. Magába száll? Dehogy! Felháborodik és felmond. Cikket írnak a társadalmi tulajdon fosztogatóiról. A válasz: sértődötten tiltakoznak az illetők és különböző fórumokon panaszolják nevük meghurcoltatását. — A járvány tehát terjed. De mi a gyógyszere? S főleg: kapható-e SZTKra? — Már megint butaságokat kérdez. — Én butaságokat? Vegye tudomásul, hogy ezt a hangot nem tűröm! Alászolgája! — No, tessék! Ez is megkapta. BÉKÉS DEZSŐ pék zaját Kerékgyártó Imre, a munkálatok vezetője. Felberreg az aggregátor. A húsz centi vastag aszfalt szelíden engedelmeskedik a géppuskaropogásra emlékeztető hangú betonvésőnek. Kezelőjének — a lengeruhás fiatalembernek — minden porcikája remeg a fület sértő ropogástól. A gödör egyre nagyobb lesz, a Vas utcai gépház leállítása után a víz sem zubog tovább. A diósgyőri és vasgyári lakótelep lakásaiban egy napra kiapadnak a csapok. A mélyből néha egy-egy buborék tör a felszínre. — Szivattyú kellene, főnök — mondja az egyik munkás. A kis Honda-gép nagyon lassan szívja a vizet. Még a hagyományos rásegítéssel, vödrözéssel is egy óra kell. amíg valamelyest kiürül a hatalmas ^ödör. Ismét a kotrógép áll munkába, vasfogai ezúttal az aszfaltot is átharapják. A gépkezelő elégedetten mosolyog. Vontató érkezik. — Itt a nagy szivattyú — mondja valaki. — Na végre ... ! — így a társa. A vastag cső hamarosan megizmosodik, öblös torkából ömlik a víz. Néhány perc alatt kiürül a gödör. — Nézzük csak — mondja a munkavezető. —« Igen, sejtettem, hogy muff-lazu- lás. A szakipari munkanem nagy: eltömítjük ólommal és kész. — Mire? — Nézze, addig nem megyünk haza... Mindenki a gödörben szorgoskodik. Az emberek térdig gázolnak az iszapos sárban, bővítik a helyet a további munkához. Előkerülnek a lapátok és az ásók, de néha a kotrógép is markolhat egyet-kettőt. Lázas ütemben folyik a munka. Ma már azt beszélik a Károly utcában: volt itt egy nagy csőrepedés ... (keglovich) Javítják a „sárga angyalokat Novembertől áprilisig nem járják a megye országútjait a Magyar Autóklub megyei szervezete „sárga angyalai”. A két Steyer-Puch 500-ast javítják, felkészítik a jövő esztendő hét végi szolgálataira.
