Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-14 / 216. szám

A villanyrendőrnél. (Farkas Ida felvétele) Tízfogásos estebéd Pecsenyerecept a pataki várból Nagy hírünk van a világban, hogy mi, magyarok milyen ízletesen főzünk és milyen jó étvággyal tudunk enni. Ennek a rólunk kialakult hiedelemnek a jegyében kez­dődött megyénkben a „Ven­dégül lát Borsod” immár ha­gyományossá vált rendez­vénysorozata. A megye vá­rosaiban és nagyobb közsé­geiben az étel- és italkülön­legességek gazdag választé­kával hívja, várja vendégeit a vendéglátóipari vállalat. Persze, nem máról holnap­ra lettünk kitűnő főző és jó étvággyal evő nemzetté. Szá­zadokon át „virágzó, értékes” hagyományai vannak ennek nálunk. Hogy csak a saját megyénknél maradjunk, ele­gendő ellátogatnunk nagy múltú városunkba, Sárospa­takra, ahol a vár Vöröstor­nyának földszinti konyhájá­ban patinás rézüstök, külön­féle óntálak, mozsarak, evő­eszközök társaságában ódon pergamenlapon arról érte­sülhetünk, hogy milyen pe­csenyét fogyasztottak a XVI. században, Perényi Gábor la­kodalmában a vendégek. A különleges pecsenye re­ceptjét az alábbi szöveg őr­zi: „Mondá Mihály mester: ón is láttam a Perényi Gábor mennyegzőjén. hogy Antal mester sütött vala egy ökröt, az mely ökörben csinált vala egy kövér juhot, az kövér juhban egy gyermekded bor­jút, az borjúban egy kövér kappanl. Mikor immár az ökör megsült, az kappant kivötte, s meglátta, ha meg­sült, tehát az ökör is meg­sült.” A pataki kollégium alapí­tójának. Perényi Péter koro­naőrnek volt a fia . Perényi Gábor, felső-magyarországi főkapitány és tárnokmester, aki mennyegzőjét a pataki vár lovagtermében tartotta szépséges menyasszonyával, Országh Ilonával. Amikor az­tán Országh Ilona a felesége lett, a tárnokmester olyan féltékeny lett a szép asszony­ra, hogy — amint a kortár­sak gyanították — pár év múlva megmérgezte. Ez persze, nem. tartozik szorosan a pecsenyereceptek­hez. Az az 1603-ban kiállí­tott étlap azonban igen, amel.' szintén a várból szár­mazik, és azt bizonyítja, hogy azért a régiek is meg- megették a maguk adagját. Mert, íme, olvassuk csak, mi mindent fogyasztottak a pataki vár vendégei egy-egy estebédre ? Perényi Zsófia volt a vár úrnője, amikor az alábbi vacsorát szolgál­ták fel a vendégeknek: 1. te­hénhús tormával, 2. borjúhús éleslével, 3. fekete lével nyúl, 4. savanyú káposzta tehénhússal, szalonnával, 5. kappan sütve, 6. borjúhús ecettel, " zsájával, 7. "kappan tiszta borssal, 8. lúdhús is- pókkel, 9. tehénhús pecsenye, 10. fogolymadár száraz lemó- niával. Bizony, törpének érezzük magunkat, ha csak rágondo­lunk is, hogy ezt a tízfogá­sos estebédet 368 esztendővel ezelőtt egy ültőhelyükben végigették. Hol van ettől a teljesítménytől a mi gyarló gyomorkapacitásunk ? Obszervatórium Lenin városban? Dalnoki Jánost, Leninvá- ros neves amatőr csillagászát már lapunkból is ismerhetik olvasóink. Azóta, hogy nála jártunk, több minden, a csil­lagászattal kapcsolatos ese­mény történt a városban. — Számomra a legnagyobb öröm — mondja a 68 éves amatőr csillagász —, hogy Leninváros csillagvizsgálója egyre népszerűbb a középis­kolások körében. Amellett, hogy az iskola csillagászati anyagát gyakorlati úton sa­játíthatják el, bizonyára akad' majd közöttük olyan is, aki felnőtt korában sem sza­kad el az esti és éjszakai ég­bolt lenyűgöző világától, a világmindenség titkaitól. — Ügy hallottuk, hamaro­san új távcsövet kap a csil­lagvizsgáló? — Az eddigieknél sokkal nagyobb, pontosan 500 milli­méter átmérőjű optikai be­rendezést magam terveztem, s most készítem. Munkámhoz sok-sok segítséget kapok a Tiszai Vegyikombinát igaz­gatóságától. Ha a távcső el­készül, az Uránia Csillagvizs­gáló Intézet a leninvárosi csil­lagvizsgálót obszervatórium­má nyilvánítja. — Mit jelentene ez a csil­lagászati munka szempont­jából? — Az eddiginél komolyabb feladatok megvalósítását. Tervbe vettem például, hogy a nagy teljesítményű távcső segítségével fényképen rögzí­tek a világűrben, vagy egy- egy bolygón végbemenő je­lenségeket. Egy másik elkép­zelésem: a Jupiter vörös folt­jának képét is szeretném rög­zíteni. Ez azért nehéz fel­adat, mert a kép helye, alak­ja és színárnyalata mindig változik. Ügy vélem, hogy a jövőben több lehetőségem adódik majd a Hold vizsgá­latára és a szovjet szakembe­rek felkérésére, a szputnyi- kok megfigyelésére. T. B. Üzemeltetési ankét Holnap kezdődik, s három napon át tart a Magnezit­ipari Művek gyenesdiási üdü­lőjében az I. országos tar­goncaüzemeltetési ankét.. A rendezvény a gyártó és üze­meltető vállalatok találkozó­ja. Az amkéton részt vesz a Diósgyőri Gépgyár küldött­sége is. A diósgyőri szakem­berek előadásokat tartanak a DET-típüsú targoncák jele­néről és jövőjéről, valamint e targoncafélék tartozékai­nak (megfogószerkezet stb.) fejlesztéséről. Ingázás helyett kislakás Eredményes szociológiai felmérés A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem marxizmus— leninizmus tanszékének szo­ciológiai kutatócsoportja az iparban foglalkoztatottakról, a munka- és életkörülménye­ikről szociológiai felmérést végzett megyénkben. A Beton- és Vasbetonipari Művek alsózsolcai üzemében a munkáslétszám tíz százalé­ka, mintegy százhuszonheten válaszoltak a kutatócsoport kérdőívein. A felmérés nyo­mán egy hatvankét oldalas tanulmány született, amelyet harminchét táblázat egészít ki. Kitűnt, hogy az alsózsolcai vállalatnál magas a segéd- és betanított munkások rész­aránya, a műszaki dolgozóké viszont alacsony. Az sem biztató adat, hogy a segéd­munkások 25 százaléka, a be­tanított munkások fele, és a szakmunkásoknak is csak a negyede helybeli lakos. Ez sajnos azzal a nehézséggel js jár, hogy a megkérdezettek 16 százaléka másfél órát, több mint 3 százaléka pedig 3 óránál többet utazik mun­kahelyére. A hazautazást is figyelembe véve, az utazga­tással töltött tényleges idő, az előzőek kétszerese! A vállalat az „ingázók” szomorú helyzetén kislakás­építési akcióval segít. Tehát az utazási idő csökkentésé­vel a dolgozók a szakmai to­vábbfejlődésre is gondolhat­nak. Az elkövetkező idő­szakban az iparitanuló-kép- zés keretében a vasbetonké­szítő szakmunkás tanulóknak társadalmi ösztöndíjat adnak. De a harminc-negyvenéve­sek is szerezhetnek szak­munkásbizonyítványt. Ugyan­így megteremtik lehetőségét a közép- és felsőoktatási in­tézmények levelező úton való elvégzésére. A részletes szociológiai ta­nulmány elkészítése nagyon hasznos volt, mert segített az elsikkadt problémák meg­világításában. További vizs­gálódásra serkentett: folya­matosan segíteni a magasabb szakmai színvonal megte­remtését, a jelenleginél ked­vezőbb arányok, a jó munka­helyi közérzet kialakítását. (simányi) A nászutasok a hegyeket szeretik Lakosztályok az Ezüstparton A hazai üdülők között az érdeklődés alapján a soproni SZOT-szállóé a pálma. Az utóbbi években ugyanis is­mét a hegyvidéki beutalókat keresik jobban. Sopron után Galyatetőé lehetne a máso­dik helyezés népszerűségben. A méltán jó hírű üdülőt je­lenleg tatarozzák, így a szo­kásosnál kevesebb vendéget fogadhatnak, mint korábban. A nagy nevű elődökhöz újak zárkóznak fel, mint példá­ul Hajdúszoboszló és Gyula, ahol a pihenés mellett még gyógyulást is találhatnak az ízületesek, reumások. Szeptember végétől Borsodból ebben az évben nem kevesebb, mint 17 ez­ren üdülnek SZOT-beutaló­val az ország különböző tá­jain. Ezenfelül még kétezer 7 és 14 éves gyerek nyaral­hatott a megye és az ország más-más üdülőiben. Mit szól hozzá, hogy... ... milyen ügyesen elkötötte a sárga csikót a tévé Rózsa Sándor a? — Egy sárga csikót? Az még söanmi . . . akarom mondani: semmi. Olvastam olyan betyárokról, akik itt, a miskolci flaszter-pusztán „elkőtötték” a sárga jaffát. És nem egyszer ám, hanem hosz- szú hónapokon keresztül rendszeresen. — Betyárnak nevezi a szikvízüzemi bűnszövetség tagjait, akik kilopták a jaffából a jaffát, a szódavízből a bu­borékot? — Miért ne? Maga talán sajnálja tő­lük ezt az elnevezést? — Sajnálom bizony, mert nem ér­demlik. Rózsa Sándor, Savanyú Jóska, Patkó Bandi meg a többi tisztességes betyár megfordulna a sírjában, ha kö­zéjük sorolnánk az említett tolvajo­kat, s a hozzájuk hasonlókat. — Azért, mert nem lóháton jártak, hanem csak személykocsival meg gya­logszerrel? — Nem azért, hanem azért, mert az igazi betyárnak volt becsülete: betyár- becsülete! Nem fosztogatta a szegőny ömbereket, szögöny emberököt, vagy a fene tudja, hogy kell ezt mondani a Szinetár szerint... — Teljesen mindegy. Különben sem az a lényeges most, hogy szakszerűen „őzzünk”. A lényeg, hogy maga szerint ugye, a miskolci gyalog-tolvajok még a betyár névre sem méltók, mivel a hoz­zánk hasonló pór-népet is megkárosí­tották. — Ügy, ahogy mondja. Ha belegon­dolok, hogy csak én magam hány üveg jaffáttanított szörpöt ihattam a pénze­mért, kinyílik a zsebemben a fokos. — Így van az, ha kevés a perzekútor. — Most már maga is összekeveri a tévét meg a valóságot. A perzekútori létszámhiányra a filmben panaszkod­tak, maga Gárgyán Miska. — Jól tudom. De valamivel csak kell magyarázni, hogy miért garázdálkod- hatik hosszú hónapokig, esetleg évekig manapság nálunk egy társadalmi tu­lajdont fosztogató banda? Ha jobban tetszik, akkor azt mondom, kevés az el­lenőr. Vagy túl ravaszak a lopósok? — Ravaszak? Ugyan!' Már ahhoz is ravaszság kell, hogy valaki kevesebb jaffát tegyen az üdítő italba, mint kel­lene? Semmivel sem huncutabb az ilyen ember, mint a falusi tyúktolvaj. — No, tessék, most meg az intellek­tuális módszereket kéri számon a köz­vagyon megkárosítóin. — Téved. Az ellenőrző szerveken ké­rem számon, hogy legalább az ilyen kezdetleges módszerekkel dolgozó sik- kasztókat gyorsan leleplezzék. — Akkor lett volna ilyen okos, ami­kor maga elé tették a mosogatóié szí­nű szörpöt. Miért nem szólt? Hiszen a két szemével láthatta, hogy becsapják. — Ki mer manapság egy jaff a miatt szólni? örül az ember, hogy őt is ki­szolgálják, nemcsak azt, aki konyakot kér. — JÓL van, jól. Ne együk egymást. Az a fontos, hogy van még néhány folytatás a Rózsa Sándorból, s az után­pótlás is biztosított. A délceg lovas betyárok után képernyőre kerülnek a kis gyalog-tolvajok is. — Nocsak! Filmre veszik a szikvíz- üzemben történteket? — Ha azt nem is, de valami hozzá hasonlót biztosan. — A Szinetár rendezi? — Nem. A Szabó László. BÉKÉS DEZSŐ A nagy nyári főidény le­zárult, és ebben az időszak­ban már kevesebben keresik fel a magyar tenger partját. Azok, akik ősszel, vagy télen is szépnek találják a Bala­tont, most szeptember végé­től lakosztályos elhelyezést is kaphatnak SZOT-beutaló- val az Ezüstparton. Ilyenkor, az őszi esküvők idején sok nászutas pár kér beutalót, és szinte kivétel nélkül a hegyekbe szeretné­nek menni. Megyénk üdülőszállói ért­hetően inkább más tájegy­ségek lakói számára vonzó­ak. A csaknem 17 ezer üdülő­jegyből 4700 beutalóval ré­szesednek a vasasok a me­gyében. őket a bányászok népes családja, majd az épí­tők követik, ugyancsak több ezer jeggyel. Szilveszter a Rózsadombon Az idén júliusban nyílt meg a SZOT legújabb, és talán egyik legszebb üdülője a Rózsadombon. Azóta ez­rek kérnek beutalót a fővá­rosba megyénkből is. Külö­nösen a szilveszter mutatko­zik gazdag programúnak az új, budapesti szállóban. En­nek megfelelő az érdeklődés is az idei utolsó turnus iránt. Nem kevésbé vonzza az ér­deklődőket a vadászati vi­lágkiállítás programja is. En­nek is tulajdonítható, hogy egyetlen pesti beutaló sem vész kárba az utóbbi hetek­ben. Jól hasznosítják a rászoru­ló borsodiak a 4000 gyógy- beutalót is. amelyekből ará­nyosan sok jut a gyógyító, melegvizes üdülőkre. Párád például a gyomorbetegek Mekkájának számít, mint ahogy Hévíz, vagy Hajdú­szoboszló a reumás. ízületes betegeké. N. J,

Next

/
Oldalképek
Tartalom