Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-17 / 193. szám
A DH és a MÉKV nyári rejtvénypályázata III• hét: Ki mit gyárt? (2.) Pályázati szelvény III. HÉT: KI MIT GYÁRT? (2) Megfejtés: ............................................................................................ A beküldő neve: ............................................................................... Lakcíme: .............................................................................................. A hűtőszekrény titka Tej helyett pálinka és egyéb furcsaságok Köztudott, hogy népgazdaságunkban milyen fontos szerepet tölt be az export. Az egy főre jutó exportmennyiség tekintetében előkelő helyet foglalunk el a világon. S hogy nem rosszul kereskedünk, igazolják az ország külkereskedelmi mérlegében bekövetkezett pozitív változások, amelyekre a külföld is felfigyelt. Az export gazdaságosságának fokozása a sok-sok országgal kereskedő Diósgyőri Gépgyárban is döntő szempont. Középtávú terve szerint a DIGÉP öt év alatt 65—67 százalékkal növeli exportját (Ezen belül a tőkésexport megkétszereződik a tervidőszakban.) Könnyen elképzelhető, milyen fontos szerep jut ilyen körülmények között a gazdaságos termékek gyártásának. Ezért is döntött úgy a gyárvezetés, hogy a korszerűtlen, technikailag elavult, gazdaságtalan termékek gyártását fokozatosan megszüntetik, s a felszabaduló kapacitást korszerű, elsősorban exportra kerülő termékek előállítására használják. így például csökkentik, illetve megszüntetik a légkalapácsok, kereszt- és idomvágó ollók, rugós kalapácsok, hajószivattyúk stb. előállítását, hogy helyettük a mostaninál több, a külföldi piacokon keresett kovácsterméket, hűtőberendezést, dróthúzógépet, targoncát stb. gyártsanak. A régi gyártmányok megszüntetésével 140—150 millió forint termelési kapacitás szabadul fel, ami lehetővé teszi, hogy a termékcsere értéke öt év alatt elérje a 700 millió forintot, s a korszerűbb gyártmánystruktúra versenyképesebbé tegye a DIGÉP-et a világpiacon. Hasonló körültekintéssel igazodik a piaci igényekhez a Lenin Kohászati Művek is,' csökkentve egyúttal az egy dollár és rubel előállítására fordított költséget is. A gyártmányfejlesztés, a technológiai színvonal, a termelékenység növelése mellett változtatnak exportprofiljukon is. így például csökken az exportbuga termelése, s ezzel szemben növekszik az értékesebb rúd-, idom- és profiláru aránya. Üj exporttermékük a szürkenyersvas. A már elkészült korszerű, vagy most épülő üzemeik lehetővé teszik, hogy 1975- ben több mint 2 milliárd forint értékű kohászati terméket szállítsanak exportra, s főleg tőkés piacokra, úgy, hogy közben 1 dollár vagy rubel előállítási költsége is jelentős mértékben csökkenjen. A korszerűbb termékstruktúra kialakítása más exportáló üzemeinknél is folyamatosan napirenden szereplő kérdés. Megemlíthetjük a Drótgyárat, a Pamutfonót, vagy más vállalatokat is. Mindez persze pénz kérdése — mondhatná valaki —, hiszen korszerűbb, s ezáltal gazdaságosabb termékeket elsősorban beruházásokkal lehet előállítani. De nemcsak ily módon, hanem műszaki és szervezési intézkedésekkel, belső átcsoportosításokkal, jobb ösztönzési módszerek alkalmazásával is. Ez pedig elsősorban már vállalati feladat. (nyikes) Arányeltolódás a középfokú oktatásban * Tulajdonképpen sohasem repült Megesett, hogy leesett Ős Lajos ős-helikoptere A Déli Hírlap és a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat mai rejtvényeként öt azonos felhasználású áru nevét közöljük. A rejtvénypálvazat résztvevői a következő aruk közül annak a nevét írják rá a pályázati szelvényre, amelvik a ZAMAT Keksz és Ostyagyár termékei: Minaret desszert — Százszorszép desszert — Matyó desszert — Arany bonbon desszert — Boros bonbon desszert. Szombat délután, 35 fok árnyékban, Augusztus 20. strand. A pavilon hűsében kézimunkázik az eladónő. önkiszolgálóm magam, felbontok egyet a pulton sorakozó colásüvegek közül. Hidegebb nincs? — kérdem a langyos italon fanyalogva. Nincs — válaszolja és tovább varr. Tétovázok, méregetem a pavilonban álló 200 literes hűtőszekrényt. Vajon mi lehet benne? A válasz kéretlenül adódik. Belép a strand egyik dolgozója, kinyitja a hűtőt, kivesz belőle egy kiló sertéskarajt. A két nő cseveg, a kontyos fel se néz, csak öltöget, a másik a hentest szapulja. Hátat fordítanak, megszűntem számukra. Egy órával később a Ady utcai önkiszolgálóban. Fél kiló kenyeret kérek, és kapok a pult alól egy művészien becsomagolt valamit. A tapintása kellemes, viszem haza az illatos, friss és feltűnően gondosan beburkolt veknit. Otthon kibontom: a kenyér vége ki van belezve. A kenyérroncs látványán el- szomorkodva latolgatom, egerek jártak-e a raktárban, vagy a megnyerő mosolyú fiatalember éhezett meg a hosszú műszak alatt? Vasárnap reggel a Búza téri Tej, baromfi, pékáru című üzletben. Tej nincs, baromfi nem is volt, pékáru gyanánt öt kifli szomorko- dik a pulton. A bolt jószerével üres, már ami az árut illeti. Vevő annál több van, enyhén és erősen dülöngőző fuvarosok társalognak az eredetileg a tejiváshoz rendszeresített pult mellett. Az eladó szédületes iramban « főzi a feketét, egyszerre mosogat, gőzöl, s tölti a féldeciket a pult alatt rejtőzködő üvegből, és a pult felett százszámra sorakozó minipalac- kókból. Elrebegem kívánságomat — kifli kellene — de meg se hallja. Ismétlem még néhányszor a kérést, utalva az üzlet jellegére. Végül érkezik a szemrehányó tekintet, amelyben együtt van a kereskedelmi dolgozók A mostani hét mindegyik napján, s — a kétnapos ünnep miatt — augusztus 22-én más-más öt árunevet közlünk, s az e heti megfejtések legkésőbb augusztus 26-ig a pályázati szelvényeken együtt küldendők be szerkesztőségünkbe (Miskolc, I., Bajcsy- Zsílinszky u. 15.), vagy do- bandók be a sajtóház portáján erre a célra elhelyezett ládába. Minden helyes megfejtés 10 pontot ér. összes gondja-baja, a nők hátrányos helyzete, a hőségből adódó túlfeszített idegállapot, és némi szomorúság, amiért — bár dúskálhatnék a pálinkában — azt a vacak kiflit reklamálom. Ha a fenti történetek szereplőiben bárki magára ismer, az nem véletlen. Ha pedig beosztottját, munkatársát véli azonosítani az esetek alapján, és úgy érzi, hogy ebből bizonyos következtetések is adódnak, vagy netalán tenni kíván valamit, túl azon, hogy együttérzően bólogat — akkor nyert. Egyre gondoltunk, én is pont ezt szeretném! (pusztai) Az elmúlt években további arányeltolódás következett be Miskolcon is a középfokú oktatásban, öt év alatt a gimnáziumi osztályok száma 20-szal csökkent, míg a szakközépiskolai osztályok száma 40-nel nőtt. A IV. ötéves terv időszakában tovább korszerűsödik az oktatás: új szak- középiskola és kollégium épül, s javul az iskolák fel- „ szereltsége is. Érdekes fényképre bukkantam a Tolnai Világlapjának 1911-es évfolyamába. Az aláírás szerint ös Lajos, a békéscsabai Takarékpénztár pénztárosa és Fikker Károly külföldet járt lakatosmester egy újrendszerű, minden eddigitől eltérő repülőgépet csinált. A feltalálók — írja a korabeli tudósító — már számba vehető sikerrel próbálták ki a gépet. Még csak utalás siucs Ez aztán komoly dolog, gondoltam. Nemcsak azért, mert az 1910-es években még nagy szó volt a repülő, hanem azért, mert a furcsa szerkezet leginkább helikopterre emlékeztetett. Gyorsan előrámoltam egy csomó lexikont, végigböngésztem a repülés történetét, de még csak utalást sem találtam Ös Lajosra és ős-helikopte- rére. Azt tudtam, hogy az aviatika sok száz ember nevét tette híressé, de miért ne szaporodjon kettővel a repülés hőskoráinak személyi adattára?! Elmentem a békéscsabai könyvtárba, s szétnéztem a gyulai levéltárban. Pazarlóan gazdag anyagot találtam a két névtelenről, a korabeli sajtóban. Hogy előzetes várakozásom nem volt alaptalan — már ami a sztorit illeti — annak illusztrálására álljon itt az 1910-es Békés megyei Közlöny egyik tudósítójának néhány sora. „Amikor a motor működni kezd, a csavarok nagy gyorsasággal forognak, és körforgásba hozzák a gép egész felsőrészét a szárnyakkal, és a motorral együtt, s ekkor emeli a levegő a magasba a gépet. Az ülőhely a gép kellős közepén, a motor alatt van. Ez újítás.” A gép tehát helyből, s nem nekifutással száll fel,, mint a korabeli repülőgépek. Az ötlet zseniális, még akkor is, ha tudjuk, hogy Leonardo da Vinci már 1475- ben készített rajzokat a helyből. függőlegesen felemelkedő repülőszerkezetekről, s Lomonoszov 1754-ben mutatott be egy helikopter-mo- dellt, az Orosz Tudományos Akadémiának. Ásbóthnál korábban Az 1910-es években gyermekcipőben járt a repül«, és ös Lajos ős-helikopterének motorját legelőször 1910. június 4-én egy udvaron indították be. A korabeli tudósító szerint a gép propellerje akkora szelet csapott, hogy majd lesodorta a szomszédos házak cserepeit. Gondoljunk arra, hogy Bleriöt csak egy évvel korábban szelte át a La Manche csatornát! A 18 éves Asbóth Oszkár alig van túl első bip- lánjának kipróbálásán, amelyet egyébként a jó lelkű váradi muzsikus, Tilger karmester ötlóerős Puoh-motor- kerékpárja röppentett a magasba. Így tehát a 25 lóerős, 10 méter szárnyhosszúságú, két légcsavaros, Anzini-mo- torral felszerelt monoplán Asbóth Oszkár (első ízben 1928. szeptember 9-én félemelkedő) helikopterének őse volt. Mindössze azt az el nem hanyagolható körülményt kell figyelembe venni, hogy Ös Lajos gépe tulajdonképpen soha sem repült. Igaz, 1910 nyarán egy próbafelszálláskor fél méter magasra ugrott a szerkezet, s az az öt ember, aki vasmarokkal tartotta vissza, esküdött rá, hogy elrepül, ha elengedik ... Még szerencse, hogy ezt nem tették, hiszen a monoplánt nem lehetett kormányozni. A titokban végrehajtott kísérletek kudarccal végződtek. Egy szemtanú szerint azért, mert a motor erejét a légcsavarra átvivő biciklilánc mindig elszakadt. Így tehát hőseink akarva, akaratlanul megmenekültek a repülés hőskorának mindennapos balesetétől. A leeséstől! BRACKÓ ISTVÁN Mit szól hozzá, hogy... ... milyen jól megy egyeseknek? Kovácsék tavaly a román tengerparton nyaraltak, az idén pedig Rómában. — Tudja mit? Én nem irigylem tőlük. Véletlenül tudom, hogy ezeknek a kétheteknek az ára egyévi zsugorgatás, stoppolt zokni, zsiroskenyér-vacsora stb. — Bizonyára megéri nekik. Máskülönben nem csinálnák. — Hogy megéri? Nem biztos. — Akkor miért csinálják? Csak azért, hogy elmondhassák, milyen sokfelé jártak? — Magánál naf” ritkaság ez, de most fején találta a szöget. Szerintem valóban azért csinálják, hogy pukkadjanak a szomszédok, kollégák. — Nincs ebben a feltételezésben egy kis rosszindulat? — Nincs okom rá, hogy rosszat mondjak Kovácsékról. Nekem sohasem ártottak. Irigyelni pedig — mint mondtam — nem irigylem őket. A nyaralás — szerencsés esetben — pihenés is, s kérdem én, hogy lehet úgy pihenni, hogy kilóg az ember lába a takaró alól... — Ügy érti, tovább nyújtóznak, mint ameddig a takarójuk ér? De ha így van is, miért pont az ő szemükre hányjuk ezt, amikor kapásból legalább fél tucat olyan családot tudnánk felsorolni az ismeretségi körünkből, akik szintén zsíroskenyér-vacsorák árán vásároltak és tartanak fent autót. — Autó, s aztán két-három év múlva még modernebb autó. Higgye el, ezek mögött az izzadságos vásárlások mögött sokszor rangkórság is meghúzódik. — Rangkórság? Miért nem mondja mindjárt, hogy kispolgáriság? Mostanában sikk ezt emlegetni. — Nem tudom, hallotta-e már Ko- vácsnét, a „Kovácsnékat”, amikor a külföldi útról beszéltek, Kovácsot, a „Kovácsokat”, amikor legújabb márkájú gépkocsijukat emlegették? Mert én hallottam... „Ti hová mentek a nyáron, kedvesem? Jászapátiba? Öh, az is nagyon izgalmas lehet. Ügy hallom, kedves kis falu. Mi Olaszba ugrunk át. Tudod úgy megszoktuk a Földközi-tenger vizét.” Vagy: „Még ti gyalogosok panaszkodtok a közlekedésre? Majd megtudnátok, mi a magyarok istene, ha kocsitok lenne! Azóta, hogy megvettem a kis Fiatot, látom csak, milyen csapnivalóak nálunk az utak, mennyire kultúrálatlanok a gyalogosok és egyáltalán milyen elmaradt nálunk minden.. — Az ilyen hang persze engem is dühít. De azt nem értem, miért büszkélkedünk egyik szavunkban az igények ugrásszerű növekedésével, a gépkocsik szaporodásával, a külföldön nyaralók táborának népesedésével, ha másik szavunkban elítéljük a „Kovácsé-. kát"? — Maga csodák-csodájára kezd logikusan gondolkozni, érvelni, kérdezni. Nos, a válasz igen egyszerű: nem általában az igények növekedését helytelenítjük, s nem általában azok fölött törünk lándzsát, akik gépkocsit vesznek, külföldre utaznák. „Kovácsék” erőlködését viszont nevetségesnek tartjuk, sőt visszataszítónak is, hiszen ők azért ku- porgatnak, hogy a végén eldicsekedhessenek vele: Olaszországban nyaraltak. — Rám például nem hat az ilyen dicsekvés. Miattam kár zsíros kenyéren élni. — Ebben maradunk. De mondja csak, hol tölti a nyári szabadságát? — Szerettem volna levinni a gyereket az Alföldre. Onnan származom és ők nem is ismerik azt a vidéket, amiről annyit beszélek nekik. De aztán mégis befizettünk egy párizsi útra. — No csak! És miért? — Azért, mert a feleségem szerint egy osztályvezetőnek nem illik Cegléd- bercelen nyaralni. Ha Kovácsék megengedhetik maguknak Rómát, akkor mi is megengedhetjük magunknak Párizst. Hiszen az a nyamvadt Kovács csak csoportvezető. BÉKÉS DEZSŐ Korszerűség és export