Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-25 / 226. szám
Véradó napok Miskolcon A miskolci Véradó napot tartanak szep- mber 30-án a MÁV mis- ’lci Igazgatóságán. Előre- thatólag 100 önkéntes véróra számítanak, mivel a ÁV miskolci Igazgatóságon ír szép hagyományai van- ik a véradásnak. Ezenkí- íl önkéntes véradás lesz ég októberben a Lenin íhászati Művekben, a entpéteri kapui Kórház- n, a VIMELUX-nál, s el- ízben az új tejipari üzem- n. Október 22-én a mis- •lci Vöröskereszt a 3. sz. liánnal zárja a véradó na- ikat. itörtök: békás nap Sékacombot Miskolcon ik egy helyen, a Rácz lám utcai Tiszavirág kis- ndéglőben lehet kapni. A kákát Lau kő Sándor ha- izmester szállítja a kis- ndéglőnek. A keresett /encfalatok szezonja az t, most lehet a legitöbb íákebékát fogni. Egyéb- rt a kisvendéglőben min- n csütörtök „békás nap”, sor mindig biztosan lehet oni békacombot. +; 620 millió forintos beruházással készülő Szegedi Házgyár 18 ezer négyzetméteres nagycsarnokában megkezdődött a próbatermelés a szovjet gyártmányú berendezéseken. Az első panelekből Szeged új lakónegyedében már épül egy tízemeletes lakóház. Képünkön: darupályán szállítják a nagycsarnokban a paneleket. Tartalékos továbbképzés Továbbképzést tartanak ptember 30-án az MHSZ gyei székházában a tar- ékos tisztek és tiszthe- ttesek kiképzését vezető iátok részére. A tovább- pzést a honvédelmi helyég hivatásos tisztjei veze- , s a fegyveres testületek ;jai készítik elő. A cél az, gy a következő években >g színvonalasabb legyen iartalékos tisztek és tiszt- lyettesek kiképzése. Nyomdászok lesznek A fiú, ezernyi ólompöiy- tyel az overallján, a gép körül sürgölődik. Éppen bezárta a formát. Amikor megszólítom, csak a csuklóját nyújtja kezelésre: „Argyeién Róbert, elsőéves gépmestertanuló.” A sajtóház klubjában folytatjuk a beszélgetést, ahol nem zavar a gépek zaja. Hárman csatlakoznak még hozzánk. Nagy Imre, aki fél éve oktató, harmincöt évig szedőmester volt. Egy fiú és egy lány kíséri, kéziszedőtanulók: Földi Dezső elsőÚj áruház Pécsett Tudósítónk jelenti) ’écsett az újmecsekaljai •osnegyedben, ahol csak- n 18 ezren laknak — két fél éve megnyitotta kapu- Dunántúl legnagyobb vidé- áruháza: a Mecsek Áru- 5. Az egyre fejlődő város ■eskedelmi hálózata azon- í újabb létesítmények gépítését kívánja, lnnék a feladatnak megol- áért, illetve a hálózat to- >bi fejlesztéséért a napok- í nagy jelentőségű ese- nyre került sor. Szentist- ni Gyuláné, Pécs város nácsának elnöke és Nagy idor, a Szövetkezetek Ba- íya megyei Központjának őke aláírták a város és a MÉSZÖV közötti megállapodást az ebben a tervidőszakban Pécsett létesítendő szövetkezeti áruház építéséről. A megállapodás értelmében a város 1972. december 31-ig építésre kész állapotban biztosítja az áruház céljára kijelölt területet a belvárosban. A MÉSZÖV vállalja, hogy az áruház építését 1973-ban megkezdi és 1975 december 31-ig átadja rendeltetésének. A 6 ezer négyzetméter alap- területű áruházban általános iparcikk, élelmiszer és zöldség-gyümölcs árusítására képeznek ki eladóteret, s az épületben kap helyet egy bisztrójellegű gyorskiszolgáló étterem is. Dokumentumfilni a balesetekről A fő oki gyorshajtás, ittasság Munkavédelmi tanácskost tartottak az ÉPFU mis- •lci 3. számú üzemegységé- >1, amelyen a vállalati akszervezet titkára, a mun- .védelmi felelősök és a .Halat vezetői vettek részt. Már Mihály főmérnök és i ábrányi Tibor munkavé- ilmi felügyelő tartott hely- telemzést és beszámolót az >ben az évben történt baletekről. A vállalat gépkocsijai az múlt nyolc hónapban ki- ■ncven közúti balesetet koztak, ebből kilenc halál- il végződött. Hárman a vál- ilat gépkocsivezetői voltak, gy tizenkilenc éves, egy húzón egy éves és egy húszon- tárom éves. A fő baleseti k a gyorshajtás, az ittasság, amely általában együtt jár illetéktelen személyek szállításával és fekete fuvarral. A szomorú adatokon az oktatási színvonal emelésével, fokozott ellenőrzéssel és szigorú munkafegyelemmel lehet csak változtatni. Ezt a célt szolgálják a rendszeresen megrendezett KRESZ- versenyek, az októberben sorra kerülő munkavédelmi vetélkedő. Bizonyára sokat segít a helyzeten az a dokumentumfilm is, amelyet a vállalat munkavédelmi felügyelője, oktatási felelősei folyamatosan készítenek a kihágásokat elkövetőkről. A forgalomban, az utcán, az országutakon követik a járműveket és tettenérés közben filmeznek... éves, Hornyák Márta másodéves. — Már az általános iskolában nyomdász akartam lenni. Gépmester. Érteni kell a drága géphez, törődni vele és vigyázni a formazáró kulcsra, mert annak gyorsan lába kél. Filléres dolog, de sosincs elég belőle ... — magyarázza Róbert, s nem fogy ki a szóból. — A kézi szedés az igazi! — replikázik Dezső. — Ahol logika is kell, szépen elhelyezni a szöveget, s jól használni a színes betűket. Már ismerem némileg, mielőtt tanuló lettem, segédmunkás voltam a nyomdában. — A könyvszedés a legérdekesebb! — mondja komolyan, a másodévesek tapasztalatával Márta. — De bármilyen érdekes, csak a szedésre szabad figyelni... Egyébként soha sem gondoltam arra, hogy nyomdász legyek. Édesanyám íratott be. Azt mondta, szép szakma. Igaza volt. — Az egyik legjobb tanuló — néz mosolyogva Mártára az oktató. — Különben nem mindenki marad nálunk. Szeptemberben kezdett tanulni a szedőkkel egy kislány, de néhány nap múlva elmaradt. Nem tudtuk, mi van vele. Meglátogattam. Otthon volt és sirt. A nagymamája mesélte el, hogy pi- tyeregve ment haza, azt mondta, többet nem megy a nyomdába, fél az ólommér- gezéstöl. Hiába soroltam fel a nyugdíjas nyomdászok nevét hatvanévestől kilencvenévesig ... Valaki telebeszélte a fejét. Hát ne is jöjjön az ilyen hozzánk. Persze, megfelelő módon kell védekeznünk az ólom ellen. Mivel is kezdtük az évet, Dezső? — A védekezésre oktattak bennünket. Hogy hordjunk védőruhát, mosakodjunk meg gondosan, öblítsük ki a szánkat. — Adtak nekünk fogkefét, fogkrémet, szappant is — teszi hozzá Róbert. — Azok, akik folyékony ólommal dolgoznak, kapnak védőételt és védőitalt is, tejféleségeket ■— így az oktató, s nyomban búcsúzik is, órája van még. Mártával, Dezsővel, Ró- berttel még beszélgetünk a szerszámokról. Magyarázzák a csipesz, az ár, a szedővas, a formazárókulcs rendeltetését. Aztán a tanórára mennek ők is. — Ez a „paraszt”, ez a „hajszál” — magyarázza a térközökről az oktató. Érdeklődő tekintettel ülik körbe ifjú tanítványai. A mesterséget tanulják. Nyomdászok lesznek. SIMÁNYI JÓZSEF árvíz emléktáblái Városunk mai lakói nehezen tudnának elképzelni árvizet Miskolcon. Főként olyant, aminek 227 ember élete és 2182 ház esne áldozatául. 1878. augusztus 30- ról 31-re virradó éjjel egy ilyen természeti csapás zúdult a városra. Az árvíz után kis öntöttvas táblákon jelölték meg a pusztító áradat legmagasabb vízszintjeit az akkori Miskolc fontosabb pontjain. Lehetőleg köz-, vagy jelentősebb épületeken helyezték el azokat, arra törekedve, hogy hosszú időn át emlékeztessék az élőket. A 23 centiméter széles és 17 centiméter magas kis öntöttvas táblák szövege egységes volt: ÁRVÍZÁLLAS 1878. aug. 31-én éjjel 2 órakor Alatta a vizszintet jelző vonal. Az akkor elhelyezett táblák számát ma már nem lehet pontosan felderíteni, mert sok eltűnt. A régi házakat átépítik, lebontják, s bizony, nem mindig buzog a hagyománytisztelet, a lokálpatriotizmus az építőkben, építte- tőkben. A műemlékeinkkel és természeti értékeinkkel foglalkozó tavalyi NEB-vizsgálat során többen emeltek szót városunk különböző értékeinek megmentése érdekében. Volt, aki azt tette szóvá: eltűnt a megyei tanács székházának faláról az árvíztábla az épület tatarozásakor. A DH is cikket szentelt az ár- víztábla-ügynek, melyre az illetékes gazdasági osztályvezető reagált. Lapunk 1970. május 6-i száma közölte nemcsak köszönetét a figyelmességért, hanem azt az ígéretet is, hogy az épület lábazati munkáinak befejeztével „az emléktábla is visszakerül eredeti helyére”. Azóta eltelt 16 hónap, s az ígéret ígéret maradt. Ez annál szomorúbb, mert a tábla eltűnésén jogosan háborgó lokálpatrióta ezen kívül még két tábláról tudott, azok egyike ugyancsak eltűnt az Arany János és Szemere utca sarkán levő lottóház építése során. A másik a Petőfi utca sarkán álló öreg ház falán volt. Volt. Ma már ez sincs meg! Jelenleg így mindössze három árvízi emléktábla létezik, az eredeti helyén: a Hunyadi utcai evangélikus templom falán;a Miskolci Nemzeti Színház épületén, a minorita templom bal oldali tornyának alsó ablaka alatt. Az utóbbi 207 centiméter magas vízszintet mutat! Bármennyire is szomorú esemény hirdetői, emlékei, de mégis érdemesek a megőrzésre, eltűnésükkel csak szegényebbek lehetünk' H. SZABÓ BÉLA Az „Alvin” megdöbbentő története A szerves anyag bomlását előidéző mikroorganizmusok olyan lassan működnek a tenger fenekén, hogy az igen nagy mélységben elhelyezett étel sokkal kevésbé romlik, mint egy háztartási hűtőgépben. Ez a tény főként azokat érdekli, azok számára okoz komoly problémát, akik nagy mennyiségű szerves hulladékot ömlesztenek a tengerbe. Ha ennek a hulladéknak jeCsillagászati hét Csillagászati hét kezdődik hétfőn Miskolcon. A TIT csillagászati és űrkutatási osztályának rendezésében több érdekesnek ígérkező csillagászati előadásra kerül sor a napokban. Ezeken az élet kozmikus feltételeinek kutatásáról, a csillagászat kutató hatásáról, valamint az űrkutatásnak a Föld jobb megismerésében betöltött szerepéről lesz sXó. Ezenkívül távcsöves bemutatót is tartanak az Uránia csillag- vizsgálóban. jje Idomacélok exportra történő szállításának előkészítése az Ózdi Kohászati Üzemekben. (Strohmayer felvétele) lentős része nagy mélységekbe süllyed le, megmenekül a biológiai bomlástól, és így a tengerbe-ürítés sokkal kevésbé hatékonynak bizonyul, mint a hulladéknak a föld felszínén, vagy erre a célra készült berendezésekben történő megsemmisítése. Az Alvin története a következő: 1968-ban a Massa- chusettsi Oceanográfiai Intézet kis kutató hajója a bázistól 135 mérföld távolságra mélytengeri kutatásokhoz készülődött az Atlanti-óceánban. A tartókötél hirtelen elpattant, és az Alvin kutatógömb nyitott ajtókkal elmerült a tengerben, és lesüllyedt az óceán fenekére, mintegy 1700 méter mélységbe. A személyzetnek szerencsére sikerült megmenekülnie. Az Alvint 1969-ben hozták felszínre, és a belsejében érintetlenül talált tárgyak között volt a személyzetnek egy évvel ezelőtt feltálalt vacsorája is. Az ételek (leves, szendvics és alma) szag és tapintás után ítélve jól konzerválódtak. Erről tanúskodtak a későbbi mikrobiológiai és biokémiai vizsgálatok is. Ugyanaz az étel, amely a tengervízben 1700 méteres mélységben egy éven át épségben maradt, hűtőszekrényben — 3 fokon — néhány hét alatt megromlott. Későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy az étel a mélyben a rendkívül lassú baktériumtevékenység miatt nem romlott meg. Az életfolyamatok lelassulásának feltehetően az az oka, hogy az igen nagy mélységben erős nyomás nehezedik az organizmusokra. Az Alvin fedélzetén konzerválódott ételek új teret nyitottak a tengerfenék biológiai kutatás« elAA>
