Déli Hírlap, 1971. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1971-11-02 / 258. szám
Az ember értéke Nem tagadjuk, miért is tagadnánk, hogy sokak szemében a pénz és a vagyon szimbolizálja a rangot, a tekintélyt. Ilyenformán számtalanszor előfordul, hogy a valós emberi értékek devalválódnak, a „pénzespali” környezetében császár, köztiszteletnek örvendő, irigyelt személyiség, s rangja, tekintélye jóval nagyobb, mint amennyire rászolgált Ez a társadalmi ízlésficam nyáron, és főleg az üdülők környékén láttatja magát legjobban: a pénz&zagú külföldi vendég előtt hajbókolnak, a belföldi vendégen keresatülnéznek. S egyáltalán: ha azt akarjuk, hogy a valóságosnál többnek, rangosabbnak, tekintélynek nézzenek, akkor ezt a vagyonosság látszatával könnyűszerrel elérhetjük. Ebből értelemszerűen következik, hogy a hiúság minden áron a vagyonosság látszatát kelti, s pénzszerzésben gátlástalan. Érthető. Néhány üzemben a közelmúltban arról érdeklődtem, nem vezető beosztású emberektől, hogy kik az élen járó, nagy teljesítményt nyújtó dolgozók. Bizonytalan válaszokat kaptam. Majd arról érdeklődtem, kik az autótulajdonosok. Ezt mindenki számon tartja, ezt mindenki tudja, s ez Aeve „presztízs-értékű” dolog. Az elvtelenség, a cinizmus furcsa keverékét hallom ki a primitív elszólásokból. „Amíg futok, addig nem kell gyerek” — mondja a jól fizetett állásban levő fiatalasszony, konyakozás közben. Ennek az asszonynak fizetett állása van, ■ ami arra való, csak, hogy „fusson”, olyan jövedelemre tegyen szert, amiből telik a valóságosnál többet érőnek, értékesebbnek látszania. Cinizmusa ellenszenves ugyan, mert műn; kája érdekli legkevésbé, de ne őt marasztaljuk el, hanem azt a felfogást, amelyik a törpét óriásnak nézd, csak azért, mert drága és divatos holmikat aggat magára. A dolog világos. Amikor a közvélemény egészséges ítélkezése elmarasztalja a törtetést, a harácsolást, az anyagiasságot, hát ugyanaz a közvélemény sokszor éppen ahhoz ad más oldalon ösztönzést, amit elítél, hiszen a törtetés, a ha- rácsolás, az anyagiasság végterméke előtt' balga módoft hasra esik. Nemrég végignéztem, hogyan, milyen tartással ad felvilágosítást egy vasutas a jólöltözött, elegáns világfinak, és a rendesen öltözött munkásambemek, aki kiváló dolgozó jelvényt hordott kabátja hajtókáján. Talán ne is mondjam. A világfival a vasutas szinte csöpögött az udvariasságtól, a másiknak meg foghegyről vettette oda: „nem látja, hogy ki* van írva az indulás?” Eltűnődtem: hol él ez a vasutas? Ha gondolkozik, fordítva csinálta volna, A vasutas egy a sok közül, hiszen a pénz- szagú embereket oktalan és megkülönböztetett tisztelet, előzékenység veszi körül a hivatalokban, a szórakozóhelyeken, az utcán, szóval mindenütt. A magasabb rendű szocialista gondolkodást kell erősíteni ahhoz, hogy a pénz, a vagyon önmagában véve ne adjon rangot, s tekintélyt senkinek. Sokszor persze éppen az üzemek, a vállalatok a kórokozók, méghozzá intézményesen, a túlméretezett reprezentálással. így mutatják magukat többnek, tekintélyesebbnek, fontosabbnak a valóságnál. Nem a ruha teszi az embert, mondtuk régen. Ehhez most már hozzátehetjük még, hogy nem a villa, nem az autó teszi az embert. Jó, ha van egyik is, másik is, de nem odyan érték, hogy eleve felnézzünk tulajdonosára. S tulajdonképpen mindezt jól tudjuk. Ügy látszik, olykor mégsem árt a régi leckét átismételni. (izekulity) Emlék-pályaudvar Leningrád mellett Csongrád megye legnagyobb pincészetében, Kisteleken, új francia szőlőfeldolgozó gépsort helyeztek üzembe. Ezzel a berendezéssel óránként 400 mázsa szőlőből préselnek mustot. Az új gépsor teljesítménye tízszerese a régi, hagyományos berendezéseknek. Tervszerű feltárás Utal az erdőkben Az a vasúti pályaudvar, melynek építését nemrég kezdték meg a Leningrádtól 43 kilométerre fekvő „Ln- doga-tó” állomáson, „Az élet útja” megemlékezési komplexum részévé fog válni. Ezt a nevet viselte a második világháború éveiben az egyetlen út, mely az ostromzár alá vett Leningrádot összekötötte az országgal. Télen ezen az állomáson rakodták át a tó jegén teherautókon, nyáron pedig hajókon érkező szállítmányokat a Leningrád felé tartó vasúti vagonokba. A szállítmányok rendszeres megérkezését biztosító tengerészek, gépkocsivezetők és vasutasok hősiességét ismerteti a pályaudvar-múzeumban berendezett kiállítás. A tótól Leningrádig vezető legendás út minden kilométerénél most emlékoszlop áll. A szövetkezeti vendéglátóipar A tervezettnél jóval nagyobb ütemben — mintegy 10,7 százalékkal emelkedett a vendéglátóipari forgalom az idén az áfészek üzleteiben. Ugyaniakkor kedvezően alakult a boltok nyeresége is; ez aiz elmúlt évihez viszonyítva 17.6 százalékkal nőtt. Emellett szintén a tervezettnél nagyobb arányban emelkedtek a dolgozók átlag- keresetei, s tovább javultak aiz alkalmazottaik élet- és munkakörülményei a szövetkezeti vendéglátóiparban. Az egyik emlékoszlopot a Finn pályaudvar peronján helyezték el, ide futott be a szovjet hátországból az ostromlott városnak élelmiszert szállító első vonat. Lobogózzuk fel az épületeket! Miskolc megyei város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága felkéri a város lakosságát, az üzemek, intézmények, vállalatok vezetőit, hogy november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére lobogózzák fel a lakóházakat, az üzemek, intézmények, vállalatok épületeit. A zászlódisz november 5- től 9-ig köszöntse az ünnepet. Boltok falun Több korszerű ABC-áru- ház, vendéglő, presszó épült Borsodban az áfészek költségén az utóbbi években. A szövetkezeti vezetők megállapították, hogy még ennék ellenére is igen sok a kis falusi kereskedelmi egység, amelyek nem gazdaságosak. Fejlesztési költség hiányában ezeknek az eladó- és raktárterei szűkösek és nem bővíthetők, berendezéseik elavultak, a gépesítés és a hűtőkapacitás csaknem teljesen hiányzik. Komoly gondot jelent a szövetkezetek vezetőinek ezeknek a kereskedelmi egységeknek az üzemeltetése. A miskolci állatkórház lakói Tölbb szarvasmarha, 4 ló és jó néhány kutya a lakója jelenleg a miskolci állatikórháznak. Tegnap például egy szarvasmarhát „bendőmet- szésre” műtötték. A napokban azonban két császármetszést is végrehajtottak a szarvasmarhákon. A kisbor- júk azóta is jó egészségnek örvendenek. A kórházban évente 2800 beteg állatot kezelnek. Az idén eddig 720 kis és nagy állat szorult „bentlakásos” kórházi kezelésre. Járvány most nincs, viszont több szarvasmarhán találtak már kisebb gombás daganatot. Hollóstető után, az országúton Eger felé haladva, néhány kilométerrel később a jobb oldalon egy viszonylag széles földút kezdődik. Az elején „Behajtani tilos!” tábla akadályozza a járművel közlekedőket, jelezvén, hogy az út a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság magánterülete — Rejtek-Béla völgyben. Bővülő „érhálózat” A gazdaság területét behálózó utak, mint testben az erek a vért, úgy közvetítik a kitermelt fát, évente csaknem 400 000 köbmétert. A különböző minőségű köves vagy földutak több száz kilométer hosszúságban egyetlen célt szolgálnak: a tervszerű erdőfeltárást — a. fakitermelést. E munkálatok függvénye a folyamatosan bővülő úthálózat, amelyre évente ötmillió forintos állami támogatással 10 millió forintot fordítanak. Az erdőket felszabdaló legjelentősebb főerek a Bükkben és a Zempléni hegységben kanyarognak: a nagydéli, a nagydélsári, a révpatak-tetői, a tekenősi, a lófői, a fővölgyi és így tovább. Most készül az edelény— nagyvölgyi szakasz, s nemrég fejezték be a rejtek-bélavöl- gyit, amely az ERDŐTERV dokumentációja alapján készült. Csak száraz időszakban A rejtek-bélavölgyi földút, kivitelezője a tulajdohos és felhasználó, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó. Az út hosz- sza 3848 méter, és mintegy másfél millió forintos beruházást igényelt. Csak ez az egyetlen út 1,7 millió forinttal teszi azonban olcsóbbá évente a fa szállítását! Ugyanis a Rejtek-Bélavölgy 120 hektáros területéről esztendőnként 20 000 köbméter faanyagot guritanak el a ZIL tehergépkocsik platójukon. A tulajdonképpen burkolat nélküli utat néhol sziklarobbantással, másutt dózerrel, s ta- lajgyaluval ékelték be a bükki sziklák közé. Persze használni csak száraz időben lehet. Be nem tartott szabályok Az erdőt és hegyet járó embernek nem mindig jut eszébe a bükk-, tölgy-, akác-, cser-, gyertyán-, kőris-, szil-, juhar-, éger-, hárs-, nyár-, nyír- és fenyőerdők népgazdasági értéke: az ipari és a tűzifa, hogy a természet csodálat legyen mindenkor, tudatos természetvédelem. Írott és íratlan szabályok betartása. A „Ne szemetelj!”, a „Vigyázz, ne csinálj erdőtüzet!”, stb. felszólítás bizony sokszor be nem tartott közhely marad. Ez is oka annak, hogy az erdőgazdaság útjai elején ott a „Behajtani tilos!" tábla, s azokon közlekedni csak külön engedéllyel szabad. Bár az elkövetkező időszakban, a Bükk—Mátra rendezési terv megvalósulásakor az elhanyagolt utakat megjavítják, s néhányat megnyitnak a turistaforgalomnak is. SIMÁNYI JÓZSEF Kis paprikagyárak A 8000 holdas Szeged környéki fűszerpaprika termelő körzet termésének feldolgozó központja a Szegedi Paprikagyár. Ott őrlik, csomagolják, s indítják a világ minden tájára a hírneves piros fűszert. Az egyik legfontosabb műveletet, az őrlés előtti hasítást és szárítást azonban ésszerűen decentralizálták. Az idén befejezték a „kis-pap- rikagyárak” rendszerének kiépítését. Ezek a paprikás tájkörzetben arányosan elosztott — Ullósen, Mórahal- mon, Röszkén és Szőregen kialakított — előkészítő üzemek szárnds előnnyel rendelkeznek. A községekben a vállalat könnyebben kap munkaerőt, mint Szegeden, így könnyen, gyorsan, romlási veszteség nélkül készítik elő, szárítják a paprikacsöveket. Mit szól hozzá, hogy... ... elhatároztam: meg fogok gazdagodni. — Jó ötlet. S ha szabad kérdeznem: hogyan csinálja? — Alapítok egy melléküzemet. — Ügy látom, lépést tart a divattal. De azért a melléküzem létrehozásához is kell egy és más. — Ugyan mi? — Hát mondjuk, telephely, munkásgárda, szakképzett műszaki vezető, megrendelés stb. — Ahogy maga téved! Sokkal egyszerűbb a dolog, mint gondolná. Elég az ötlet is. és megy minden, mint a karikacsapás. — Kezdek kíváncsi lenni. Maga megint hallott valahol egy jó pletykát. Ki vele! — Ez nem pletyka, kedves barátom! Manapság az élet olyan sztorikat produkál, amilyeneket a leggazdagabb faní táziával megáldott pletyka-gyártó sem I tudna kiagyalni. — Hallja, ne csigázza tovább a kíváncsiságomat! Elő a farbával! — Szóval, hogy az elején kezdjem ... — Te úristen! Kezdje a közepén, az még mindig nagyon elől lesz. — Szóval, az egyik Szerencs melletti mezőgazdasági tsz szerződést kötött az alsózsolcai házgyárral; vállalta, hogy a házgyár gépeinek egy részét bérmunkában javítja és karbantartja. — Eddig teljesen sima az ügy. A tsz- nek nyilván volt egy megfelelő melléküzeme, melyben jól képzett gépszerelőket foglalkoztatott. — Kis naiv. A tsz-nek semmiféle melléküzeme nem volt. — Hát akkor hogy mert szerződést kötni? — Ügy, hogy az illető szövetkezet vezetői nem mennek a szomszédba nagyvonalúságért. Amikor létrejött a megállapodás — dolgozónként 60 forinttóra anyagi ellenszolgáltatásért! — elkezdték összeszedni a szakmunkásokat. Hogy sikerült nekik a csábítás, azt talán mondanom sem kellene, hiszen ilyen ellenszolaóltatásból futotta a magas órabérre — De hol végezték volna a javításokat. karbantartásokat? — Hát hol másutt, mint a házgyár területén. — És ki ellenőrizte volna a munkát? Hiszen az agronómia és az állattenyésztés kissé eltér az építőanyag-ipari gépek műszaki ismereteitől. A tsz vezetői valószínűleg így okoskodtak: a megrendelő biztosan ellenőrzi a munkát. S ha nem tetszik neki valami, majd szól. Minek ezért egy műszaki ellenőrt, üzemvezetőt foglalkoztatni? — Hát ilyet valóban régen hallottam. S hasonló módon akar meggazdagodni? — Sajnos, egy az egyben nem ko- pírozhatom le a tsz ötletét. Ez ugyanis, hogy úgy mondjam, megbukott. A járási tanácsi hivatal — nincs érzéke a nagyvonalú ötletek iránt •*— egyszerűen visszavonatta a házgyárral kötött megállapodást, mint teljesen törvénytelen alapokon nyugvó szerződést. — De ha így nem, akkor hogy akar meggazdagodni? — Egyelőre csak a jelszót tudom, s ez így hangzik: melléküzem. Elasábítoh néhány munkást valamelyik nagyüzemtől, magas keresetet ígérve, aztán bedolgozok ugyanannak az üzemnek olyan magas ellenszolgáltatásért, hogy még keressek is a bolton. Egyszerű, nem? BÉKÉS DEZSŐ
