Déli Hírlap, 1971. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1971-11-01 / 257. szám

i Tágra nyílt szemmel Kisplasztikák £ a Műcsarnokban Néhány nappal ezelőtt nyílt meg Budapesten a Mű­csarnokban az első nemzet­közi kisplasztikái biennale. Ha jól - számoltuk, hazánk­kal együtt húsz ország kép­viselteti magát ezen a sok színű tárlaton. Csak tágra nyílt és csodálkozó szemmel lehet járni a termekben. Az első teremben a magyar szobrászművészet halhatat­lanjának. Ferenczy Béninek emlékki állítása t rendezték meg. Mintegy húsz rajza és akvarellje, harminc kisplasz­tikája és két tucatnyi fém- domborítása és érméié lát­ható itt a mesternek. Ezek a tárlatlátogató közönség elölt többnyire ismeretesek, legfel­jebb ennyire összegyűjtve rit­kán kerülnek közönség elé, és ha másért nem. úgy azért már érdemes volt megren­dezni fi nemzetközi kisplasz­tikái biennalét. Ám. ha kilépünk a Fe­renczy Báni-gyűjtemény ter­méből. ugyancsak nézhetünk, 5 csodálkozhatunk és töpreng- . í hetünk. Elsőként az Egyesült Álla- mól c gyűjteménye közé lé­pünk. Mindenféle színes, többségében • rikító színű anyagból készült meseször­nyek. ismeretlen anyagból préselt a' klalanságok, egy­máshoz ragasztott üveglapok, pöttyös golyók, pálcikák, szo­bortöredékekből összerakott gúlák sorakoznak tárlókban es állványokon az USA-beli kisplasztika; művészet képvi­seleteként. De meghökkent a finnek kollekciója is, amely­nek legérdekesebb darabja egy színes előszobaíal fogas­sal, s azon három rövid ka­bát. Mellette több préselt műanyaglap, sok meghökken­tő torzó fából, fémből, kőből, s figurák fémhegesztési ''ar­ra (okból komponálva. Általában a vason, bronzon és a különböző színű csillogó fémeken kívül igen nagy te­ret kapott e kiállításon a mű­anyag. Préselt, vagv összetört plexilapokból készült kom­pozíciók, összetört üvegcsere ­pek falra ragasztva, fémtoar- langocskákban hegesztett szörnyek, vékonyabb és vas­tagabb alaktalan vaslemezek­be fogalmazott, elrettentő ví­ziók, festett palackok, elekt­romos kapcsolótáblák, mű­anyagzsákba dugdosott hab­szivacs darabocskák, csillogó csecsebecsék igen nagy szám­ban találhatók e tárlaton. Természetesen, helyet ka­pott — ha kisebb számban is — a hagyományosabb, ná­lunk megszokottabb kisplasz­tikái is. Például a magyarok közölt — Schaar Erzsébet plexilapokból faragott házi­kói mellett — Borsos Miklós remekművei is megtalálha­tók, vagy Varga Imre Mis­kolcon is látott Derkovits szobra. E biennale jellemzője azon­ban láthatólag a legszélesebb kapunyitás minden olyan al­kotás előtt, amelyet kisplasz­tika címszó alatt beneveztek. Nem tudni, a rendező bizott­ság miket utasított vissza. Ez a tárlat húsz ország nagyon furcsa bemutatkozása. Eddig csak az újságok tudósításai­ból. esetleg híradófilmekből, meg nyugati múzeumokban megfordult ismerősöktől hall­hattuk, hogy képzőművészet ürügyén miket csinálnak, mi­ket állítanak ki. Most szemé­lyesen is megtapasztalhatjuk. A plasztika fogalmát már régen körülhatárolta a művé­szettudomány. Tagadhatatlan, hogy' nemcsak a szobrászat tartozik bele. hanem a tér több dimenziójú kihasználá­sának sok más művészi vál­tozata is. A plasztik elneve­zést viszont nemzetközileg is a műanyagokra használják. Talán e két rokonhangzású szó teszi, hogy a kiállítás ter­meit járva, többször gondo­lunk a műanyag sokféle fel­használhatóságára. mint a művészi megfogalmazásra. BENEDEK MIKLÓS Párizsban megnyílt az őszi tárlal A francia fővárosban ün­nepélyes keretek között nyi­tották meg az őszi tárlatot, ia hagyományos festészeti ki­állítást, amelyen neves raű- jvészek alkotásait mutatják be. A párizsi kritikusok véle­ménye szerint az idei őszi tárlaton Bemard. Buffet fran­cia festőművész képei arat­ják a legnagyobb sikert. Ez az első eset, hogy a párizsi őszi tárlaton művé­szi vázlatokat és színházi díszlstmaketteket is bemutat­nak. Á Emöerpar Barczi Pál rajza A novemberi Napjaink Egyre növekvő igényeket állít korunk a közművelődés intézményei elé. Nagy Zol­tánnak. a lapot indító cikke (Jegyzetek a közművelődés­ről) az adatok és tények erejével illusztrálja, hogy ha a tárgyi és anyagi feltételek hagynak is kívánnivalót, egy .......dolgaiban elkötelezetten járatos népművelő képes meghaladni a tárgyi feltéte­lek szabta korlátokat”. E. Kovács Kálmán tanulmány- sorozata, A felsőfokú tanító- képzés Sárospatakon ebben a számban befejeződik. Ezúttal már napi aktualitásokról, a nagyhírű intézmény mostani életéről szól. ..A játékról és a játszókról viszonylag kevés szó esik kritikáinkban: inkább a mű­Könnyű arról írni, ami a szívünkben él Legkedvesebb könyvem egy vékony, piros fedelű füzet. Szabó Pál írta. s egy furcsa­nevű kis faluban tartott író—olvasó talál­kozó után dedikálta nekem, régi jó barátja unokájának. Jellegzetes, szálkás betűit meg­őrizte a papiros, őt magát pedig — számom­ra legalábbis — ez a: alig füzetnyi kis re­mekmű. a „Szülőföldem. Biharország”. Egy évvel ezelőtt halt meg, csendben, jaj­szó nélkül, mint a fák. Már előbb sejtette, hogy nincs tovább. „Érzem, tudom, hogy az én életem ma vagy holnap, de holnapután egészen bizonyosan belelobbam a végtelen­be.” Tudta, hogy minden kör bezárul. A be­tegség fojtogató kínja szorongatta a torkát. Utolsó napjaiban már nem hagyta el szó az ajkát, papírdarabokra írta végső üzene­teit. A bihari tájak szépszavú énekese, aki­nek — mint Féja Géza írta lietvenötödik születésnapjára — minden művében ott lük­tet a líra búvópatakja, úgy lobbant belé a végtelenbe, hogy nem maradt adósa a vi­lágnak. Mi tartozunk neki, soha el nem évü­lő tartozással, hogy inge alatt a tegnapi sze­génységből a mába mentette a szerelem és a szépség kincseit. Végakaratának megfelelően szülőfalujá­ban, Biharugrán temették el, a szőíőskert előtti új temetőben, arccal keletnek, s láb­bal a lemenő napnak. Az oly sokszor meg­irt ugrai templomból kísérték utolsó útjá­ra barátai, ismerősei, regényeinek neves és névtelen hősei. Könnyes, szomorú menet vo­nult az eperfák szegélyezte úton és — igen, ez volt a legszíubemarkolóbb — csákányos. lapátos emberek ballagtak a gyászmenet után. A nyitott sír szélén a szerszámnyélre támaszkodó ugraiak, ahogy szokták, a nagy örömben vagy bánatban, csendes befelé sí­rással adták meg a végtisztességet, búcsúz­tatták Szabó Pált. Aztán a kalapot, kucs­mát gyűrögető kezek földet morzsoltak a sötét verembe. A Talpalatnyi föld sokat próbált népe el­temette, de nem felejtette el a nagy halot­tat. Hogy is felejtené, hiszen Szabó Pál itt élt, itt lett íróvá. Az ugrai verandán dol­gozva, e tájról szólva itt jegyezte fel örö­kös hovatartozásának, krónikás hitvallásá­nak himnikusan szép sorait: könnyű arról, írni, ami szívünkben él. és aminek a léte­zését a lélek félti, őrzi és vigyázza ... Félti, őrzi és vigyázza. Ügy, mint ahogyan a Te emberségedet szeretnénk mi a magun­kénak, Pali bácsi. 8RACKO ISTVÁN elemzés dominál.” Gyarmati Béla szerepelemző írása (Jo­sefa a színpadon), amely a Marcel Achard Bolond lány című vígjátékánaik címszere­pét megformáló Soós Edit alakításáról szól, ezért újdon­ság a lap hasábjain. De- új a Glosszák című rovat is, amely a következőkben - élve a műfaj nyújtotta lehe­tőségekkel — gyógyító kis csípésekkel igyekszik az ol­vasók figyelmét az irodalmi és közéletben megtalálható fonákságokra felhívni. Nagyapám szerszámai (Bé­kés Dezső írása) öregeink kézbe simuló eszközeit idé­zi, s a mesterségek régi mű ­velőit, az életet, és a saját életüket megalkotókat. Való­ban gyakran érzünk nosztal­giát: „ ... nekem egyre keve­sebb esélyem van arra. hogv valaha is megformáljak egy olyan egészet, mint a sugaras kocsikerék.” Más műfajban bár. de ugyancsak régebbi korokra emlékezik Magyar András. A régi kedélyes asztaltársa­ságokra, amelyek egykor fontos szerepet játszottak a hazai munkásmozgalomban, és ma is a haladó hagyomá­nyok közé tartoznak. Hajdú László riportja, a Lombhul­lás és gyújtózsinór a máról, Oravec Jánosé (Amikor Ko­vács János harminchárom éves korában kezességet vál­lalt) ugyancsak a múltról szól; az első világháborút idézi. öt ciklusból áll Papp La­jos filozofikus ihletettségű pantomimja. A nagy lélegzetű költeményhez Lenkey Zoltán készített a gondolathoz szoro­san kapcsolódó illusztráció­kat. Verseket ebben a lapszám­ban — a többi között — Ka­lász László, Mezey Katalin és Rózsa Endre írt még. Elbeszé­lést Tóth Lajos (Beszélgetés délidőben) tollából olvasha­tunk. „Jézus a metró bejáratánál” Ilyen cím alatt foglalkozik a nyugatnémet sajtó Andrzej Wajda legújabb vállalkozá­sával, amelyben Bulgakov Mester és Margarita című regényének egyik esemény- szálát. Jézus keresztre feszí­tésének történetét filmesíti meg Pilátus címmel. A la­pok gúnyosan állapítják meg, hogy ha egy lengyel rendező Nyugat-Németország- ban filmet forgat, nem lehet másról szó, mint a hitleri időszak borzalmainak emle­getéséről. Wajda tagadja, hogy ilyesmiről lenne szó, legalábbis nincsenek benne közvetlen utalások és célzá­sok. A Golgotát azonban Wiesbaden mellett egy sze­métdombon állítják fel, a Getsemáné kertet egy frank­furti pálmakertben veszik fel. Kajafás házát pedig azon a területen, ahol a hitleris­ták Nürnbergben összejöve­teleiket szokták tartani. Egy nagy dráma intim pillanatai Divatok jöttek és mentek, az ember ízlése életkorával, szemléletmódjának alakulá­sával Változhat, de számom­ra a kedvencek között is a legelsők között megmaradt a Borisz Godunov. Persze, az emiber egyéni vonzalmához magyarázatot is keres, ez esetben az egyetemes emberi művészet egyik kulcsfontos­ságú művét is találhatja eb­ben az alkotásban. Mert benne érződik a népballadák bűn és bünhődés elve, a népi igazságszolgáltatás évezrede­ken át csiszolódott és eseten­ként különböző formát öltő motívuma: a gyilkos (sőt itt egyben zsarnok is) önmaga fölött való ítélkezésbe, a meg- őrülésbe való kényszerülése. Mindezt az anyagot a költé­szet történetének egyik leg- tudatosabb alkotója, Puskin formálta drámává úgy, ahogy azt a legjobb mestertől, Shakespeare-től, a III. Ricirardból vagy a Macbeth- bői tanulhatta. A népinek és az intellektuális, egyedi for­málásnak ez a sikerült talál­kozása vált ihletűjévé Mu­szorgszkijnak, aki a XIX. századi zenedrámában már olyan hangsatokat tudott megszólaltatni, melyek De­bussy. Sztravinszkij és Bar­tók művészetét előlegezték. Ezt az operát a leghitele­sebb előadásban, a Moszkvai Nagyszínház budapesti ven­dégszerepléséről készült fel­vételben láthattuk pénteken este. Sajnos, a televízióban az előadás teljessége hiány­zott. A tömegmozgatás, a nagyszerűen formált díszle­tek, valamint a színpadkéo és jelmezek színkompozícióia láthatatlan maradt. Az elő­adás teljessége, monumen­talitása. mely az operaházi bemutató nagy élménye volt, tehát kényszerűen hiányzott —, mégis csodálatosképpen a tévéközvetítés újabb megle­petéssel szolgált. A színészi játék, a mozdulatok és az emberi kapcsolatok intim fi­nomsága ebben a közvetítés­ben vált' értékelhetővé. Ez­után a közvetítés után tudom csak teljesen megérteni ezt az előadást, ez magyarázza meg azt. , hogy a színpadi monumentalitás miért nem­csak dekoratív jellegű volt, hanem a mű minden részle­tére kiterjedően átgondolt és pontosan megformált is. ígv azután azt hiszem, akik csak televízión látták az előadást, azoknak sem lehet hiányér­zetük. a tettesség isten fontos alkotóelemeivel taiá'kn^hat- tak. (kobdebó) ■HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13,2f: Népi zene. — 14.10: A szovjet rádió napja. — 15.10: Harean a kürtszó! — 15.45: Frit/ Kreisler hegedül. — 16.28: Vital ij Aljonyin vidám összeállítása. — 17.20: Világhírű szovjet népi együttesek. — 18.00: Sajtókonfe­rencia a SZÖVOSZ-ban. — 19.30: Sporthíradó. — 19.40: Népdalok. — 20.14: Szvjatoszláv Richter zongoraestje. — 22.20: Bartók— Serly: Brácsaverseny. — 22.45: A szovjet rádió napja. — 23.15: Nóták. — 0.10: Gesualdo-müvek. Petőfi rádió. 12.00: Zenekari muszika. — 14.00: Kettőtől hatig. A Rádió kívánságműsora Sáros­patakról. — 18.40: Közkívánatra! (Ismétlések.) — 21.05: Kapcsoljuk az Erkel Színházat. — 22.10: Je­lenet Kaffka Margit novellájából. — 23.35: Operaáriák. Miskolci rádió: A hét első napján. — A munkavédelem helyzete a Diósgyőri Gépkar­ban. — Ruhák exportra. Sátor­aljaújhelyen. — Kórusmuzsika. — Hétről hétre. — Közoktatás, közművelődés. — A fotózás ok­tatójának portréja. — Sláger- koktél. — Megyei sporteredmé­nyek. Filmszínházak: Béke (f4. hn6. 8): Szemben az igazsággal (ma­gyarul beszélő lengyel). — Kos­suth (f3, f5, f7): A esendői nyugdíjba megy (színes francia). — Filmklub (6): Kaleidoszkóp (színes angol—amerikai). — Fáklya (f5, f7): Az ismeretlen leány (magyarul beszélő szovjet). — Petőfi (í5. f7): Ismeri Urbant? (NDK-film). — Ságvári (f5, hn7): A medve és a baba (magyarul beszélő színes francia). — Szik­ra (5, 7): A halhatatlan légiós (»ifMM» magyar). — Táncsics US, f7): Aki dalol., az rossz ember nem lehet (színes jugoszláv). KEDD Kossuth rádió: 8.18: Népdalok. — 9.00: Harsén a kürtszó! — 9.35: Részletek Stevens zenés játéká­ból. — 10.05: Rádiószínház. — 11.13: Solti György opérafelvéte- leiből. , . Petőfi rádió: 8.05: Szimfonikus zene. — 9.45: Fekete Gyula elbe­szélése. — 10.00: A zene hullám­hosszán. — 11.55: Népművészek műsora. Televízió: 8.05: Iskolatévé. Számtan—-mértan. — 9.00: Kör­nyezetismeret. — 11.55: Számtan —mértan. «illess A Gyár- és Gépszerelő Válla­lat felvesz csőszerelőket, hegesz­tőket, segédmunkásokat, szere­lési munkaterületre könnyű fi­zikai munkára női munkaerő­ket, két fő vizsgázott kazánfű­tőt. Jelentkezni lehet: Miskolc, LKM, új oxigéngyáránál Kom. lóstetö felé 13-es busszal), GYGV fallá zábaa. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom