Déli Hírlap, 1971. október (3. évfolyam, 231-256. szám)

1971-10-11 / 239. szám

Helyes vágányon a magyar vonat Hazaérkezett a válogatott (Végh Gyula, az MTI ki­küldött munkatársa jelentet­te Párizsból.) 1971. október 9-e remélhe­tően több okból is emlékeze­tes marad mind a magyar, mind pedig a francia labda­rúgás számára. A magyarok versenyben maradtak a to­vábbjutásért, a franciák — akik már páholyban érezték magukat — lógó orral távoz­tak a colombes-i stadionból. A franciák nem így képzel­ek el stdaionjuk búcsúzta­ít, amit 43 évi „szolgálat” n rövidesen lebontanak. A párizsi vendégszereplés azt mutatja, hogy Valami is­mét megindult, és a magyar labdarúgás eddig bizony csi­korgó gépezete újra olajozot­tan kezd járni. A mérkőzé­sen érthetően a nagy tét okozta küzdelem jelleg dom­borodott ki, de amikor a gör­csös feszültség felengedett, a szó szoros értelmében játsza­ni kezdett a csapat. Nemegy­szer pazar technikai megol­dások ejtették ámulatba a hazai közönséget is, amely nem fukarkodott a tapssal. Feltétlenül' dicsérendő a fe­gyelem is, amely mind takti­kai téren, mind pedig a pá­lyán való viselkedésben meg­nyilvánult. Illovszky Rudolf szövetsé­gi kapitány első rövid nyi­latkozatában nem akart ki­emelni . senkit, pedig Zámbó Sándor ezen a mérkőzésen olyan balszélső játékot pro­dukált, amilyet Titkos Pál, vagy a későbbiek folyamán Czibor Zoltán óta nem lehe­tett látni. Kemény és rögös volt az út, amely Párizsig vezetett. Á végállomás még messze van. A magyar labdarúgás vonata azonban — úgy tűnik — most jó sínen halad. A hátralevő három csoportmér­kőzés dönti el az elsőséget. Totó Nem szabad tehát a mostani siker fényében elbizakodni, mert nemcsak a két francia —bolgár találkozó eredmé­nyétől, hanem a budapesti magyar—norvég mérkőzéstől is függ, hogy tovább játszha­tunk-e az Európa-bajnoksá- gon. A gólkülönbség szem­pontjából ugyanis nem mind­egy, hogy hány gólt lőnek a csatárok. A vasárnap megjelent fran­cia lapok az elmúlt két év legsúlyosabb csapásaként emlegetik válogatottjuk ve­reségét. A bolgárokat nehe­zebb ellenfélnek tartják, s ezért már elveszettnek hi­szik esélyüket a továbbju­tásra. Boulogne, francia szövetsé­gi kapitány csak ennyit mon­dott: „A magyarok olyan technikai varázst hoztak ma­gukkal erre a mérkőzésre, s olyan nagyszerű játékot pro­dukáltak, amellyel csak győz­ni lehetett...” Revelli sze­rint senkit sem szabad vád alá helyezni a vereségért, ez „üzemi baleset” volt. A magyar válogatott teg­nap este hazaérkezett. Il­lovszky megérkezés utáni rö­vid nyilatkozatában már a norvégok elleni mérkőzésről beszélt, s arról, hogy a mos­tanihoz hasonlóan jól aka­runk rajtolni a világbajnoki selejtezőkön is. A szombati 2:0-ás magyar győzelemmel végződött ÉB- találkozó után a következő a helyzet a második csoport­ban: DVTK-fölény a vívóversenyen 1. Magyaro. 2. Bulgária 3. Franciao. 4. Norvégia 5 3 11 8—5 7 4 2 11 8—4 5 4 2 11 7—5 5 5 0 1 4 5—14 1 Meglehetősen kevés alkal­muk van a vívóknak arra, hogy országos vereseny ke­retében összemérjék tudásu­kat. Éppen ezért volt érthe­tetlen az, hogy a DVTK ál­tal rendezett országos II. osz­tályú párbajtőr és III. osz­tályú női tőrversenyen a DVTK, az ÓKSE és a sáros­patakiak vívóin kívül más egyesület versenyzőit nem láttuk vasárnap a sportcsar­nok pástján. Igaz, az északi területen párbajtőrrel csak a vasgyári vívók foglalkoznak, ám mégis érthetetlen, hogy a 11 DVTK-s versenyzőn kí­vül még csak nevezés sem érkezett erre a viadalra. A női tőrversenyen 23 in? dúló volt. Ez a szám akár a duplája is lehetett volna, ha a vasgyáriak több felszere­léssel. rendelkeznek! Ugyan­is, a DVTK csak azokat a vívóit tudta elindítani, akik­nek vívóruhát is tudott adni! Pedig az indulók között — 1. Békéscsaba—Szeged 2:2 X 2. MÁV DAC—Dunaújv. 3:1 1 3. Pénzügyőr—Oroszlány 0:0 X 4. FÖSPED—Dorog 3:2 1 5. Bp. Spart.—Várpalota 2:1 1 6. Özd—Ganz-MÁVAG 2:0 1 7. Vác—Vasas IIzó 1:1 X 8. Rakamaz-Nyíregyh. 1:1 X 9. Nagybátony—Leninv. 1:1 X 10. Gyöngyös—SKSE 0:0 X 11. Esztergom—BVSC 2:1 1 12. BKV Előre—KISTEXT 0:0 X 13. Cegléd—Budafok 0:1 2 POTMÉRKÖZÉSEK: 14. Almásf.—Szív. MÁV 1:0 1 15. Gy. Dózsa—P. Ércb. 1:1 X 16. Bauxit b.—KOMÉP 1:0 1 DVTK-KTE 6:4 Szombaton és vasárnap Kecskeméten folytatta sze­replését a kötöttfogású bir­kózó bajnokságban a DVTK. Az első ellenfél, az Abonyi Tsz SK csapata nem érkezett meg, így a diósgyőriek csak a Kecskeméti TE ellen mér­kőztek. A tíz súlycsoportból ez alkalommal is csak hét­ben tudtak versenyzőt sző­nyegre küldeni a diósgyőriek. A méíkőzés részeredmé­nyei a következők voltak: 48 kg-ban Homolya Károly ellenfél nélkül győzött. Az 52 és 57 kg-bgn a vasgyáriak nera indítottak versenyzőt. 62 62 kg-ban Rácz—Varró dön­tetlen. 68 kg-ban Rusznyák pontozással győzött Farkas ellen. 74 kg-ban Veres ugyan­csak pontozással verte Sza­bót. 82 kg-ban Berdó Balas- sát verte pontozással. 90 kg- ban Juhász pontozással győ­zött Péhly ellen. 100 kg-ban a gyengébb képzettségű Fe­kete ellen Hajdú döntetlent ért el. Nehézsúlyban a kecs­keméti S. Tóth ellenfél nél­kül győzött. A végeredmény 6:4 a DVTK javára. Az NB II. A-csoportjában ki­tűnő rajtot vett KVSE birkózói ezúttal sem vallottak szégyent. Győrött a kötöttfogású bajnok­ság III—IV. fordulójában ismét sikerült egy győzelmet aratniuk, s ezzel továbbra is a táblázat második helyén állnak. Hosszú, több mint hatórás fá­rasztó autóbuszutazás után sen­ki sem várta, hogy a Vegyész- birkózók első mérkőzésüket 40 perc (!) 'alatt befejezik. A Zalka KFSE együttesét ilyen rövid idő alatt fektették a szó szoros ér­telmében két vállra! Ugyanis, valamennyi KVSE-birkózó tus­győzelmet aratott! Back, Hanzel, Kónya, Pirint, Peles, Ha esi, Bu­davári, Kovács, Ruszó és Hudák szerezték a 10:0 arányú győzel­met. ♦A második mérkőzésükre ért­hetően már „kijött” a fáradtság. A Csepel Autótól 7,5:2,5 arányú vereséget szenvedtek, de tegyük hozzá: erős bírói segédlet ered­ményezte a csepeliek ilyen ará­nyú győzelmét: Back és Kónya nyert, Ruszó pedig döntetlenül végzett. — M — DVTK—Ferencváros 2:2 (2:2) Elszomorítóan kevesen néz- \ ték meg vasárnap délelőtt a diósgyőri stadionban az öreg­fiúk mérkőzését. Pedig a tá­volmaradók nagy élményt szalasztottak el, hiszen pél- 1 dául ismét a pályán láthat­j ták volna a „tanár urat”, Lázárt, aki csupán a mérkő­zés kegyeleti célja miatt vál­lalkozott hosszabb szünet után ismét játékra. De lát­hatták volna, hogy milyen ügyesen és technikásán fo­ciznak még azok, akiknek annak idején sok-sok ezer : ember tapsolt. A mérkőzés első gólját az újonc öregfiú, Mathesz Imre rúgta. Később Dobó nagy­Afféfika Borsod a bajnok A hát. végén bonyolították le a női atlétikai csapatbajnokság NB I. B. keleti csoportiának küzdel­meit. A második fordulóban 14 számból 9-et a borsodiak nyer­tek. A pontversenyben 32 pon­tos előnnyel fölényesen nyerték a bajnokságot. Eredmények: 100 m: 1. Károly 12,6, 400 m: 1. Gőz 57,8 (megyei csúcs). 1500 m; 2. Utri 4:50,4, 4x100 m: 1. Borsod 50,4, gerely: 2. Halász 35,22, távol: 1. Gyülvészi >560. diszkosz: 1. Nyitrai 50,02 , 200 m: 2. Gyülvészi 26.9, 800 m: 4. Bé­kés 2:31,2, magas: 2. Jeges 158, 100 gát: 1. Utri 16,0, 4x400 m: 1. Borsod 4:08, súly 1. Veréb 13,10. A meghívásos súlylökő ver­senyt Nyitraf 14,52-vel nyerte. A pontverseny végeredménye: 1. Borsod megye 117, 2. Békés­csaba 85, 3. Salgótarjáni KSE 77, 4. Balassagyarmat 57, 5. Bp. Vö­rös Meteor 52 ponttal. szerű lövéssel növelte a diós­győri gólok számát. Ezután a ferencvárosiak percei követ­keztek, hiszen még a fél­idő befejezése előtt Dtórai két góljával kiegyenlítettek. A második félidő már nem ho­zott újabb gólokat. A két csapatban a következők sze­repeltek : DVTK: Tóth — Werner, Kiss, Szigeti — Mathesz, Tö­rök — Palicskó, Dobó, Tiba, Fekete, Bujtor. Csere: Futó, Gsányi, Czerva, Kiss. FTC: Gulyás — Neumann, Kocsis, Tolonits — Szabó, Dékány dr. — Zárai, •Németh, Lázár, Nárai, Gyetvai. Csere: Tenk, Jurkovics. H. K., és nyilván a csak „szemlé­lők” táborában is — jó né­hány tehetséges vívóra fi­gyeltek fel a szakvezetők. Az élete első versenyén induló Lengyel Éva és Varga Ma­riann például döntőbe ke­rült, sőt, az utóbbi bronzér­met is szerzett! Üjra a pás­ton láttuk ötévi kihagyás után a volt országos közép- iskolás bajnok Faragó Kata­lint, s az ismét visszatért Vt- licsné Novotni Erzsébetet is. Párbajtőrben „háziver-, senyt” vívtak a vasgyári versenyzők. Itt említést ér­demel Tóth Barna, aki ugyancsak élete első verse­nyén szerepelt, s a döntőben a negyedik helyen végzett. Egyébként mindkét verseny színvonala megfelelt az adott kategóriák szintjének. % A női tőrverseny végeredmé­nye: 1. Villcsné Novotni Erzsé­bet (DVTK), 2. Soós Virágh (ÖKSE), 3. Varga Mariann (DVTK), 4. Faragó Katalin (DVTK), 5. Kaprinai Tiibomé (ÖKSE), 6. Adorján Ilditoi (DVTK), 7. Bazsó Gizella (Sá­rospatak), 8. Lengyel Éva (DVTK), 9. Reineoker Hedvig (DVTK). A párbajtörverseny végeredmé­nye: L Korpás L„ 2. IiptákGy., 3. Zámborszkt L., 4. Tóth B„ 5. Paitócs B„ 6. Gyöngyösi L, 7. Gyöngyösi K., 8. Stoffel G., 9. Vida A, (valamennyien a DVTK versenyzői). S. K. tk Molnár előtt a labda, s csupán néhány lépést kellett ten­nie ahhoz, hogy másodpercekkel később már a jobb oldali képen latható ünneplő kupac középpontjába kerüljön. (Szabó István felvétele) Nehezen ment a góllövés 7 MVSC-KKFSE 2:0 (0:0) A korai kezdés ellenére is közel kétezren gyűltek össze a Kubik lelátóin, azok a lelkes szurkolók, akik kiváncsiak vol­tak a listavezető MVSC játékára. A mérkőzés előtt arról lolyt a iegtöbb vita, hogy vajon a Vasutas támadók megis- métlik-e múlt heti pompás teljesítményüket; nem maradt-e a góllövő cipő Leninvárosban? Nos, ami a játékot illeti, az­zal különösebb probléma nem is volt, de a góllövés bizony ezúttal nehezen ment. A találkozó végén annak a nézőnek volt igaza, aki így summázta a látottakat: „Nem elég a fö­lény, és a sok helyzet; azokat be Is kell rúgni!” S a mér­kőzés mottója valóban ez is volt. Már az első percekben két nagy helyzet alakult ki a ven­dégek kapuja előtt, de Kiss magasan a kapu fölé lőtt, pedig a kapu is üres volt! A Vasutasok lendületét a fő­iskolások sorozatos szabály­talanságokkal igyekezték megtörni, melyekbe igen gyakran szándékos durvasá­gok is becsúsztak. A vendé­gek ezzel a harcmodorral nemcsak a játék folyama­tosságát tördelték szét, ha­nem a helyüket keveset vál­toztató, s az ellenfél 16-osán belül igen tartózkodóan ját­szó Vasutas-támadókkal Jókor jött győzelem Osd—Guns-\IÁV'AG 2:0 (0:0) Ózdon a szurkolók az ed­dig elherdált 5 popt miatt siránkoznak leginkább. Ha valaha szükség volt a pont­ra, akkor az éppen most, hi­szen a két egymást követő fordulót idegenben játssza a csapat, Oroszlányban, illetve Zalaegerszegen, ahol aligha terem számukra babér. Ózd: Csank — Abuczki, Murányi, Mahai, Kovács, Várallyai (Egri), Dolezsál, Szendrei, Csuhány, Fűkő, Tóth. Edző: Zalai László. Az első elfutás az ózdi Tóth nevéhez fűződik, de hosszan szöktette magát. Ez­után Kovácsot lerúgták, ez a sors várt Dolezsálra is. Ke­ményen védekeztek a fővá­rosiak, gyors elfutásaik ve­szélyesek voltak. A 10. perc­ben 3:0 volt a szögletarány a vendégek javára, sőt Bő­sze gólt is szerezhetett vol­na, lassan indulták az óz­diak, támadásaik kiismerhe- tőek voltak, Dolezsál lövését bravúrosan mentette a ka­pus, majd Monostori 20 mé­teres bombája súrolta a fel­ső lécet. Ezután előbb Csu­hány, majd Tóth hatalmas lövését védte remek reflex­szel a kapus. Tóthot lesen fújta le a bíró gólhelyzet­ben. Ezután Szendrei javít­hatott volna, de 1 m-ről (!) sem talált a hálóba. Abuczki 20 m-es lövését óriási sze­rencsével védte a kapus. Szünet után góllal kezdett a Kohász. Dolezsál a kapu közelében végzett el egy sza­badrúgást, Csuhány előtt két­szer is felpattant a labda, míg harmadszorra a renge­teg láb között a hálóba ke­rült a labda. Ezután kitá­madtak a vendégek is, és Ananiádisz majdnem egyen­lített. Ezután ismét Csank mentett nehéz helyzetben. A 67. percben fellazult a Ganz védelme. Csuhány a félpá­lyáról elindult Szendrei elé küldte a labdát, aki lerázta a védelmet, és a kifutó ka­pus mellett a hálóba lőtt, 2:0. * Hullámzó játékot, de csak közepes színvonalat láthatott a közönség, inkább a két 16-os között folyt a játék, és az ózdi csatárok rengeteg hi­bával játszottak. A mérkőzés két érdekessége: a két leg­gyengébben játszó játékos szerezte a gólokat és a két legjobb csatár Abuczki és Murányi volt. Jók: Abuczki és Murányi a mezőny két legjobbja, de tétszett Csank és Kovács is. V. Z. szemben mindig időt kaptak a közbelépésre. Jobbára a fővárosiak tér­felén folyt a játék, de igazi helyzet a 30. percig nem ala­kult ki. Ekkor egy 22 méte­res szabadrúgás után csattant a felső lécén Kiss' lövése, majd röviddel utána Kun mentett a túlsó oldalon, ön­feláldozó belevetődéssel. Az utolsó tíz percben csak a mindkét oldalon előforduló „keménykedés” okozott izgal­mat, no meg az utolsó perc­ben fütty után hálóba jutott Kiss lövése. Fordulás után perceken ke­resztül szinte kapujához sze­gezte ellenfelét a hazai csa­pat, s valamennyi csatára előtt nyilt gólszerzési alka­lom, de a háló nem zörrent. „Nagybátony már vezet!” — türelmetlenkedtek a szurko­lók a meddő fölény láttán; mintegy követelve a határo­zottabb és gólratörőbb játé­kot. A csereként beállt Mol­nár jól is osztogatott, de :ő sem növelte a támadósor át­ütő erejét. A 62. percben Krompaszky éles, lapos sza­badrúgását a KKFSE gólvo­nala előtt Molnár csípte el. majd a kapu közeléből az alapvonalon túlra (!) rúgta a labdát. Egy perc múlva azonban nem hibázott a csatár. Kun­falvi nagy partdobását Mol­nár élesen fejelte a hálóba, s ezzel megszerezte az MVSC- nek a vezetést, 1:0. A szórványos ellentámadá­sok a jól záró védelem mel­lett nem jelentettek veszélyt Kun kapujára. A 72. percben Kiss egy ajándékba kapott labdával elfutott, de a 16-os- ról elhamarkodottan — óriá­si helyzetben — a vetődő ka­pusba lőtt. Három perccel később ja­vított a miskolci balösszekö­tő. Miután a 16-oson három védőt is kicselezett, Kunfalvi elé adott, aki azonnal visz- szapendérítette a labdát, s a Vasutas „gólkirálynak” nem okozott különösebb gondot a háló megpörrentése, 2:0. A biztos győzelemmel a Kun — Buczkó, Herr, István, Krompaszky, Loczker, Lip- ták, Kunfalvi. Maróthy (Mol­nár), Kiss, Karczagi összeté­telben játszó MVSC tovább­ra is listavezető maradt. A vasárnapi találkozón Buczkó, ■ Krompaszky, Locz­ker és Kiss ’átszőtt. az átla­gosnál iobbar MONOSTORI GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom