Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

3(c Búza téri házdzsungel (Farkas Ida felvétele) 102 milliós beruházás Épül as Mii V telephelye Még az idén villamos vá­gánycserét végez a Miskolci Közlekedési Vállalat 700 mé­teres szakaszon, a Baross Gábor utcában, 200 méteres szakaszon pedig a vasgyári piac mögött. A műszaki osz­tály tájékoztatása szerint jó ütemben halad a vállalat új telephelyének az építése. A három generál kivitelező, az Északmagyarországi Állami Építőipari, a Budapesti Vü- lanyszerelőipari Vállalat és a Láng Gépgyár 102,5 millió forintos költséggel 1973. jú­lius 15-re fejezi be az épít­kezést. Eddig már elkészült a portaépület, az irodaház első emelete és a kazánház, amely közös lesz a telephellyel szomszédos 3. sz. Volán Vál­lalattal. A széntüzelésű ka­zánokat közös erővel gáztüze­lésűre alakítják át. Ezzel egyidőben alapozzák a 380 személyt befogadó mosdó- és öltözőépületet. A tervek sze­rint még a tél beállta előtt felhúzzák a szerelő- és ja­vítócsarnokok oldalfalát. A téliesített üzemcsarnokban a leghidegebb napokban is za­vartalanul folyhat majd a belső szerelés, a gépészeti munka. 1972. első negyedévéig a vállalat 18 új csuklós autó­buszt állít forgalomba, ugyan­akkor ezzel egyidőben mind­össze 6 régi Ikarus 620-as kocsit selejtez ki. Ezenkívül a Debreceni Közlekedési Vál­lalattól 3 csuklós villamost rendeltek meg, amelyek vár­hatóan a közeli napokban érkeznek meg. Csehszlovák vasutasnap Gya’cgczeire! Magyarországra A vadászati világkiállítás és a nagyvilág A napokban volt a cseh­szlovák vasutasnap. A pozso­nyi ünnepségekre a MÁV miskolci Igazgatósága 3 tagú küldöttsége is ellátogatott. A már hagyományosan alaku­ló jó kapcsolatokat jelzi az a kitűnő esemény is, hogy Bodnár József, a MÁV mis­kolci Igazgatóság forgalmi osztályának vezetője Pozsony­ban megkapta a csehszlovák „Kiváló vasutas” jelvényt, a közös határforgalomban ki­fejtett eredményes tevékeny­ségéért. A belváros „szeplői” Az elmúlt negyedszázad alatt sok mindent tettünk a vá­rosiasodás, Miskolc arculatának szebbé, kulturáltabbá téte­léért. Ha valaki akár egy évtizedes távoliét után is visszatér hozzánk, és újra meglátogat minket, rendszerint csodálkozva szemléli építőmunkánk eredményeit. Városunk arculatát azonban — a szinte páratlan mértékű feilesztés ellenére — még sok „szeplő" csúfítja. Elég csak szétnézni Miskolc szívében. Máris szembetűnik, hogy nem a legszerencsésebben sáfárkodunk adottságaink­kal, lehetőségeinkkel. Feladataink nagyságát és anyagi ja­vaink korlátozott voltát ismerve, természetesen nem holmi kierőszakolt, elsietett városrekonstrukciót hiányolunk. Sokkal egyszerűbb dolgokról van szó: a szakemberek már évekkel ezelőtt megfogalmazták, hogy a belváros és a fő­útvonalak nagyvárosi képét ízlésesen, változatosan, esztéti­kusán megtervezett hirdetésekkel, neonfeliratokkal viszony­lag olcsón meg lehet és minél előbb meg is kell teremteni. Ám, ha a hozzánk érkező idegen szemüvegén keresztül né­zünk szét, egészen mást tapasztalunk. A város legtöbb pontján változatlanul fárasztó, semati­kus utcakép fogad. Az is elég, ha végigbaktatunk a Szé­chenyi utcán: számos ócska üzletportál néz velünk farkas­szemet. Az Ady-híd, a Magyar Hirdető helyiségének kör­nyéke, az Antikvárium, esetleg egyik-másik ruházati és élel­miszerboltunk kirakatával aligha dicsekedhetünk. Nem me­hetünk el büszkén a gyakran pislogó, hiányos neonfeliratok alatt, vagy a belvárosi tűzfalak enyhén szólva megkopott hirdetései mellett sem. Érdemes megnézni az éppen átalakítás alatt álló Ady-hídi férfiruhabolt vadonatúj portálját is. Tervét a tanács illeté­kesei minden valószínűség szerint megvizsgálták, jóváhagy­ták, de aligha válik majd díszére városunknak. És sorol­hatnánk tovább: legalább ennyire szemet szúr a Szemere utcai villanyrendőrnél, a Tanácsház téren, az Ady-hídnál és a Tapolcán elhelyezett pavilonok, butykák sokasága. Pedig az idegen és a helybeli is jogosan várja el, hogy a belváros Miskolc és az egész borsodi régió súlyát, jelentő­ségét jelképezze. L. P, Teljes automatizálás, nagyarányú gépesítés Kétezerötszáz kilométer még vonaton vagy repülőgé­pen utazva is soknak tűnik. Hát még gyalog! Kevés ván­dor vállalkozik ilyen irdatla­nul hosszú útra. A 61 éves Johann Hufnagl és felesége ez év május 10-én mégis fel- kerekedett a nyugat-német­országi Mannheimből, hogy gyalogszerrel eljusson Ma­gyarországra, a vadászati vi­lágkiállításra. — Nem a nagy forgalmú országutakon, hanem mindig \az erdei ösvényeken, utakon, hegyek és völgyek között ha­ladtunk előre — meséli a kétszemélyes „túra” vezetője, Johann Hufnagl. — Egy nap ötven kilométert tettünk meg általában. Az igazsághoz tar­tozik, hogy a feleségem időn­ként elfáradt, ilyenkor fel­szállt egy vonatra, s a kö­vetkező állomáson megvárt. De Kőszegnél már együtt léptük át a magyar határt, és a fővárosba is együtt ér­keztünk meg, nagy szeren­csénkre éppen a tűzijáték megkezdése előtt egy fél órá­val. Október 1-ig, szüretig sze­retnének Magyarországon ma­radni, s úgy tervezik, hogy idejüket — pihenésként — addig is gyaloglással töltik az ország különböző vidékein. * ­Még egy érdekes ember. Ne­ve: Lemhényi-Hankó László, az Amerikai Egyesült Álla­mokban, Alaszkában, a leve­gőben él. Kereskedelmi piló­ta, aki a trófeák nagydíja közül is a legnagyobb díjat nyerte (53 268 ponttal), a ko- diak medve bőrével. Jött, ki­bérelt egy sarkot, kifeszítétte az 1970-ben elejtett medve bőrét, és nyert. Pedig bene­vezett a vetélkedőre az 1884- ben, a Szovjetunióban elej­tett jegesmedve koponyája, valamint az 1971-ben Tanzá­niában elejtett elefánt agya­ra is. És persze közöttük az ázsiai golyvás gazella, a szaj- ga antilop, a szibériai őz, a ... Mindegy, az erős me­zőnyben Lemhénvi kodiak medvéje győzött. Láttam, megérdemelte, jó bőre volt. * A sztár, a fehér tigris, mint az őrült szaladgál le-fel ket­recében. Szomszédai, a röhö­gő majmok és a csendes nu- biai vadkecskék irigykedve bámulják. Egy kisfiú meg­kérdi mamáját, magyarok-e e#ek a kecskék? Azután, hogy meglátja a fehér dögöt, sze­me kikerekedik, Dilipre me­red. A tigris ötéves, 200 ki­lós, félelmetesen szaladgál, időnként puha, jobb első mancsával nagyot üt a leve­gőbe, mint Eusebio, a portu­gálok fékét ördöge, örömé­ben, a gól után. Itt nálunk egy kissé elromlott az étvá­gya, tukmálva eszik, tíz kiló véres hús elköltése után ott­hagyja az ételt. Amand, az ápoló is búskomor, együtt szenvedik a szép magyar őszt. * Nemzetközi lovasverseny. Hatalmas zöld gyep, színes akadályok, zsúfolt tribün. És lovak, és lovasok... A ló ke­cses teste elnyúlik az aka­dály fölött, hajtója a nya­kára tapad, együtt úszva ve­szik az akadályt... és bukik a ló, száll a lovas a levegő­ben. A nemes paripa sír a földön, orreimpái kitágulnak, homlokán az erek megdagad­nak, nagy diószeme elhomá­lyosul, patái alatt porzik a föld, repül a gyeptégla. Ne­hezen kiszabadítják az aka­dály-deszka palánkjaiból, a lovas is feltápászkodik, az aréna néma, most hallani a sóhajtást. Odafenn az ég kék­jében méltósággal úszik egy TU—104-es karcsú, ezüst teste ... * Hazafelé tartunk, megtor­panunk. A Kömlődi Halász­csárda ide evakuált konyhás- tól, pincérestől, mindenestől. Jó kutyaösztönünk azonnal odavisz bennünket. Halászlé, nagyfröccs, mit ér a kiállítás anélkül. Mosolyog a szőlő, mosolyog a nap is odafenn az égen. Talán kacsint is: szép kis csokrétát kötöttek ezek a ter­mészetszerető emberek oda­lenn a földön. REFLEKTOR Ma Budapesten, a BNV te­rületén megnyitották a szov­jet kőolajberendezési kiállí­tást. Balatonfüreden, a SZOT-szanatórium nagyter­mében nemzetközi rehabilitá­ciós kongresszus kezdődött. Balatonszéplakon a nem­zetközi újságíró üdülőben ün­nepi választmányi ülést tar­tott a nemzetközi újságíró szervezet. Gyomán ven­dégszerepei a penzai tánc- együttes. ^Kaposvárott, a pamutfonóipari vállalatnál négyszáz • takarót adnak át a vietnami gyermekek szá­mára. Komáromban, az. állami gazdaságban lengyel mezőgazdasági gépeket mu­tatnak be. ije Tatabányán a nagy családosok helyzetének javításáról tanácskoznak a körzeti nőbizottságok elnö­kei és titkárai. A Szovjetunióban megren­dezett Építőanyagipari Világ- kiállításról érkezett vissza a múlt hét végén Szirbik Sán­dor, a Beton- és Vasbeton- ipari Művek alsózsolcai gyár igazgatója. Az Építési és Vá­rosfejlesztési Minisztérium háromszáz tagú küldöttségé­vel egy hétig tartózkodott Moszkvában, a Szokolnyiki- parkban, ahol a világ min­den tájáról építőanyagipari gépeket és termékeket mu­tattak be. Szirbik Sándor elmondta, hogy elsősorban a hatalmas arányú gépesítés volt a leg­szembetűnőbb, a teljes auto­matizálás. — Az építőanyagiparba is betört a vegyipar — folytat­ta. — A hagyományos építő­anyagokat vegyipari termé­kekkel keverve, ragasztásra, szigetelésre használják. Mit állított ki Magyaror­szág? — Termékeinkkel bemu­tattuk a vegyipar és az épí­tőanyagipar összefonódását, de kiállítottuk építőiparunk legkorszerűbb gépeit, beren­dezéseit. Az építőanyag-ipa­runk fejlettségét tablókon, maketteken is megtekinthet­ték a látogatók. Mit hozott volna a leg­szívesebben haza a kiállítás­ról? — A szovjet födémpanel­gyártógépsort — válaszolta —, talán ez hiányzik gyá­runkban most a legjobban. A Fekete-tengeren befejez­ték az új mélytengeri kuta­tóberendezés — a Szever—2 — felülvizsgálatát. A Sze­ver—2 — elődeitől eltérően — szabadon közlekedik a tenger mélyén, mind vízszin­tes, mind függőleges irány­ban. A hordozó-bázishajó gya­korlatilag tudományos kuta­tó komplexum lett. A megfi­gyelési eszközöket úgy he­lyezték el, hogy a kutatók könnyen hozzáférjenek. Szin­te minden információ a ve­zérlőasztalra fut be. A ku­tatók innen helyezhetik üzembe a mélytengeri látcsö­veket, filmfelvevő és fény­képezőgépeket, különböző fényszórókat. A hidrológiai műszer méréseit a gép auto­matikusan rögzíti, ugyanis Berlin központjában nem­rég nyitották meg a Stadt Berlin nevű új szállodát, amely a berlini televíziós to­rony után a főváros legma­gasabb épülete, ugyanakkor Európa egyik legnagyobb szállodája. A 38 emeletes szálloda 1000 szobájában Lj forrásvizek Jassi környékén Románia egyik legnagyobb tudományos és kulturális központja Jassi, hamarosan üdülőhely lesz. A város kör­nyékén ugyanis nemrégen ásványi gyógyforrásokat tár­tak fel. A gyógyvizek orvosi elemzése során megállapítot­ták, hogy kitűnően beválnak az emésztőszervi megbetege­dések, a krónikus légzőszer­vi megbetegedések és a reu­ma gyógyításánál. Az új forrásvizek nagy mélység­ből törnek a felszínre, gyógy­hatásúkat a különféle kén­vegyületeknek köszönhetik. egyszerre tizenegy különféle adat érkezik a búvárhajót körülvevő víztömegről. Mé­rik hőmérsékletét, sűrűségét, só- és oxigéntartalmát stb. A Szever—2-nek mesterséges „keze”, manipulátora van, amelynek segítségével min­tákat lehet begyűjteni kü­lönleges konténerekbe. Elsősorban a halászok szá­mára készülnek információk, akik egyre messzebbre ha­józnak a partoktól. A közel­múltban próbahalászatot folytattak 900—1000 méteres mélységben. Korábban a 400 —600 métert tartották a ha­lászat szempontjából a leg­kedvezőbbnek, most pedig kiderült, hogy a kilométeres mélységben hatalmas rhom- bushal-, sügér- stb. rajok járnak. összesen 2000 vendéget tud­nak elhelyezni. A szálloda alatt négyszintes föld alatti garázs található 180 gépko­csi számára. A szállodának több étterme, bárja, kávéhá­za van. Ezek egy része a 37. emeleten található, ahonnan gyönyörű kilátás Byílik a vá­rosra Délutáni depresszió Borzasztó ez az unalom. Legalább az eső esne, mert ha kinézek az ablakon, még az élettől is elmegy a kedvem. Világos, legfel­jebb nem nézek ki. Ááá! Ásítozom, tehát vagyok. Álmos. Hagyjuk a filozófiát, mert még mélyre találok merülni, aztán nehéz lesz a kiút. Mit kellene csinálni? Keresztrejtvényt elvből nem fejtek, kártyapartner nincs, és nem is tudok kártyázni; ha olvasok, attól még álmosabb leszek. Ez vajon már a ni­hil? Igaz, hogy csinálhatnám a... De mi­nek? Majd. Vagy majd akkor sem. Nini! Egy légy. Ezt elkapjuk. Nem kap­tuk el, de a vázát sem, na bumm! — van itt seprő és lapát is. Rám férne egy kis kul- túrprogram. Rádió! (Ez vajon miről jutott eszembe?) Sajnos még nem merült ki az elem, és így azt a bolondos jeje-zenét kell hallgatnom, amitől rögtön viszketni kezd a tarkóm. „Az adóállomás felett átvonuló zi­vatar miatt adásunkat megszakítjuk.” Kész szerencse! Még mindig esik. Akkor nem ez a ziva­tar vonult oda... És egyáltalán miért él az ember? Főleg az ilyen Bödönnei-féle. Még jó, hogy nem hiszek a feltámadásban. Különben is, kinek, mi köze ahhoz, hogy járok-e templomba, vagy sem? Szörnyűek ezek a délutánok. Ebédig csak eltelik valahogy az idő, de utána? Elbágya­dok mind egy szálig. És az orvos szerint egészséges vagyok. Majd elmegyek hozzá privátice, mert így SZTK, mit lehessen azt tudni? Tavaszi fáradtság nem lehet, mert általában januártól januárig tartanak ezek az álomkór-periódusok. Na azért jó kis szil­veszterem volt, — csak az asszony meg ne tudja! No nézd, nem elaludtam? De jót szundí­tottam! Mennyi lehet az idő? Hű a hétszá­zát! Négy múlt öt perccel. És nekem már öt perce letelt a munkaidőm! Rohanok ha­za! Csak nem fogok ingyen túlórázni?! Szabados Gábor Halászat kilométeres mélységben Az ISDIi legmagasabb szállodája

Next

/
Oldalképek
Tartalom