Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

Segítik a nőket A Beton- és Vasbetonipari Müvek aLsózsolcai üzemében az utóbbi években egyre nö­vekszik a női munkaerő ará­nya, s ma már eléri az össz- munkás létszám harminc százalékát. Ez a folyamat annak az eredménye, hogy a munkafolyamatokat korsze­rűsítették és nők számára is elvégezhetővé tették. A hők helyzetével foglalkozó kor­mányrendelet végrehajtását a Vállalat társadalmi szervei különös gonddal figyelik, ezért az egyedülálló, nagy- családos nők bérét rendez­ték. vagy szociális segélyben részesítették az arra rászoru­lókat. ■ és torma ■ A tavoní • Ajánlatok • Kinek, mit? Mmm A KISZ Borsod megyei Jizottsága a KISZ VIII. ongresszusa tiszteletére sza- ■aláversenyt hirdetett a fi- iikai munkás és az alkalma- ott kategóriában dolgozó IlSZ-alapszervezetek fiatal- ai részére. A versenyre min- en alapszervezet egy szava­it* küldhet, huszonhat éves orhatárral. A két szabadon álasztott mű közül a zsűri álasztja ki az előadandó erset. A Miskolc városi öntő szeptember 11-én del­tán négy órakor lesz a DI- iÉP ifjúsági klubjában. A uszonöt versenyző közül öt DIGÉP KlSZ-alapszerveze- át képviseli. Az öt első be­vezettet jutalmazza a zsűri, hárman jutnak tovább a legyei döntőre, amelyet ok- Jber elseje és ötödiké között irtanak Leninvárosban. A DH telexszolgálata jelenti: Az ősz divatja Szeptember l-ével bekö­szöntött a meteorológiai ősz, s már csak néhány nap vá­laszt el az igazi, csillagá­szatitól. A nők izgatottan le­sik: mi újat várhatnak az idei őszi divattól? Mi is ez iránt érdeklődtünk Nádor Verától, a Divattervező Vál­lalat művészeti vezetőjétől. — Kiegyensúlyozott, har­monikus divatot terveztünk őszre-télre. A vásárlók, va­lamint a női nem világszer­te unják az úgynevezett for­radalmasított divatot. Osaka fejlődésre várnák, anyag- és forma tekintetében egyaránt. Az idén ősszel a ruhák hosz- sza előreláthatólag a térd kö­roporttal javítják az ellátást rül mozog. Divat lesz még a nadrágkosztüm, a redingot és a trencskot stílusú kabát. A redingot-szabásvonalat idősebbeknek és teltkaresú- aknak nem ajánljuk. — Hogyan tudjak hasznosí­tani majd a régi ruhatáru­kat az idei divatban? A régi miniruhákat tuni­kának fel lehet használni, például a hosszú nadrághoz. S mivel a kis fekete szövet- ruha lesz a téli alkalmi ru­hák divatja, még ez is ke­lendő lesz az ősszel. Egyéb­ként érdemes megjegyezni, hogy igen sok műszőrmét és szőrmét használunk fel a té­likabátokhoz és kosztümök­höz az új modelleknél. (szántó) bizonyos áruféleségeknél még mindig nem elégedettek a piackutató szakemberek: a férfiak például átlag 5 éven­ként vásárolnak kabátot és öltönyt, a nők valamivel még ritkábban jutnak kabáthoz, és átlag kétévenként vesz­nek új ruhát. Az Országos Piackutató In­tézet előrejelzést is készített, amely szerint a következő 15 év során a ruházati cikkek fogyasztása is a jelenleginek mintegy két és félszeresére növekszik majd. Ez azt je­lenti, hogy egy-egy állam­polgárra jutó ruházati kiadás — az 1970. évi árszinten szá­molva — 15 év múlva egyet­len esztendőben eléri a 4900 —4900 forintot, ami 134 szá­zalékkal lesz magasabb, mint az elmúlt évben volt. Bérfejlesztés és kategória A borsodi építőipari dolgozók bérszínvonala átlagosan alat­ta marad az országos szintnek. A kérdésre, hogy változott-e a helyzet az idei bárfejlesztések után, az Építők megyei bi­zottságán kaptunk választ egy felmérés értékelése után. 1971. július 1-től az építésügyi és városfejlesztési miniszter utasításban rendelte el az idénypótlék alapbéresítését. Na­gyobb vonalakban ismert a borsodi építő profilú vállalatok ötéves bérfejlesztési terve is. Mindezek birtokában elmond­hatjuk. hogy a legtöbb helyen az alapbéresítést arra hasz­nálták fel. hogy a személyi órabéreket rendezzék, hogy a legsürgetőbb bérfejlesztési gondjaikat megoldják. Mindent egybevetve el kell mondani, hogy például az ÉÁÉV-nál hat­vanam a Közúti Üzemi Vállalatnál 136-an a személyi órabér alsó határa alatt voltak besorolva. A Tégla és Cserépipari Vállalat kivételével valamennyi vállalatnál sikerült a darab­bérben dolgozók bérét a kategóriák alsó határáig felemelni. Erre az Észak-magyarországi Tégla és Cserépipari Vállalat­nál a tervek szerint 1972. januárjában kerül sor. és nem ke­vesebb, mint 160—170 dolgozót érint. Az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium arról is rendelkezett, hogy az alsó határok elérését nem halaszthatják tovább a vállalatok a jövő év július elsejénél. Ennek teljesítése érdekében még a BÁÉV-nél is lesznek tennivalók. Szabályozták a vállalatok­nál a különélési pótlékot is a kollektív szerződésben. Egye­dül a BAÉV vezetett be átalányt, de csak a vezető szerelők­nél fizetnek családfenntartói pótlékot. A 15 százalékos idénypótlék béresítése rendkívül kedvező visszhangot váltott ki valamennyi borsodi vállalatnál. Ezzel megszűnt a fagyszabadság jövedelemikiesést jelentő veszélye, és megnyugtatóan rendezték a különélési pótlékot is. A rendelet végrehajtása sok munkát adott valamennyi vál­lalat bér- és munkaügyi osztályának, de végül is időben el­jutottak a már megemelt bérek mindenkihez, akiket ez érin­tett. Ahol a vállalati érdekek úgy .kívánták, ott a műszaki állo­mány, ahol másként, ott a fizikai állomány kapott magasabb bérfejlesztést, de szinte mindenütt gondoltak az évekig rosz- szul fizetett egyéb megjelölési bérkategóriába tartozókra is. NAGY JÓZSEF • • Összhangban a kutatás és a termelés Kályhakínálat Jó árukínálattal készült fel fűtési idényre a Vasért. A valyinál ötezerrel több askályhát”, s csaknem két- er több hordozható cserép- dyhát hoznak forgalomba. múlt évi 45 000-rel szem- in a második fél évre 3 700 olajkályhát tud a skereskedelem rendelkczé- re bocsátani a Vasért. A ült évben hiánycikknek ámító zománcozott füst- öböl a tavalyi mennyiség tszerese kerül forgalomba. A kereskedelmi vállalatok iporttal is törekedtek az átás javítására, elsősorban választék bővítésére. Gon- t csupán a propán-bután- z tüzelés okoz, az is job- ra a kereskedelemnek, lely a múlt évben mintegy 0 000 propán-bután készü­ket adott el, s eredetileg nyivel számolt az idén is. vei azonban az első fél ben vásárolt készülékek kötését a gázszolgáltató llalatok csak 1972-, 1973-rá Halják, a forgalom vissza­írt, úgyszólván csak a cse­lre korlátozódott. A bekö- ;ek elhúzódása felvetette garancia kérdését. A ke- ikedelem és az ipar meg- apodott, hogy a garancia­kötelezettséget nem az el­ás. hanem a gázbekötés pjától számítják. \ múlt évben mintegy 1000 olajkályhával fűtöt- :. Az idén a hazai ipar melésével és az importtal /ütt a vásárlók rendelke- ére csaknem négyszáz­ír olajkályha áll. Az első évben 148 000 fogyott be- e. Bővült az eddigi vá- zték 16 0C0 jugoszláv koo- rációban készült kályhá- 1. s az ZIM is mintegy 000—30 000, korábban csak exportra gyártott kályhát ad a kereskedelemnek. Olajtá­roló tartály, hordó, marmon kanna ugyancsak van ele­gendő. Növekedett a hazai vil­lanytűzhely-gyártás és kíná­lat, de mert a gázprogram elhúzódása miatt a vártnál többen vezetik be a villany­tüzelést, az igényeket nem tudják kielégíteni. * A szakembereket élénken foglalkoztatja, egyes árucik­kek választéka hogyan ala­kul a következő évtizedek­ben. Az előrejelzés ma már a piackutatás egyik legfonto­sabb részié. A ruhaiparban nemrég összegezték az el­múlt időszak eredményeit és megállapították, hogy az el­telt öt esztendő folyamán a hazai népesség 22 százalékkal vásárolt több ruházati cikket, mint korábban. A ruházko­dási színvonal ma már lé­nyegesen kedvezőbb a 10— 15 évvel ezelőttinél — bár A két és félszeres ruháza­ti kereslet-növekedésen belül legnagyobb mértékű lesz — várhatóan mintegy három­szorosa — a felső kötöttáru és a felső konfekció ruházati cikk, továbbá a kötött-hur­kolt alsó ruházati cikkek fo­gyasztásának emelkedése. Ügy tűnik, hogy méteráruból lesz a legkisebb a növeke­dés, az előrejelzés szerint ez mindösze 36 százalékosra be­csülhető. A szakemberek vé­leménye szerint a konfekció- ipar az elkövetkező tizenöt esztendőben minden eddigi­nél gyorsabban reagál majd a divatváltozásokra. A közgazdás-ok kiszámí­tották: minden rubel, amit tudományos kutatásokra for­dítanak, három és félszer nagyobb hasznot hajt, mint a beruházásokra — pl. új üze­mek építésére — fordított ki­adás. Ezt a tényt felismer­ve, a Szovjetunióban új in­tézményeket — tudomáijyos- ipari egyesüléseket — létesí­tenek, hogy meggyorsítsák a kutatási eredmények gyakor­lati alkalmazását. A tudományos-ipari egye­sülések főként abban külön­böznek a már meglevő egye­sülésektől, hogy iparági jel­legűek és az ágazat tudomá­nyos-műszaki fejlődéséért is felelnek. Az ilyen egyesülé­sek vezető szerve — magától értetődően — a tudományos kutatóintézet, a közvetlenül alája tartozó tervező intéze­tekkel és kísérleti üzemek­kel. Az egyik szervezeti for­mánál minden „hatalom” központosított, máshol vi­szont a tagvállalatok tovább­ra is jogi személyek marad­tak és a termelés operatív jellegű kérdéseiben önállóan döntenek. A tudományos-ipari egye­sülésekkel kapcsolatban ko­rai lenne általános következ­tetést levonni, mivel a „leg­öregebb” is csak négyéves múltra tekinthet vissza. Bi­zonyos eredményekről azon­ban beszámolhatunk. A le- ningrádi Plasztpolimer fenn­állásának kilenc hónapja alatt megterveztek, felállítot­tak és üzembe helyeztek egy ipari-kísérleti berendezést, amelyhez hasonlót korábban három-négy év alatt tudtak volna létrehozni. A Piscsep- romavtomatika Egyesülés az új berendezések, technológi­ák kidolgozását egy-másfél évre csökkentette. Ténylegesen meggyorsult, szinte folyamatossá vált te­hát a tudományos kutatások eredményeinek alkalmazása a termelésben. A kutatók és a tervezők mindenkor vilá­gosan látják, hogy az általuk javaslandó megoldások mi­ként valósíthatók meg, ugyanakkor az üzemiek jó előre tudják, milyen újdon­ságra számíthatnak a terü­letükön és felkészülhetnek a bevezetésre. Az egyesülések keretében összevont terv-, pénzügyi és adminisztráci ős osztályok 1 é - tesülnek, ezzel lehetővé vá­lik az improduktív munka­erők számának csökkentése, illetve feleslegessé váló do­gozók átcsoportosítása. Mit szól hozzá, hogy... ...mennyit foglalkozik a sajtó, televí­zió, rádió mostanában velünk, nyugdí­jasokkal? — öregek napja? Nekem a könyökö­mön jön ki. — Nem, nem az öregek napja. De mi baja magának az öregek napjával? — Mi bajom? Csak az, hogy nem ér­zem öregnek magam. Nekem ugyan kí­nálhatják a kakaót, kuglófot, miegy­mást. — No, ezen nem fogunk összeveszni most, mert mint mondtam, nem az öre­gek napjáról van szó. Éppen ellenke­zőleg. Rájöttek, hogy még mi is tudunk egyet és mást csinálni a kakaóiváson és a napon való sütkérezésen kívül. — De mennyire, hogy tudunk. Annyi meghívást még legénykoromban sem kaptam szép menyecskéktől, mint mos­tanában. Így Pista bácsi, meg úgy Pis­ta bácsi... De aztán eljöjjön ám. Pis­ta bácsi! Melyik bort szereti a legjob­ban, Pista bácsi? — Remélem, nem akar most nagypa­pa létére szerelmi kalandjaival szóra­koztatni? — Ki beszél itt szerelmi kalandokról? Nem deli férfiasságomnak köszönhetem a meghívásokat, hanem annak, hogy lakatos vagyok, s a zártól a vízcsapig mindent megjavítok a környéken, ha kell. — Helyben vagyunk. Éppen az ilyen ügyes vénemberekről beszélnek mosta­nában olyan sokat az újságokban, meg a televízióban. Azt mondják, hogy haj­dani vállalatunknál is hasznunkat lát­nák még. — Havi ötszázért ? Megy a kutya. An­nál többet keresek így, maszek módra is. — És ha többet fizetnének havi öt­száznál? — Attól függ. De azon ráérünk még gondolkodni cimborám, hogy vállal­juk-e, vagy sem. Egyelőre nem is na­gyon csalogatnak bennünket. — Egyelőre nem. De nézze meg, mi lesz itt rövidesen. Nem adok neki egy évet és olyan kapósak leszünk, mint egy jóállású fehérszemély. — Csak lassan a testtel! Azt elhi­szem, hogy a vállalatnak kellünk még. de mit szólnak majd a fiatalok? Nem mondják majd, hogy mit keres itt ez a vénség? — Aki ezt mondja, azzal nem érde­mes törődni. Különben is, miért mon­daná? Ki irigyelte tőlünk valaha is a szerszámot? Végül is nem íróasztalra pályázunk mi, hanem dolgozni akarunk. — Nagy különbség. — Nagy. — Még jó, hogy nem dobtam ki az oldal tás kát. — Tudja mit, én minap megreperál- tam az öreg biciklit. Azzal jártam be 25 évig. megteszi majd ezután is. — No, és mi lesz az autóval? Nyug­díj is, meg kereset is... Fölvet bennün. két a pénz. — Az autóval várok egy kicsit. Nem kell elsietni. — Mielőtt kivágná, hogy előbb gye­reket akar, s csak aztán kocsit, ajánlok valamit: igyunk meg egy kisfröccsöt. — Én benne vagyok. De mit szól majd a költekezéshez az asszony? — Az asszony most már nem sokat ugrálhat, barátocskám. Maholnap ismét jó partik leszünk, s ha nem tetszik neki, hát le is út, fel is út. Kicseréljük egy húszévesre. — Húsz? Miért nem 16 évesre? De addig is: egészségére! BÉKÉS DEZSŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom