Déli Hírlap, 1971. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1971-11-29 / 281. szám

Három arany Miskolcon maradt A Steinmetz SE védi a Junior Kupát Talán ha egy hétig tarta­nak az I. Junior Kupa küz­delmei, akkor esetleg bené­pesült volna a sportcsarnok nézőtere. Ugyanis, az első na­pi 50 szurkolóval szemben, szombaton 100. a döntőkön pedig mintegy 200 néző ül­dögélt a lelátókon. A mér­tani haladvány viszont nem érvényesült a részvevők lét­számát illetően, sőt a sérülé­sek következtében az eredeti 28 ökölvívó is „leolvadt” 25 főre. Azok viszont az elődön­tők során, majd a fináléban is jó néhány olyan színvona­las mérkőzést vívtak egy­mással, amire a szakemberek is elismerően bólintottak. Tény. hogy a rendező MÉM- TE dicséretre méltó igyeke­zet^, s az első ízben kiírt Ju­nior Kupa több figyelmet ér­demelt volna az országos szakvezetés, az ökölvívást kedvelő miskolciak, de fő­képpen a távol maradt szak­osztályok részéről. Az elődöntők eredményei: Légsúly: Vekszli (Steinmetz SE), pontozással győzött Jónás (BHSE) ellen, miután a Honvéd öklözőre a harmadik menetben rá is számoltak. Pehelysúly: Marton (Kun Béla SE) nagv ütésváltásokkal teli mérkőzésen pontozással nyert Varga (BHSE)- vel szemben. Erdős (Steinmetz SE) ellenfelét és klubtársát Ta­kácsot, a harmadik menetben döntő fölény címén leléptették. Könnyüsúly: Bocsányi (Stein­metz) aktívabbnak bizonyult, mint Huszár (MVSC). és ez ele­gendő volt a pontozásos győze­lemhez. Kisvóltósúly: Harmath (BHSE) kemény ütéseit Czentner (Steinmetz) csak két meneten át bírta. Edzője feladta a kilátás­talan küzdelmet. Benkő (Oros­háza) nagy iramú mérkőzésen nyert pontozással Nemes (Stein­metz) ellen. Váltósúly: Barna (BHSE) hatalmas ütéseit' Szabó (B. Bányász) még egv meYietíg sem állta. A Honvéd öklöző döntő fölényével a második percben véget ért a találkozó. Apró (Kun Béla SE) ugyancsak az első menetben döntő fölény­nyel nyert Csizmadia (PVSK) el­len. Nagy váltósúly: A fordított alapállású Barcza (Zalka HSE) végig többet kezdeményezett, és pontozással nyert Csépány (BHSE) ellen. A döntő eredményei: Papirsúly: (1 induló): Bihari (B. Bányász) ellenfél nélkül győz. s így súlycsoportjában ő kapta az aranyérmet. Légsúly: (3), Cserge (Kun Bé­la) nagyszerű formában öklözve,- kétszer is padlóra küldte Veksz- lit (Steinmetz SE), és a második menetben döntő fölénnyel nyert. Végeredmény: 1. Cserge (Kun Béla SE). 2. Vekszli (Steinmetz SE), Jónás (BHSE). Harmatsúly: (2) A két után­pótlás kerettag: Pálfalvi (BHSE) és Jerzsabek (Steinmetz. SE) a nap legszebb mérkőzését vívta. A Honvéd öklöző je mindhárom menetben többet és tisztábban ütött, s egyhangú pontozással nyert. Végeredmény: 1. Pálfalvi (BHSE), 2. Jerzsabek (Steinmetz SE). Pehelysúly: (4) Az Erdős (Steinmetz)—Varga (BHSE) ta­lálkozón a Honvéd-öklöző tech- nikásabbnak. ellenfele kemé­nyebbnek bizonyult. A második menet döntött Erdős javára. Marton (Kun Béla SE) techni­kailag képzettebb volt. mint el­lenfele, Takács (Steinmetz SE) végig irányítva a mérkőzést, nagy pontfölénnyel győzött. Vég­eredmény : 1. Marton (Kun Béla SE). 