Déli Hírlap, 1971. október (3. évfolyam, 231-256. szám)
1971-10-27 / 253. szám
Miskolci pirított burgonya Megkezdték a Miskolci Hűtőház területén az ország első pirított hasábburgonyát előállító üzemének építését. A megközelítőleg tízmillió forintos költséggel épülő új részleg évente hatszáz vagon pirított burgonyát készít részben hazai fogyasztásra, részben exportra. A Hollandiában vásárolt gépsor már meg is érkezett. Az automatikus berendezés megtisztítíja, felszeleteli. megpárolja, növényi zsírban kicsit megpirítja •majd fagyasztja és csomagolja a burgonyát. A háziasszonyoknak csak annyi tennivalójuk marad, hogy tálalás előtt még egyszer átpirítsák. REFLEKTOR Ma Budapesten a 75 éves Közlekedési Múzeumban új kiállítás nyílik. 3je Egerben, a 212. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetben „Felelősség a tetteimért” címmel ankétot rendeznek. * Esztergomban konferencián vitatják meg a számítógépek alkalmazásának lehetőségeit. ^ Hévízen Dürer-kiállítás nyílik. + Pécsett „Cementinjektáló berendezések alkalmazási lehetőségei a bányászatban” címmel ankétot rendeznek, amelyen egy nyugatnémet cég képviselői is részt vesznek. Nyíregyházán öt megye könyvtárosai tanácskoznak. A guineai pártdelegáció tagjai ismerkednek a gyárral. Képünkön: várják a csapolást • (Irmai István felvétele) Találkozás a gyár dolgozóival « * Afrikai vendégek az LKM-ben Tegnap a Lenin Kohászati Művekben, a hivatalház tanácstermében a gyár vezetői és dolgozói nevében Koázti Lajos, a nagyüzemi pártbizottság titkára köszöntötte a Guineai Demokrata Párt ötIndulás és indítás „Az állami szervek és a munkahelyek vezetői segítsék elő, hogy a fiatalok képzettségüknek és adottságuknak megfelelő munkakörben helyezkedjenek el, és ennek, valamint képzettségeiknek megfelelő munkát végezzenek, munkahelyük közösségébe és rendjébe zavartalanul beilleszkedhessenek.” • (Idézet az ifjúsági törvényből) Eddig a paragrafus. A fiatalok azonban csak szolgálati úton tehetnek megjegyzést a munka megszervezésével, műszaki problémáikkal kapcsolatban, s az nem mindig jut el azokhoz, akik intézkedni tudnának. A kezdők közül kevesen mernek szót emelni a törvényben lefektetett jogaikért. Beszélgető partnereim megkértek, hogy az elmondottakat név nélkül közöljem .., © — Szerettem volna intézményünk évi kutatómunkájába bekapcsolódni. Az igazgató önként jelentkezőket kért. Első voltam, de sajnos, nem kaphattam meg a feladatot. Helyettem egy kétgyermekes családanyát kértek fel a munkára, pedig több szabad időm van, jó diplomával és véleményezéssel kerültem ki az egyetemről, alkalmasnak éreztem magam a feladat elvégzésére. Csak később tudtam meg, hogy ezt a munkát anyagilag is dotálják. Hasonló eset: — Intézményünkben az a „szokás” alakult ki, hogy csak a nyugdíj előtt állók kapnak meg minden túlórát, hogy egy-két- száz forinttal majd több nyugdíjuk legyen. Albérleti szobában lakom feleségemmel. lakást igényeltünk, köztudott, hogy az új élet kezdéséhez némi anyagi fedezet is szükséges. Minden fillérre szükségem lenne, de nem követelhetek, mert a „szokás” mélyen rögződött dolog. © — A munkámban nem találtak hibát. így az öltözködésemet kifogásolták: honnan telik a kezdő fizetésből a legújabb divatra? Ruháimat magam varróm, és az volt a vágyam, hogy szép ruhákban járjak. Rettegek, ha kettesben kell maradnom, a főnökömmel. Családja, van, és idős, de állandóan ostromol. Mindenki fél tőle. Azt hiszi, neki mindent szabad. Már új munkahelyet keresek. • — Nem ismerik el szakmai felkészültségemet — panaszolta egy kezdő tanítónő — gyerekként kezelnek, nem megfelelő hangnemben beszélnek velem. Egy konkrét példa: azt próbáltam igazolni, hogy a hatéves gyermek képes megérteni a negatív szám fogalmát. Láttam, hallottam a sárospataki gyakorló iskola kísérleti osztályában (de nem válogatott tanulókkal), több matematikaórát. ahol így számolnak a gyerekek. Több érvet hoztam fel állításom igazolására, de nem bizonyultam méltó partnernek. „Ne nézz minket hülyének, mert te most végezted el a főiskolát!” © ' A kormány 1967. évi ismert határozata és a Központi Bizottság ifjúságpolitikai irányelveinek megjelenése óta a vállalatok és in- jtézmények több gondot fordítanak a fiatalokra, arra. hogy képességeiknek megfelelő ösztönző feladatot kapjanak. Születtek intézkedések — de a fenti példák igazolják —. ez nem elég. A munkába lépő kezdő fiatalok informálása igen sok helyen még szervezetlen, fogadásukra nincs a vállalatoknak, intézményeknek átgondolt programjuk. A megkérdezett vezetők egv része is úgy nyilatkozott. hogy még nem ismerik. még nem tanülmá- nvozták az új ifjúsági törvén vt. Pedig hasznos lett volna, ha nemcsak a kész törvénvt. hanem anna-*- fisvelemmo1 ' OLÁH ERZSÉBET tagú delegációját, majd Káli Lajos munkaügyi és szociális igazgató ismertette az üzem életét és munkáját. Jószerivel még be sem fejezte mondandóját, amikor hozták a hírt: a IX-es kemence 15 perc múlva csapol ... A bejelentést érdeklődéssel és örömmel fogadták a vendégek, s nemcsak azért, mert hazájuknak kohászati ipara egyáltalán nincs, hanem azért is, mert a csapolás színpompás látvány is. e * A martin pódiumán mozgalmas az élet. A berakódaruk szüntelenül dolgoznak, a kemencékben „fő” az ' acél, azazhogy nem mindegyikben. A 180 tonnás óriás aléltan „pihen”. Nagyjavítják. Veszélytelenül megközelíthető a behemót test. Nem úgy a „szomszédja”, amelynek ajtaján ki-kicsap a láng. Különösen akkor, amikor hőfokot mérnek. Ilyenkor gombnyomásra emelkedik fel az ajtó és „kitátja” tüzes torkát a kemence. Ez a látvány fogad a IX-es kemencénél is, ahová a küldöttséggel igyekeztünk. — Még tíz fok hiányzik az 1630-hoz — mondják a martinászok. Mire leérnek az ön- tőcsarpokba, ahonnan jól látható a csapolás, ez is „bemegy” ^ kemencébe... Addig ugyanis, amíg a technológiában előírt hőfokot el ,nem érjük, a csapolónyílást nem lehet „kiszúrni”. Néhány perc múltán ott állunk az öntőcsamok külső szélén, szemben a csapolónyílással s figyeljük a kemencénél dolgozó emberek minden mozdulatát. A vendégek közben kérdeznek, érdeklődnek, tájékozódnak: mi is történik itt, ebben az* öntőgödrökkel teletűzdelt, üstökkel megrakott szellős csarnokban? Az üzem vezetői, élükön Pongó Imre kemencesori üzemvezetővel, szívélyesen és szakszerűen válaszolnak mindenre. Az idő gyorsan telik. A kemencénél is minden kész a csapoláshoz. Az öntőcsamok „mennyezetén” sétáló daru is megáll egy pillanatra. Még egy szúrás a hosszú pákával, s máris ömlik, szikrázik, lángol a kemence. Először kar- ‘Vastagságnyi, aztán mind kövérebb sugárban zúdul az üstbe az izzó acél. Füst, gáz, gőz gomolyog a tűz fészke körül. S a három — egyenként is több tonnára méretezett „edény” — 15—20 perc alatt megtelik. A küldöttség egyik tagja megjegyzi: „Mintha egy kristálytiszta patakból eredő vízesést látnék... A másikuk így folytatja: „Csodálatos dolog, hogy az ember így uralja a természetet...” * A következő állomás a durvahengerde, majd az elektroacélmű. S mire az óra delet jelez, véget ér a gyári séta. A hivatalházban még egy rövid eszmecsere következett, amelyen részt vett Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára is. Ebéd után a gyár aktivistáival találkoztak a vendégek. Az LKM-ből a Szentpéteri kapui kórházvárosba látogatott a delegáció, amelynek tagjai — hazatérve — a város szeretetteljes üdvözletét viszik népüknek... * Guineai vendégeink ma a Szerencsi Csokoládégyárba, majd Sárospatakra látogatnak el. T. F. Alkoholellenes hónap Szabolcsban Abból az alkalomból, hogy Szabolcs-Szatmárban — a megyei tanács végrehajtó bizottságának rendelete alapján — októbert alkoholellenes hónapnak nyilvánították, az alkoholizmus elleni országos bizottság kedden — működése óta először vidéken — Nyíregyházán tartotta ülését. A tanácskozást Gyúró Imre, a SzabolcS-Szatmár ♦negyei Tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Hangsúlyozta: az alkoholellenes hónap megszervezése csak a kezdete annak az állandó tevékenységnek, amelynek célja a társadalom összefogása, figyelmének ráirányítása az alkoholizmus megelőzésére, a szabadidő hasznos eltöltésére, a korszerű táplálkozási szokások kialakítására. Forró kemence A szülői munkaközösség értekezletén arról esett szó, ki hogyan segíti gyermekét a pályaválasztásban. Egy martinász — lévén ő a soros felszólaló — ekként nyilatkozott: Az istennek se akar tanulni a gyetek. Nógatom, nógatom, hiába. A múlt héten aztán bevittem magammal a gyárba, odaállítottam a forró kemence elé, s azt mondtam neki: no, fiam, hát ha nem tanulsz, akkor ez lesz a sorsod: dolgozhatsz itt! Engem, megvallom őszintén, mellbe vágtak a martinász szavai. Nem elsősorban azért, mert egy munkásember gues- molta — hiszen azt tette! — a maga becsületes mesterségét. Az emberré formálás erőszakos volta hökkentett meg. Mire való rettenteni a kétkezi munkától, ami pedig mindennél előbbre való. Volt-e, van-e, lesz-e fontosabb személy a közösség hasznára anyagi javakat termelő embernél? A szülő persze azt szeretné, ha nem egyszerűen személy, hanem „személyiség” válna gyermekéből. S ezért álmaiban a szó szoros értelmében tárgyiasítja: katedrává, törvénykönyvvé, fonendoszkoppá, logarléccé, íróasztallá. Mert hiszen, úgy véli, foglalkozásának kellékei avatják személyiséggé, a többiek közül kiemelkedővé — valakivé! Hogy aztán ebben a leendő valakiben egy szemernyi elhivatottság sem él a szülő által kijelölt pálya iránt — az nem számít. Sőt, még az sem, hogy ennék a kényszerű házasságnak esetleg boldogtalanság lesz a neve. Az a fő, hogy az utód Valaki legyen. Ha értelmiségi a szülő — hát a „jogfolytonosság” alapján; ha munkás vagy tsz-tag, -akkor azért, hogy „ennél” többre vigye. Szerintem az a szülő gondolkodik okosan, aki — ismerve gyermeke képességeit — elfogulatlanul és „nagyravágyás” nélkül segít, tanácsol, s nem pediglen határoz; a döntést rábízza gyermekére. Kétségtelen, így is megvan a veszélye a melléfogásnak. De — és ezt meggyőződéssel állítom — kevesebbszer, s nem a teljes csalódottságot idézve elő. Kétségtelen igazság, hogy a fiatalok jelentős hányada a manapság vonzóbb pályák felé vágyódik. De miért? Mert főleg azokról hódi otthon. S az otthon sziava általában erősebb a társadalom okosító szavánál. A fizikai munka: mumus. Pedig nem lehet mindenkiből professzor,1 ügyvéd, hivatalnok. Persze, hovatovább ez már közhely. De nem is erről van szó. Egyszerűen arról, hogy a realitásoknak megfelelően igazgassuk a gyermek útját. S ebben adjunk egyenlő esélyeiket a fizikai és a szellemi munkának. A döntés joga pedig legyen a képességé, a hivatásérzeté. S ha tanulásra nógatjuk azt a gyereket, ne azért tegyük, hogy Valaki legyen belőle, hanem azért, hogy sokoldalúan művelt emberré váljon. Miért gondoljuk, hogy egy fizikai munkásnak 1971-ben, a televízió, az űrhajó, a komputer korában nincs szüksége irodalmi, természettudományos, politikai, történelmi- társadalmi alapismeretekre. Az a baj, ha ezeknek nem birtokosa. Mert akkor nem is értheti, meg korát, s amelyért — ha másért nem: mert benne él, s felelősséggel tartozik az utódoknak — tennie is kell. És nem mindegy: hogyan. Vagy máért gondoljuk: törvényszerű, hogy a középiskolát végzett ifjú, aki az említett alapismeretdket megszerezte, jogos várományosa a katedrának, íróasztalinak. Ez az igazság: az esélyek bár egyformák, a képességek nem. S talán szamárság az összehasonlítás, de kimondom: egy művelt, sokoldalúan képzett martinász semmivel sem kisebb Valaki, mint egy diplomás. Egyikük az egyik, másikuk a másik munkaterületen Valaki. A társadalmi mérce nem a rosszul értelmezett „rangot”, hanem a társadalmilag hasznos produktumot méri. Fontossági sorrend csak ilyen értelemben van. S még egy szót az említett martinászról. Azt mondtam az előbb, nem az vágott mellbe, hogy a saját becsületes mesterségét gucsmolta. De az is. Mert ennek a mi országunknak a munkásosztály, a fizikai munkásság a legfőbb pillére. Nélkülük mit sem ér katedra, íróasztal. Csak általuk! Legyen minél több munkásgyerekből orvos, mérnök, igazgató — ha' arra van képessége. S történjék ugyanígy a többi társadalmi rétegbe tartozó ifjúval is. Ám azok, akik két kezükkel keresik a kenyeret, s gyarapítják az országot, ne mondják magukról, s mások se róluk, hogy „csak” munkások. Hanem így, nagybetűkkel: MUNKÁSOK, Mert e szónak nem egyszerűen értelme, több annál: tartalma van. CSALA LÁSZLÓ Folytatódik a nemzetközi konferencia Ma folytatódik Diósgyőrben a nemzetközi kenéstechnikai és korrózió elleni védelmi konferencia. Lapzártáig 4 előadásra került sor, ezek az ipari hidraulika olajok fejlesztésével, a több fokozatú motorkenőolajok alkalmazási tapasztalataival, az olajködüzemű kenőberendezésekkel (az előadó egy düsseldorfi cég mérnöke volt) A BORSOD MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT felvételre keres: ragasztó tetőfedő és szigetelő szakmunkásokat, •agy több éves gyakorlattal rendelkező betanított munkásokat, akik vállalatunknál a szakmunkás-képesítést megszerezhetik. és a Komáromi Kőolajipari Vállalat ipari olajaival foglalkoztak. Ma délután folytatódik a kulturális program is. Míg tegnap Aggtelekre látogatott a hazai és külföldi szakemberekből álló „kiránduló csoport”, a ma délutáni túra végállomása Tokaj, ahol szüreti rendezvényen vesznek részt. Holnap délelőtt a konferencia zárónapján hat szakmai előadást tartanak. Este a Bartók Béla Művelődési Központban a konferencia résztvevői tiszteletéi«» részér» nagyszabású hangversenyt adnak. Ennek keretén belül Horváth Eszter és Szabady József, a szegedi Nemzeti Színház művészei olasz operákból mutatnak be részleteket. Fellép a műsorban a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Diósgyőri Vasat Énekkar is. i /
