Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-21 / 222. szám
3(c Búza téri házdzsungel (Farkas Ida felvétele) 102 milliós beruházás Épül as Mii V telephelye Még az idén villamos vágánycserét végez a Miskolci Közlekedési Vállalat 700 méteres szakaszon, a Baross Gábor utcában, 200 méteres szakaszon pedig a vasgyári piac mögött. A műszaki osztály tájékoztatása szerint jó ütemben halad a vállalat új telephelyének az építése. A három generál kivitelező, az Északmagyarországi Állami Építőipari, a Budapesti Vü- lanyszerelőipari Vállalat és a Láng Gépgyár 102,5 millió forintos költséggel 1973. július 15-re fejezi be az építkezést. Eddig már elkészült a portaépület, az irodaház első emelete és a kazánház, amely közös lesz a telephellyel szomszédos 3. sz. Volán Vállalattal. A széntüzelésű kazánokat közös erővel gáztüzelésűre alakítják át. Ezzel egyidőben alapozzák a 380 személyt befogadó mosdó- és öltözőépületet. A tervek szerint még a tél beállta előtt felhúzzák a szerelő- és javítócsarnokok oldalfalát. A téliesített üzemcsarnokban a leghidegebb napokban is zavartalanul folyhat majd a belső szerelés, a gépészeti munka. 1972. első negyedévéig a vállalat 18 új csuklós autóbuszt állít forgalomba, ugyanakkor ezzel egyidőben mindössze 6 régi Ikarus 620-as kocsit selejtez ki. Ezenkívül a Debreceni Közlekedési Vállalattól 3 csuklós villamost rendeltek meg, amelyek várhatóan a közeli napokban érkeznek meg. Csehszlovák vasutasnap Gya’cgczeire! Magyarországra A vadászati világkiállítás és a nagyvilág A napokban volt a csehszlovák vasutasnap. A pozsonyi ünnepségekre a MÁV miskolci Igazgatósága 3 tagú küldöttsége is ellátogatott. A már hagyományosan alakuló jó kapcsolatokat jelzi az a kitűnő esemény is, hogy Bodnár József, a MÁV miskolci Igazgatóság forgalmi osztályának vezetője Pozsonyban megkapta a csehszlovák „Kiváló vasutas” jelvényt, a közös határforgalomban kifejtett eredményes tevékenységéért. A belváros „szeplői” Az elmúlt negyedszázad alatt sok mindent tettünk a városiasodás, Miskolc arculatának szebbé, kulturáltabbá tételéért. Ha valaki akár egy évtizedes távoliét után is visszatér hozzánk, és újra meglátogat minket, rendszerint csodálkozva szemléli építőmunkánk eredményeit. Városunk arculatát azonban — a szinte páratlan mértékű feilesztés ellenére — még sok „szeplő" csúfítja. Elég csak szétnézni Miskolc szívében. Máris szembetűnik, hogy nem a legszerencsésebben sáfárkodunk adottságainkkal, lehetőségeinkkel. Feladataink nagyságát és anyagi javaink korlátozott voltát ismerve, természetesen nem holmi kierőszakolt, elsietett városrekonstrukciót hiányolunk. Sokkal egyszerűbb dolgokról van szó: a szakemberek már évekkel ezelőtt megfogalmazták, hogy a belváros és a főútvonalak nagyvárosi képét ízlésesen, változatosan, esztétikusán megtervezett hirdetésekkel, neonfeliratokkal viszonylag olcsón meg lehet és minél előbb meg is kell teremteni. Ám, ha a hozzánk érkező idegen szemüvegén keresztül nézünk szét, egészen mást tapasztalunk. A város legtöbb pontján változatlanul fárasztó, sematikus utcakép fogad. Az is elég, ha végigbaktatunk a Széchenyi utcán: számos ócska üzletportál néz velünk farkasszemet. Az Ady-híd, a Magyar Hirdető helyiségének környéke, az Antikvárium, esetleg egyik-másik ruházati és élelmiszerboltunk kirakatával aligha dicsekedhetünk. Nem mehetünk el büszkén a gyakran pislogó, hiányos neonfeliratok alatt, vagy a belvárosi tűzfalak enyhén szólva megkopott hirdetései mellett sem. Érdemes megnézni az éppen átalakítás alatt álló Ady-hídi férfiruhabolt vadonatúj portálját is. Tervét a tanács illetékesei minden valószínűség szerint megvizsgálták, jóváhagyták, de aligha válik majd díszére városunknak. És sorolhatnánk tovább: legalább ennyire szemet szúr a Szemere utcai villanyrendőrnél, a Tanácsház téren, az Ady-hídnál és a Tapolcán elhelyezett pavilonok, butykák sokasága. Pedig az idegen és a helybeli is jogosan várja el, hogy a belváros Miskolc és az egész borsodi régió súlyát, jelentőségét jelképezze. L. P, Teljes automatizálás, nagyarányú gépesítés Kétezerötszáz kilométer még vonaton vagy repülőgépen utazva is soknak tűnik. Hát még gyalog! Kevés vándor vállalkozik ilyen irdatlanul hosszú útra. A 61 éves Johann Hufnagl és felesége ez év május 10-én mégis fel- kerekedett a nyugat-németországi Mannheimből, hogy gyalogszerrel eljusson Magyarországra, a vadászati világkiállításra. — Nem a nagy forgalmú országutakon, hanem mindig \az erdei ösvényeken, utakon, hegyek és völgyek között haladtunk előre — meséli a kétszemélyes „túra” vezetője, Johann Hufnagl. — Egy nap ötven kilométert tettünk meg általában. Az igazsághoz tartozik, hogy a feleségem időnként elfáradt, ilyenkor felszállt egy vonatra, s a következő állomáson megvárt. De Kőszegnél már együtt léptük át a magyar határt, és a fővárosba is együtt érkeztünk meg, nagy szerencsénkre éppen a tűzijáték megkezdése előtt egy fél órával. Október 1-ig, szüretig szeretnének Magyarországon maradni, s úgy tervezik, hogy idejüket — pihenésként — addig is gyaloglással töltik az ország különböző vidékein. * Még egy érdekes ember. Neve: Lemhényi-Hankó László, az Amerikai Egyesült Államokban, Alaszkában, a levegőben él. Kereskedelmi pilóta, aki a trófeák nagydíja közül is a legnagyobb díjat nyerte (53 268 ponttal), a ko- diak medve bőrével. Jött, kibérelt egy sarkot, kifeszítétte az 1970-ben elejtett medve bőrét, és nyert. Pedig benevezett a vetélkedőre az 1884- ben, a Szovjetunióban elejtett jegesmedve koponyája, valamint az 1971-ben Tanzániában elejtett elefánt agyara is. És persze közöttük az ázsiai golyvás gazella, a szaj- ga antilop, a szibériai őz, a ... Mindegy, az erős mezőnyben Lemhénvi kodiak medvéje győzött. Láttam, megérdemelte, jó bőre volt. * A sztár, a fehér tigris, mint az őrült szaladgál le-fel ketrecében. Szomszédai, a röhögő majmok és a csendes nu- biai vadkecskék irigykedve bámulják. Egy kisfiú megkérdi mamáját, magyarok-e e#ek a kecskék? Azután, hogy meglátja a fehér dögöt, szeme kikerekedik, Dilipre mered. A tigris ötéves, 200 kilós, félelmetesen szaladgál, időnként puha, jobb első mancsával nagyot üt a levegőbe, mint Eusebio, a portugálok fékét ördöge, örömében, a gól után. Itt nálunk egy kissé elromlott az étvágya, tukmálva eszik, tíz kiló véres hús elköltése után otthagyja az ételt. Amand, az ápoló is búskomor, együtt szenvedik a szép magyar őszt. * Nemzetközi lovasverseny. Hatalmas zöld gyep, színes akadályok, zsúfolt tribün. És lovak, és lovasok... A ló kecses teste elnyúlik az akadály fölött, hajtója a nyakára tapad, együtt úszva veszik az akadályt... és bukik a ló, száll a lovas a levegőben. A nemes paripa sír a földön, orreimpái kitágulnak, homlokán az erek megdagadnak, nagy diószeme elhomályosul, patái alatt porzik a föld, repül a gyeptégla. Nehezen kiszabadítják az akadály-deszka palánkjaiból, a lovas is feltápászkodik, az aréna néma, most hallani a sóhajtást. Odafenn az ég kékjében méltósággal úszik egy TU—104-es karcsú, ezüst teste ... * Hazafelé tartunk, megtorpanunk. A Kömlődi Halászcsárda ide evakuált konyhás- tól, pincérestől, mindenestől. Jó kutyaösztönünk azonnal odavisz bennünket. Halászlé, nagyfröccs, mit ér a kiállítás anélkül. Mosolyog a szőlő, mosolyog a nap is odafenn az égen. Talán kacsint is: szép kis csokrétát kötöttek ezek a természetszerető emberek odalenn a földön. REFLEKTOR Ma Budapesten, a BNV területén megnyitották a szovjet kőolajberendezési kiállítást. Balatonfüreden, a SZOT-szanatórium nagytermében nemzetközi rehabilitációs kongresszus kezdődött. Balatonszéplakon a nemzetközi újságíró üdülőben ünnepi választmányi ülést tartott a nemzetközi újságíró szervezet. Gyomán vendégszerepei a penzai tánc- együttes. ^Kaposvárott, a pamutfonóipari vállalatnál négyszáz • takarót adnak át a vietnami gyermekek számára. Komáromban, az. állami gazdaságban lengyel mezőgazdasági gépeket mutatnak be. ije Tatabányán a nagy családosok helyzetének javításáról tanácskoznak a körzeti nőbizottságok elnökei és titkárai. A Szovjetunióban megrendezett Építőanyagipari Világ- kiállításról érkezett vissza a múlt hét végén Szirbik Sándor, a Beton- és Vasbeton- ipari Művek alsózsolcai gyár igazgatója. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium háromszáz tagú küldöttségével egy hétig tartózkodott Moszkvában, a Szokolnyiki- parkban, ahol a világ minden tájáról építőanyagipari gépeket és termékeket mutattak be. Szirbik Sándor elmondta, hogy elsősorban a hatalmas arányú gépesítés volt a legszembetűnőbb, a teljes automatizálás. — Az építőanyagiparba is betört a vegyipar — folytatta. — A hagyományos építőanyagokat vegyipari termékekkel keverve, ragasztásra, szigetelésre használják. Mit állított ki Magyarország? — Termékeinkkel bemutattuk a vegyipar és az építőanyagipar összefonódását, de kiállítottuk építőiparunk legkorszerűbb gépeit, berendezéseit. Az építőanyag-iparunk fejlettségét tablókon, maketteken is megtekinthették a látogatók. Mit hozott volna a legszívesebben haza a kiállításról? — A szovjet födémpanelgyártógépsort — válaszolta —, talán ez hiányzik gyárunkban most a legjobban. A Fekete-tengeren befejezték az új mélytengeri kutatóberendezés — a Szever—2 — felülvizsgálatát. A Szever—2 — elődeitől eltérően — szabadon közlekedik a tenger mélyén, mind vízszintes, mind függőleges irányban. A hordozó-bázishajó gyakorlatilag tudományos kutató komplexum lett. A megfigyelési eszközöket úgy helyezték el, hogy a kutatók könnyen hozzáférjenek. Szinte minden információ a vezérlőasztalra fut be. A kutatók innen helyezhetik üzembe a mélytengeri látcsöveket, filmfelvevő és fényképezőgépeket, különböző fényszórókat. A hidrológiai műszer méréseit a gép automatikusan rögzíti, ugyanis Berlin központjában nemrég nyitották meg a Stadt Berlin nevű új szállodát, amely a berlini televíziós torony után a főváros legmagasabb épülete, ugyanakkor Európa egyik legnagyobb szállodája. A 38 emeletes szálloda 1000 szobájában Lj forrásvizek Jassi környékén Románia egyik legnagyobb tudományos és kulturális központja Jassi, hamarosan üdülőhely lesz. A város környékén ugyanis nemrégen ásványi gyógyforrásokat tártak fel. A gyógyvizek orvosi elemzése során megállapították, hogy kitűnően beválnak az emésztőszervi megbetegedések, a krónikus légzőszervi megbetegedések és a reuma gyógyításánál. Az új forrásvizek nagy mélységből törnek a felszínre, gyógyhatásúkat a különféle kénvegyületeknek köszönhetik. egyszerre tizenegy különféle adat érkezik a búvárhajót körülvevő víztömegről. Mérik hőmérsékletét, sűrűségét, só- és oxigéntartalmát stb. A Szever—2-nek mesterséges „keze”, manipulátora van, amelynek segítségével mintákat lehet begyűjteni különleges konténerekbe. Elsősorban a halászok számára készülnek információk, akik egyre messzebbre hajóznak a partoktól. A közelmúltban próbahalászatot folytattak 900—1000 méteres mélységben. Korábban a 400 —600 métert tartották a halászat szempontjából a legkedvezőbbnek, most pedig kiderült, hogy a kilométeres mélységben hatalmas rhom- bushal-, sügér- stb. rajok járnak. összesen 2000 vendéget tudnak elhelyezni. A szálloda alatt négyszintes föld alatti garázs található 180 gépkocsi számára. A szállodának több étterme, bárja, kávéháza van. Ezek egy része a 37. emeleten található, ahonnan gyönyörű kilátás Byílik a városra Délutáni depresszió Borzasztó ez az unalom. Legalább az eső esne, mert ha kinézek az ablakon, még az élettől is elmegy a kedvem. Világos, legfeljebb nem nézek ki. Ááá! Ásítozom, tehát vagyok. Álmos. Hagyjuk a filozófiát, mert még mélyre találok merülni, aztán nehéz lesz a kiút. Mit kellene csinálni? Keresztrejtvényt elvből nem fejtek, kártyapartner nincs, és nem is tudok kártyázni; ha olvasok, attól még álmosabb leszek. Ez vajon már a nihil? Igaz, hogy csinálhatnám a... De minek? Majd. Vagy majd akkor sem. Nini! Egy légy. Ezt elkapjuk. Nem kaptuk el, de a vázát sem, na bumm! — van itt seprő és lapát is. Rám férne egy kis kul- túrprogram. Rádió! (Ez vajon miről jutott eszembe?) Sajnos még nem merült ki az elem, és így azt a bolondos jeje-zenét kell hallgatnom, amitől rögtön viszketni kezd a tarkóm. „Az adóállomás felett átvonuló zivatar miatt adásunkat megszakítjuk.” Kész szerencse! Még mindig esik. Akkor nem ez a zivatar vonult oda... És egyáltalán miért él az ember? Főleg az ilyen Bödönnei-féle. Még jó, hogy nem hiszek a feltámadásban. Különben is, kinek, mi köze ahhoz, hogy járok-e templomba, vagy sem? Szörnyűek ezek a délutánok. Ebédig csak eltelik valahogy az idő, de utána? Elbágyadok mind egy szálig. És az orvos szerint egészséges vagyok. Majd elmegyek hozzá privátice, mert így SZTK, mit lehessen azt tudni? Tavaszi fáradtság nem lehet, mert általában januártól januárig tartanak ezek az álomkór-periódusok. Na azért jó kis szilveszterem volt, — csak az asszony meg ne tudja! No nézd, nem elaludtam? De jót szundítottam! Mennyi lehet az idő? Hű a hétszázát! Négy múlt öt perccel. És nekem már öt perce letelt a munkaidőm! Rohanok haza! Csak nem fogok ingyen túlórázni?! Szabados Gábor Halászat kilométeres mélységben Az ISDIi legmagasabb szállodája