2 Erdős (Steinmetz SE), 3. Varga (BHSE). Könnyüsúly: (3) Rengeteg sza­bálytalansággal, dulakodással, tarkított mérkőzésen Bocsányit (Steinmetz SE) a harmadik me­netben megintették, s ez Csep- regi (Békéscsaba) pontozásos győzelmét eredményezte. Vég­eredmény: 1. Huszár (MVSC), 2. Bocsányi (Steinmetz SE), 3. Csepregi (Békéscsaba). Kisváltósúly: (4) Czentner (Steinmetz SE) ellenfél nélkül győzött, mivel klubtársát Nemest sérülés miatt az orvos nem en­gedte szorítóba lépni. Harmath (BHSE) óriási csatában nyert a végig bátran rohamozó Benkö (Orosháza) ellen. Nem sok hiányzott a meglepetéshez, a vá­logatott kerettag Honvéd öklöző vereségéhez. Végeredmény: 1. Harmath (BHSE), 2. Czentner (Steinmetz SE). 3. Benkő (Oros­háza). Váltósúly: (4) Szabó (B. Bá­nyász) kezdettől fogva űzte, haj­szolta ellenfelét Csizmadiát (PVSK). akire már az első perc­ben iá is számoltak, majd egy újabb perc elteltével a sajó- szentpéteri fiú döntő fölényét is kihirdették. A Barna (BHSE)— Apró (Kun Béla) mérkőzés nagy adok-kapok találkozót hozott, s döntetlenül végződött. Végered­mény: 1. Szabó (Borsodi Bá­nj'? <5z). 2. ADró (Kun Béla SE), 3. Barna (BHSE). Nagy váltósúly: (3) Barcza (Zal­ka HSE) ellenfél nélkül nyert, mert Ficsor (Kun Béla SE) sé­rülés miatt nem léphetett köte­lek közé. Végeredmény: 1. Bar­cza (Zalka SE), 2. Csépány (BHSE), 3. Ficsor (Kun Béla SE). Középsúly: (2) A békéscsabai Urbán már az első menetben kétszer is beleszaladt Török (Kun Béla SE) óriási jobbegyeneseibe és másodszorra kiszámolták. Végeredmény: l. Török (Kun Béla SE), 2. Urbán (Békéscsabai Előre). Félnehézsúly: (2) Nagy ütés­váltást hozott a „klubháború”, amelyből az aktívabb Horváth (Steinmetz SE) került ki győz­tesen, ellenfelével, Gállal (Stein­metz SE) szemben. Végered­mény: l. Horváth (Steinmetz SE), 2. Gál (Steinmetz SE). Nehézsúly: (2) A sokat sza­bálytalankodó Bacsót (Steinmetz SE) már az első menetben két­szer megintették, majd a máso­dikban Buknicz (Kun Béla SE) óriási balcsapottja után rá is számoltak, s egy újabb szabály­talankodásáért leléptették. Vég­eredmény: 1. Buknicz (Kun Béla SE), 2. Bacsó (Steinmetz SE). A pontverseny végeredménye: 1. Steinmetz SE 28 p, 2. Kun Béla SE 25 p. 3. BHSE 19 p. 4. Borsodi Bányász 10 p. 5. MVSC 5 p. 6. Békéscsaba 5 p, 7. Zalka HSE 5 p, 8. Orosháza 2 p, 9. PVSK 1 p. A legjobb nevelő ed­zőnek felajánlott tiszteletdíjat Kiss Zoltán (Steinmetz SE), a legtechnikásabb öklözőnek ado­mányozott kupát pedig Harmath József (BHSE) kapta. A Junior Kupát Simon Mihály alezredes, a Steinmetz SE szak­osztályvezetője vette át. MONOSTORI GYULA A Szalontai-duó magyar bajnok 4 Mik 23 pontot szerzett Szombaton és vasárnap 240 serdülő birkózó indult az 1971. évi magyar bajnokság­ban. Többen is lehettek vol­na, de soraikat „megtizedel­te'’ az influenza, valamint egy-két szövetségi szabályzat. A serdülő birkózók így is nagy versenyt vívtak az új rendszerben lebonyolított bajnokság keretében. A diós győriek kitűnően szerepeltek, hiszen összesen 23 pontot szereztek, és ezzel alaposan gyarapitották egyesületük bajnoki pontjait. A két bajnoki címet a DVTK számára a két Sza- lontai fiú szerezte. A 42 kg- os Szalontai Zoltán és a 45 kg-os Szalontai Imre a do­bogó legfelső fokára lép­hetett. Mindketten biztosan szerezték meg a bajnoki cí­met súlycsoportjukban. Szép győzelmi sorozatuk edzőjük, Gonda Viktor munkáját di­cséri. A borsodi serdülő verseny­zők közül még a kazincbar­cikai Huszti Lajos eredmé­nyét kell kiemelni, aki a 49 kg-os súlycsoportban ezüst­érmet szerzett. G. J. yft Háromszor ismétlődött meg ez a jelenet a Junior Kupán. Szabó Dániel (Borsodi Bányász) szerezte az egyetlen borsodi első helyezést, méghozzá úgy, hogy a három megnyert ta­lálkozóján összesen nem öklözött végig három menetet. (Szabó István felvétele) Fazekas, valamint az Oláh és Kendi között álló Dunai II. kesztyűs kézzel bántak a DVTK-val (csupán annyi a különbség, hogy Fazekas fekete. Dunai II. pedig fehér kesz­tyűt■ húzott), a Dózsa-védőkről már kevésbé mondhatjuk el mindezt. ___ z (Szabó István felvétele) DVIK—tJ. Dózsa 1:1 (0:1) A DVTK—Újpesti Dózsa mérkőzést beharangozó szombati rikkünk címében két eredményt találtak az olvasók. A cikk­ben megírtuk, hogy a tavalyi, s az ez év tavaszi diósgyőri DVTK—Újpest meccsek eredményeit tüntettük fel. Nem jó­soltunk tehát, de mégis örülünk annak, hogy a két eredmény akár jóslásnak is megfelelt volna. Nem is kellett mást ten­nünk, csupán annyit, hogy a 0:l-et zárójelbe írtuk. A szom­bati beharangozó cikk címének ötletét egyébként az a meg­jegyzés adta, amit Fügeczki Róbert a DVTK elnöke tett hét közben: „Nincs szerencséjük (azaz a DH-tiak), mert a vasár­nap reggeli lapok hamarabb hozhatják a mérkőzés eredmé­nyét!” Amíg azonban az 1 :l-es eredmény megszületett, na­gyon sok nehéz percet kellett átélnünk. A viszonylag kis számú szurkolósereg sok iz­galmas pillanatnak és bosz- szantó hibának lehetett szem­tanúja. (Egyébként az ered­mény hallatán azok bosszan­kodhattak a legjobban, akik otthon várták a köd miatt elmaradt tv-közvetítést, s az­után sem mentek ki a pályá­ra, amikor megtudták, hogy a csodadoboz ezúttal nem szállítja a papucshoz a mécs­esét.) Különösen az első 20 perc volt rendkívül nehéz, és azon belül is a huszadik má­sodperc. Megértjük, hogy a fiatalok izgatottan kezdtek a nagyhírű bajnok ellen, kár. Bravúros vereség Bp. Spartacus—Ósd 2*0 (1:0) Az már régen köztudott, hogy a Kohász totógyilkos csapat. Szorongatott helyze­tét tekintve azonban most senki sem várt tőlük hazai pályán vereséget. Sajnos, az ötfokos hideg nem használt a hazai csatároknak. A mér­kőzés végén a kis számú kö­zönség már bosszankodni sem tudott. Nevetett, és kö­vetelte az ellenfél harmadik gólját. Ózd: Csank — Abuczky, Murányi, Machai, Kovács Z., Fűkő, Dolezsál, Egri (Holcz- hauser), Csuhány, Szendrei, Tóth. Edző: Zalai László. A talaj jeges volt, számí­tani kellett a csúszkálásra. Az ellenfél ezt meg is tette. Csuhány viszont már a mér­kőzés 3. percében gólhelyzet­ben csúszott el. Hidegkúti Nándor ugyan a mérkőzés elején azt mondta: 4—2—4 alapállásban játszanak, en­nek ellenére, kialakult a két csatár, kilenc védő hadrend. Szendrei szabadrúgása jónak ígérkezett, de a sorfalon meg­pattant a labda, és centimé­terekkel a léc mellett süví­tett el. Egy hosszú előreadás után Miklósi már az oldal­vonalnál érte el a labdát, Uét-három méterre az alap­vonal közelében, s onnan ívelt a kapu elé. Csank tett egy lépést, de a már birto­kában levő labdát kiejtette, és Zöldi senkitől sem zavar­tatva pofozta az üres ka­puba, 1:0. Mindez a 18. perc­ben történt. Ezután az ellenfél védő­falat alkotott a 18-oson be­lül. Szendrei csúszott el az ötösön a lövés pillanatában, majd a Spartacus kapusa re­mekelt, 3—4 esetben. A fő­városiak önfeláldozóim véd­ték hálójukat. A hazai csatá­rok viszont hibát hibára hal­moztak, a hátsó alakzat tag­jai pedig magas labdákkal küldte rohamra Csuhányékat. de ezeket rendre elfejelték előlük a védők. Dolezsál egyenlíthetett vol­na, de elhamarkodva mellé lőtt. Abuczky — aki egyéb­ként a legtöbb elfutást haj­totta végre — 20 méterről kapufát lőtt. Egykapura ját­szott a Kohász, Murányi is a felezővonalon állt, sőt olykor a fővárosiak 16-osán is fel­feltűnt. A 83. percben meg­pecsételődött a Kohász sorsa. A védők hosszú, felszabadító labdája Nagy István elé ke­rült, aki higgadtan lefutotta a védőket, még cselezni is volt ideje, azután a kimoz­duló kapus mellett a hosszú­sarokba lőtt, 2:0. Ezután még egyetlen szögletet rúghattak a vendégek —• rossz haza­adás révén. Így alakult a szögletarány 10:l-re, a Ko­hász javára. Nyerni viszont tudni kell, mióta a futballban kitalálták a góllövést. Ha osztályoz­nánk: a csatárok 3-as osz­tályzatot kapnának, kiemelni csak Abuczkyt, Murányit és Fűkőt lehetne. V. Z. hogy ez a rutinosabb játé­kosokra is átragadt. Ennek is köze lehetett ahhoz, hogy Hajas a labda egyszerű elrú- gása helyett passzolni akart, s pontosan Dunai II. mellét találta el. A Dózsa csatárá­nak ezután már nem okozott gondot. a késve kiinduló Szabó mellett megszerezni a vezetést. Hárman sem... Az ijesztő kezdés nem ígért sok jót a DVTK számára, s tovább rontotta az esélyeket az a kapkodó, sok hibával telített játék, ami a gólt kö­vető 15—20 percben újabb — szerencsére ki nem használt — újpesti helyzeteket ered­ményezett. Ha nehezen is, de azért elmúlt a gól okozta idegesség, s a diósgyőriek lassan magukra találtak. Ez a folyamat az első félidő vé­gére fejeződött be, amikor már sokkal inkább lehetett reménykedni a tisztes ered­ményben. Érdekes, hogy a legutóbb nyolc gólt lőtt Dó- zsa-csatárok újabb helyzetet még akkor sem tudtak érté­kesíteni, amikor hárman vol­tak két védővel szemben. DVTK-fölény A második félidő 3. perce sokáig emlékezetes marad Görget számára, hiszen élete első NB I-es gólját hozta. Kendi átadását Gass húzta hátra, s Görgei közelről lőtt a léc alá. Az egyenlítő gól után azt lehetett volna várni, hogy a Dózsa erősít, de ez nem következett be. s a DVTK határozott fölénybe került. A nehéz talaj, s a köd i sokszor megnehezítette a já­tékosok dolgát, de még így ★ Görgei ezen a képen még edzés közben szuggerálja a labdát. Az idomítás jól sike­rült, ő lőtte a DVTK egyen­lítő gólját az újpestiek háló­jába. is akadt néhány szép táma­dás. A fiatal DVTK jól állt a lábán — csak Salamon csúszkált többet a kelleténél, s megérdemelten szerezte meg az egyik pontot a több­szörös magyar bajnoktól. El kell hinni! A mérkőzés két tanulság-' gal is szolgált. Az egyik: semmi alap nincs arra — függetlenül egy-két játékos gyengébb teljesítményétől —, hogy ezt a csapatot tartalé­kosnak nevezzük. (Bár az is igaz, hogy egy-két poszton hiányoznak a tapasztalt em­berek.) A másik: nincs olyan csapat ma a magyar bajnok­ságban, amelyiket partnerei ne tudnának kétvállra fek­tetni. Természetesen nem könnyű elérni, hogy a játé­kosok ezt el is higgyék. És egy ráadás a tanulságokhoz: meg kell tanulni a kemé­nyebb játékot, mert fölöttébb furcsa, hogy Diósgyőrben a vendégek keményebbek tud­nak lenni, mint a helyzeti előnyben levő hazai csapat. Mindent egybevetve, elisme­rés- illeti a DVTK gárdáját — beleértve az ugyancsak l:l-et elérő tartalékcsapatot is — hiszen másodszor bizo­nyították be, hogy a legjob­bak ellen is képesek ió ered­ményt elérni. HORVÁTH KÁLMÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom